Békés Megyei Hírlap, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-02-03 / 257. szám
1991. november 2-3., szombat-vasárnap KÖRKÉP „AHOGYAN HALOTTAINKAT TISZTELJÜK, ÚGY VISELKEDÜNK AZ ÉLŐKKEL IS.” (Lénán) Az idő múlásával egyre nőnek fájdalmas veszteségeink, félelmeink. Egyre több sírhoz hajolunk virággal, s közben megértjük lassan: minden nappal közelebb kerülünk magunk is az ismeretlen bizonyossághoz... A temetőkben mindig fázom. Hideg ez az október végi délután, de nem csak most didereg itt a lélek. Talán az elmúlás gondolata teszi, talán az emlékezés, vagy a félelem? Sorsokról vallanak, kérdéseket sugallnak a fejfák. Mi lehetett az utolsó gondolata Pfiffner Paulának, az 1848-as magyar szabadság- harc bajnokának, aki 28 éves marad mindörökre? Mennyi életet mentett meg Dr. Blanár László, a nép orvosa? Merre járhat most a mohos lépcsőjű Kaczvinszky-sírboltban nyugvó ősök ivadéka? Ki siratta el Rajzinger Tibor cs. és k. tüzérhadnagyot 27 évesen 1917- ben? És mi, akik fontosnak hitt dolgaink után futkosunk, gyötörve egymást, netán magunkat is — tiszteljük-e őszintén halottainkat, megértjük-e üzenetüket: ha van valami, ami szembeszállhat az elmúlással, akkor az a jóság és a szeretet?... Tóth Ibolya Kovács Erzsébet felvételei Anyanyelvűnk szerepe az oktatásban Magyartanárok II. Országos Konferenciája Helyi dél 11 óra 20-kor Hogyan működik a napóra? Ha valakitől megkérdezik azt, hogy hány óra, szinte gondolkodás nélkül karórájára pillant, és mondja a választ, pedig nem is olyan régen őseink még a Nap járásából következtettek az idő múlására. Az országban itt-ott — templomok tornyán, épületek homlokzatán, kertekben — fellelhető néhány napóra. Sajnos renoválások alkalmával általában el is tűnnek ezek. Pedig néhány napóra szép dísze lehetne egyhangú betonépületeinknek. Nyugati városokban védett műemlékként kezelik ezeket. Sokszor érdekes feliratok is találhatók rajtuk. Pl.: „Élj az idővel!", ,,A Nap megy, gyógyít, felosztja az időt"... Békés megye egyetlen napórája Szarvason található a DATE főiskolai kara oldalhomlokzatán. 1984 tavaszán rekonstruálták az 1927-ben készített példány alapján. Akár egy függőlegesen földbe szúrt egyenes botot is használhatunk ámyékvető gyanánt. A bot árnyékát óránként bejelölve kaphatunk egy egyszerű számlapot. Az azonos hosszúságú árnyékok közti területet megfelezve adódik az észak—déli irány. A számlapot leolvasva pedig megkaphatjuk azt, hogy novemberben nálunk 11 óra 20 perc körül delel a Nap. Vagyis a helyi dél korábban következik be, mint az óráinkon. A szarvasi napórán a pontos idő a felvételkor: délután 1 óra Fotó: Kovács Erzsébet Ha közelebb vagyunk a Naphoz két delelés között, kevesebb mint 24 óra telik el, azaz a Nap sietni látszik. Ha távolabb vagyunk tőle, akkor pedig késni érezzük. Ennek eredményeképpen egy év folyamán -t— 16 perc különbség adódik a helyi dél és a Nap delelése között. Természetesen a közép-európai zónaidőt használjuk (a greenwichi helyi időtől egy órával előrébb járnak óráink), időnként a nyári időszámítást is. Városunk a 21. szélességi fokon fekszik, ennek értelmében 24 perccel az égitestek előrébb járnak, bár a gazdasági életben is ez lenne... Békéscsabán november 3- án delel a Nap legkorábban: 11 óra 19 perckor és február 9-én legkésőbben: 11 óra 50 perckor. Zajácz György Esztergom városa adott otthont október 24—26-ig a Magyartanárok II. Országos Konferenciájának, melyre több, mint 300 résztvevő érkezett. Most először a határainkon túli magyarok közül is részt vehettek harminc- hatan. A konferencia első napján főként Babitsról és Pilinszkyről hangzottak el előadások. Egyetemi, főiskolai tanárok elemezték e két költő korszakalkotó jelentőségét. A magyartanításról szóló előadások pedig a másnapi szekcióülések anyagát vezették be, s egyben segítettek eldönteni, hogy ki, melyik szekciót válassza a négy közül. Ezek témája a következő volt: 1. Az anyanyelv helye és szerepe az oktatásban; 2. Új irányzatok a magyar nyelv és irodalom tanításában; 3. „A lélek balga fényűzése”. így tanítunk mi; 4. Korunk — műnemek. Ezek a szekcióülések a jelenlévő általános és középiskolai magyartanárok számára a megnyilvánulási lehetőséget, a fórumot jelentet1956. október 24-én, szerdán délben öten jöttek össze dr. Wein- hardt Mihály fiatal orvos (azóta lebontott) kórházi lakásán, hogy a békéscsabai Szabadság Rádió estére adásba kerülő műsorát ösz- szeállítsák. A szerkesztésben részt vevő dr. Ferdinandy Kond emlékezete szerint Fája Géza kipiruló arccal mondta: „Ez a forradalom mutatja az én életemet!”, azzal beült a szoba sarkába, és szélsebesen írni kezdett. Amikor elkészült a rádióbeszéd, Wein- hardt doktor akkor még újdonságnak számító nagy magnetofonjára olvasta fel Féja a szöveget, amely a szintén jelenlévő Stefaték, hiszen ekkor esett szó a szakmájukat, hivatásukat legközvetlenebbül érintő problémákról. Melyek ezek? Néhány példa: A magyartanárok szerepe és felelőssége óriási. Egy iskola, egy nemzedék kulturáltságának színvonalát leginkább az adott iskolában folyó magyartanítás határozza meg. Ezzel nem áll arányban sem anyagi, sem erkölcsi megbecsültségük. Óriási gondok vannak az anyanyelv tanításával, a tankönyvek és oktatási segédkönyvek kiadásával, kiadhatósá- gával. A konferencia harmadik napján a plenáris ülésen a szekcióvezetők beszámoltak az adott szekcióban elhangzott korreferátumokról és hozzászólásokról. Hozzászólások még itt is bőven elhangzottak, a vita után az ajánlások elfogadására került sor. A fórum nyilvánossága által elfogadott javaslatokat a konferencia elnöksége felterjeszti a minisztériumba. « Somi Éva nik Irén színművésznő szavalatával egészült ki. Az akkor még szintén fiatal — később „gelkás- ként” ismert — Lődy András volt a technikai szerkesztő és a magnótekercset ő vitte az új rádióstúdióba, amely a jelenlegi IBUSZ- iroda felett, a második emeleten működött, Kávássy Ferenc megyei tanácselnök-helyettes jóváhagyásával. A békéscsabai Szabadság Rádió rövid működésének nemcsak a fentebb említettek, de a stúdió több technikai munkatársa ma is élő tanúja 1956 forradalmi eseményének. Balogh Ferentz Féja Géza rádiószózatának keletkezéséről Olvasóink írják Hőseink emlékére A világháború vérzivatarában községünk lakosai is ott- voltak. Édesapák, testvérek, rokonok, falubeliek ismerkedtek meg a háború minden kegyetlenségével, a hadifogság leírhatatlan szenvedéseivel. Sokakat hívtak a haza védelmére, de kevesen térhettek haza. Akik odamaradtak, távol a hazától, a frontok közelében, vagy a hadifogolytáborok melletti temetőkben pihennek névtelenül, jeltelenül, örökre. Ok voltak az igazi áldozatai, hősei ennek a világégésnek. Róluk nem beszélhettünk, nevüket nem említhettük 45 éven át, mert egy igazságtalan háború harcosai, áldozatai voltak. Holott ők azok, akik a legértékesebbet, a legtöbbet, az életüket adták hazájukért, az egyszerit, a megismételhetetlent. A község lakói, családjaik magukban őrizték emlékét a hősöknek, s némán, csendben hordozták gyászukat, fájdalmas terhüket, az özvegységet, árvaságot. Az idő nem állt meg, haladt, változott. A történelem kerekei lassan forogtak. Isten malmai is őröltek, ha nem is gyorsan. 45 év múltán elérkeztünk odáig, hogy összeírhattuk községünk hősi halottak. Emlékművet állíthatunk részükre, rávéshetjük a nevüket is. A község lakosai szabadon és nyilvánosan emlékezhetnek hőseikre, szeretteikre, a tisztelet, a megemlékezés virágait is elhelyezhetik a szobor talapzatánál. 1990. szeptember elejétől 1991. február derekáig sikerült ösz- szeírni a község hősi halottak. Nagyon sok utánjárással, érdeklődéssel, levelezéssel lehetett 162 elhunyt személy adatait összegyűjteni. Az elhunytak számbavételéhez nagy segítséget nyújtottak Kozák Sándor, Szekeres János és Szeleczki István helybeli lakosok és az önkormányzat népességnyilvántartója, Szatmári József né. Az összeírás során 159 férfi és három nő adatai lettek feljegyezve. Ót fiatalkorú és egy gyermek a front időszakában halt meg a községben. A hősök különböző helyeken vesztették el életüket. Lássuk sorban a helyszíneket és a létszámukat. A Don-kanyarban 57-en, hadifogságban keleten 17-en, nyugaton 4-en, valahol Európában 10-en, Magyarországon 74-en. A feledés homályából emeljük valamennyi hős emlékét, nevét tudatunkba, emlékezetünkbe, kitörölhetetlenül! Véssük nevüket mementóként az emlékmű márványlapjaira, hogy utódaink felnézhessenek rájuk, mert ők a II. világháború hősei, egyben áldozatai is voltak! Legyen békesség a földön és jóakarat a népek között, hogy az alkotás öröme hasson át minden embert a földtekén. H.Tóth Sándor nyugdíjas tanító, összeíró, Körösladány
