Békés Megyei Népújság, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-24 / 172. szám

NÉPÚJSÁG Solymosné Göldner Márta: Varsázó Képzőművészeti levél Halászat a festészetben Baja és környéke régen is, ma is jelentős szerepet tölt be a hazai halászatban, s en­nek hagyományai széles körűen megnyilvá­nulnak, hatnak a művészeti életre is. Az itt élő festők — ifj. Éber Sándor. Göldner Ti­bor, B. Mikii Ferenc, Miskolczy Ferenc és Solymosné Göldner Márta — rendszeresen festenek képeket a bajai halászat köréből. A halászati eszközök szorgos gyűjtője, a bajai Türr István Múzeum igazgatója, dr. Sólymos Ede kandidátus e témakörből pub­likál itthon és külföldön. Ö szorgalmazta azt is, hogy az idei Bajai Nyár keretében olyan képzőművészeti kiállítás nyíljon, amely összegezi a halászattal kapcsolatos hazai képzőművészeti alkotásokat. Hatvan festmény, grafika, szobor érkezett a kiállításra az ország minden részéből. Je­len van természetesen a képeken Baja és környéke, a bajai halászélet merítőző ha­lásszal, halászbárkával, varsákkal. A du­nai halászatot e csoporton kívül Uhrig Zsigmond és Mikes István József képviseli gödi és váci részletekkel, Szepes Gyulának, Zöld Anikónak a halászat és a halászcsó­nak Érdnél, Nagymarosnál jelentettek megörökítésre szolgáló élményt. Juhász Erika Nagymarosnál horgászt figyel, Ba- kallár József a soroksári Molnár-szigetnél talál rá a halászlány alakjára, Gádor Emil, Hajós Éva, Szőllősy H. Eta a Duna-kanyar effajta emberi mozgalmasságát alakítja fes­tészetté. Uhrig Zsigmond Gödön él és al­kot, s hosszú évtizedek óta foglalkoztatja a halászat ősi mestersége. Ennek jegyében örökített meg több amszterdami halászbár­kát és dunai halászladikot, a vizek mellett életre kelő halas csendélet friss látványát. Szőllősy H. Eta holland, jugoszláv, itáliai környezetben, a Nápolyi-öböl és Genova környékén festett számtalan halászbárkát, és megörökítette a balatoni halászatot. Erős­sége, hogy a tájat figurákkal bővíti, és a halászélet minden mozzanatát megragadja. Udvary Pál ötven esztendő állhatatosságá­val ábrázolja évről évre a balatoni halá­\ szók alakjait. Vagy száz ilyen tematikájú kompozíciója ismert. A ráckevei Duna-ág részleteivel öltözteti fel ezen témáit Vecsési Sándor, . Bazsonyi Arany és Patay László. A szentendrei He­gyi György mozaiktáblán örökíti meg halas csendéletét. Halász és eszközei együtt lát­hatók egy elgondolt dunai környezetben La­katos József képén. Bányász Béla halászai bár reálisak, nem konkrét helyhez kötöttek, a táj, melyben haladnak, általános vidék. A bajai tárlaton szobrok, érmek, akva- rellek, teztil, fali szőnyegek, tusrajzok, olaj- festmények, bronz- és betonszobrok, terra­kotta és kerámia, linómetszet, ceruzarajz és vegyes technikával készült kép egyaránt megörökítik a hálószedést Bajánál, a nád­égetést Dömsödnél, a pákász alakját Rác­kevénál, de látjuk a tiszai halászokat is, míg mások az ártéri halászat specifiku­mait idézik. Halászbárkák társulnak a hálóhúzók ritmikus csoportjához, Hézső Ferenc az őszi halászat rejtelmeit vizsgál­ja a mártélyi környezetben. A Tisza is fő­szereplő, Szeged, Vásárhely-Mártély és Szolnok környéke. Tiszadob a képi rögzítés emlékezetes helyei Fontos Sándor, Kopasz Márta, Fodor József képein. Általános a halász figurája Szurcsik Jánosnál. Akad olyan festő, aki Hemingway ösvényén ke­resi a halászat drámáját, így Pap Gyula, Németh Miklós, Patay Éva. Bokros László a bajai kiállítás érem­emblémáját is elkészítette, Búza Barna Ba­ját köszöntötte bronzéremmel, Domonkos Béla és Gyurcsek Ferenc pedig minden vi­zek összes halászáról mintázott portrét. Kétévenként rendezi meg ezt az összegző seregszemlét Baja városa, a Türr István Múzeum és a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium. A következő tárlatra már pályázatokat is írnak ki. Losonczi Miklós Szőllősy H. Eta: BaJatoni halászok Két éyyel a gátszakadás után Hz ár- és belvízvédelemről, a vízellátásról II Népújság kérdéseire az OVH elnöke válaszol Július 28-án lesz két éve, hogy a Kettős-Körös Hosz- szúfoknál átszakította a gátat, s az árvíz szükségállapo­tokat teremtett megyénk e térségében. A védekezésben részt vevők emlékezetében még ma is élénken élnek a pusztítás képei, s a helyreállítás a sokat szenvedett tér­ségekben — kiváltképp Békésen és környékén — hosszú hónapokig eltartott. Az Országos Vízügyi Hivatal elnöke, Kovács Antal a közelmúltban járt Békés megyében, hogy megtekintse legfontosabb vízügyi beruházásainkat, tájékozódjon az itt folyó meliorációs program eredmé­nyeiről. Ezt az alkalmat használtuk fel arra, hogy az OVH elnökétől az'ár- és belvízvédelem, a vízellátás idő­szerű feladatairól tájékoztatást kérjünk. — Két évvel a pusztító bé­kési árvíz után elmondható-e már, hogy megtörtént a tel­jes helyreállítás, s hogy a vízügy megfelelő tapasztala­tok birtokában ma felkészül­tebb, mint két évvel ezelőtt? — Az árvízvédelmi müvek védőképességének helyreállí­tását mindenkor soron kívüli fontosságú feladatnak tekint­jük, hiszen ezen a téren sem­milyen kockázatvállalásnak nem lehet helye. Ennek meg­felelően történt a helyreállí­tási munka 1980-ban is a Kettős-Körös jobb parti töl­tés szakadásakor, amikor el­engedhetetlenné vált a szük­ségtározók megnyitása. A helyreállítási munkák nagy körültekintéssel folytak, s valamennyi védmü jó minő­ségben készült el. Az 1980-as és '81-es békési árvizek ta­pasztalatait értékeltük, s a hazai árvízvédekezés igen gazdag tárházába elhelyez­tük, hogy azokat munkánk során hasznosítsuk. A Békés megyei árterüle­tek árvízvédelmi biztonságá­nak fokozását szolgálja az a töltéserősítési program, amely fejlesztési tervünkben szerepel. Már a IV. és az V. ötéves tervidőszakok so­rán is az országos fejleszté­sekre fordított összegek 12 százalékát — mintegy 420 millió forintot — Békés me-, gyében használtuk fel. A védvonalrendszer teljes ki­építése további 800 millió forintos beruházást igényel, s a befejezést a fejlesztési terv szerint — az ország gaz­dasági teljesítőképességét fi­gyelembe véve. — 2010-re tervezzük. Az árvízvédelmi művek előírt mértékű kiépí­téséig komoly védekezési tar­talékot jelent a Körösök völ­gyében létesített szükségtáro­zó-rendszer. amely nagy ár­vizek esetén jelentős segítsé­get és biztonságot nyújt a nagyobb károk elkerülésére. Meg kell azonban jegyez­nem. hogy még a mértékadó árvízi terhelésre kiépült véd­vonalak is esetenként rend­kívüli terheléseket kaphat­nak. Emiatt a földművek adottságaiból fakadó és ki nem zárható bizonytalanság miatt mindig számolnunk kell súlyos nehézségekkel já­ró védekezéssel, esetlegesen a töltések tönkremenetelével is. Éppen ezért a vízügyi szolgálat rendkívül fontos­nak tartja árvízvédelmi szer­vezete ütőképességének fenn­tartását, a védelmi géppark, a hírközlés, a védekezési módszerek fejlesztését. — Az árvíz most nem fe­nyeget bennünket, de bel­vízgondjaink továbbra sem szűntek meg. Mi a stratégiá­ja és taktikája az OVH-nak a belvízkárok megszüntetésé­re? — Az ország távlati víz- rendezési feladatait a víz- gazdálkodás hosszú távú fej­lesztési koncepciója tartal­mazza, amely egyben meg­adja a fejlesztési célkitűzé­sek alapelveit is. A munkák sorrendjét úgy határoztuk meg, hogy azok egyrészt a vízkárral leginkább sújtott, másrészt a vízkárokra leg­inkább érzékeny területeken kerüljenek megvalósításra. A jelenlegi tervidőszakban a kiemelten kezelt területek között van Békés megye is, hiszen a megye földrajzi fek­vése és talajtani adottsága miatt belvízzel erősen veszé­lyeztetett terület. Ezért itt a belvízvédelmi főművek ki- éoítettsége jelenleg is maga­sabb az országos átlagnál. A fejlesztési feladatokat a me­gyére elkészült vízgazdálko­dási tanulmányterv tartal­mazza, amely a csapadékgaz­dálkodás elvére épült és a vízvisszatartáson kívül a je­lenlegi mentési időt 8—12 napra kívánja csökkenteni. Az együttműködésnek meg­felelően a térség meliorációs munkáihoz a VI. ötéves terv­időszakban a főművek fej­lesztésére 230 rriillió forintot fordítunk. A fejlesztési mun­kák elsősorban a Murony— Kondoros térségében az NK XIV. öntözőrendszer hatáste­rületén, a dögös—kákafoki és tótkomlósi főcsatornák men­tén, a száraz-éri belvízrend­szerben, és Nagykamarás tér­ségében folynak. A fejleszté­si munkák mellett főműve­ink fenntartására 370 millió forintot költünk. — Az öntözés jelentőségé­ről nem kell külön beszél­nünk, ennek ellenére a gya­korlatban az tapasztalható, hogy az öntözés nem tölt be jelentőségének megfelelő he­lyet a gazdálkodásban. Mi­ben látja ennek okait az OVH elnöke, és hogyan lehetne fordítani a jelenlegi, eléggé áldatlan állapotokon? — Az állami öntözőfőmű­vek, -rendszerek kapacitása változatlanul kiépítettségük­nek megfelelő, bár 1980 óta vízügyi szerveink az üzemel­tetési készenlétet a csökkenő igényekhez igazították. Az öntözés csökkenésének az okát azonban nem a főművi vízszolgáltatásban kell ke­resni. A MÉM intézményei az elmúlt tervidőszakban is vizsgálták az öntözéses gaz­dálkodást, és megállapítot­ták, hogy a megöntözött te­rületeken 830 üzem hektá­ronként 13—Iá mázsás több- . lettermelést ért el. A nemze­ti termeléshez való hozzájá­rulásuk 4,6 milliárd forint volt. Jelentős tehát az ered­ménykülönbség az öntöző­gazdaságok javára. Az öntö­zés költségei 1979—81. között megnőttek, ugyanakkor a me­zőgazdasági termékek ár­szintje ezt a növekedést csak kisebb mértékben követte. Ennek következtében az eredményesen öntözhető nö­vények köre szűkült. Békés megyében 1979-től 1981-ig 26 ezer 104 hektár­ról 20 ezer 364 hektárra, mintegy 22 százalékkal csök­kent az öntözött terület nagysága. A megöntözött te­rület az említett idő alatt 8 ezer 900 és 11 ezer 475 hek­tár között változott, ami 34 —56 százalék közötti terület­hasznosítást jelent! A megye halastavainak a területe 2 ezer 694 — 2 ezer 749 hek­tár volt. kihasználtságuk aránya 74—84 százalékos. Békés megyében egyébként az öntözés fejlesztésének jó lehetőségei vannak. Megelő­ző időszakban az öntöző fő­művek fejlesztésére csaknem 200 millió forintot költöt­tünk. Ügy gondolom, adott a feladat: vízigényes vetésszer­kezet kialakításával az ön­tözést területileg koncentrál­ni kell, és korszerű öntözési módok, berendezések alkal­mazásával növelni lehet a ki­használtságot. — Településeink vízellátá­sa ugyancsak sok fejtörést okoz az illetékeseknek. Mi­lyen fejlesztési lehetőségekkel számolhatnak e téren a kö­zeljövőben és a távlatokban? — Hazánkban mintegy 1600 település közműves ivó- vízellátása biztosított, ami azt jelenti, hogy minden nagyvárosban, és az ötezer­nél népesebb településen a lakosság vezetékes ivóvizet fogyaszt. Kétségtelen, a víz­ellátás fejlesztésében jelen­leg is vannak gondjaink. A társadalmi és gazdasági igé­nyeknek megfelelően — a legsürgetőbb területi felada­tok- figyelembevételével — készült el a szakágazat VI. ötéves terve. Legfontosabb feladatunk, hogy a települé­sek ivóvíz-szolgáltatásának biztosítására a közműves ivóvízkapacitást a jelenlegi ötéves tervben naponta 600 ezer köbméterrel növeljük, így 1985-re a lakosság 81—83 százaléka részesül majd köz­műves vízellátásban, a laká­sok mintegy 60 százalékába jut majd el a víz. Folytatjuk a jól bevált vízközmű-társu­lati munkákat, s ennek ke­retében mintegy 600 köz­egészségügyileg veszélyezte­tett település ivóvízellátását is megoldjuk. Az ország je­lentős területein, elsősorban a városok és városiasodó te­lepülések biztonságos vízel­látására továbbra is dinami­kusan fejlesztjük a regioná­lis víztermelő, -szolgáltató rendszereket. Békés megye vízellátását rétegvízre telepített. mély fúrású kutak biztosítják. A kutak vize kevés kivétellel kezelésre szorul, a határér­ték feletti vas-, mangán-, ammónia- és robbanásveszé­lyes metángáztartalma mi­att. A korábbi években a vízkezelést követően másod­lagos (hálózati) szennyezé­sek is bekövetkeztek, ezeket többségükben megfelelő üze­meltetési intézkedésekkel ki­küszöbölték. A megye köz­üzemi vízmüveinek vízter­melő kapacitása napi 100 ezer köbméter. A vízigények 65 százalékában lakossági, 24 százalékában mezőgaz­dasági és 11 százalékában ipari eredetűek. Ami a fejlesztéseket ille­ti: a VI. ötéves tervben a tanácsi fejlesztési tervekben további napi 25 ezer köbmé­ter víztermelőkapacitás— fejlesztés szerepel. így a közműves vízellátásba be­kapcsolt lakások aránya az 1980. évi 39 százalékról 1985- re 45 százalékra, az ellátott lakosok aránya pedig 72 szá­zalékról 75 százalékra növek­szik. Megkezdődött egyéb­ként annak a regionális -víz­ellátó rendszernek az épí­tése. amelynek befejezésé­vel a megye nagyobb váro­sainak, így mondhatjuk Bé­késnek a vízellátása javulni fog. Kőváry E. Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom