Békés Megyei Népújság, 1990. nonvember (45. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-05 / 259. szám
1990. november 5., hétfő rcrcm-fiM Visszhang Mi csak lakni szeretnénk... Bár névtelen leveleket nem szoktunk közölni rovatunkban. ezúttal kivételt teszünk. A levélíró egy hete megjelent, „Ha én gazdag lennék” című jegyzetünkre reflektált. Szerintünk jóval túllépte a jegyzet témakörét, s felvázolt egy manapság általánosnak mondható, kilátástalannak tűnő élethelyzetet. Ezért adunk helyt, sorainak. (A szenk.) Mélységesen felháborított, hogy csalóknak nevezi azokat. akik valamilyen oknál fogva pénzre vannak rászorulva. (Igen, tisztelet a kivételnek — írja ön.) Én (azaz mi) már elég sok bankot és OTP-t megjártunk, de a jelenlegi gazdasági helyzetre és a többi másra hivatkozva nem hajlandók kölcsönt adni. Pedig nekünk biztosítékunk is van, csak az abból származó jövedelem körülbelül fél év múlva hoz hasznot. Nekünk pedig most kellett a pénz. ön szerint az mennyire tisztességes dolog, hogy minden, az országunkba betévedt embernek segélyt és kölcsönöket folyósítanak, lakást adnak nekik, azok pedig, akik itt élnék, nem akarnak elmenni, azok „koldulni” kényszerülnek. Felháborítónak tartom és tűrhetetlennek, hogy ma egy négygyermekes szülő nem tudja eltartani a gyermekeit, vagy legalábbis belerokkan az egészbe. Gyűlölöm azokat, akik csak papolnak mindenről, s a végén semmi változás nem történik. Legyen gyerek, legyen több utódunk — ezt szajkózza a kormánypárt egyik szószólója állandóan; de mit tesznek ázént. hogv azok a gyermekek ne hülyüljenek bele abba, hogy nekik nem jut szinte csak a legalapvetőbbre, sokszor még arra sem. Az egyiknek Bécsből való minden ruhája, a másik meg egy cipőt sem bír megvenni itthon, a KGST-piacon... Mi egyszerűen csak lakni szeretnénk négy gyerekkel, s elfogyott a pénzünk a házhoz. Képzelje, van ilyen! De nincs hol élnünk (most albérletben)., s azért muszáj valamihez folyamodni, ha az OTP. s minden egyéb szerv elfordul tőlünk. Fortyog bennem az indulat, amikor látom, hogy még mindig azoknak van rengeteg pénzük, azoké minden pozíció, akik eddig is csaltak, loptak, hazudtak. És akkor én vagyok csaló? Megszültem négy gyereket, és eláshatom magam, mert hogy nézzek a szemükbe? Miből fogiuk fizetni a szenet, a villanyt, az ennivalót, bármit ezek után? ön most azt mondja, hogy akkor elég lett volna egy gyerek is. Sajnos, az ilyen embereknek nem sok mondanivalóm van, ezek szemellenzőt viselnek, nem látják a jövőt, nem tudják, hogy mi az értelme, a lényege az emberi létnek. Csak szánni tudom őket. Komolyan. Másrészről pedig engem szánnak. Mi vagyunk a 350 000-esek, a 80 százalékos kamattal, ha még emlékszik. És arra emlékszik-e, hogy külföldre mennyi segítség ment a télen, s milyen adakozók az emberek, ha valami „szent cél” érdekében adnak pénzt valakinek? Csak az országunkban élő szegények fognak éhenhalni! Ötvenéves osztálytalálkozó A közelmúltban Békéscsabán, az 1940-ben végzett polgári leányiskola tanulói gyűltek össze iskolájukban, 50 év után. A Himnusz el- éneklése után Ancsin Mária mondott beszédet, majd a tanári karról számolt be, Elmondta, hogy Magda néni és Gizi néni még élnek, 'Erzsi néni néhány hónapja halt' meg. Ezután a névsor felolvasása következett. Megállapította, hogy az iskolatársak közül többen meghaltak, és a megjelentek néma felállással adóztak emléküknek. A két osztálynak sok be- számolnivalója akadt ahosz- szú idő elteltével. Az iskolatársak átélték a II. világháborút, majd a forradalmat. Az egykori diákok szétszéledtek, volt. aki Szombathelyről, akadt, aki külföldről érkezett. Több órás beszélgetés után közösen a hangulatos Korzó Étterembe mentek ebédre, ahol tovább folytatódtak az élménybeszámolók. Mindenki jól érezte magát, kár, hogy a csabai iskolatársak közül többen távolmaradtak. A két nap alatt közös sétát tettek a múzeumban, a megújult színházban, s a főtérben gyönyörködtek. Azzal váltak el, hogy; „A viszontlátásra, jó egészségben, öt év múlva!” Békéscsaba Fotó; Fazeka) Ferenc Májbaj Három éve tömünk libát, Orosházára szerződve. Nem gazdagodtunk meg. de becsületes, jó tömőként tartanak bennünket számon. Október 20-án Mezőkovácshá- zára szállítottunk. Nyugodtan mentünk másnap májaz- nd, hisz jól ráhizlaltunk a libákra, gondoltuk, bal nem lehet. Rossz érzés akkor kerített hatalmába, mikor az előttünk levő termelők mind- mind lógó orral távoztak. A mi kálváriánk ezután kezdődött. 70 darab májat különraktak, amiért pénz nem jár. Mikor kérdeztük, miért, az osztályozó hölgy azt felelte. hogy csak belföldi fogyasztásra alkalmas, exportra nem. Én persze dühömben kétségbe vontam az osztályozást, hiszen nem először láttam libamájat, ilyet is, olyat is. Erre hívtak egy férfit, mert akinek meg kellett volna néznie, már nem volt ott. Elámultam a láttán, hiszen félórával előtte hozzá fordultunk, és akkor azt mondta, nem tartozik rá. Most azonban olyan kiddbó- legény-modorral közölte, hogy a máj kukába való. Kértem, hogy vigyük át Orosházára, és kérjék ki a véleményüket, az régi üzem, ők pedig csak pár hete indultak. Erről hallani sem akart az úr, akiről ma sem tudom, hogy ki volt. Aztán kértem 1 darab májat, hogy eivihessem laborvizsgálatra, mert akikor már azt állították, hogy valamilyen nem kívánt szerrel vannak tömve a libáik, ami miatt az egész májat és az egész húst is elkobozhatják. Annyit értünk el, hogy egy májat — ha igaz —, átküldték Budapestre. Az eredményt előre tudom, hiszen olyan májat küldtek, amilyet akartak, és az eredmény is az lesz, amit akarnak. Az én véleményem az: ha az a máj hazai_ fogyasztásra megfelel, és értékesítik, miért nem jár abból a termelőnek? Ha viszont Valaki az olyan' májakat, amit tőlünk átvettek, a kukába dobatja, megérdemelné, hogy kenyéren és vízen élje le az életét, hiszen egyre többen éheznek. Ezúttal persze kukába dobták a szavahihetőséget. és a kemény, fárasztó munka eredményébe vetett hitet. K. Gy.-né, Nagyszénás Hová lett az udvariasság? Nagyon elszomorít, hogy járva-kelve az utcákon, autóbuszokon, egyre-másra azt tapasztalom, hogy a fiataloknak, Kamutiak a Székelyföldön R kormány helyesen döntött r Túl vagyunk a blokádon, mindez most már lényegtelen (vagy ki tudja?). A kormány — mint ismeretes — egyik napról, a másikra megemelte az üzemanyagárakat, s ennek tiltakozása jeléül következett be a blokád. Az egyeztető tárgyaláson — azt hiszem" — Palotás úr fogta fel reálisan a helyzetet, amikor megjegyezte: ez a drasztikus áremelés az egész lakosságot érinti. A kormány azonban végül is okos döntést hozott! S mit ad Isten?! Két nap elteltével a kormány megint nyilatkozik, és dönt a nyugdíjasok egyszeri juttatásáról. Hosszas vita után — szerencsére — megszavazták az arányos nyugdíj-kiegészítést, a nyugdíjasok táborának megelégedésére. I Frisnicz István, Békéscsaba Szerkesztfif üzenet „Egy munkásember” jeligére. Mivel véleményét név nélkül írta meg, sajnos, nem tudjuk közzétenni, bár sok mindenben egyetértünk önnel. A romániai forradalöm után, mint annyi magyar település, Kamut iß testvér- kapcsolatot létesített. Testvérközségünk Gyergyóditró. Az eddig eltelt idő alatt több közös akciót bonyolított le a két község, s ezek során a ditrói és a kamuti emberek között szoros, baráti kapcsolatok jöttek létre. A ditrói- ak eddig — kulturális csoportok és gyermekek, akik nyaralni voltak kamuti barátaiknál —, több mint százan jöttek él Kamuira. A kamutiak vendégszeretete nyomán a dítróiak minden alkalommal viszontlátogatás- ra hívták ! vendéglátóikat. Engedve a többszörös meg- : hívásnak, október 11-én 82 fős küldöttség kerekedett fel Kamuion. A barátoknak szánt ajándékok berakása után hajnalban indult él a két autóbusz. Az autóbuszon utazott a kamuti ÄMK gyermek néptánccsoportja is. A 34 tagú tánccsoport egyórás műsorral készült fellépni Gyergyóditróban. A Gyula—Nagyvárad—Kolozsvár—Szászrégen—Ma- roshévíz-Ditró útvonal soksok szépséget nyújtott verőfényben ragyogó városaival, tájaival. Különösen a Kelemen-havasok és a Gör- gényi-havasok között kanyargó Maros völgye ragadott meg mindenkit, de még előzőleg, Pusztakamaráson, Sütő András szülőfalujában is elcsendesedett az autóbuszok vidám utazóközönsége... Csoportunk fogadására Gyergyóditró főterén 2-300 ember gyűlt össze. A gyermekek — kezükben virággal — izgatottan keresték kamuti ismerőseiket. Petres László polgármester, Trucza Pál RMDSZ-elnök üdvözlő szavaira a kamuti ÁMK igazgatója köszöntötte a ditória- kat, majd Petres Lajos iskolaigazgató -bemutatta a vendéglátó családokat. 12-én az Iskolás gyermekek (a tánccsoport tagjai) iskolába mentek ditrói barátaikkal. Szerepelt a programban barátságos kézilabda-mérkőzés — a ditrói csapat 11—9 arányú győzelmet aratott —, 'kirándulás Szár- hegyre, a Békás-szorosba, a Gyilkos-tóhoz és sok-sok kellemes együttlét, beszélgetés. A tánccsoport három fellépésén több mint ezerkétszáz néző volt. A ,12 ezer lejes bevétel egy alapítvány céljait szolgálja majd, amellyel a ditrói és kamuti iskola legjobb tanulóit jutalmazzák a közösen kialakítandó alapszabály szerint. A ditrói fenyvesben rendezett esti tábortűz a ditrói és kamuti barátság jegyében gyulladt lángra, majd fel-. hangzott a messze földön híres, 70 tagú ditrói gyermekkar és az irodalmi színpad műsora. A műsor után a tábortűz körül sok 'kis pásztortűz gyulladt lángra, s az ezek körül elhelyezkedők vidáman sütögették szalonnájukat ... Október 14-én 9 órakor a ditrói nagytemplom harangszavára misére gyülekezett a ven dégek és vendéglátók ünnepélyes serege. A Ditró—Kamut barátsága jegyében celebrált szertartás igaz, emberi és rendkívül ünnepélyes volta a meghatottság könnyeit csalta ki a több mint 500 fős gyülekezet arcára. A szertartás csúcsát a magyar és székely himnusz eléneklése jelentette. A misét követő, véget érni nem akaró búcsúzáson mindenki érezte, hogy a két ország igazi barátságát az állampolgárainak egymás iránt érzett szeretető jelentheti. A buszok nagyon nehezen indultak a sok száz ditrói jóbarát könnyes szemmel integető gyűrűjéből. A látogatás során átnyújtott kamuti meghívást az újonnan megválasztott ditrói polgármester a község vezető szerveinek nevében elfogadta. A kamutiak hamarosan fogadhatják Gyergyóditró vezetőinek hivatalos küldöttségét. Földes! István AMK-igazgató, Kamut gyerekeknek eszükbe sem jut az udvariasság. Lehet, hogy ezt a furcsa szokást elsodorta az új élet szele? Igen nagy kár! Fel kellene hívni a pedagógusok figyelmét: ne tűrjék el, hogy tanítványaik az utcán ne köszönjenek. Tartsanak olyan osztályfőnöki órát, ahol elmondják a diákoknak az illem szabályait, a figyelmesség lényeges voltát. Vegyék észre, ha idős ember megy az utcán, ne lökjék le a járdáról. Ha beteg, öreg ember cipekszik — ne szégyelljenek odamenni és segíteni. Az autóbuszra nehezen fellépő embereknek próbáljanak segítségére lenni, és ne tolakodjanak előre, hogy az üres helyeket elfoglalhassák. Olyan szomorú látvány, amikor a 8-15 éves gyerekek elterpeszkedve ülnek a buszon, és az éppen "csak mozogni tudók szorongnak mellettük. Talán ebben segíthetnének a Volán vezetői és a gépkocsivezetők Is. Jó lenne az autóbuszokban jól látható plakátot elhelyezni, ami a gyerekeknek szólna — vagy éppen a gépkocsivezető is felszólíthatná őket a mikrofonon keresztül — adják át helyüket az időseknek, betegeknek. Talán, ha a szülők, a pedagógusok és mi, felnőttek figyelmeztetjük őket, nem lesz fáradozásuk hiábavaló. Idővel ők is idősek lesznek, s jól fog esni nekik, ha az új nemzedék tiszteli korukat Pogány Lászlóné Békéscsaba Battonyán megbecsülik az időseket! Battonyán október 19-én a nyugdíjasok klubjában köszöntötték az idŐ6, munkában megfáradt embereket Az ünnepségen ott volt a polgármesteri hivatal több dolgozója, élükön Takács Dezső polgármesterrel. A patronáló szervezeteik közül a Petőfi Mgtsz képviselője is megtisztelte jelenlétével a nyugdíjasokat Kovács Jánosné, a gondozási központ vezetője meleg szavakkal köszöntötte az ünnepeiteket és a meghívottakat Ez utóbbiaknak köszönetét mondott az idős emberek támogatásáért. A köszöntő után a magyar általános iskola diákjai műsorral kedveskedtek az idős embereknek, majd egy kis ideig Pintér Mátyás citenazenekara szórakoztatta a jelenlévőket. Ezután következett az ünnepi ebéd. Az asztalnál a tagok nevében arra kértem Takács Dezső polgármestert (és személyén keresztül a város képviselő-testületét), hogy továbbra is biztosítsák a gondozási központ fenntartásához szükséges anyagiakat. A polgármester megígérte, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy a központ (és ezen belül a nyugdíjasok -klubja) a jövőben is zavartalanul működ- jön Battonyán. Ebéd után ismét a ci tér ások jutottak főszerephez: muzsikájuk mellett kellemesen telt a délután. Dénes Mihály, Battonya Megható ünnepség volt nemrég óvodánkban. Bálint Tibor* né, Eszter óvó néni 50 éve kapta meg a diplomáját, a Kalocsai Óvónőképző Intézetben. Jogutódjában, Szarvason most vette át aranydiplomáját. A gyulai Kálvin üti óvodában, ahonnan nyugdíjba ment, sok szeretettel és tisztelettel köszöntötték volt óvodásai, azok szülei, a mostani óvodások és kartársnői a gyulai Kálvin úti óvoda nevelőtestülete
