Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-20 / 221. szám

1981. szeptember 20., vasárnap XJ SPORT SPORT SPORT SPORT Gyulai tranzit Kedden Temesváron utánpótlás EB-mérközés Alighogy nagyjából elcsi­tultak a kupaszerda izgal­mai, egyre inkább a váloga­tottakra terelődik a figye­lem, közülük is elsősorban a „nagyokra”, akik szerdán Bu­karestben lépnek pályára. Az előjátékot, akárcsak a buda­pesti VB-selejtező idején, az U csapat szolgáltatja: Pölös- keiék kedden délután, ma­gyar idő szerint fél 3-kor Te­mesvárod küzdenek Romá­nia hasonló korú fiataljaival, Európa-bajnoki csoportmér­kőzésen. A közbeeső tranzitállomást Gyula jelenti, itt készülnek a mieink csütörtök óta. A pén­tek délutáni edzés előtt elő­ször névsorolvasást tartot­tunk Szimcsák Istvánnal, a csapat edzőjével: — Disztl P. és Szieben a két kapus, Kerepeczki. Szűcs, Szikszai, a két nyíregyházi labdarúgó az „idősebb”, en­gedélyezett 21 éven felüli, aztán Róth, Kertész. Nagy J.. Kardos, Vadász, Fecsku. Ku- rucz, Melis, Szabadi, és Pö- löskei alkotja a keretet. Jó néhány korábbról meg­szokott arc hiányzott, ugyan­akkor új fiúkból is akadt szép számmal. A tavaszi csa­patból Sallai átkerült az A válogatottba. Hires katonai szolgálatát tölti, Rixer két sárga lapos figyelmeztetése, Mörtel sérülése, Seres for­mahanyatlása miatt nem tag­ja a csapatnak, de nincs itt Steidl és Komjáti sem. Most barátkozik a címeres mezzel a szombathelyi Nagy József. a ferencvárosi Szabadi, to­vábbá újoncnak számít Róth és Vadász is, utóbbi Fehér­várról. Érdekesség, hogy Kertész személyében NB II-, es játékos is szerepel. A kül­döttséget Körösi György, az MLSZ elnökségi tagja vezeti, s tagjai jnég Mesterházi Sán. dór és Ternóczki Béla, az MLSZ munkatársai, dr. Lej- kó Dezső és Sándor Imre gyúró. A bemelegítés elejét je­lentő cicázáshoz kivonuló és a kupaszerdán szerepelt já­tékosokról szinte leolvasható volt: ki az, akinek még kel­lemes emlékként villannak fel a hét eleji percek, s ki­ket foglalkoztat a balul si­került első találkozó. Termé­szetesen a Vidi-játékosok al­kották az előbbi, a fradisok és piros-kékek azok csoport­ját, akiknek még jutott kel­lemetlen kérdés mostanra is. Persze, most már sokkal in­kább a soron következő fel­adatra kell koncentrálni. Szimcsák meg is jegyezte: — A keddi erőpróba sem lesz akármilyen, de ebben a csoportban az angol—magyar visszavágó dönti el a tovább­jutást. — Ej, ha Keszthelyen „jók”, pontosabban jobbak vagyunk, most sokkal köny- nyebb lenne, kár volt azért az 1—2-ért — jegyezte meg Sándor Imre, miközben a spanyolországi Mundiál cím­kéivel máris teleragasztott csodatevő táskájában tartott gyors ellenőrzést. A pálya szélén sokán faggatták a Re­al elleni 90 percről, ami nem csoda, hiszen a tatabányaiak gyúrójának még sok ismerő­se van Békésben, hisz egy­kor csabai színész volt. Aztán Szimcsákot a to­vábbi programról faggattuk: — Vasárnap délelőtt a Te­mesváron szereplő csapat fürdőbe megy, a többiek ed­zésre. Hétfőn reggeli után kelünk útra Romániába. Az előbb azt fejtegettem, hogy az angliai meccs lesz a leg­fontosabb, de Temesvárott is mindent bele kell adni a srácoknak, hisz a románok nyilván jól emlékeznek még a májusi, békéscsabai 4—2-es fiaskóra, s fűti őket á vágy, hogy az első találkozón el­szenvedett vereségért vissza­vágjanak. Nem örülnék, ha ez sikerülne vendéglátóink­nak. Szimcsák még gondolkodik a végleges összeállításon, de valószínű a következő ösz- szetételű gárda kerül előtér­be: Disztl P. — Kerepeczffi, Szűcs, Szikszai, Kertész — Nagy, Kardos (Róth), Vadász — Fecsku (Melis), Szabadi (Kurucz), Pölöskei. A mieink nyilván 4—4—2-es formációt játsszanak majd, Pölöskei és Vadász is hátrább húzódik egy sorral. Jó lenne, ha U csoportunk kellemes nyitánnyal hangol­ná majd kellő érdeklődésre az egy nappal későbbi, óriási párharcnak ígérkező buka­resti játszmát. (fábián) flutóroncsohból totálkáros kocsik Kaszkadőrök a Millenárison — Furcsán veszi a levegőt — jegyezte meg némi iróniával a hangjában a volánnál ülő Kökényessy György. Igaza volt, mintha hullámvasúiról szálltam volna le. Pedig sem­mi más nem történt, csupán Kökényessy bemutatta, mi­lyen a Millenáris betontek­nője egy Zsiguliból nézve száz kilométeres sebesség mellett. Budapesti közönség még cifrább dolgokat is láthat szeptember 19—28. között es­ténként fél hattól, igaz, csak a nézőtérről. Két a utó pél­dául dobbantóról ugrik el. a levegőben jélfrontálisan ütköznek — aztán vihetik azokat a roncstelepre. A hét elején, amikor a csoport egyik edzését figyeltük. Ka­cséra Pál egy Volvo tetején tornázott. Arra panaszkodott, hogy elég erős fent a lég­áramlás, mert ha csak húsz kilométeres szél fúj, és az autó sebessége hatvan kilo­méter. könnyű kiszámolni, milyen hatás éri a kocsi te­tején mutatványokat produ­kálót. A már említett Kökényes­sy György motoron mutatja be tudását, csuklyával a fe­jén hajt a dobbantóra, rá­dióirányítás alapján kormá­nyoz — ha addig rendbe jön a most még makrancoskodó rádió. Ezenkívül a közönség láthat borulásokat, és szere­pel Maruzsi László is, aki nemrégiben — láthattuk a tv-ben — kilenc ládát ugra­tott át kocsijával. A bemutatóra 10 évvel az­után kerül sor, hogy Gilles Legris francia kaszkadőr nagy sikert aratott csoport­jával a Millenárison. Akik a mostani bemutatón részt vesznek: az Almásfüzitői Timföld Sport Club techni­kai szakosztályának Tigris csoportja. Az együttes 13 ta­gú, valamennyien autós vagy motoros versenyzők voltak, tehát sem a sebességgel, sem a veszéllyel nem most ta­lálkoznak először. Mégis, me­lyik produkció a nehezebb? A kérdésre Bakonyi József. a csoport vezetője, maga is rallyeversenyző volt, vála­szol : — Nem lehet a kettőt ösz- szehasonlítani. A rallyever- seny során minden kanyar­ban új veszély leselkedik * ránk, nem tudhatjuk, me­lyiknél száll el a kocsi. Itt viszont mindent megpróbá­lunk a lehető leggondosab­ban megtervezni, egészen ad­dig, amíg az autó el nem hagyja a dobbantót. Akkor már csak a bárányfelhőket látjuk az égen, ezek állása alapján pedig elég nehéz kormányozni. Érdekes, hogy a kocsik az edzésen nem csillogtak-vil- logtak, ütött-kopott határok rótták a köröket. Talán meg­lepő. de a bemutatón is ugyanilyen állapotban talál­kozhatunk majd velük. De vajon honnan veszik az autó­kat? Mert a régi Skodák. Warszawák, Fiatok. Volgák itt bizony fogyóeszközök. — Valamennyi autó rend­szám nélküli tragacs volt már, amikor rátaláltunk. Volt olyan is, amelyikben tyúkok ültek, amikor elszál­lítottuk. A motorjuk általá­ban nem működött, úgyhogy a rengeteg munka mellett te­temes költségek is járnak a felújítással. A kaszkadőrködés nem ol­csó mulatság, még akkor sem, ha a benzinárakat fi­gyelmen kívül hagyjuk. Ügy tervezik, hogy esténként négy autó lesz totálkáros, ezekkel már nem tudnak, mit kezde­ni a jövőben. A versenyzők biztonságára nagyon ügyel­nek, az autókban bukócsö­vek, négypontos biztonsági öv és bukósisak óvja a ko­csiban ülőket. A Tigris csoport a bemu­tatók után is együtt marad, a MAFILM felkérte őket a Pogány madonna című film folytatásának kaszkadőri te­vékenységére. És vidéken is sok helyre hívták őket. (lépesfalvi) ... aztán vihetik azokat a roncstelepre Nehéz időszak következik /' Kézilabda A Szarvasi FSSC NB Il-es kézilabda-együttese nehéz helyzetben van. Az utóbbi időben mindig jellemző volt a szakosztályra a fluktuáció, hiszen ha a főiskolások vé­geztek, eltávoztak. Nem volt ez most sem másképpen, az idei őszi szezon előtt eltávo­zott a kezdő csapat. Befejez­te tanulmányait Bótha, Man- czur, Márton, Tarsoly és Ke­nyeres. Velky viszont meg­kezdte tanulmányait a Test- nevelési Főiskolán, Szilágyi pedig katonai szolgálatra vo­nult be. Aligha akad olyan szakosztály, amelyik a hat kezdő ember! (csak a veterán Kugyela kapus maradt) eltá­vozását könnyen át tudná vé­szelni. Ennek ürügyén keres­tük meg Vaskor Pált, az új­donsült szakosztályvezetőt: — A jelen nem kedvez az új vezetőségnek, hiszen még csak ismerkedem a felada­tokkal. De már most mond­hatom, hogy közös összefo­gással ki fogunk lábalni eb­ből a nehéz helyzetből. Az edzők jó összhangja, (Koltai Lajos, Pataki György és Weszter Vilmos) kemény munkája az alap erre. Űj já­tékos nem jött, a cseresor lé­pett elő, akik tehetséges já­tékosok, most kapnak bizo­nyítási lehetőséget, vagyis be­kerültek a „mély vízbe”. (Már bizonyítottak, a Kunhegyesen elért döntetlen nagy fegyver­tény volt. A szerk.) Egészen fiatal, 15—ltí éves fiúk kerül­tek a keretbe, akik I—II-os gimnazisták. Hegyi, Túri, Fe­kete, Magony, Juhos (csak­nem az egész gádorosi úttörő olimpiai csapat), Szabó, Czig- lédszky, akik ügyes, tehetsé­ges gyerekek. Jelenleg a vesz­tett pontok és a gólkülönbség alapján hat csapat van mö­göttünk, mindenképpen sze­retnénk elkerülni a kiesést. Jövőre Csankovszky és Lau- rik befejezi tanulmányait, Raffai leszerel, akkor válto­zás várható. Én maradéktala­nul bízom a fiúkban, úgy ér­zem, mindent meg fognak tenni. — Mondjon valamit magá­ról ! — Meglepett, amikor fel­kerestek és felkértek a szak­osztályvezetői teendők ellátá­sára. Nem új terület számom­ra a sportvezetés. Korábbi — KISZ-ben viselt — funkcióm kapcsán több mint 10 évig voltam az akkori járási-vá­rosi TSB elnökhelyettese. A Hazafias Népfront titkára va­gyok, a társadalmi tevékeny­ség tölti ki mindennapjaimat és ezzel jól összeegyeztethe­tő a sportmunka is. PÍLYflSZÉLIEGYZET Kupán vágnak bennünket? Félő, hogy igen. A magyar csapatok az utóbbi időben inkább rettegve, mint bizakodva várt nemzetközi sze­replése rögtön a nyitánynál vegyes benyomásokat kel' tett. önmagában ugyan két győzelem, egy döntetlen és egy vereség, nem lenne rossz mérleg — de ezek a győ­zelmek ...! Olyan diadalok ezek, amik kevés jót ígérnek. Vitathatatlan persze, hogy a Tatabánya dolga a leg­nehezebb, esetleges továbbjutása több lenne mint szen­záció. A Real Madrid évek vagy évtizedek óta Európa 10 legjobb csapatának egyike. Tele nagy technikájú és jövedelmű játékosokkal. Hogy a Bányász-csapat leg­alább a hazai mérkőzését győzelemmel zárta, ez már ön­magában is tiszteletet parancsol. Bár, emlékszem még azokra az időkre, amikor a vidéki csapatok közül példá­ul a Rába ETO (akkor még Győri ETO) játszott nagy­hírű külföldi csapatok ellen, s egyáltalán nem csupán a hazai győzelem, hanem a továbbjutás reményében is. Csakhogy az akkori magyar labdarúgás még közelállt a világ élvonalához, hogy ezek a remények ne tűnjenek il­lúziónak. A Real azonban sokkal jobb csapat, ez látni­való volt. A tatabányaiak végül is akcióból képtelenek voltak gólt szerezni. A vendégcsapat játékosai pedig szerintem, pontosan felmérték, mire lehet képes az el­lenfél majd Madridban. S úgy vélték, ha most, itt, csak egy góllal kapnak ki, otthon nagyobb lesz a várható kö­zönség. És ez ott nagyon fontos szempont. Továbbjutási esélyek? Egy gól előnyünk van, de az ellenfél is lőtt egy (megjegyzem vitatható) gólt idegenben. S ne feled­jük nélkülözte a csillagászati összegekért szerződtetett két világsztárt, Stielikét és Cunninghamot. A Ferencvá­ros furcsa mérkőzést játszott. Negyedórával a befejezés előtt 3—0-ra vezetni, nagyon is szép volt. Nem mondom, bosszantó, hogy utána három perc alatt két gólt lőtt az ellenfél, méghozzá egyiket szabadrúgásból, a másikat 11-esből. Mégsem nevezném mindezt balszerencsének. Elvégre ehhez el kellett jutnia az FTC 16-osáig vagy a büntető területen belülre. Ezek után a bajnokcsapat to­vábbjutásáért sem adnék két fillért. Pedig ez az egyesü­let igazán nem panaszkodhatott igazolási nehézségekre az idén. (Hiszem, hogy a Dalnoki-féle, egykori kölyök fradisták, akikből azért még ma is játszanak a csapat­ban, nem engedték volna ki a kezükből a továbbju­tást.) Az is elgondolkodtató, hgy vajon véletlen-e az utolsó 20—25 percben tapasztalt látványos visszaesés? Vajon nem az első félidő második felének vagy a máso­dik félidő első 20 percének magyar pályán szokatlan irama bosszúlta-e meg magát? Tehát, hogy elfogyott a levegő. Hivatkozhatnánk még a hagyományos magyar tünetre, a tetemes előny megszerzése utáni nagyképűs­ködésre. De hiszen ezt mi már régen nem engedhetjük vagy engedhetnénk meg magunknak. Azért az összkép bizony elég lehangoló. Az első for­dulóból józan számításunk szerint két csapatunk lép felsőbb osztályba, de vajh, mi lett volna, ha a Vasas is méltó ellenfelet kap a sorsolásnál. (Bár még ez is túlsá­gosan méltónak tűnt, pedig —ha a Boavista elleni mér­kőzés jut eszembe —, még a hátam is borsózik, nehogy azt a játékot ismételjék meg a visszavágón a piros-kékek a ciprusiak ellen.) Bizony, legyünk tárgyilagosak, az egyesületi munka, úgy látszik nem nagyon javult, csa­pataink a nemzetközi porondon túlságosan is takaréko­sak. Minek ázások utazgatás? Ez a magyar foci kórlapja, ami továbbra is gyengélkedésre utal. Mintha a Videoton külön úton járna. Az ember benyo­mása az, hogy a magyar szisztémától eltérő menedzse­lési és felkészítési rendszert dolgoztak ki Fehérváron. Tény, hogy jóllehet a rutin hiányzik a fehérvári gárdá­ból, a sajátos munka, ami lehetőleg nagy intenzitású, meghozza az eredményt. Nem állítom, hogy a bécsi Rapid ma Európa élcsapatai közé sorolható, még akkor sem, ha egy-két sztár játszik benne. De idegenben a Prá­terben sikert elérni, figyelemre méltó teljesítmény, ők bizakodhatnak. Mit mondhatnánk még? Bizakodunk va~ lamenyien. De ezek a remények nagyon is mérsékeltek. — További elképzelések? — A legnagyobb baj az, hoev szinte egyelőre senki sincs rajtam kívül a szakosz­tályvezetésben, s a minden­napi létért kell harcolni. A szakosztály több támogatást érdemelne. Egyedül Stefan- csik Pálra (volt kiváló játé­kos), a Plastolus Szövetkezet elnökére lehet mindig számí­tani. Most munkálkodom a szakosztályvezetés megszer­vezésén. Le kell venni az ed­zők válláról azokat a felada­tokat, amik a szakosztályve­zetés kötelességeihez tartoz­nak. Meg kell teremteni a le­hetőségét, hogy az edzők csak a szakmai munkájukat vé­gezzék! Most mindannyian azon munkálkodunk, hogy a csapat bent maradjon az NI! II-ben. Távolabbi cél és hosz- szabb időre szóló feladat a helyi stabil utánpótlás meg­teremtése. Azt kell elérnünk, hogy a főiskolások csak ki­egészítsék, erősítsék és szí­nesítsék a szarvasi csapatot. —ró Kezdőrúgás előtt A labdarúgó NB II mai fordu­lójában a szarvasi csapat a Deb­receni USE vendégeként lép pá­lyára. s hasonlóképp idegenben — Kazincbarcikán — játszanak a gyulaiak is. Úgyhogy nehéz dol­ga lesz mindkét Békés megyei csapatnak. A Szarvasi FSSC pályaedzője. Gajdos András a találkozóról eképp vélekedik: — A vasárnapi H. Bem J. SE elleni pontszerzés jól jött. s ha ugyanolyan lelke­sedéssel és fegyelmezetten ját­szanak játékosaink, akkor újabb pontszerzési esélyünk van Deb­recenben is. A hétközi két edző­mérkőzésen is biztatóan mozog­tak a fiúk. Sajnos, egy-két játé­kos sérülése miatt csak keretet tudok mondani, ami a következő: Pocsai, Széplaki, Paulik, Szilá­A vasárnap Békés megyei ki­emelkedő sporteseményei: ASZTALITENISZ. NB II. Női. Orosházi MTK—Szegedi KSZVSE, Orosháza. 11.oo. kézilabda, nb II. Szarvasi FSSC—Balassagyar­mat. férfi. Szarvas 15.30. VÍVÁS. gyi, Petneházi, Bánáti, Demjén, Sándor. F»r»eczki, Filyó, Tabár, Magyai, cskó, Kajtár, Lónai és Piglei. A Gyulai SE — amely kitűnő rajtja után igencsak megtorpant — Kazincbarcikán szeretne újból megindulni a völgyből felfelé. Több változás lesz az összeállí­tásban : Szabó helyén Szilágyi véd. Oltlakán kezdőember lesz, bal oldali középpályást játszik, Lipták csontkinövése miatt ope­ráció előtt áll. sérült Vágó és Csathó is. Szűcs Mihály vezető edző a héten a gólszerzés tu­dományának gyakorlását és a pszichikai felfrissítést tartotta a legfontosabbnak. Hogy ez meny­nyire sikerült? — ma kiderül. Az összeállítás: Szilágyi — Luko- viczki, Plástyik, Cseh, Otott — Molnár, Kocsis, Ottlakán — Ra­vasz, Friderikusz, Tóth II. Cse­re: Szabó, Cserháti, Zámbori. Férfi-női törvívóverseny. Békés­csaba. 10. számú ált. isk. 9.00. KOSÁRLABDA. Országos Ifjúsá­gi Kupa fiú megyei döntő. Me- zö bérén y. 9.00. LABDARÚGÁS. NB I. Ifjúsági bajnokság: Bcs. Előre Spartacus—Bp. Honvéd. Bé­késcsaba, Kórház u., 12.00. Te­rületi bajnokság: Füzesgyarmat —Lajosmizse. 16.00. Orosházi MTK —DÉLÉP SC. 16.00. Bcs. Agyag­ipar—Szentesi Vízmű, 16.00. BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Enyedt G. Sándor. Főszerkesztő-helyet­tes: Séleszt Ferenc. Szerkesztőség: Békéscsaba. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 12-196, 12-035, főszerkesztő: 11-021. Ki­adja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Békéscsaba. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 11-051. Felelős kiadó: dr. Árpási Zoltán. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 34 Ft, egy évre 400 Ft. Kner Nyomda Dürer üzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2 A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. INDEX: 25054 ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom