Békés Megyei Népújság, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-07 / 240. szám

\ ‘Tr 1988. október 7., péntek Harmincéves az tlésker Korszerűsödő üzlethálózat — Húsáruházi program — Jubileumi kedvezményes vásár Tartósak-e a tartós fogyasztási cikkek? így látja a szerviz szakembere Kezdetben volt a Kelet- Békés Megyei Népbolt Vál­lalat, majd 30 évvel ezelőtt, 1958-ban megalakult a Bé­kés Megyei Élelmiszer-kiske­reskedelmi Vállalat. A kö­vetkező esztendőben 166 millió forint forgalmat ér­tek el, ez a szám ebben az évben várhatóan 1 milliárd 720 millió forint lesz. Érde­kes adat, hogy az első tíz évben kétszeresére, a máso­dikban másfélszeresére nö­velték az eladott élelmisze­rek mennyiségét. Ugyanak­kor 1980-tól napjainkig 1 százalékkal kevesebb árut vásároltunk az Élésker üz­leteiben. Ábrahám György, a vál­lalat igazgatója elmondotta, hogy 1970-től 1982-ig 42 szá­zalékkal növekedett az üz­lethálózat alapterülete, az utóbbi 5 esztendőben vi­szont 156 négyzetméterrel csökkent. Számos, elsősor­ban egy-két személyes élel­miszerboltokat kellett be­zárni, mert nem akadt vál­lalkozó a munkára. Termé­szetesen minőségi fordulat is bekövetkezett, hiszen a kis szatócsboltokat korszerű ABC-áruházak váltották fel, ezek aránya ma már 70 szá­zalék. A gazdálkodást nehe­zítették az alacsony haszon­kulcsok, melyeket a nyolc­vanas évek elejétől folyama­tosan megemelt a kormány­zat. Ez kihatott a vállalati eredményre is. Tavaly 42 millió forint nyereséget mondhattak magukénak. Fi­gyelemre méltó, hogy az utóbbi három évben 2X0 százalékkal emelkedett a nyereség. Más kérdés, hogy a gazdasági szabályozók vál­tozása miatt ebből kevés ju­tott a dolgozóknak. Az át­lagkeresetek is nőttek, je­lenleg a teljesítményeket fi­gyelembe véve a második legmagasabb átlagbért fize­tik dolgozóiknak az ország­ban. Persze, ez nem jelenti azt, hogy minden rendben van, hiszen az alkalmazot­tak nagy része éppen hogy megél a keresetéből az ala­csony alapbérek miatt. A teljesítmény növelése vi­szont nehézségekbe ütközik. Ebben az évben újabb egy százalékkal csökken a for­galom, a megye sajátos hely­zetéből adódóan kevesebb élelmiszer talál gazdára, hol­ott elegendő áru van a rak­tárakban. Jellemző, hogy az idén 16 millió forinttal emelkedik a raktárkészlet, amely majdnem duplája a forgalom növekedésének Ennek ellenére erejükhöz mérten fejlesztik az üzlethá­lózatot. Meghirdették a hús­áruházi programot, mert ke­vés a hentes, és egyre több húsbolt redőnyét kellett vég­leg lehúzni. A korszerű hús­áruházak és büfék létreho­zása enyhít ezeken a gondo­kon. Orosházán októberben megnyitják a helyi baromfi- feldolgozó vállalattal és az állami gazdasággal közösen a volt Hangya helyén a hús­áruházát. Ugyanilyen üzle­tet építenek 3 éven belül Gyulán és Orosházán, a Gyulai Húskombináttal kar­öltve. A megyeszékhelyen a Szabadság téri élelmiszerbolt helyén szintén húsáruház lesz, amelyet előreláthatólag 1989 első negyedévében nyit­nak meg. Helyette új, 150 négyzetméteres élelmiszer- üzletet adnak át ez év ok­tóberében a Dózsa György úton. Ezenkívül még ebben a tervidőszakban kis ABC- áruházat nyitnak Békéscsa­bán, a Kolozsvári utcában. Orosházán az üveggyári la­kótelepen, Szarvason a busz- nályaudvar környékén lesz hasonló üzlet. A jubileum jegyében a megye városaiban megtalál­ható 16 ABC-áruházban szeptember 24-től október 24-ig kedvezményes akciót hirdettek. Mindennap egy­két élelmiszert 30 százalék­kal olcsóbban kínálnak, ameddig a készlet tart. S. S. Idős bácsi húz kis kézi­kocsin meglehetősen régi tí­pusú televíziót. — Hova viszi a bácsi? — szólítom meg. — A Gelkátaól haza, mert hibádzik valami alkatrésze. Akkor meg mindegy, hogy hol áll, otthon, vagy a sze­reidében. — Csak a régi készüléke­ket nehéz javítani? — te­szem fel a kérdést Szilbere- isz Sebestyénnek, a Mező­kovácsházi Elektromos-, Ház- tartásigép-javító és Szolgál­tató Kisvállalat igazgatójá­nak. — A régit és az újat egy- arán nehéz javítani, ha nincs megfelelő alkatrész­utánpótlás. A tapasztalata­im azt mutatják, hogy bi­zony a jelenleg kapható tar­tós fogyasztási cikkek elég sűrűn rászolgálnak a javí­tásra, felújításra. Mondha­tom úgy is, hogy a mi szak­mánkban állandó hiánygaz­: daság van. Még fokozottab­ban érezzük ezt akkor, ami­kor egy hirtelen vihar, vagy áramszünet miatt ug­rásszerűen nő a forgalom. — Milyen alkatrészek hi­básodnak meg a leggyak­rabban? — Az elektromos háztar­tási gépek esetében a kompresszorszivattyú-mo- torok és a mechanikai al­katrészek (kapcsolók, fedél­keretek, rugók, csatlakozók, hőkioldók, hőfokszabályozók stb.), a híradástechnikában a tranzisztorok (20-30 száza­lékuk általában hiánycikk), különböző tévéegységek, mo­torok, lejátszófej, teleszkóp­antenna, képcső, üzemmód­kapcsolók és még sorolhat­nám, mi minden. A centri­fugáknál például többször előfordult konstrukciós hi­ba, a mosógépeknél pedig a tekercselés nem megfelelő. Ezt mi úgy próbáljuk ellen­súlyozni, hogy vásároltunk egy tekercselőgépet, és a szerelőink megfelelő érde­keltség mellett pótolják. — A hiba garanciális idő­ben, vagy később jelentke­zik? — Mondhatni, ugyanúgy előfordul garancián belül is, mint kívül. Jellemző, hogy sokszor filléres alkatrészgk hiánya miatt akár hónapo­kat is kell várni egy-egy készülékre. Ez nemcsak a vevőnek, de nekünk is kel­lemetlen. Elmondhatom pe­dig, hogy az országban min­den érdekelt gyárral, keres­kedelemmel és a budapesti javítószolgálatokkal is kap­csolatban vagyunk. Mindez azonban nem elég. "Érdekes­ségként említem, hogy a ma­gánkereskedőknél általában találhatunk alkatrészt, meg is vehetnénk, de kérdés, hogy ilyen áron megéri-e. — Önök miért nem tarta­lékolnak alkatrészeket? — Amiből tudunk és le­hetőségünk van, abból vá­sárolunk is. Legtöbb eset­ben azonban a raktár anya­gi és területbeli behatárolt- sága ezt nem teszi lehetővé. — Visszatérve az eredeti kérdéshez: mivel példázhat­juk a fogyasztási cikkek tar­tósságát? — Legjobban a meghibá­sodási aránnyal. Vállala­tunk 1987-ben javított 7 ezer 362 darab készüléket, melyből 3 ezer 850 készpén­zes, 2 ezer 307 átalánydíjas (ez 83,7 százalék) és 1205 (ez 16,3 százalék) pedig garan­ciális volt. Ez is mutatja, hogy sajnos a vásárlás után nem sokkal már mi is talál­kozhatunk a termékekkel. H. M. Az üzlethálózat 70 százaléka korszerű ABC-áruház Fotó: Béla Ottó Rade és Gyomaendrőd Magyar kukorica német földön A Gyomaendrődi Lenin Termelőszövetkezet és az NDK-belii Radei Ottó Gro- tewohl Tsz ötéves kapcso­lattal büszkélkedhet. A két tsz vezetése és tagsága éven­te többször is találkozik és a kölcsönös üdültetésen túl szakmai kapcsolataikat is sikeresnek mondhatják. A radei vetőmag-termeltető tsz ugyanis a gyomaendrődi- ek segítségével szeretné az NDK-ban — a mienkénél zordabb éghajlati viszonyok között — „meghonosítani” a kukoricát. Az NDK közpon­ti tervutasításos gazdaság­irányítási rendszerében mű­ködő tsz elnökéveli, Winfried Bischoffal beszélgettünk. * * * — Szövetkezetünk mintegy nyolcezer hektáron gazdál­kodik, melyből 6300 hektár a szántóterület. A talaj kö­zepes minőségű, a vidék csa­padékban igen szegény — évente 500 milliméter —, az átlaghőmérséklet viszont az NDK átlagához viszonyítva magas, körülbelül 9 Celsius- fofc. A hőmérsékletnek kö­szönhetően egyébként meg­terem náluk a szőlő is. Za- lagyöngyét, Torgaui molnárt és fehér burgundit szüretel­tünk, s az így készült bor­ból év végén minden tsz- tag 3 liternyit kap. Ezenkí­vül egyébként vásárolhat­nak is a borból'. Idén 6-7 ezer liter nedűre számí­tunk. . — Tulajdonképpen mivel foglalkozik a tsz? — A termőterület felén gabonaféléket termesztünk, s az össztermés 30 százalékát vetőmagként értékesítjük. Emel lett takarmányozási cél­ra vetünk kukoricát, lucer­nát is. A környéken ugyanis rendkívül nagy az állatsű­rűség, rengeteg a szarvas- marha. Foglalkozunk kapás- növények — cukorrépa és burgonya termesztésével is, ez utóbbiból a tagok részé­re is vetünk. A specialitá­sunk persze a vetőmagter­mesztés. Az alapanyagot a quedlinburgi kombináttól kapjuk, mi pedig a megter­melt magvakat — árpa, bú­za, lucerna, vöröshere, ta­karmányrépa, uborka, kar­fiol és virágmagvak stb. — megtisztítva egy kereskedel­mi vállalatnak adjuk át. — ön büszkén mutatta a tsz központjában a hatalmas gépjavító műhelyt. Milyen a gépparkjuk? — Van 170 német, szovjet és csehszlovák gyártmányú traktorunk, 18 Fortschritt tí­pusú kombájnunk, ugyan­csak német fűkaszáink és burgonyabetakarító gépeink. A növényvédelem gépei pe­dig magyar gyártmányúak. Télén is tudunk munkát ad­ni a dolgozóinknak. Nálunk mindenki ént a gépéhez, a kombájnos a kombájnját, a traktoros a traktorját köte­les rendben tartani. Télen a nők a dughagymát válogat­ják, ezután pedig a spáirga- palántát osztályozzák. Ez utóbbiból évente hárommil­lió darabot adunk át a ke­reskedelemnek . — Hány dolgozót foglal­koztatnak? — Szövetkezetünknek 600 tagija van, ennek 40 százalé­ka nő. Az összlétszám 80 százaléka fizikai munkás. — S mennyi az átlagkere­set? —j Évente 12 500 márka a fizetés, de a keresetnek ez csak az egyik része. A má­Willfried Bischof: „Elképzel­hetetlen a veszteséges ter­melés .. A radei tsz javítóműhelye sik rész a természetbeni juttatás. A teljes munkaidős tagok 17 egységnyi takar­mányt vihetnek haza. Ennek értéke körülbelül 1200 már­ka. Akinek nem kell — mondjuk — a takarmányré­pa, vagy a búza, az a pénzt is felveheti. A tapasztalatok szerint viszont inkább a ta­karmányra van szükségük, hiszen többen foglalkoznak otthon sertés- vagy szarvas­mar haltartással. — Gondolom, nyereséges a termelőszövetkezet... — Ez évre 15 millió már­ka nyereséget terveztünk. Ez az összeg általában minden évben megvan. Ebből körük belül 9 millió márka az ál­lamkasszába kerül. Nálunk az adó mértéke attól is függ, hogy a tsz milyen minőségű talajon gazdálkodik. Egyéb­ként kölcsönmentesen dol­gozunk. A bankban mindig van elegendő tartalékunk. — Most mennyi ez az ele­gendő tartalék? — Van annyi pénzünk a bankban, hogy ha netán két- három évig veszteségesen termelnénk — ami elképzel­hetetlen —, akkor is elegen­dő lenne a munkabér fede­zetére. — öt éve tartják a kap­csolatot a Gyomaendrődi Le­nin Tsz-szel. Milyen hasz­nuk van ebből önöknek? ' — Többször jártunk már Gyomaendirődön és minden alkalommal rengeteg tapasz­talattal! tértünk haza. A Le­nin Tsz segítségével három éve próbáljuk meghonosíta­ni iaz NDK területén a sze­mes kukoricát. Kaptunk né­hány hibridfajtát, amelye­ket el is vetettünk. A ku­korica köztudottan meleg- igényes növény, s ebből a melegből nálunk kevés van. Két évvel ezelőtt 60 má­zsás átlagot, tavaly a hideg időjárás miatt csak 50 má­zsás átlagtermést értünk el. Az idei betakarítást most október közepén kezdjük el, s 58-60 mázsát várunk hek­táronként. — önnek mint szakem­bernek mi a véleménye a magyar mezőgazdaságról? — Azonkívül, hogy az eredményt Magyarországon és nálunk is évről évre ki kell csikarni a természettől, van némi különbség. Azt ta­pasztaltam, hogy míg egy magyar tsz, például a Lenin, meg tudja szerezni a külföl­di gépeket, berendezéseket, addig a mii lehetőségeink en­nél jóval szűkösebbek. Ha a tsz-ünk megrendel mondjuk egy hazai gyártmányú trak­tort, akkor jobb, ha vára­kozó álláspontra helyezke­dünk, mert a gépet körül­belül 5 év múlva kapjuk csak meg. — Azért igazán nem pa­naszkodhatnak. Négy éve épült fel egy impozáns, ha­talmas tornacsarnokuk, ami úgy tudom, eredetileg ká­posztatároló lett volna. — Az épület egyrészt tor­nacsarnok, amit a helybeli iskola diákjai használnak, másrészt kultúrterem a tsz területén levő nyolc falu la­kosságának. Emellett itt tartjuk gyűléseinket, ünnep­ségeinket. Építettünk a csar­nok mellé egy automata te­kepályát, s rövidesen készen lesz a szauna is. A terveink közt szerepei egy uszoda is. Egyébként egy tornacsarnok építéséhez annak idején nem kaptuk volna meg az enge­délyt az építőipari kapacitás és az építőanyag-ellátás szű­kössége m iatt... — ön harminc éve tsz-el- nök. Meddig szól a megbí­zatása? — A tagság hároméven­ként választja újra 'az el­nököt, a főkönyvelőt és a 27 itagú vezetőséget. — Árulja el, mennyit ke­res? — Évente 21-22 ezer már­ka a keresetem ... A szerző felvételei Hornok Ernő

Next

/
Oldalképek
Tartalom