Békés Megyei Népújság, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-29 / 253. szám

1990. október 29., hétfő NÉPÚJSÁG Egy jajkiáltás visszhangja Ügy kezdem, mint Dánie- lisz Endre tanár úr: amióta elolvastam október 9-i cik­két, töprengek, tépelődöm. Nem a harag hajt, csak az igazság, amit tudtára kell hozni sok ezer olvasónak. Én is otthagytam férjemmel, gyermekeimmel hazámat, szülővárosomat, nehéz szív­vel. fájdalommal... A ta­nár úr azt nem írta. de bi­zonyára tudja, milyen fájó szívvel mondtuk gyermeke­inknek: kis türelem, majd csak lesz minden. Nem egy­szer jött haza kislányom sír­va, mert megverték a román gyerekek, ha magyarul be­szélt. Sok száz anya azt kellett mondja gyermekének: nincs! Üres a hűtő, a kamra. Nem a nagy fizetés, nem a sok ió cucc — mint ahogy a ta­nár úr írta — hajtott minket Magyarországra, hanem az, hogy ha van egy kis pén­zünk, azt vegyünk, amit aka­runk. Mert Romániában egy pár zoknit, fehérneműt sem kapni. Ha valamire szüksé­ge volt az embernek, men­tünk „Magyarba” egy kis en­nivalóért, gyógyszerért. Igen, vágynak a fiatalok szép ru­hára, szép cipőre, de talán meg lehet ezért szólni őket? Anyáink is nehezen éltek, de ha volt egy kis pénzük, a boltban mindent megtalál*- tak. Most 1990-et írunk, és hol az az életszínvonal, ami­ről olyan sokat álmodoz­tunk? Egyszerű munkásnő vagyok, de vágytam én is egy jobb világra. Ezért nem lehet megszólni az orvoso­kat, az ügyvédeket, a taná­rokat sem. Ne ítélkezzünk senki fe­lett! Anyaországba jöttünk, innen is lehet szeretni a szü­lőt. a testvért és a sok jó­barátot. Templomba is jár­hatunk, a föld mindenütt ál­dott. A magyarság befoga­dott, itt élünk szabadon, kul­turáltan, emberhez méltóan. Ezért köszönetét mondok minden magyar menekült testvérem nevében a ma­gyar államnak és a magyar népnek. Ilyés Gizella Gyula Ha én gazdag lennék... ... és valami csodás véletlen folytán több százezer forintot őrizgetnék otthon a ládafiában, akkor is nagyon meggondol­nám. Mármint azt, hogy kölcsönadjam egy idegennek. Tán még egy ismerősnek sem szívesen, hisz ki tudja, mi rejtőzik az emberekben, ott, legbelül. A legkedve­sebben mosolygó arc is takarhat álnok­ságot, számítást. Ezért csodálkozom — a rovatunkhoz ér­kező levelek tanúsága szerint többedma- gammal — azon, mi késztet szorult hely­zetben lévő embereket arra, hogy efféle hirdetéseket tegyenek közzé: „Induló vál­lalkozáshoz sürgősen szükségem lenne 250 000 Ft-ra, 1 évre, 65%-os kamat jel­igére.” Vagy: „Kérnék 350 000 Ft-ot, más­fél évre, 80%-os kamattal." Akárhogy is számolom, a hirdetést feladó a megjelölt idő elteltével a kért összegnek csaknem kétszeresét kell, hogy visszafizesse. Ha most nincs, vajon akkor honnan lesz any­nyi pénze? Ha például jól jövedelmező­nek tűnő vállalkozást akar beindítani, miért nem fordul valamelyik bankhoz? Onnan — úgy tudom — sokkal kedvezőbb feltételekkel kaphat kölcsönt. No persze, előtte megnézik, mennyire fizetőképes az illető... A hirdetéseket olvasva, egyre inkább erősödik bennem egyfajta rossz érzés. Ügy gondolom — tisztelet a kivételnek —, hogy nem lakásra, vagy más, tisztes cél eléréséhez kell a pénz. Inkább valamiféle gyanús üzlethez, amely megéri még az uzsorakamatot is. Igaz, a vállalkozások korát éljük. Ám — remélem — nem a tisztességtelen vállalkozásokét. Igaz, amíg vannak hiszékeny, becsapható emberek, addig vannak csalók is... Apropó: nekem is szükségem lenne pár százezerre. Nem adna valaki kölcsön? Akár hatvan százalékos kamatra is ... G. K. Gázos gáz-ügy Pusztaföldvárról 1990. május 31-ig hirdette az orosházi Unior gázszere­lési kedvezményes akcióját Sajnos, mi is bedőltünk e kedvezménynek. Eddig 120 ezer forintba került, de gáz még nincs. Hogy lesz-e ez évben egyáltalán, bizonyta­lan. 1990. május 16-án kötöt­tünk szerződést az Uniorral, határidő: első félév. Június 12-én kezdték a munkát, két hétig dolgoztak, majd el­mentek. A konvektorok sza­naszét hevertek, mire haza­jöttünk. Két hétre rá meg­kaptuk a végszámlát. Köz­ben intéztük a Dégázt, és a kéményseprő vállalattal a kémény bélelését. A Dégáz- nál negyedik alkalommal jártam, amikor végre fölvet­ték a megrendelést. Kijöt­tek, megnézték, aztán június 28-án kaptunk egy költség- vetést, de a munkát nem vé­gezték el ők sem. Közben jöttek a kéményseprők. _ A munkát „állítólag” elvégez­ték 1990. július 11-én. Saj­nos, csak állítólag, ugyanis a leendő fürdőszobai vízme­legítőhöz készítettek nyílást, a fali melegítőhöz nem. Je­leztük az Uniornak, hogy voltak a kéményseprők, bé­lelték a kéményt, jöhetnek befejezni a munkát. Ekkor még július volt. Negyedszer­re rászánták magukat, au­gusztus 20-a körül kijöttek a Dégázzal együtt. Nagyjá­ból fölrakták a konvektoro­kat, a nyomáscsökkentőt, és a vízmelegítőt bekötötték a kéménybe. A fali melegítőt nem, mert nem volt nyílás hozzá. Így a gázórát sem tették föl. Eltelt újabb két hét, de nem jöttek. Bemen­tünk, azt mondták, a ké­ményseprőknek kell megcsi­nálni. Szeptember 6-a körül a kéményseprők azt mond­ták, nem kell nyílás, lehet kapni csatlakozót hozzá, ve­gyük meg. (Az ő munkadí­juk 6000 forint volt.) De csatlakozó megoldással az Unior nem fogadta el. Szep­tember 28-án kijöttek, kö­zölték: ők így nem tudják megcsinálni. Október 5-én elkészült az újabb nyílás. Beszóltunk az Uniorhoz. A főnök azt mondta, hogy hét­főn megcsinálják. Szóltunk, hogy nincs hozzá cső, mert csak nagyobb átmérőjűt hagyták kint. Azt mondta, majd küld velük, úgy is itt dolgoznak Pusztaföldváron. Ma, hétfőn voltak a szere­lők, megnézték, és elmentek, mert nincs hozzá csövük, majd talán holnap hoznak. Ezután mehetünk a Dégáz- hoz, hogy tegyék föl az órát, és ők is azt mondják, majd kijönnek, most nincs embe­rük. És ha minden jól megy, talán még ebben az évben megcsinálják a nyomáspró­bát is. De nem tudom, ezek után bízhatunk-e abban, hogy karácsonykor meleg lesz a lakás? Addig mások felelőtlensége miatt fázha­tunk a három gyerekkel, mert a kémény bélelése mi­att fűteni nem lehet. Ha egy­mástól -függ a három cég, miért nem tudják összhang­ba hozni a munkájukat? M. M.-né Pusztóf&ldvár Mi is „olajosok” voltunk... Mélységesen felháborodtunk férjemmel, amikor a Népúj­ságban elolvastuk a „Vagy így, vagy úgy, de kitörjük a nyakadat!” című, október 11- én megjelent cikket. Mind­ketten a kardoskúti üzem dolgozói voltunk 13, illetve 8 évig. „Profilváltás miatt” jöttünk el mindketten az üzemből, 1980-ban. Mindig szeretettel gondoltunk visz- sza az ott eltöltött évekre. A mai napig is ápolgatjuk a munkatársakkal a kapcsola­tot, mert ott egy igen jól összeforrott, dolgozni, csele­kedni akaró társulat volt. Hanyecz Ernőt is megláto­gattuk az eltelt 10 év alatt egyszer a munkahelyén. Kö­TAVKÖZLÉS 2000 KIÁLLÍTÁS tombolatárgyai közül az alábbiakat nem vették át: Nyerőszám: 809 24 683 870. Nyereményeik átvehetők Békéscsaba, Orosházi út 32. A tombolajegyek érvényessége november 16-án lejár. MMK A Kisosz Békés Megyei Szervezete tájékoztatja tagságát, hogy TELEFONSZAMA megváltozott. AZ ŰJ SZÁM: (60) 25-997. A KERSZERV Ügyviteli Kft. továbbra is a (66) 22-325-ös számon hívható. KÖZÜLETEK FIGYELMÉBE AJÁNLJUK! AZ OROSHÁZI UNIVERZÄL Áruházban okt. 30—nov. 10. között 40%-OS ENGEDMÉNNYEL FÉRFI MUNKAKÖPENYEKET KÍNÁLUNK! Várjuk kedves vásárlóinkat! Umverzal rülbelül fél órát elvettünk a munkaidejéből. Ennyi beve­zető után nem vádolhatnak minket elfogultsággal. Ha­nyecz Ernő majdnem 10 éve nem főnökünk, nem roko­nunk, nem barátunk. Talál­kozni sem szoktunk. Viszont emlegetni, példaként felhoz­ni még a mai napig is! Olyan ember volt, aki a „Kádár-rendszer” alatt is mindig a józan paraszti ész­re hallgatott. Biztos vagyok abban, hogy a munkásokat becsülte, és igyekezett a ja­vukra cselekedni, a lehető­ségeken és a szabályokon be­lül. A mai napig is büszkék vagyunk arra, hogy a keze alatt dolgozhattunk. Nem akarjuk elhinni, hogy a kol­légák, munkatársak így el­pártoltak tőle. Tudjuk, hogy nagyon sokan ma is ott ke­resik a kenyerüket. Annak idején büszkék voltunk arra, hogy olajosok vagyunk. Hol vannak ezek az emberek? Tudom, Hanyecz Ernő MSZMP-tag volt. Ha nem az, nem lehetett volna üzemve­zető. Megvette a lakást (bár­ki. akinek ilyen lehetősége adódik, élt volna vele). A „fekete beruházás”: ha dur­ván számolok, 36 forint/fő minden munkás zsebéből, brigádházra. Hanyecz Ernő igenis jár­hat emelt fővel. A mór meg­tette kötelességét és mehet? Kár érte, nem ezt érdemel­te. Kiss Ferenc és neje, Gádoros Tisztelt 'Építkezők! A Szegedi Téglagyár kéri, hogy az év végi torlódások elkerülése végett a jó hőszigetelt tulajdonsággal rendelkező HB—38-as, valamint az UNIFORM falazótéglát % minél előbb ütemeztessék, így ez évben minden építkezőt ki tudunk szolgálni. Tel.: (62) 10-611/5. Ráczné Virgoncz Márta. AZ YBL MIKLÓS ÉPÍTŐIPARI MŰSZAKI FŐISKOLA DEBRECENI TERÜLETI EGYSÉGE (4028 Debrecen, Landler Jenő u. 2—4. sz.) az 1991—92. tanévre intenzív előkészítő tanfolyamot indít magasépítő, mélyépítő, útépítő, gépészszakos jelöltek részére. 1990. november 16-tól 6 hónapon keresztül, heti 1 teljes nap (péntek) elfoglaltsággal az alábbi tárgyakból: matematika, fizika. Az előkészítő tanfolyam 3 írásbeli és január végén 1 hetes intenzív foglalkozás után, május elején vizsgával zárulhat. Aki az előkészítő tanfolyamot sikeres vizsgával zárja, az felvételi szabályzatunk értelmében felvételt nyer a főiskola levelező tagozatára. Ez a tanfolyam felkészítést nyújt felvételizők számára, illetve szintre hozó azok számárai, akik szakirányú munkahelyi gyakorlatuk alapján eleve mentességet -kaphatnak a felvételi vizsga alól, ha főiskolánkon kívánják folytatni tanulmányaikat. A tanfolyam díja: 10 000 Ft, illetve -záróvizsga nélkül 8000 Ft. A tanfolyam megkezdése után semmilyen költséget nem -térítünk vissza. Jelentkezési határidő: 1990. november 8. Jelentkezési lapot és befizetési csekket válaszboríték ellenében küldünk, vágy a főiskola tanulmányi csoportjánál vehető át.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom