Békés Megyei Népújság, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-07 / 240. szám
(Folytatás az 1. oldalról) Remélhető, hogy most nem tesz. Delegációnk is visz koszorút. '— Az utóbbi hónapokban kevesebben lépték ét a határt, mint korábban, a mai napon azonban kora reggelitől' megindult a forgatom. Már átengedtünk egy busizt, meg több gépkocsit — mondja az egyik határőr. A határátkelő román oldalién. ott ál a busz. Előtte és mögötte gépkocsik, kígyóznak. A mellettük tevő sávbani állunk meg. Néhány perc múlva megjelenik egy határőr tisizt. Furcsállja, hogy a belső sávon álltunk meg. A magyarázatra, hogy delegációként megyünk Aradra, megvonja a vállát és elmegy. Várunk. A mentettünk tevő sor tovább nő. Két busz érkezik és újabb gépkocsik. Már 8 óra is elmúlt. Román idő szerint 9 óra van. A koszorúzás likőr kezdődik. A mellettünk tevő sorban, átengednek egy tengyel- gépkocsit, majd két kamiont. Végül több mint kétórás várakozás után előttünk is felemelkedik a sorompó. Arad éli a maga hétköznapját. Villamosok csilingelnek, gépkocsik rohannak, az utcákon sietős embereik. Az Astoria Szálló előtt állunk meg. Itt várja a megyei delegációt a bukarestj magyar nagykövet, Szűts Pál, felesége és Aradi Sándor alezredes, katonai és légügyi attasé. Még 10 percünk van 11 óráig. Gyors léptekkel indulok el a kollégáimmal a Maros partjára. A hídon gyér a forgatom, de azon túl egyre több a gyalogos. Ugyanúgy, mint m.i, ők is az emlékműhöz igyekszenek. Aliig szólnak egymáshoz. Szeretném kitalálni a gondolatukat. Mi foglalkoztatja őket, miért jönnék. Valami mély meghatódottság van ebben a csendes menetben. 11 óra miire az egykori vár f aÜTn.arad vá;n ya i hoz érünk. Feltűnnék a nagykövet és a delegációnk kocsijai. Beülünk az egyikbe. A Maros partja mellett körbekerített futbálilpálya mögött egy gyepes térségen áll a vértanúk emlékműve. Körülötte hatalmas tömeg, Utat engednek a gépkocsiknak. Gheorghe Burdán, az aradi városi itanáes elnökének első helyettese üdvözli a magyar nagykövetet. Rövid beszélgetés után meghívja az ünnepséget követő A Békéscsabai 1. Számú Általános Iskolában kiömlött higany sorsáról, s a sajnálatos baleset — talán joggal nevezhetjük így — következményeiről már többször tudósítottujc lapunkban olvasóinkat. Az iskola igazgatóját, Bokor Józsefet, most ismét megkérdeztük, mi történt azóta, hogy az épületet lezárták? fogadásra. A néptanács koszorúját már elhelyezték az emlékművön. A vértanúk emlékműve föl van díszítve virágokkal és koszorúkkal. A lépcsőkkel szemben áll meg a nagykövet, a felesége és a katonai légügyi attasé. Mellettük a megyei delegáció. Lassú léptekkel viszik fel a Magyar Népköztársaság piros- fehér-zöld szalaggal díszített koszorúját. A moccanatlan csendben, valahonnan a tömegből, mint a fák között rejtőzködő madár, •alig * hallható suttogással röppen fel a Himnusz dallama, hogy aztán egyre erőteljesebb és egyre szívszorító morajlással végighullámozzon a tömegen. Már nemcsak a dallamot dúdolják, a szöveget is éneklik. Néhány perc múlva a nagykövet és a megyei delegáció visszaindul. — Köszönjük, hogy eljöttek — hallatszik innen is, meg onnan is. Aztán tapsolnak. Csapódnak a gépkocsik ajtajai, s a konvoj a város felé kanyarodik. A futballpálya drótkerítése mellett állok, és nézem a tömeget. Gondolataimból egy vasutaszubbonyt viselő, borostás arcú férfi zökkent ki. Románul szólít meg. A fejemet ingatom, hogy nem értem. Erre magyarra fordítja a szót. — Azt hittem, hogy maga bukaresti. — Magyarországról jöttem — válaszolom. — Megkínálna egy cigarettával ? — De maga nem magyar, érzem a kiejtésén — nyújtom feléje a cigarettadobozt. — Nem hát, én Bukarestben születtem, de 20 éve Aradon élek. Itt tanultam meg magyarul. Volt egy magyar barátom, együtt dolgoztunk a vasútnál. Október 6-án kijött ide és barátságból én is vele jöttem, amikor nem voltunk szolgálatban. A múlt évben halt meg, azután, hogy nyugdíjba ment. Alacsony, vékony csontú ember, busa szemöldökkel. Mélyet szippant a cigarettából. — Tőle tudom, hogy mi történt ezen a helyen. Itt akasztották fel a tábornokokat, a tizenháromból kilencet, a többit pedig a várban lőtték agyon. Látta a várat? — Láttam — bólintok. Hirtelen felemeli a fejét, — Az Országos Közegészségügyi Felügyelőség hétfőn kontroll méréseket végez. Ha minden jól megy, s a mérési eredmények ezt lehetővé teszik, csütörtökön térhetnek vissza a gyerekek az iskolába. — És addig? — Adig, mint most, a város különböző iskoláiban folyik a tanítás. és erősen a szemem közé néz. — Nem mindegyik tábornok volt magyar, ezt tudja-e? Damjanich szerb volt, egyszerű paraszti családból származott. Utoljára Vécseyt akasztották fel. Ez a dúsgazdag magyar gróf térdre borult a paraszti ivadék előtt és megcsókolta a kezét. Higyje el, csak óriási dolgok hozhatnak így össze embereket. — Milyen dologra gondol? — A szabadságra. Mert erről volt szó — aztán mint aki megriad a szótól, gyanakodva néz körül. Többen körbeállnak minket, s ettől egyszeriben elpárolog a közvetlensége. — Mi tegnap jöttünk — mondja egy langaléta fiú.— Tavaly is el akartunk jönni, de akkor még iskolába jártunk. — Honnan tudjátok, mi történt 1849. október 6-án? — Én székely vagyok — szólal meg a kisebbik, aki a kerítésnél áll. — Nekem a nagyapám beszélt az aradi vértanúkról. Egy középkorú asszony fogja meg a karomat, és félrehúz. — Mit hozott? — Nem értem. — Kávét akarok venni. — Most már értem, de nincs kávém. — Az 1-es iskola épületében hogy haladnak a takarítással? — Mint tudja, egy mázsa kénport szórtunk szét a higany közömbösítésére. Nos, a feltakarítás elkezdődött, eben a Nagy Sándor laktanya parancsnokai, katonái siettek a segítségünkre. A Kötöttárugyárból egy nagy teljesítményű porszívót, ehhez a Démásztól soron kívül vezetékeket kaptunk. Ha lenne személyzet — és itt leszünk bajban, hisz három takarító az ebédkiosztást végzi, így kevesen maradtak —, már kezdhetnénk a felmosást. — Ügy tűnik, segítő kéz akadt a bajban, bőven. — Igen. Elsőként közvetlen munkatársaimat és a technikai személyzetet illeti köszönet helytállásukért. Aztán a felügyeleti szerveket, és persze azokat az intézményeket, melyek nap mint nap befogadják diákjainkat, így a Kemény Gábor Szak- középiskola, a 635-ös Szakmunkásképző Intézet kollégiuma, a 3-as, a 10-es, a belvárosi iskola. Ez utóbbiban még a tanári szobát is felajánlották, ott is gyerekek vannak. És persze köszönet illeti mindazokat, akik a takarításban segédkeznek. — Akkor hát szerdán válik el, hogyan tovább? — Reméljük, csütörtöktől ismét minden a helyére kerül. . — Szorítunk az iskolának. Sikerüljön! „ t — Megfizetem. Nem tudja, kitől vehetnék? — Nem szoktam keres- kedni. — Könnyű maguknak ezt mondani odaátról. Hirtelen kiáltások ütik meg a fülemet. — Hagyják abba! Mit csinálnak azokkal a koszorúkkal? Fenn az emlékművön né- hányan vagdossák a nemzetiszínű szalagokat, és felszedik a virágokat. — Miért' csinálják? — kérdem. — Emlékül magukkal akarják vinni — mondja mellettem egy férfi. — De lehet, hogy más miatt. Ki tudja... — veti közbe egy másik. Többen felmennek a lépcsőkön, s leparancsolják a renitenskedőket Igazgatják a virágcsokrokat, a koszorúkat. Lassan, nagyon lassan oszladozik a tömeg. Délutánra befelhősödik az ég. Már egymagában áll az emlékmű. S ahogy nézem, gyermekkorom messzeségéből elém toppan egy csabai tanyáról az ősz hajú, idős paraszt- ember, ahogy önérzetes tisztelettel megemeli a kalapját. Mintha itt állna a vértanúk lépcsője előtt. Az emlékezés örök mementójaMBESZ megyei találkozó Békéscsabán Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a KISZ Békés Megyei Bizottsága tegnap, október 6-án egész napos találkozót rendezett a Magyar Antifasiszták és Ellenállók megyénkben élő tagjai számára. A megbeszélés a KISZ megyei bizottságának politikai képzési központjában zajlott le mintegy 70 résztvevővel. A MAESZ-tagok előtt Hüttner Vilmos, a megyei pártbizottság osztályvezetője adott tájékoztatót arról, hogy hol tartunk a megyében a párt szerepvállalása, a társadalmi, gazdasági kibontakozási program ; megítélése területén. Előadását élénk vita, sok hozzászólás követte s a helyzetmegítélés tekintetében ütköztek a vélemények. Végső tapasztalatként azonban kirajzolódott: határozottabb, világosabb állásfoglalást kérnek a vezetőktől a MAESZ tagjai, amely a párttagság véleményét hívebben tükrözi, minden területen szembenéz a tényekkel, s amely a demokratizálódás szükséges folyamatai mellett is nyíltabban kiáll eddigi értékeink, vívmányaink védelmében. a. ő. Gyula Városért Gyula Város Tanácsa évente elismerését fejezi ki azoknak a kollektíváknak és állampolgároknak, akik a legtöbbet teszik a városért. Hagyomány, hogy a Gyula Városért kitüntetést október 6-án adják át. Tegnap, a felszabadulás 44. évfordulójára és a Gyulán fogva tartott aradi vértanúkra, tábornokokra és honvédtisz- tekre émlékezve dr. Szigeti Zoltán, a városi tanács elnökhelyettese köszöntötte a kitüntetetteket a városi tanács épületében. A város tanácsának határozata alapján ebben az évben Gyuláért a legkiemelkedőbben munkálkodott a Megyénk ipara az orszá- • g'0-s átlagot meghaladó ütem- j ben, 3,1 százalékkal! növelte l termelését az idei esztendő \ első felében. Az yxport jóval ; dinamikusabban, 11 száza- í 'lékikal nőtt, az előző év hasonló időszakához képest. A ; termetest azonban — a ked- . vaző eredmények éltenére — . több tényező hátrányosan ’ befoilyásoilja, s hogy elsősor- j ban melyek ezek, arról a . tegnap, csütörtökön délelőtt, a Békés Megyei Ta- i nács épületében lezajlott ta- ; náicsikoziáson esett szó. Az I Ipari Minisztériumot képviselők — dr. Cseh József miniszterhelyettes vezetésével ; — és megyénk tisztségviselői — Kiss Sándor, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai titkára és Murányi Miklós megyei tanácselnök- helyettes iráinyításévál — arról beszélgettek, miilyen problémák kiküszöbölésével segíthető elő az ipari üzemek további fejlődése. így került szóba a szak- emberhiány, amiről idestova már 20 éve beszélünk, s közben a helyzet csak romtott. Olyannyira, hogy előfordul, vezetőt keltene valamely üzem élére kinevezni, ám nincs kit. Az utánpótlás kérdését azonban a vállalatoknak magúiknak kell megoldani!, „fogják” az embert, ahogy tudják. Az „örök gondok” között tartjuk számon az alapanyag-ellátás helyzetét is. Nincs alumínium, acélcső, 40 wattos fénycső, s még hosszan sorolhatnánk, mii minden. De ki tud ezen segíteni? Az Ipari Minisztérium — ahogy hallottuk — nemigen. A piacfelügyelet a Kereskedelmi Minisztériumhoz tartozik, ám pénze neki sincs, anélkül pedig aligha lehet bármiféle hiányt is felszámolni. Persze, ha van alapanyag, akikor se „rózsaszínű a világ”. Ment ez esetenként Olyan drága, hogy elviszi a tőkés exporton várt hasznot. Hisz a világpiacon nem finanszírozzák a mi szépen dagadó inflációs rátánkat. A forintleértékelések ezen idieig-óráig segíthetnek, de I tudjuk, nem ez az igazi | megoldás. Nem egészen egyér telmű a szocialista export megítélése. A kormány elgondolása Megújul az MHSZ is Tegnap, csütörtökön a békéscsabai repülőtéren tartotta utolsó ülését az MHSZ megyei tanácsadó testületé. Az elnöklő Frontó András megyei titkár tájékoztatójában elmondta, hogy a terveknek megfelelően október 22-én, . szombaton Békéscsabán a repülőtéren tartja a vezetőségválasztó aktívaértekezletét laz MHSZ. A megyei szervek megválasztását követően kerül sor, október 8—december 17. között a területi aktívaSZOT Gyógyüdülő és a Munkácsy Termelőszövetkezet kollektívája, valamint Zám András, a Húskombinát vezérigazgatója, Havasi Istvánná, a Mogyoróssy János Városi Könyvtár igazgatója, dr. Horváth István, az OTP gyulai fiókjának vezetője. Ugyancsak ebben az elismerésben részesült a Gyula városi határőrség és Széchy Tamás mesteredző is — ők a kitüntetést a határőrvárossá nyilvánítás 10. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen, illetve a napokban vehették át Budapesten. ennek csökkenteséről! alapvétőién helyes, azonban a felvállalt kötelezettségeket teljesíteni keli, mégpedig úgy. hogy ne fizessen ró az adott vállalat. Eltérő véleményeket hallani az importliberalizálásról is. Többen vélik úgy, hogy ennek csak pozitív devizasza'ldó vagy konvertibilis forint esetében, van létjogosultsága. Mindenesetre arról, hogy az miként valósulna meg, nem sikerült részlteteket megtudni. Kétely merült fél az egy- re-m.á-Sira alakuló vagyonkezelői vállalatokkal kapcsolatban. A vállalati központ ugyanis, miközben leépíti önmagáit, ’leadja a felelősséget, a jogot megtartja magának. Indokolt ez vagy sem, az adott szituációtól függ. Mindenesetre a még tisztázatlan kérdések sorát szaporítja. A gazdálkodás áltállá nos feltételéinek megtárgyalása melllletít szó esett a Beköt és a Patex békéscsabai gyárának formálódó együttműkö- désérőil, ami ez utóbbi gazdaságosabb működését tenné lehetővé. Ezt a céillt — tehát a gazdaságos működést — szolgálná a füzesgyarmati Univerzál Kisszövetkezet és a budapesti Parabola Kisszövetkezet termelési együttműködése is, melyhez a kezdeti lépések megtörténtek. Kérdésre válaszolva elhangzott az is, hogy a f üzesgyarmati szénhidrogénmezők kiaknázásának üteme előreláthatóan nem lassúi a jövőben sem. A miniszter helyettes az Ipar ellső nyolc hónapjáról1 is tájékoztatást adott. A legfontosabb mutatók a következőképpen alakultak: a termelés változatlan áron számítva 0,8 százalékkal, az export devizában mérve 24,9 százalékkal növekedett. Ügy tűnik — ezek álapján —, sikerült rátalálni arra a szabályozásra, ami az ipar egészét megmozgatja. A sok kérdést, problémát megvitató tanácskozás „ajándékkal!” zárult, dr. Laklia Tibor, az OEGH osztályvezetője átadott a megyei vezetőknek egy okmányt, mely Szeghalom város gázbekötési engedélyét tartalmazza. — SZÍ — értekezletekre. .Az elsőt Békéscsabán rendezik október 8-án. az utolsót Szeghalmon, december 17-én. Ügy. mint iá megyei értekezleten, a területin is sorra kerülnek személyi változások. A tájékoztató után Benkő Bálint, a megyei titkár helyettese ismertette a megyei aktívaértekezletre létrehozott jelölő- bizottságot, majd ezt Ikóvetően az MHSZ bronz díszoklevelét adták át. . 0 A takarításban a katonák is segítenek Fotó: Kovács Erzsébet Serédi János Fotó: Kovács Erzsébet Csütörtöktől talán újra „otthon” Ismét a higanyiigyrftl SZ. m. Nemcsak az alumínium, a tisztánlátás is hiánycikk Egyeztető tárgyalás az Ipari Minisztérium és a megye vezetői között Aradi koszorúk
