Békés Megyei Népújság, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-24 / 172. szám
fl Jelenkor július—augusztusi száma A Pécsett szerkezteit irodalmi és művészeti folyóirat kettős nyári számának élén Takáts Gyula verseit és Tátidon Dezsőnek Takáts Gyula új verseskötetéről szóló tanulmányát olvashatjuk. A lírai rovatban emellett hét pécsi költő — Csordás Gábor, Galambosi László, Makay Ida, Meliorisz Béla, Parti Nagy Lajos, Pál József és Pálinkás György — továbbá a „Kilencek” csoportjával indult Kovács István, Péntek Imre és Utassy József versei kaptak helyet. — A szépprózai írások sorában Baranyai László, Pályi András és Thiery Árpád elbeszélését. Nádas Péter regényrészletét, valamint Tatai/ Sándor Bakony szociográfiájának újabb részletét közli a folyóirat. „. . . elátkozva a Hatodik Napot. . címmel olvashatjuk Zelk Zoltánnak Sára Sándor filmjében elhangzott vallomását háborús élményeiről. — Hallama Erzsébet „Xudósportrék" sorozatában Melczer Miklós pécsi bőrgyógyásszal beszélget. Az irodalmi tanulmányok közül figyelmet érdemel Tüskés Tibor Nagy László-mo- nográfi ttjának új fejezete, valamint Spiró György Kelet-európai íróportrék című most induló sorozatának első közleménye Brandislav Nu- sicról. A művészeti írások sorában többek között Németh Lajos athéni jegyzeteit és Tarján Tamás filmszemléjét találjuk a Jelenkor nyári számában. Kecskemét legrégebbi könyvgyűjteménye a XVII. században alapított református egyházközösség könyvtárában található. A képen: egyedülálló ritkaság a Calepinus által 1680-ban Baselben kiadott tizenkét nyelvű szótár (MTI-lbtó — Karáth Imre felvétele — KS) 1974.: az eleki nemzetiségi együttes tagjai a gyulai járás pávaköreinek eleki találkozóján Harmincöt éves jubileumának megünneplésére készül az eleki nemzetiségi együttes Nyisztor György, állami díjas népművelő, az eleki művelődési ház igazgatója említette a május 13-i Kö- röstáj-nap egyik nyugalmasabb negyedórájában: „Ösz- szel nagy jubileumot rendezünk. Akkor lesz harmincöt esztendeje, hogy megalakult az eleki nemzetiségi együttes." Azóta eltelt két hónap, és az előkészületek megkezdődtek. Nyisztor György összeállította az ünnepség forgatókönyvét, melyet hamaro*- san részleteiben is kidolgoznak, megbeszélnek a nagyközség vezetői. A kánikulai július egyik délutánján, a kellemesen hűs művelődési ház irodájában beszélgetünk. Nyisztor György és a ház főelőadója, Topa Sándorné a szervezés és az előkészítés számos gondját említi, ugyanakkor mindketten bíznak abban, hogy ez a nem mindennapi jubileumi ünnepség sikeres nyitánya lesz-az idei népművelési ősznek is. — Eleken már a felszabadulás előtt divatosak voltak a legkülönbözőbb műkedvelő körök, a fiatalság — de az idősebbek is — szívesen jártak el színdarabokat tanulni, énekelni, táncolni. Ezekből alakult meg 1947- ben a nemzetiségi tánccsoport, mely hamarosan magyar, román, német és szlovák műsorral mutatkozott be a község lakóinak. Innen szá- .mítjuk a mostani nemzetiségi együttes páfyafutását, mely számos, nagy sikert hozott. Megkaptuk kétszer — 1957-ben és 1967-ben — a Szocialista Kultúráért kitüntetést, jártunk az ország szinte minden megyéjében, ezeken kívül Jugoszláviában, Romániában. Kétévente szerepelünk az országos nemzetiségi fesztiválokon. Az együttes 35 éves jubileumához kapcsolódik az eleki művelődési ház létesítésének 30 éves jubileuma, melyet szintén megünnepelnek. A kettős ünnepség tervezetében a művelődési ház és az együttes eddigi tevékenységét bemutató kiállítás szerepel, ezt délután nyitnák meg, majd emlékülésen vesznek részt a jubileumokra érkező vendégek és az együttes mai, valamint egykori tagjai. — Azt is tervezzük — mondja Nyisztor György igazgató —, hogy nagyszabású emlékműsorral adunk ke- resztmetszetet a nemzetiségi együttes 35 esztendős működéséről, felelevenítve a nagy sikerű táncokat, játékokat. A műsor összeállításában szeretnénk, ha az együttes mai vezetőin kívül az egykori vezetők is részt vennének. A tervek szerint szeptember végén vagy október elején 'rendezik meg a találkozót, az ünnepi programot. Az operatív bizottság megalakult, és megkezdte munká* ját. (s—n) Nosztalgiariport egy zenekarról Létük, pályájuk szinte egyedülálló. Gyulán fogalommá váltak. De egykor ismerték őket a járás legkisebb településén is. Csak annyit kellett mondani: Szabó-zenekar. Azóta sok víz lefolyt a Körösökön. Az 1952-ben saját erejükből, tehetségükből zenésszé vált Szabó fiverek: Ferenc, László és Tibor a másik zenészcsalád tagjaival az azóta elhunyt Dobra Péterrel, ■ valamint Károllyal, Lajossal és Lászlóval bejárták Európát, sok-sok ifjú zenészt neveltek fel, vagy indítottak el ezen a szép, de keserves pályán. Most — átlagéletkoruk 52 év — többen megkapták közülük a gyulai Erkel Ferenc Művelődési Központtól a törzsgárdajelvényt. Szabó Ferenc az elmúlt évben vehette át a 20 éves, Szabó Tibor, a zenekar vezetője idén a 25 éves és Szabó László jövőre a 20 éves törzsgárda- f okozatot. (Balról jobbra) Szabó Ferenc, Dobra Károly, Szabó László, Dobra László. Szabó Tibor és Dobra Lajos Fotó: Fazekas László Egy zenész életében — de egy művelődési központéban is — rendkívülinek számít egy ilyen életre szóló kapcsolat. Hiszen a szórakoztató iparban dolgozó zenészek — s ma már egyre inkább így van — lassan idegölővé váló vándoréletet élnek. A Szabózenekar azonban hű maradt az egykori művelődési házból nagyüzemmé vált művelődési központhoz. A Dobra család tagjai hasonlóképpen, csak ők „másodállásban" élték át ezt a több évtizedet. Pedig feladatuk gyakran változott. Mindig új és új követelményeknek kellett megfelelni, akár fogcsikorgatva is. De szorgalmukról, lelkiismeretességükről mindig nevezetesek voltak. űzök a régi szép idők A zenekar 1952-ben alakult, s akkor még a gyulai harisnyagyár művelődési házában játszottak. 1957-ben kerültek az Erkel Ferenc Művelődési Házhoz. Ahol egyik feladatuk volt — azóta fő feladatuk — az akkori Béke, majd Erkel, végül mai nevén a Körös szövetkezeti táncegyüttes kísérése. A másik az akkoriban eseményszámba menő ötórai teák, ünnepi bálák és a tánciskola . .. A Beatlesek. a rock and roll, Toldi Mária, az egyensapkás, matrózblúzos lányok, sötét öltönyös fiúk, kevés, de a diákságnak amúgy is tiltott szórakozóhely, s az első csoportos tévénézések ideje. Akkor a művelődési ház jelentette az igazi szórakozási lehetőséget az ötórai teáival, báljaival. Rendbontás sosem volt, csak a tánctól, a szünetben a művelődési házat ölelő parkban tett sétáktól kipirult arcok, jókedv. Szabó Tibi, aki rendkívüli akarásával, tehetségével és emberségével ma is összetartója a zenekarnak, mindig tudta, mit kíván az ifjúság. S amellett, hogy a zenekar tagjai szórakoztattak, ismerték a diákokat is. elbeszélgettek velük, rendet teremtettek, s ezzel együtt valamiféle hosz- szan tartó kötöttséget is. amely az évek múlásával sem merült feledésbe. Az akkori — az ötvenes évek vége, a hatvanas évek eleje — időben a művelődési ház igazi missziót vállalt magára. Kész összeállításokkal — irodalmi műsor, néptánc, tánczene — járták a gyulai járás legkisebb településeit is. Megjelenésük eseményszámba ment. Erre ma a zenekar tagjai így emlékeznek : — A járás tánciskolái is hozzánk tartoztak — mondja Tibor. — Újkígyós, Lökös- háza, Gerla, Doboz, Sarkad és a többi. Hej, nem voltam én mindig jó vezető — kacsint egyet. — Emlékeztek? — fordult Laci, azaz Lajka és Dobra Károly felé. — Tél volt, s akkor bizony lovas kocsival jártunk. Rám bízták a gyeplőt, én meg túl erősen húztam meg, s az zenekar hangszerestől, mindenestől az árokba borult. Mindig megújulni Bár a nosztalgia a divat, térjünk át a jelenbe, s az azt megelőző változások idejére. — 1957-ben kilencen kezdtük. Az akkori feladatainkról már szóltam. 1963- ban, a gyulai első dzsessz- íesztiválon, amikor az énekes kategóriában te első lettél — mutat rám Tibor —, akkor a zenekarunk — Elekes Pistával megerősödve — harmadik lett. Nagyon büszkék ^agyunk erre az eredményünkre. Hiszen mindnyájan a magunk szorgalma, akarata révén jutottunk el idáig. — Szerencsére, nekünk sosem volt úgynevezett munkahelyi problémánk — folytatja Tibor, a többiek hümmögésétől kísérve. — Jó gazdánk volt mindig a művelődési ház. — Hogyan voltatok képesek ennyi év után a felszínen maradni, megújulni, s megfelelni az állandóan változó igényeknek? — Sok-sok munkával. Egyébként egész pályafutásunkra jellemző az állandó átalakulás, változás. Meg sokan játszottak együtt velünk, akik új színt hoztak magukkal. Emellett azonban mindig valahogy olyanok voltunk, mint a repülőgép- anyahajó. Rólunk startoltak, mi jelentettük az alapot, az állandóságot — mondja Tibor. — Most persze gondban vagyunk. Szükség volna utánpótlásra. Hiszen az ember, bizonyos kor után, nem képes teljesen azonosulni az újabb irányzatokkal. Még szerencse, hogy kitört a nosztalgia ... II hangulatteremtés mesterei A gyulai Városi Tanács művelődésügyi osztályán járva az osztályvezetővel, dr. Marsi Gyulánéval és a köz- művelődési felügyelővel. Jenéi Kálmánnal beszélgetve szó esik a Szabó-zenekarról is. Dr. Marsiné röviden és frappánsan fogalmazza meg a lényeget: — Nem akartak főszereplők lenni, inkább szolgálták a közönséget. Szerények, és mindig lehetett számítani rájuk. — De előttük áll ma már a nagy kérdés — veszi át a szót Jenei Kálmán —. az utánpótlás kérdése. Nem lesz könnyű megoldani. Hiszen kevesen képesek' erre az áldozatot követelő feladatra. Csakhogy — tekintve a zenekar átlagéletkorát — nem lehet várni a megoldással. A Szabó-zenekar egy része, amikor megszűnt tánczenekari feladata a művelődési házban, 12 éve. a SZOT- gyógyüdülőben játszott, ma már csak a búcsúesteken. És természetesen emellett a hazai és nemzetközi táncversenyek hozzáértő kíséretét is ellátják. A SZOT-beli tevékenységükről Molnár Lajos- né főkönyvelővel beszélgettünk. — A zenekarnak jó érzéke van ahhoz, hogy felmérjék az igényeket. Éppen ezért képesek arra. hogy mindig jó hangulatot teremtsenek. A közönségnek, a közönségért játszanak. Mesterei a hangulatteremtésnek. Láthatóan maguk is élvezik azt, amit csinálnak. Emellett megjelenésük. viselkedésük is bizalomgerjesztő. Ami szerintem igen fontos egy zenekar esetében. A vendégek szeretik őket, s akik visszatérnek. azok is szívesen emlékeznek rájuk. Azt hiszem, ennél nagyobb elismerés nem is érhetné őket. B. Sajti Emese MOZI Vőlegény Komédia? Az bizony, mégpedig a javából. Természetesen Szép Ernő líraiságával. olykor öniróniájával, együttérző, majd lenéző mosolyával fűszerezve. A Vőlegényt Szép Ernő műve alapján Müller Péter írta filmre. Ügy, hogy megmaradt benne az igazi Szép Er.nő-i hangulat, ami nem kis mértékben a rendezőn. Vámos Lászlón és az operatőrön, Szabó Gáboron múlott. A történet, amelyet az író kétszer csavar meg ugyanazon a témán belül, a válsággal fűszerezett 1913-as esztendőbe kalauzolja a nézőt. Egyszerű, rengeteg humoros pillanatból összeálló szerelmi történet ez, de az alaphelyzet csöppet sem humoros. A beszélő nevek sok mindenről árulkodnak. A szépséges és hozomány híján egyre agresszívebben férjet kereső Csúszik Kornélia (Esztergályos Cecilia alakítja kitűnően) — a valaha szebb napokat látott polgári életvitelből történő lecsúszást jelzi — végre belekapaszkodhat az utolsónak látszó lehetőségbe, aki kirántja a piszokból, nyomorból, tehát a vőlegényként jelentkező Fux Rudolf fogászba. A komédia abból az alaphelyzetből táplálkozik, hogy a Fux úr. ha lehet, még lecsúszot- tabb egzisztencia, hamiskár- tyázásból tengeti életét. Számára egy hozomány megszerzése — még ha leányzó is jár vele — az utolsó lehetőség a fennmaradáshoz. E két, azonos törekvés — amelyről az érintett felek persze mit sem tudnak — szolgáltatja a komédia alaphelyzetét. Nos, túl sokat nem is érdemes a cselekménynél időznünk. Annál többet a figuráknál. akiket nagyszerű színészgárda elevenít meg. Dajka Margit — Gyengus- né, a mozizongorista és a hivatásos kerítőnő szerepében, lenyűgözően komédiá- zik, és emellett nagyon igaz alakítást nyújt. Számításán átsüt az együttérzés, hivatásának teljes élvezete. S ehhez még hozzájárul a szakmai gőg is. Mármint a kerítőnői szakma jól tájékozottságot, ember- és pénztárcaismeretet igénylő tudományának abszolút birtoklása. A tönkrement Csúszik család anyaszerepében Psota Irén ugyancsak kiemelkedő alakítást nyújt. A mindent feladott ember nevetni-szán- ni való figuráját időnként szívbe markoló esetlenséggel alakítja. A szélhámos, lóversenye-- zéssel hiábavalóan próbálkozó családfő szerepében Agárdi Gábor szinte lubickol. Teljes lelki, anyagi züllöttsé- gét még vásott huncutságaival sem teszi szimpatikussá. .Meglepetés volt az együttesbe jól illeszkedő Vőlegény szerepében Tahi Tóth László. Időnként kellemetlenül érezhető modorosságának itt nyoma sem volt. - Miközben ugrásra kész szellemi állapotban igyekszik tájékozódni, saját kilétére pedig homályt borítani, ahogyan beleesik a nagy csapdába, amit szerelemnek neveznek, ezernyi arcát mutatja meg. Meg kell még említeni Schütz Ilát, a testvérből cseléddé lett öreglány szerepében. A Vőlegény jó film. Több mint a futószalagon gyártott nyári komédiák. B. S. E.
