Békés Megyei Népújság, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-28 / 228. szám

1985. szeptember 28., szombat

o

OFOLDUNK

Hatalmas botokkal gurítják odébb a „forogmányokat”. (Egykori ábrázolás)

Gömbkövek a Tisza-parton

' Aki a szegedi Tisza-part sétányán — a Móra Ferenc Múzeum épületét is magába ölelő Stefánián — ballag, előbb-utóbb észreveszi, hogy mutatós, kerek kőgolyók díszelegnek a fák tövében vagy a keskeny aszfaltutak szögleteinél. Az első pillantásra olyanok, mitha valami esztergafélén alakultak volna ilyen formásra, ám akit érdekel, megtudhatja, hogy egyáltalán nem művi képződmények, hanem maga a természet kerekítette ilyenre valamennyit.

Emberi kéz érintése nélkül keletkeztek ezek a gombócok, szakszerű elnevezésükkel mondva, a gömbkövek.

Szülőhelyük a szomszédos Erdély, ahol — szintén utcai, terekre kitett díszként — sokfelé találkozni velük, s ahonnan Szegedre is elkerültek az 1879. évi nagy árvíz után.

Jókai Mór figyelt fel legelőször eme „forogmányok”- ra. Egyik 1856-ban kelt levelében írta az erdélyi Ben- cencröl: ........Kolozsvárt elh

agyva Feleken vitt keresztül az út, melynek hegyeiben teremnek azok az óriási kőgombócok, minek keletkezéséről nincsenek tisztában tudósaink.”

Öt követően aztán mind nagyobb érdeklődés nyilvánult meg a gömbkövek iránt, s egyre-másra láttak napvilágot á velük foglalkozó írások.

Orbán Balázs, a Székelyföld mindmáig legkiválóbb ismerője Nagygalambfalva környékét bemutatva fogalmazott így: „ ... két felől

megdöbbentő hegyomlások, néhol erkélyszerűleg kinyúló hegyoldalak, melyeknek

homlokrétegeiben csudás alakú forogványok kapaszkodtak. amelyek mint a hegy fogai rémledeznek ki .. .” Jellemző a felfokozott figyelemre, hogy még olyan jeles nyelvészünk, mint Hun- falvy János is érdemesnek tartotta foglalkozni e képződményekkel — ő 1864-ben kerek kövekként említi őket —, és grammatikus kollégája. Szinnyei József is felvette a maga szótárába a fo- rogvány kőgomb kifejezést.

Természetesen a szaktudósok is hozzáláttak a talány megfejtéséhez. Pávay Elek, a kiváló természetbúvár a következő magyarázatot tette közzé: „ .. . nem egyebek

(tudniillik a gömbkövek), mint sajátos Concretiók. az az: a fövenyszemeknek egy tengely, vagy központ körül történt összcsoportosulása, tehát bizonyos Morpholit-ne- mű képződmények.”

Hogy mik a Pávay említette morfolitok, azt viszont a német Christian Gottfried írta meg klasszikus művében, a Microgeológiában. Szerinte: „morfolit alatt értjük azon szervetlen testeket, amelyek a kristályhoz hasonlóan fejlődési tengelyekkel és hajlott lapokkal bírnak, de elütnek a je- geczektől a rostos, lemezes bélszerkezet és az egymást hegyes vagy tompa szögben szelő ékek és síklapok hiánya által. Azonban a morfolitok is nőnék és szaporodnak vagy sarjadzanak, anyagok külső egymáshozi ragadása által, bizonyos belső törvények szerint”.

Ezt a summázatot Pávay fordította le — átültetésén jól érződik a múlt századi magyar nyelv kedvesen tu- dóskodó stílusa —, és miután közreadta, egy nálánál is híresebb tudóst, Koch Antalt késztette arra, hogy ő is a gömbkövek titkának megfejtésére adja a fejét. Koch úgy vélte az e témáról írott dolgozatában, hogy a gömbkövek az egykori folyamatos homokkörétegek darabjai, amelyek „a légbeliek és a talajvizek behatása és elmosása” következtében lassan gömb alakúvá koptak. (Koch Antal egyébként nemcsak elméletet fabrikált, hanem vizsgált is: az általa megnézett forogványokban csigát, kagylót és levélnyomokat talált.)

Mai szemmel nézve Pá- vaynak adhatunk igazat, aki a „Morpholitnemű képződmények” közé sorolta a szegedi Stefánián is látható parkdíszeket. Igen, ilyen „alakulatok” ezek, amelyek sorába más, hasonlóképpen érdekes formációk is beletartoznak. Ezeket a természet játékainak (latinul: lusus naturae) szokás nevezni. Hogy mik lehetnek ilyenek? Egyebek között azok a Svédországban talált agyagmorfo- litok, amelyek hol szem-, hol csőr-, hol meg nyelvformát mutatnak.

Egyébiránt a gömbkövek hajdan nem csupán díszítőelemekként szolgáltak, hanem tárgyai voltak egy érdekes- népszokásnak is. Nagyszeben környékén — Kis- disznón — a házasulandó legényeknek a templom kerítéséül összegyűjtött gömbköveket kellett megszaporítaniuk egy-egy darabbal — erejüket bizonyítandó. Ez a templom hegyen állott. a gombolyagok pedig alkalmasint 2—3 mázsásak is voltak. Elgondolhatjuk, mennyit kellett izzadniuk, ügyeskedniük az esküvőre készülő ifjaknak . . .

A. L.

Petrovicsból Pápán lett Petőfi

Pápa, ez a hangulatos, történelmi múltú dunántúli kisváros mindig nagy élményt nyújt az idelátogatónak. A festői Kisalföld és a titokzatos Bakony találkozásánál több különálló településből jött létre. Az 1383-as Írásos emlékek már városként említik. A magyar reformáció fellegvára volt, 1531-ben alapított református kollégiuma a Dunántúl szellemi központjává emelte. Még a 19. században is kollégiuma adta a város hírnevét, noha már fejlődésnek indult a hely; kézmű- és malomipar.

Pápa — aki egyszer is sétált jellegzetes utcáin, újból és újból örömmel jön el, és jól érzi itt magát. A nevezetességek varázsa nem fakul. Kékfestő Múzeum a 18. századból, ma is működő lóvontatású mángorlóval, indigókutakkal. Fellner Jakab alkotása a római katolikus plébániatemplom. Az egykor; vár helyén áll az Esterházy-kastély, igazi

gyöngyszem a Lábasház, a város egyik legrégebbi épülete a Bezerédi-ház 1707- ből, a Zichy-ház vasrácsos függőfolyosóival. A régi Várkastélyból átalakított elegáns, szép Platán Szállóról ugyan ki gondolná, hogy a grófok lovainak szállása volt egykor?

Hogy Pápát kollégiuma tette évszázadokon át híressé, abban szerepe volt a pápai diákságnak. Kik is voltak ezek? Szobrok, utcanevek, emléktáblák árulkodnak. Szűk utcácskák, szinte sikátorok, síkos macskakő, mesélő öreg falak. Az Április 4. utcában az Ókollégium épülete, sok híres profesz- szor és diák alma matere egykor, ma diákotthon. Vasajtó fogad, idezárták Petőfi Sándort, amikor elhanyagolta tanulmányait. Ezalatt írta „Az öt jómadár” című színdarabot. A színlap a börtön falán még évekig olvasható volt. Átjáró a Petőfi Sándor utcába: itt található a kollégium másik szárnya. Mogorva, sötétszürke, kétemeletes épület. A

A kollégium melletti kicsiny parasztház Petőfi Sándor pápai otthona, ahol gyakran megfordult Orlai Soma és Jókai Mór is

szomszédságban kis parasztház, amelyről az öregedő Jókai így vallott: „A pápai nagy kollégium mellett volt egy kicsiny ház, abban egy még kisebb fehér szoba. Ennek a háznak kis szobájába szokott összejönni ezelőtt sok-sok esztendővel három diák, kiknek kicsiny volt az egész világ. Az egyik Orlai Soma, a másik Petőfi Sándor, a harmadik én voltam... Mindenikünknek volt saját kedvenc szenvedélye. Orlaié a költészet, Petőfié a színpad, enyém a festőecset.”

A Petőfi-ház a költő négy pápai otthona közül egyébként a harmadik volt. Innen küldte verseit Pestre, az Athenaeumhoz, s ide érkezett a hír: A borozó című

versét közölte az ország első irodalmi folyóirata, amely a diákot egy csapásra híressé tette. Hatvány Lajos azt írta így élt Petőfi Sándor című könyvében, hogy Petrovicsból Pápán lett Petőfi.

De nemcsak kiemelkedő forradalmi költőnk, Petőfi Sándor és nagy romantikus írónk, Jókai Mór volt pápai diák, hanem több későbbi híres tudós, művész is, többek között Somogyi József, akinek reliefje az intézet 20. századi, korán elhunyt tehetségét, Nagy László költőt ábrázolja az egykori Fehér Lóhoz címzett vendég- fogadó, ma gimnázium és egészségügyi szakközépiskola falán.

Niedzielsky Katalin

Körök és egyletek száz évvel ezelőtt

A Békés hetilap fejléce 1885-ből

Az emberi természettel jár, hogy a saját szűk körén kívüli dolgok, események is érdeklik, sőt tevékenyen kíván abban részt venni, az alakítás, formálás igényével. Erre nemcsak a politikában van mód, hanem a társas élet társadalmi-közösségi formáiban is. S elő is kerülnek hozzá —- ha lehetőség van rá — a megfelelő keretek: az egyletek, körök, társaságok. S ha kedvező a széljárás — mint a múlt században a kiegyezés utáni időkben —, egyre jobban tért hódítanak. Így volt ez megyénkben is. Egymás után jöttek létre a különböző csoportosulások, hamarosan köztük van a békésmegyei orvos-gyógyszerész egyesület és a gyulai torna- és tűzoltóegylet. Vagy a- máig híres — a megye első múzeumát alapító — történelmi és régészeti társaság.

Ha fellapozzuk a Békés című hetilap 1885-ös évfolyamát, a megyeszékhelyen. Gyulán, de azon kívül is, pezsgő egyesületi élet tárul föl a korabeli tudósítások nyomán. Ugyanis az újságban teszik közzé a közgyűlések és választmányi ülések időpontját, több esetben a napirendet is, és itt jelennek meg egyre-másra a báli tudósítások a készülő vagy lezajlott eseményekről. Főleg a téli számokban, mivel az

új évben számolnak be az egyletek, körök az előző évi működésről, s ekkor választják újra a vezetőséget. Ez a farsang ideje is, márpedig nincs olyan kör vagy egylet, amely mulatságot ne rendezne, hiszen a fiatalság, de még' a szülők is szórakozni óhajtanak. De nemcsak ezért érik egymást a bálák, hanem mert a haszon sem mellékes, gyűjtik a pénzt a saját ház vásárlására.

E mozgalmas egyesületi életbe pillantsunk be egy ki-' csit az alábbiak során.

* * *

„A b-gyulai róm. kath. tanítóegylet” december végi ülésén az elnök bejelentette az alapszabály jóváhagyását, s így működésüknek 1885-től nincs akadálya. Programjuk szerint: „A II. egyetemes tanítógyűlés által kitűzött tételek kidolgozás végett elfogadtattak, s a beérkező legjobb, s önálló becsű, egy, esetleg két dolgozat jutalmazására Göndöcs Benedek 10 darab aranyat ajánlott fel.”

A dobozi olvasókör kitűnően sikerült. táncmulatságot rendezett saját könyvtára javára. A szeghalmi olvasókör bálja viszont rosszul sikerült. „A nagy terem csak úgy kongott az ürességtől, s ott, hol máskor 30—40 pár szokott tánczolni, 10 pár ődön- gött. A kedvbe különben

nem volt hiány, a mulatság reggel fél hatig tartott.”

Az orosházi tűzoltóegylet az év elején tartott gyűlésén határozatba hozta, hogy a pünkösdi ünnepekben avatják majd fel a lobogójukat, mely 450 forintba került. Táncvigalom is lesz az Alföld Szállodában, s bálanyának dr. László Eleknét kérik fel. S erről meg a többi pünkösdi bálról bőséges tudósítások találhatók a későbbi lapszámokban.

De még a farsang zajlik és a téli sport, melynek Szarvason diákok és felnőttek hódolnak mint a korcsolyázókor tagjai. Zeneszóméi-, lett versenyt is tartottak a következő számokból: „előre futás, hátra futás, lóczaugrás, figurázás”. Gyulán a „táncz- vigalmakat” a róm. kath. kör bálja vezette be, az olvasókörök folytatták városrészenként, hasonlóképp a fa- gyulai polgári kör (mely az egész várost átfogta). Egészen a békésmegyei okszerű méhész egyletig, melynek „a saját pénztára javára a Korona vendéglő nagy termében tartott tánczmulatsága várakozáson felül folyt le. A négyeseket 86 pár tánczolta.” A tiszta jövedelem 128 forint 31 krajezár volt. Csak egyedül a nőegylet báljáról nem lehet semmit olvasni, talán azért, mert nem rendeztek.

Csabán sem lehetett más- képo, de a Békésbe csak a polgári kör vigadóban tartott mulatságáról futott be tudósítás, azzal a megjegyzéssel, hogy a kör házvételi alapjának a javára tartották. Szerte a megyében majd minden bálát ezzel a gyakorlati céllal rendeztek. De egy sem volt olyan ötletes, mint az, amelyről a híradás így kezdődik. „Szarvason az ovoda- egyesület pénztára javára e hóban rendezendő tánezmu- latságra nagyban folynak az előkészületek.” S azzal folytatódik, hogy aláírási ívet bocsátottak ki, hogy biztos legyen az anyagi haszon, í báli szabályokat is felállítottak a szent cél érdekében és a hangulatot emelendő. A hölgyek csak mosóruhában jelenhetnek meg, ha nem ezt teszik, 5 forint a bírság. Minden 100 éven aluli férfi köteles éjfél előtt és után legalább egyszer táncolni, különben egy-egy forint bírságot fizet. A legtöbbet táncoló 5 férfi viszont pezsgőt és fánkot kap. A bálról később részletes tudósítás jelent meg.

A vigalmak az egyletek, körök életének csak egy részét képezték, s nem is a legfontosabbat. Csak két példát ennek a bizonyítására. A gyulai iparos ifjúság önképző és betegsegélyző egylete az országos munkakiállításra

serkenti tagjait, hogy azon „a gyulai segédek és tanon- ezok minél tömegesebben vegyenek részt”. De az egylet nemcsak buzdít, hanem a zsebébe is nyúl, ugyanis fedezi a kiállítandó tárgyak csomagolási és szállítási költségét, ami nem kel el, annak visszafelé is. Mert: „A munkakiállítás czélja az iparos tanonezokat és segédeket részben a műhelyben, részben azonkívül, a szabad órákban oly önálló munkák készítésére serkenteni, amelyek szakmájukban való elő- haladásról, s egyszer s mind szorgalomról és a szükséges elméleti ismeretekről tanúskodnak.”

Vass Márta