Békés Megyei Népújság, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-02 / 27. szám
NÉPÚJSÁG Megtartották a XI. országos békekonferenciát (Folytatás az 1. oldalról) társadalom is, amelyben a politikai élet részeseivé válnak. — E tanácskozásra készülődve — időnként kicsit meghatódva — olvastam azokat a leveleket, amelyeket az ország minden pontjáról küldtek ipari munkások, nyugdíjasok, tanyasi gyerekek az OBT felhívására. Nagy felelősségérzettel fejtették ki gondolataikat jelenünkről és a jövőnket fenyegető veszélyekről: s a béke ügyét egyikük sem választotta el a hazai feladatok megoldásától, sőt többen úgy vélik: itthoni dolgaink rendbe tétele a legfontosabb kötelességünk. — A szocialista országok békemozgalmait gyakran éri az a vád, hogy könnyű a dolguk, hiszen nem kell mást tenniük, mint támogatniuk kormányuk politikáját. Erre büszkék lehetünk, hiszen az egész emberiségért felelősséget érző békepolitikát kötelessége is támogatni minden józanul gondolkodó, jóérzésű embernek — hangsúlyozta befejezésül Csehák Judit. * * * Az ülésen többen szóltak arról, hogy a nemzetközi kulturális kapcsolatok is hatékonyan szolgálhatják a béke ügyét. A kultúrának a nemzeteket egymáshoz közel hozó szerepére, a békés egymás mellett élés gyakorlatának erősítésére hívta fel a közvélemény figyelmét a budapesti kulturális fórum is. Miként Major László újságíró fogalmazott: az európai kontinens politikailag megosztott, ugyanakkor nélkülözhetetlen a különböző társadalmi berendezkedésű országok összefogása a nukleáris háború elhárításáért, mert az egész. emberiséget fenyegető veszély oszthatatlan. Dobozi István, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének tudományos osztály- vezetője figyelmeztetett arra. milyen nagy veszélyeket rejt magában egyes imperialista köröknek az a törekvése, hogy a fegyverkeaési hajszát a szocialista országok gazdasági „kifárasztására” használják fel. A vitában számos értelmiségi — a szellemi munka, az alkotóművészetek különböző területein tevékenykedő aktivista — fejtette ki véleményét. Közöttük Kerényi József Ybl-díjas építész,, aki rámutatott: az egyén azzal is hozzájárul a béke ügyéhez, ha a saját szakmájában tisztességgel végzi munkáját. A lelkiismeretes termelő-, illetve alkotómunka hazánk nemzetközi elismerésének is záloga. Javasolta: a Mérnökök a békéért mozgalom kedvező tapasztalataira építve hozzanak létre a műszaki értelmiségieknek cselekvési teret kínáló békebizottságo.t. Cseres Tibor író, a Magyar Írók Szövetségének elnöke, utalva a szövetség — mint mondotta — válságos helyzetére, rámutatott: a magyar írók legtöbbje magáénak vallja a békemozgalom’ szándékait, s részt kíván venni e törekvések megvalósításában. Többen hangsúlyozták. hogy a pedagógusok számára a békére nevelés aktív, felelős magatartást jelent — ennek fontosságát emelte ki Vastagh Zoltán tanszékvezető egyetemi tanár is. Tóth Károly református püspök, a Keresztyén Béke- konferencia elnöke a hívők természetes békeakaratáról beszélt. Mint elmondta, a kereszténység tanításaiban központi helyet' foglal el a béke óhaja, s ennek szellemében a keresztények hitükből fakadó elkötelezettséggel munkálkodnak a béke ügyén. A békemozgalom és a hívő emberek közös céljait emelte ki Bíró Imre kanonok is. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség az Országos Béketanáccsal kialakított eredményes együttműködés folytatásaként továbbra is részt vállal az örvendetesen fejlődő ifjúsági békeközösségek tevékenységének támogatásában, orientálásában — hangoztatta felszólalásában Ernőd Péter, a KISZ KB titkára. A KISZ támogatásával működő ifjúsági békecsoportok tevékenysége új lehetőséget kínál a fiatalok közösségi-közéleti aktivitása számára, s ezzel hozzájárul a békemozgalom megújulásához is. Balogh András, az OBT elnökhelyettese felszólalásában utalt arra, hogy Magyarországon nincsenek atomfegyverek. Javasolta, hogy hazánk őrizze meg ezt a státuszát. Ugyanakkor — tette hozzá — világosan kell látni azt is, hogy ez nem jelent teljes garanciát a biztonságra. Olyan Európát, olyan világot kell megteremteni, amely mindenütt mentes az atomfegyverektől. A délelőtti plenáris ülést követően a békekonferencia küldöttei nyolc munkabizottságban tanácskoztak. A szekciókban élénk vita, tartalmas eszmecsere folyt; összesen 154-en kaptak szót. Valamennyi szekcióban részt vettek — a konferencia nyitottsága jegyében — az érdeklődők is, legtöbben az ifjúsági munkacsoport ülésén. A XI. országos békekonferencia este plenáris üléssel fejezte be munkáját. A tanácskozás tapasztalatait Barabás Miklós foglalta ösz- sze. A küldöttek állásfoglalást fogadtak el a békemozgalom szerepéről és további feladatairól. A békekonferencia Szta- nyik B. László zárszavával ért véget. 1987. február 2., hétfő Állásfoglalás A XI. országos békekonferencián elfogadott állásfoglalás. HELYÜNK A VILÁGBAN A béke minden ember legszemélyesebb közügye. Nemcsak a népek, a társadalmak tudatában, hanem az egyes emberekében is egyszerre vannak jelen a félelmek, a veszélyek és a reménységek, az új lehetőségek távlatai. Az emberiség történelmének legnagyobb veszélyével kell szembenéznünk; az atomerővel képesek lennénk önmagunk megsemmisítésére. Ugyanakkor reális remények is élnek bennünk. Az atomháború elkerülhető. Az elmúlt két évben született leszerelési javaslatok lehetőséget nyitnak arra, hogy a harmadik évezred küszöbét a tömegpusztító eszközök terhétől megszabadulva, kevesebb fegyverrel léphessük át. Ez a lehetőség a békemozgalom számára kötelességgé fokozódik: meg kell győznünk minden embert arról, hogy ragadja meg ezt az alkalmat. El kell érnünk, hogy a nemzetek biztonságát politikai akarat, egymás érdekeinek tiszteletben tartása cs kölcsönös bizalom szavatolja, ne pedig a fegyverkezési verseny. Hogy ez a mai világhelyzetben nemcsak ábránd, arra bizonyosság a megállapodás a stockholmi konferencián. Üj politikai gondolkodásmód van kialakulóban, amely a kölcsönösen elfogadható kompromisszumokat keresi. Ma fontosabb, mint valaha, hogy a békemozgalmak politikaformáló tényezővé váljanak. Amikor az emberi civilizáció megmentéséről van szó, nincsenek kis és nagy országok, kis és nagy népek. Békemozgalmunk Törekvéseit is kifejezi az az ENSZ-ben előterjesztett magyar javaslat, hogy tűzzék napirendre a nemzetközi béke és biztonság átfogó rendszerének megteremtését. Ennek építőkövei, a nemzeti békemozgalmak, amelyek különösen alkalmasak lehetnek a Kelet—Nyugat közti feszültség enyhítésére. Fejlesztjük kapcsolatainkat a különböző politikai irányzatokat képviselő nyugati békemozgalmakkal és a szocialista országok békeerőivel. Részt veszünk a Békevilágtanács munkájának megújításában, támogatjuk kapcsolatainak bővítését. Kiemelt feladat, hogy Közép-Kelet-Európa országai és népei között javuljon az összefogás és az együttműködés a közéletben és a mindennapi életben is. Kezet nyújtunk mindenkinek, akivel szót tudunk érteni a béke megvédésében. Ennek tudatában alakítjuk személyes és közösségi kapcsolatainkat a más országokban élő, békét kívánó emberekkel és mozgalmakkal. Bővítjük a testvérmegyei, -városi és -községi együttműködést, felhasználjuk az idegenforgalom lehetőségeit. A külföldön élő magyarokkal az eddiginél szorosabb kapcsolatra törekszünk. Szolidaritást vállalunk a fejlődő világ népeinek a szabadságért, a haladásért, gyakran a puszta életért folytatott küzdelmével. Támogatjuk a nemzeti felszabadító mozgalmak igazságos harcát. A helyi konfliktusok békés rendezése mellett foglalunk állást. Elítéljük az erőszakkal való fenyegetést és a terrorizmus minden fajtáját. A nemzetközi színtéren rólunk alkotott véleményt a hazai valóság határozza meg. Szavunk súlyát növeli, ha hitelesen képviseljük hazánkat, ha kifejezésre juttatjuk a magyar békemozgalom nemzeti vonásait. HELYÜNK A HAZÁBAN Nemzeti fejlődésünk programja a szocializmus értékeinek őrzése és gyarapítása. Ez mozgalmunk programja is. A társadalom minden rétegével szót értve, hozzájárulunk a Magyar Népköztársaság békepolitikájának formálásához és érvényre juttatásához. Országépítő munkánkat a korábbiaknál nehezebb feltételek között végezzük. A magyar gazdaság fejlesztése közös, jobb munkát követel. Ez előrelépésünk elemi feltétele, alapvető érdekünk. Fejlődésünk megköveteli, hogy mind többen vegyünk részt a döntések előkészítésében, a közügyek intézésében. A békemozgalomnak is segítenie kell, hogy ebben ki-ki megtalálja és vállalja feladatát. A béke igenlése az egységes magyar bé- kcmozgalom alapja. Ez cselekvő erő, amelyet meg kell őriznünk. Tudjuk és vállaljuk, hogy az együttműködés széles körű párbeszédben, vitákban valósulhat meg. Világnézeti meggyőződéstől függetlenül együtt munkálkodunk mindenkivel, aki kész cselekedni a békéért. A békemozgalom a népi-nemzeti egység egyik alkotó eleme. A jövőben is közösen dolgozunk a Hazafias Népfronttal, a KISZ- szel, a szakszervezetekkel, erősítjük kapcsolatainkat a nemzetiségi szövetségekkel és a többi tömegszervezettel, érdekképviseleti szervvel. Számítunk a család, az iskola, a munkahely segítő közreműködésére. Az Országos Béketanács és választott testületéi a hagyományokra és a kor követelményeire figyelemmel demokratikusan irányítják a magyar békemozgalmat. Az OBT bizottságai továbbfejlesztik elemző, döntés-előkészítő munkájukat. Mozgalmunk továbbra is nyitott az élet által feltett új kérdésekre, kész a párbeszédre, a válaszok közös kimunkálására. Cselekvési programunkat, munkánk módszereit a nemzetközi és a hazai élet eseményei nyomán folyamatosan, együtt határozzuk meg. Ezért közös gondolkodásra, közös tettekre hívunk, várunk mindenkit! Téli vadetetés Remetén A Dél-alföldi Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság gyulai központjából terepjáró autóval indulunk a remetei vadászházhoz, hogy onnan folytassuk utunkat, és szemtanúi legyünk egy vadetetésnek. Vendéglátónkkal, Bányai Ernővel, a Defag vezető vadászával a vadászház kellemesen meleg nappalijában beszélgetünk az erdő vadjainak téli gondozásáról, védelméről. Odakinn — bár már elmúlt reggel 8 óra 1— mínusz 8 fokos hideg der- meszti az erdőt. Körülöttünk olyan romantikus minden, hogy amikor a vezető vadász sorolja a számokat* illetlenül tárgyszerűnek tűnik a beszélgetés. Megtudjuk, hogy az erdőgazdaság 25 ezer hektárú üzemi vadászterületén mintegy 400 dámvad, 400 őz és 100 vaddisznó él. De gondoskodniuk kell a 2800 db-os fácántörzsállományuk, illetve a területükön szabadon élő fácánok, nyulak téli etetéséről is. „Az 1986—87-es télre 120 tonna szálas, 70 tonna szemes, és 150 tonna lédús takarmányt tároltunk be” — mondja a vezető vadász, majd így folytatja: — Ezenkívül a 110 hektárnyi vadföldünkön termelt kukorica, répa, cirok, csicsóka is a vadak őszi-téli-tavaszi élelmezését biztosítja. A hidegek beállta óta hivatásos vadászaink négy lófogattal járják naponta a kerületeiket és etetnek. A nagy havazások után a léniákat, erdei utakat erőgépekkel, hóekékkel letisztítjuk. Mindenütt, ahol tehettük, feltörtük a jeges havat, aminél rosz- szabbat elképzelni sem lehet. A jég rétegesen fagyott rá a hóra, a csülkös nagyvadak beszakadnak, az éles jégdarabok felhasítják lábukat. Majd arról esik szó, hogy mindez sok pénzt, sok munkát jelent. De meg kell csinálni a vadállomány megtartása érdekében. És persze nemcsak a tél legszigorúbb időszakában kell etetni, hanem mindaddig, amíg a vadak elegendő természetes takarmányt találnak az erdőkön, mezőkön. Amikor Bányai Ernő a téli vadvédelem .egyéb feladatait is felsorolja, akkor az ablakon keresztül meglátjuk, hogy Sajti Lajos fogatos és Szabó István kerületvezető vadász már megpakolta a lovas szánt szénával, és csöves kukoricával. Indulhatunk, hogy szemtanúi legyünk a vadetetésnek. Vadetetés, csikorgó havon surranó szán, csengettyű a prüszkölő lovak nyakában. .. Elképzelni sem lehetne romantikusabb dolgot. Végtelen örömmel tölt el bennünket, hogy felvackol- hatunk a szénarakásra, be- takaródzhatunk plédekkel, és elindulunk. Az erdei utakat a hóekék valóban szépen letisztították, öröm rajtuk a szánkózás. Az erdő valószí- nűtlenül szép. A fák, bokrok fehérbe burkolóznak, az egyik bokorból holló száll föl. A léniákon dámvadak, őzek és fácánok állnak, de közeledtünkre rendre messziről behúzódnak az erdő rej- tekeibe. Odaérünk egy-egy etetőhöz, feltöltjük szénával. vagy csöves kukoricával, és máris megyünk tovább. Ahogy néhány száz méter után visszanézünk, már szállingóznak vissza a vadak az etetőhöz. Óhatatlanul olyan érzése támad az embernek, mintha egy Születésnapi jócselekedet részese lenne. Egy kicsit irigykedve nézzük a hivatásos vadászt, akit munkája az erdőhöz, a szabad természethez köt. Lassan elfogy a rakományunk, megfordíthatjuk a lovakat. „Már éppen ideje”, gondolom, mert elkezdek fázni, észre- veszem, hogy kezem, lábam elgémberedett, arcomat, fülemet szinte szúrja a hideg. Hogy fogam vacogásáról eltereljem a figyelmet. Szabó Istvánt a munkájáról kérdezem. A következőket mondja: — Szép munka a miénk, valóban szép. De csak annak, aki hivatásának tekinti. Mert sokan arra nem gondolnak, hogy nekünk a mínusz 20 fokos hidegben is kint kell legyünk, hiszen akkor van ránk a legnagyobb szükség. Ilyenkor persze nem feltétlenül az az érzésünk, hogy szép az, amit csinálunk. Nehéz, embert próbáló hivatás a vadászoké. Sok embernek használna, ha néhány hónapra belekóstolna ebbe a munkába, ami persze nemcsak a vadetetésből áll. Mielőtt teljesen átfagynánk, megérkezünk a vadászházhoz. A nappali melege ezerszeresen jólesik, pedig csak három órát voltunk kint az erdőben. Felmelegszünk, beszállunk a terepjáróba és hazaindulunk. A szerkesztőségi szobában már teljesen elfelejtem a hideget, és csak a délelőtt szép pillanataira emlékezem... — Lovász — Fotó: Béla Ottó
