Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-02 / 180. szám

A\C1 1980. augusztus 2., szombat A segítségnyújtás szép példái Helytállás a faluért A Kettős-Körös vize ten­gerként hömpölyög. Ebből az áradatból kis szigetként emelkedik ki Tarhos. Lakói* nak többségét az értékeket már napokkal ezelőtt elszál­lították. Csak a munkaképes férfiak maradtak itt a falu­ban, pontosabban a körgá­ton, hogy megvédjék faluju­kat, amit meg-megújuló erő­vel ostromol a víz. — A gátak reményen fe­lül bírják a roppant megpró­báltatásokat — fogad a töl­tésen Szamos Sándor, aki „békeidőben” a tanács adó­ügyi előadója, s a fáradtság jelei láthatók rajta. — Több helyen észleltünk csurgást, szivárgást, ezeket viszont időben felfogtuk. Egy em­berként vannak itt a falu­beliek, idősek és fiatalok, mérnökök és tsz-tagok. Az idősebbek figyelőszolgálatot tartanak, a fiatalok pedig a homokzsákokkal dolgoznak, nagyon derekasan. Sorolja, mi mindent is ké­szítettek el az elmúlt, köny- nyűnek nem mondható na­pokban. Építettek útlezárást, nyúlgátat, bordás megtá­masztást. — Az árvíznél egész víz­ügyi szakemberekké válunk II hajóvezető Amikor tegnap Békésen, a kikötő térségében felsorakoz­tak egymás mögött az uszá­lyok, csodálkozó szemek me­redtek rájuk. Az egyik von­tatóhajó vezetője Bakucz János. Most éppen a Bökény motoros vontatóval viszi a pátrialemezeket a szakadás­nál dolgozó osztagoknak. — Egyszerre 8—10 vagon- nyi árut, faanyagot, berende­zést, pátrialemezt vontatok az elzáráshoz. Ilyen árvízre, amilyen a mostani, nem em­lékszem, pedig magas volt a víz a Kettős-Körösön 1970- ben, majd 1974-ben is. A mostani árvíz szokatlan, mert hirtelen emelkedett meg a folyó vízszintje — mondja a hajóvezető, aki 25 éve járja folyóinkat. — Ezen a szakaszon csak egy árvizet jegyzett fel a krónika... — vetem közbe. — A Kettős-Körös bal partján, 1918 pünkösdjén, Mezőberény határában sza­kadt át a töltés. Az akkori — jegyzi meg, majd dicséri a fiatalokat: Kiss Tibi, Bu­dai Tibi, Lipcsei Feri és még jó néhányan bárki előtt pél­daként állhatnak; munká­jukról csak az elismerés hangján lehet szólni. Igazi emberek, pedig még alig múltak 18 évesek. — Hol van a legkritiku­sabb szakasz? — A Hosszúfoki csatorna gátja és a községet ölelő kör­töltés csatlakozásában. Ez a szakasz csaknem négymé­teres mély vizet tart. Ho­mokzsákokkal erősítjük. Kaptunk segítséget a hon­védségtől, és a környező köz­ségekből, városokból: Vész­tőről, Mezőberényből, Okány- ból, Békésről, Békéscsabáról és Gyuláról. A bajban nem maradtunk magunkra. Fa­lunkat nem hagyjuk, meg- védjük. Ha kell, a nap 24 órájából 24-et itt dolgozunk. — majd búcsúzáskor még utánam szól: — Többen megfogadtuk, ha sikerül fa­lunkat megvédeni, akkor egy évig szakállt növesztünk, csak jövőre a gátszakadás évfordulóján vágatjuk le. Lám, tréfálkozni a bajban 6em felejtettek el. Felváltva állják a sarat Békésen a városházán nagy a forgalom. Az udva­ron gépkocsik, a piros tűzol­tóautó rádión veszi a leg­újabb árvízi híreket. Az igazgatási osztályon alig győzik a munkát. Lipcsei Ferenc, a befogadási szak- szolgálat törzsparancsnoka mondja: — Tarhosról 1215 embert fogadtunk be, Békés külte­rületéről a 283 tanyából 638-an települtek a városba. Közülük 260-an laknak kol­légiumokban, a többieket magánházaknál, rokonoknál helyeztük el. A mezőgazda- sági szakmunkásképző isko­lában mintegy 100, a gim­názium fiúkollégiumában 50—55 személy van. A Tar- hosi Gyógypedagógiai Intézet tantestülete és a gyerekek a Szántó Albert utcai új álta­lános iskolában találtak ideiglenes otthonra. — Biztonságban vannak-e az állatok? — Természetesen. Az ÁFÉSZ és a tanács hizlaldá­jába 200—'230 sertést vit­tek, a többit a Viharsarok Tsz telepén helyezték el. A szarvasmarhák, a lovak Mu- rony közelében karámban vannak. Etetésükről, őrzé­sükről szintén gondoskod­nak. — Az iroda előtt sokan várakoznak... — Igen. Felvesszük a kite­lepítettek adatait. Fontos, hogy tudjuk: ki, hol lakik. Gyorssegélyt adunk azoknak, akiknek nincs biztosításuk. Eddig 40—50 ezer forintot fizettünk ki ilyen címen. — Mennyi kitelepítési se­gélyt ad az Állami Biztosí­tó? A kérdésre Horváth Péter, a békési fiók vezetője vála­szol: — Tarhos, Bélmegyer, a VII. és a VIII. kerület tarto­zik hozzánk. Az innen kite­lepített lakosságnak július 30-án megkezdtük a kifize­tést: pontosan 258 ezer fo­rintot 106 személynek. Csü­törtök estig újabb 198 csa­ládnak adtunk 481 ezer fo­rintot. — Ügy tudjuk, létezik olyan biztosítás is, amely­ben nincs benne az árvízi kockázat. — Sajnos, a legrégebbi, úgynevezett HT-, HTK-, ÉH- biztosítás ilyen. Ezekre nem tudunk fizetni. Az ÉB-, MB- és az ÉLB, MÉB-kötvények- re viszont 2, illetve 3 ezer forint segély jut. A végleges kárt és annak összegét a víz levonulása után állapítjuk meg. A tarhosiakat a mezőgaz­dasági szakmunkásképző iskolában helyezték el. A kertben, a pádon idősek ül­dögélnek, a gyerekek ját­szanak. A szobákban vas­ágyak, a társalgóban színes tévét állít be egy szerelő. Az ebédlőben szinte min­den asztal foglalt. Az ebéd csontleves, lencsefőzelék, sülthús. — Hogy ízlik? — kérdez­zük Kecskés Lajost és fele­ségét. A 66 éves ember felnéz, a kanál megáll a kezében. — Otthon sem eszünk job­bat — szólal meg, majd folytatja: — Mentem volna önként a gátra, de a kato­na visszaküldött, hogy idős vagyok. Két 24 órát azért lehúztam, most már a fiaim állják a sarat. Oláh Gergely kalapja alól pillog, a lábánál megigazít­ja a görbebotot. — Megéltem a 88. évet, de ilyet még nem láttam. — Kap-e segítséget a tér­ség ellátásáért felelős béké­si ÁFÉSZ? — A nagykereskedelmi vállalatok soron kívül szol­gálnak ki benünket — bi­zonygatja dr. Varga Imre el­nök. — A Dübögő éttermé­ben 1800 emberre főzünk. Mi látjuk el a kitelepített lakos­ságot, a kitelepített falvak­ban maradtakat, a honvéd­ségnek pedig nyersanyagot adunk. Mezőberény tanyáiról 16 családot kellett biztonságba helyezni. A Kereki részről behozták a bútorokat, a jó­szágokat is. Baukó Márton vb-titkár az emberi segít­ségnyújtás szép példájáról beszél: — Mindenki a rokonoknál, az ismerősöknél, idegenek­nél talált otthonra. Jöttek ide Rosszerdő, Bélmegyer, Üjladány, és Vésztő tanya­világából is. Élelmezésükről az ÁFÉSZ étterme gondosko­dik. A költségeket úgy mint Békésen, a tanács fedezi. A polgári védelem egészség- ügyi szakszolgálata gondos­kodik az egészségügyi ellá­tásról. Körösladány felé haladva, a Sebes-Körös gátja mellett lánctalpas kombájnok arat­nak, mentik a termést. Egy eltévedt őzike riadtan fi­gyel: vajon merre szalad­jon? Az újladányi részen csend és nyugalom van. A tanácsházán Kiss Gyula ta­nácselnök más vezetőkkel a gát védelmét szervezi. — Üjladányból 295 csalá­dot, tehát 805 embert telepí­tettek ki. Többségük ma­gánházaknál lakik. A két ál­talános iskolában 60-an van­nak. Ellátásukról gondosko­dunk. A boltok meghosszab­bították a nyitva tartási időt. A kitelepítettek egészségére a vöröskeresztesek vigyáz­nak. A kicsinyeket pedig óvodában helyezzük el. Fáradtak, de nem panaszkodnak szemtanúk szerint a mosta­ninál jóval kisebb víz sza­kította át a gátat — folytat­ja, miközben nagyokat pis­log, s dörzsöli szemét. Ko­mótosan kortyolgatja a ká­véját, majd így folytatja: — Szerda reggeltől va­gyok szolgálatban, több, mint 60 órát töltöttem a kormány­álláson. Alig négy órát alud­tam. Bizony fáj a lábam. Mit tagadjam, fáradt vagyok, de bizakodó. Látom a, par­ton dolgozók elszántságát, munkámmal én is igyekszem őket segíteni. Tarhosnál tényleg olyan hősiesen véde­keznek a körtöltésen? — kérdez vissza. — Azt mondják — vála­szolom, majd megtoldom — oda indulok. Visszafelé jö­vetben majd megmondom. Néma bólintás a válasza. Alig két óra múlva tértem vissza a kikötőbe. Bakucz János hajójával már mesz- sze járt, vitte a szakadáshoz szükséges legfontosabb anya­got, a pátrialemezeket. Ezekben a napokban a Körösök áradása miatt ki­költöztetett bélmegyeriek Vésztő iskoláiban, lakásaiban kapnak ideiglenes otthont. Hétfőn, július 28-án 1200 embernek biztosítottak szál­lást a nagyközségben. Az el­helyezés körülményeiről Ka­szai János, a vésztői Nagy­községi Tanács V. B.-titkára tájékoztat. — Hangosbemondón kö­zöltük a lakossággal: árvíz- veszély miatt a bélmegyeriek otthonuk elhagyására kény­szerültek. Jelentkezzenek azok, akik helyet tudnak biztosítani lakásaikban! A vésztőiek segítőkészségét bi­zonyítja, hogy a felhívást kö­vető néhány órán belül 800 embernek adtak otthont há­zaikban. Négyszázan a köz­ség középületeit választották átmeneti szálláshelyül. * * * ' Nagyon sokan voltunk, akik a hívó szóra jelentkez­tünk. Amikor a bélmegyeri­ek leszálltak a buszról, a gépkocsikról, oda mentünk hozzájuk, hívtuk, jöjjenek, szívesen látjuk őket. Néhá­nyan a meghatottságtól könnyeztek. Igyekeztünk őket megnyugtatni — magyaráz­za Rábai Lászlóné, aki Ja- kucs Gáboréknak és Csicsári Mihályéknak adott otthont. — örökre emlékezetünk­ben marad az a délután, a vésztőiek kedvessége, ven- dékszeretete. Nehéz perce­inkben van kikre támasz­kodnunk — mondja Kovács Gáborné, aki most Szőke La- joséknál lakik. * * * A vésztői általános iskolá­ban 370-en vannak szállá­son. Szegedi Elek, a befoga­dóhely parancsnoka szervezi az ellátást. A tantermekben a padok helyén matracok, azokon ülve nők és idősebb férfiak beszélgetnek. A mun­kaképesek egy része még a faluban maradt, a többiek a töltések mentén a védekezé­si munkálatokban vesznek részt. * * * Péntek délelőtt 10 óra. A hangosbemondó felszólítja a nagyközség munkaképes férfi lakóit, jelentkezzenek a köz­munkára a tanácson. Rövi­desen ásóval, lapáttal, eső­köpennyel felszerelt férfiak érkeznek. Elsők között ért az épület elé Tóth Antal, Mizák János és Nagy Béla. — Amikor meghallottuk, mit várnak tőlünk, azonnal indultunk — hallgatom jól­eső érzéssel Tóth Antalt, aki kötelességtudó társai nevé­ben beszél. Valamennyi ön­ként jelentkező neve nem fér ide, hiszen rövid időn belül 100 ember indulhatott a Sebes-Körös partjára. — Velük együtt csaknem 900 vésztői vesz részt árvíz- védelmi munkálatokban. Most a Sebes-Körös hídjához mozgósítottunk. Az elmúlt napokban nem volt olyan ké­rés, amit a község lakói ne teljesítettek volna — jegyzi meg a vb-titkár. Az újságíró meghatódva fi­gyelte áldozatkész munkáju­kat ... Kepenyes János, Seres Sándor, Szekeres András * * * Lapzártakor érkezett: Tegnap, pénteken 20 óra 53 perckor a honvédség egyik műszaki alakulata fel­robbantotta a mályvádi víz­tározó töltését. A vésztáro­zó 75 millió köbméter víz befogadására alkalmas. Meg­nyitásával várhatóan csök­ken a most érkező árhullám magassága. Ezzel kívánják elérni, hogy a Kettős-Körös vízszintemelkedése ne aka­dályozza a hosszúfoki gát­szakadás elzárását. A mintegy harminc méte- des nyíláson nagy erővel áramlik a víz az előzőleg ki­ürített területre, ahonnan, amit lehetett, be is takarí­tottak. A gáton éjszaka to­vábbi robbantásokra is fel­készültek, hogy ha kell, nö­velhessék a gát nyílását. Bukott ember? szocialista demok- IH rácián alapuló vá­lasztási rendsze­rünknek egyik demokratikus eleme esetenként több jelölt állítása. Ez a gyakorlat a 60- as évektől egyre terjed —> részben a választási előké­születekben részt vevő szer­vek kezdeményezésére, rész­ben a választópolgárok köz­vetlen javaslatára. Nagy tisztesség a társadalmi elis­merés kifejezése, ha valakit ilyen körülmények között javasolnak. Ebben a szemé­lye iránti megbecsülés, munkájának elismerése nyil­vánul meg. A kiadott választási irány­elvek nem a mindenáron va­ló többes jelölést szorgal­mazták. Kimondták, hogy • a szükséges társadalmi igé­nyeknek megfelelően kell e fontos társadalompolitikai kérdéssel foglalkozni. A töb­bes jelölés tapasztalatai ar­ra engednek következtetni, hogy a területi párt- és tár­sadalmi szervek megfelelő munkát végeztek. Néhány kérdésben azonban felfogás­beli különbségek is mutat­koztak. Ezt a többes jelölé­sek nagy szóródása is jól mutatja: a legkevesebb ket­tős jelölés egy megyében 14; míg a legtöbb 234 tanácsta­gi körzetben volt. Egyes he­lyi szerveknél, tartva a több­letmunkától, különböző in­dokok alapján nem vették szívesen a többes jelölést. Igaz, esetenként a többes jelölésnél előfordult a jelöl­tek idegenkedése is, közü­lük számoséin nem is vállal­ták arra való hivatkozással, hogy mi van akkor, ha nem őt választják meg; hogy mit fognak szólni az emberek?! Ez alkalommal tizenöt or­szággyűlési képviselői vá­lasztókerületben és 1779 ta­nácstagi körzetben állítottak két vagy három jelöltet. A választópolgárok megfelelő felelősséggel választották ki a legalkalmasabbakat, úgy ítélték' meg, hogy bárme­lyik személy is kerül meg­választásra, ügyüket jól kép­viseli, a közélet fáradhatat­lan munkása lesz. Mi volt a döntő a kiválasztásuknál? Nehéz lenne minden terület­re egyformán érvényes sor­rendet felállítani, hisz ez la­kóterületenként változott. Azt vizsgálták a jelölő gyű­lésen, hogy milyen ráter­mett a közéleti munkára, mekkora helyiismerettel ren­delkezik, van-e jártassága, menyire ismerik a körzet­ben, milyen emberi tulajdon­ságokkal rendelkezik. Nem erkölcsi vagy politikai kifo­gások alapján döntöttek egyik' vagy másik javára. Ez lényeges annak helyes értel­mezésében, hogy hogyan kell tekinteni a másikra. Hisz egy ember nem min­denre alkalmas egyformán, de attól még becsületes ma­rad, ha bizonyos jegyek alap­ján a társát választják. Kétségtelen, hogy közéle­tünk és a közvélemény ma még konzervatív ebben a vonatkozásban. A közvéle­ményt is formálni kell tehát abban az irányban, hogy erkölcsileg, emberi értékét tekintve senki nem lett ki­sebb azzal, hogy nem ő ke­rült be a választott testület­be. Még inkább nem lehet az egyiket vesztesnek, a má­sikat nyertesnek tekinteni úgy, mint pörlekedéssel harcban álló feleket. Azon kell fáradozni, hogy jelölt és jelölő egyaránt természetes­nek fogja fel, hogy csak egyik választható meg, és a kevesebb szavazatot kapott nem „bukott” ember. Az a bukott ember, aki törvé­nyeinkkel szembe kerül; aki közösségellenes magatartás­sal, harácsolással, ügyeske­déssel kompromittálja ma­gát és nem az, aki a szocia­lista közösség érdekeinek előremozdítására vállalko­zik. A pártszervezeteknek, a tömegszervezeteknek és-mozgalmaknak olyan politi­kai légkört kell biztosítani­uk, hogy a közélet azon fá­radhatatlan munkásait, akik a kettős jelölésre vállalkoz­nak, jobban becsüljük; a köz érdekében történő vál­lalkozásukat nagyobb elisme­résben részesítsük. A hely­telen szemléletet és gyakor­latot választási rendszerünk demokratizmusának tovább­fejlesztése érdekében is fel kell oldani. Helyes kezde­ményezésnek bizonyult, hogy néhány megyében a meg nem választott képviselője­löltet javasolták megyei ta­nács-, illetve végrehajtó bi­zottsági tagnak megválaszta­ni. Csak helyeselni lehet azo­kat a kezdeményezéseket is* melyek arra irányulnak, hogy a jelöléskor el nem fo­gadott, vagy meg nem vá­lasztott személyeknek meg­felelő közéleti megbízatást biztosítottak a tanácsi mun­kabizottságokban, a tömeg- szervezeti aktívacsoportok­ban. |z segíti munkájuk, . emberi vonásaik megismertetését, képességeik kibontakoztatá­sát, közéleti jártasságuk gya­rapítását. Fontos, hogy ne felejtsék el őket, hanem to­vábbra is számítsanak rájuk azokön a területeken, ahol nap mint nap társadalmi munkájukkal bizonyíthatják, hogy a dolgozó közösségek bízva számíthatnak rájuk. Strinni Ferenc, az MSZMP KB munkatársa Szép számú közönség gyűlt össze tegnap, augusztus 1-én délután 4 órakor Miklós Ist­ván festőművész kiállításá­nak megnyitó ünnepségére. A vendégeket dr. Grin Igor a múzeum igazgatóhelyettese köszöntötte, majd átadta a szót Fekete Jánosnénak a városi tanács elnökhelyette­sének, aki Miklós István munkásságáról ejtett néhány szót. A kiállítást — amely a művész életútját öleli fel — Dömötör János, a hód­mezővásárhelyi múzeum igazgatója nyitotta meg. Szavait követően a résztve­vők tetszéssel nézték végig a Koszta Rozália festőmű­vész által rendezett kiállí­tást. A 118 festmény és gra­fika abból a gazdag anyag­ból került bemutatásra, amelyet a művész néhány évvel ezelőtt a városnak ajánlott fel. A Városunkért emlékpla­kettel, az Alföldi Tárlat ní­vódíjjal, valamint a Szocia­lista Kultúráért címmel ki­tüntetett művész kiállítását augusztus 31-ig láthatja a közönség. Fotó: Gál Edit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom