Békés Megyei Népújság, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-02 / 180. szám
1980. augusztus 2., szombat Építőipari tevékenység Több fát! Egészségügyi alapellátás, anya- és gyermekvédelem Gyulán — apróban Együttműködnek-e, és ha igen, mennyire hatékony a? együttműködés a beruházást végző szervezetek között? Hogyan oszlanak meg a kivitelezői feladatok, van-e elegendő szakember? — egyebek között ezekre a kérdésekre kerestek választ az orosházi járási-városi Népi Ellenőrzési Bizottság munka- bizottságának tagjai, akik az építőipari szervezetek, nevezetesen az Orosházi Kazángyártó és Építőipari Szövete kezet, az Orosházi Építőipari Kútfúró és Kazánépítő Szövetkezeti Vállalat, a2 orosházi költségvetési üzem és a csoívási Lenin Tsz ilyen irányú tevékenységét elemezték. Tehát a vizsgálat tárgyát egy ipari szövetkezet, egy közös vállalat, egy költség- vetési üzem és egy mezőgazdasági tsz építőipari részlege képezte, melyekben — az ÉKKSZÖV kivételével az építőipar nem fő tevékenység. Ám ilyen jellegű munkáik mégis fontosak, hiszen tataroznak, felújítanak, épületjavítást, karbantartást végeznek, kislakásépítést vállalnak. A KAZÉP tevékenysége a város kisebb építésikarbantartási munkáira terjedt ki a vizsgált időszakban; 1979-ben, és 1980 első felében, az ÉKKSZÖV építési részlege kapacitásának 96 százalékát beruházások kötötték le. A költségvetési üzem építőrészlegének feladata a városi tanács hatáskörébe tartozó épületek állagmegóvása, és csak kisebb mértékben beruházás. A Lenin Tsz építőipari tevékenysége saját beruházásokra és fenntartási munkákra, valamint kisebb arányban a tagok számára kislakásépítésre, lakáskarbantartásra terjed ki. A vizsgált egységek az idén összes kapacitásuk 37 százalékát tervezték fenntartásra, és a 63 százalékát új létesítmények kivitelezésére. A KAZÉP és a költségvetési üzem építőipari részlege nem, s a másik két egység is csak csekély arányban alkalmaz építőipari tevékenységében korszerű technológiát. Ennek főbb okai; zömmel fenntartási munkát végeznek; a megbízók nem igénylik a korszerű technológiát, s végül, sem pénz, sem megfelelő szakember nincs a modem technológiára való áttéréshez. Általában csupán alapgépekkel rendelkeznek, s gépeik elhasználódottak, csak a hagyományos technológiát tudják kiszolgálni. A vizsgált egységek építőipari részlegében összesen átlagosan 377-en dolgoznak, a fizikai munkások 67 százaléka szakképzett, 13 százaléka betanított és 20 százaléka segédmunkás. A szakemberutánpótlás egyik helyen sem megoldott. Nem kötnek ösztöndíjszerződést, felnőtt-továbbképzésen mindössze ketten vesznek részt, és ipari tanuló is kettő van. Továbbképzés egyik egységnél sincs. 1981-ben két egység tervez beiskolázást. Az építőipari szervezetek általában 2-3 kivitelezővel, illetve lebonyolítóval állnak közvetlen kapcsolatban, de kivitelező szervezettel együttműködési megállapodásokat egyik egység sem köt. Az elvégzett munkák 61 százalékát a Békés megyei AGRO- BER bonyolította, a fő építési anyagok zömét a kiskereskedelemből szerezték be. Együttműködésről az ÉKKSZÖV és a MEGYEVILL között lehet beszélni, villany- szerelési munkálatok kapcsán. összességében ezen egységek szervezeti tevékenysége a felkészültséggel összhangban van — állapítja meg a tapasztaltakat summázva a vizsgálatról szóló jelentés—, de a hatékonyság nem mindenütt megfelelő. Az ide vonatkozó párthatározatból adódó feladatokat az egységek ismerik, s építőipari tevékenységüket ennek megfelelően igyekeznek végezni. Nem készültek azonban intézkedési tervek, melyek egyértelműen meghatároznák a tennivalókat az építőipari kapacitás hatékonyságának, szellemi és technikai színvonalának javítása érdekében. Kapacitásukat, eszközellátottságukat -az egységek fejleszteni nem kívánják, csak szinten tartást terveznek. A tapasztalatok alapján célszerű lenne — állapítja meg végül a népi ellenőri vizsgálat —, ha az építőipari szervezetek keresnék az együttműködés lehetőségeit, mely elősegítené a fejlesztési eszközök, a munkaerő, a gépesítés fokozottabb kihasználását, és a speciális munkákra való szakosodást. Nem kivágni, hanem elültetni! Hogy honnan került a toliamra most ez az egész? Lapozgattam régebbi jegy- zetfflzeteimben, és ott találtam rá. Feljegyzések Mező- kovácsházáról, egy ankétről, ahol lapunk terjesztői, barátai, olvasói voltak jelen. Jó- akaratú, jóindulatú figyelmeztetések keltek életre újra azzal, hogy böngésztem a közei egy éve írt sorokat: miről írjunk, mire figyeljünk jobban? „Az autósok — mondta valaki — rendkívül örülnek az új utaknak- De az utak mellett lesznek-e új fasorok is?” Valóságos lavina indult el az ominózus mondat után arról, hogy megszállottan irtjuk a fákat; hogy X. község gyönyörű nyárfasorát nem azért vágták ki, mert az elöregedett; hogy az ötvenes évek nagy fásítási felbuzdulása, az „Ültessünk erdősá- vokat” azért nem is volt olyan rossz dolog; hogy amit ma úgy hívunk, hogy környezetvédelem, azzal szoros összhangban lenne a fák védelme, csemeték ültetése. „Megnézhetjük, milyen lesz a határ kétezerre, ha ez így megy tovább” — összegezte valaki. Tény, hogy oktalan fakivágásban olimpiai bajnokok lehetnénk. Tény az is, hogy késhegyig menő harcokat folytatnak megszállott kevesek egy-egy fasor megmentéséért, de az is tény, hogy egyik napról a másikra megérkezve ugyanarra az or- szágútra, nem egyszer kidön- tött fák látványa szomorítja az embert. Soha nem tudtam eldönteni, kinek-minek vannak az útjában ezek a fák, fasorok? Ki és miért akarta kivágatni például a híres badacsonyi nyárfasort, ki és miért kopaszította meg falvaink főutcáit. Tudom, illő lenne ide is példákat sorolnom, hogy nem teszem, csupán azért van, mert aki kimarad, nem érdemelné meg az in- kognitót. Ott, ezen az anké- ton a község egyik vezetője szinte ünnepélyesen jelentette be: „Tizenkét hektáron ültetünk fát fél éven belül, aztán pedig hamarosan húsz hektár lesz a fásított terület.” Azt hiszem, ott a baj, hogy nem vesszük komolyan a vészjelzéseket. A fásítás, a környezetvédelem — a gyakorlatban — tizedrangú ügy. Pedig ha jobban belelátnánk a következményekbe, megdermedne ereinkben a vér- És ez még akkor is igaz, ha akad olvasóm, aki ebben a pillanatban — mosolyog. (Sass) Gyulán az elmúlt öt év alatt jelentősen emelkedett az egészségügyi dolgozók száma. Szakmai továbbképzésük rendszeres, az orvosokat szakmai központok, s a megyei kórház képezi, a szakdolgozók, egészségügyi középkáderek továbbtanulását pedig megyei szinten szervezik. A városi egészségügyi osztály szakmapolitikai előadássorozatokat rendez — nem csak orvosok részére — országos szaktekintélyű előadók részvételével. Számos tudományos konferencia is volt már a városban, például a Magyar Orvosok Tudományos Egyesületének II. dél-alföldi tudományos ülése, a Magyar Mikrobiológiai Tudományos Társaság országos konferenciája, a Magyar Család- és Nővédelmi Tudományos Társaság dél-magyarországi szekciójának ülése. Az egészségügyi alapellátás biztosításához nélkülözhetetlenek a jó tárgyi feltételek- Az orvosi rendelők műszeres ellátottsága jobb, mint az országos átlag. A gyors és pontos diagnosztikai munka érdekében az orvosok laborteszteket is végeztethetnek. Különböző egészségügyi szolgálatok és intézmények gondoskodnak a gyulaiakról. Így a felnőtt betegeket és a gyermekkörzeteket ellátó orvosi szolgálat, az iskolaorvosi rendelés és a szervezett tanácsadások. A felnőtt betegeket 11 orvosi körzetben látják el. Két betöltetlen orvosi állás közül az egyiket ebben az évben . foglalják el, így ezentúl a korábbi 3 ezer helyett egy körzetre 2500 ember jut. A néhány éve átadott körzeti orvosi rendelőben központi orvosi ügyeleti rendszer van, amelyet a körzeti orvosok két főfoglalkozású éjszakás nővérrel és két gépkocsivezetővel együtt látnak el. Sürgős esetekben az ügyelet dolgozói URH-készülék- kel felszerelt gépkocsival közlekednek. Míg 1975-ben a körzeti rendelőbe 93 085-en mentek, addig 1979-ben ez a szám 86 341-re csökkent. A szakrendelések többsége is kiírhatja táppénzre a betegeket, és az üzemorvosi hálózat is bővült, ezért kisebb a beteg- forgalom a körzetben. A gyerekekről 4 gyermekgyógyász szakorvos gondoskodik, gyógyít és végzi a szűrés feladatait- Kevesebb kisgyermekes anyát kellett gyermek- ápolási táppénzre venni az elmúlt évben. Az ilyen esetek száma az 5 évvel ezelőttihez viszonyítva 600-zal csökkent. Gyulán 4 bölcsőde van, ahol 220 kisgyermeket tudnak elhelyezni. Javultak a felvételi lehetőségek a törökzugi bölcsőde átadásával, de még mindig sokan várnak bölcsődei helyre. Szeptembertől a gyulavári 3. sz. bölcsődében tízzel több gyermeket vehetnek fel, de a közeljövőben szükség lesz a Béke sugárúti 2. sz. bölcsőde bővítésére is. Elégedett a 6 öregek napközi otthonának 185 lakója. Az 1. sz. otthon vezetője kezdeményezte a „gyermekek értekezletét”, s példáját a többi otthon is követte. így rendszeres információs kapcsolat alakult ki a családok és az otthonok között, s a szülőkkel való törődésnek is jó ösztönző eszköze ez a módszer. A gyulai harisnyagyár segíti a gondozottak gyógyterápiás foglalkoztatását. Kiterjedt a házi szociális gondozónői hálózat is Gyulán. A KÖJÁL helyi intézménye városi és járási feladatokat is ellát. Ellenőrző munkájuk eredménye is, hogy influenzás megbetegedéseken kívül más járvány nem volt a városban az elmúlt években. A további megelőző óvatosság érdekében például a népszerű Várfürdő főszezonban 7 ezer vendégnél többet nem fogadhat. Az anya- és gyermekvédelemmel kiemelt jelentőséggel foglalkozik az egészségügyi osztály. Egészségnevelő munkájuk eredménye, hogy egyre több terhes anya időben megjelenik a tanácsadáson. A család- és nővédelmi tanács az egészséges, szülőképes korú nők zavartalan lefolyású terhességéért, egészséges újszülöttek világra jöveteléért tevékenykedik. A csecsemő- és gyermektanácsadás a gyermekek fejlődését 14 éves korukig kíséri figyelemmel' A tanácsadó orvosok munkájukban jelentősen támaszkodnak a területi védőnői szolgálatra. Az oktatási intézmények rendszeres ellenőrzését a 13 védőnő közül egy végzi. Egyre többen látogatják a tanácsadásokat, s így bizony ezek a rendelők eléggé zsúfoltak. B. Zs. Pályázatok Megszűnt a jogászhiány Július végéig 350 pályázat kiírását kérték a minisztériumok és főhatóságok a jövőre végző jogászok számára. Az ELTE jogi karáról, a szegedi József Attila Tudományegyetemről és a pécsi tudományegyetemről kikerülő fiataloknak a pályázati rendszer bevezetése óta most hirdették meg a legkevesebb állást. Az Igazságügyi Minisztériumban a pályázatok alakulásával kapcsolatos tapasztalatokról dr. Szigeti Ágnes, a minisztérium oktatási osztályának vezetője elmondotta : — 1977. óta több, mint a felére csökkent az évente fölkínált állások száma, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy telítettség lenne a, pályán. Igaz, a korábbi jogászhiány megszűnt, sőt elmondhatjuk, hogy az igazságszolgáltatás káderutánpótlása megoldódott. A bírói területen például egészséges összhang alakult ki a nyugdíjba távozók és az érkező friss diplomások között. Az elmúlt években sikerült a megyék közötti feszültségeken is enyhíteni: korábban Borsod, illetve Szabolcs- Szatmár megye jogászhiány- nyal küszködött, a tavalyi adatok szerint viszont már ezeken a vidékeken is kevés az üres státusz. — Ahogy az utóbbi időben csökkent a pályázati kiírások száma, úgy nőtt a társadalmi ösztöndíjasoké. A bíróságoknál — nem állítjuk, hogy vállalati vagy egyéb munkakörökben is hasonlóan történik — így is igyekszünk jó előre biztosítani az utánpótlást- A társadalmi ösztöndíj intézményének népszerűsége éppen a kevésbé „felkapott” területeken járult hozzá a pályakezdők megnyeréséhez, a fiatalok pedig már tanulmányaik idején megbarátkoznak munkahelyükkel, a reájuk háruló feladatokkal. — Az 1976—1977-es tanévben — a pályázati rendszer indulásakor — a végzősök mindössze 25 százaléka, az elmúlt tanévben pedig 37 százaléka volt társadalmi ösztöndíjas. A többiek, a legutóbb végzett 500 hallgató közül 312 friss diplomás volt pályázatra jogosult és kötelezett. ök 536 állás között választhattak volna, mivel eredetileg ennyi kérés futott be a minisztériumba. Jelige: magány „ ... Saját lakásába, lak- bérfizetés nélkül lakótársat keres...” — ez volt a lényege egy sokatmondó hirdetésnek, amely nem hagyott nyugodni. Vajon ki az az idős ember, és miért e szokatlan ötlet? Keressük meg őt! Csendes kis utca, kertes házak, öreg épület, deszka- kerítés, a kiskapun a szám — ez a ház az. Benyitunk az udvarba, tanácstalanul tekintünk körbe. Takaros, ápolt virágágyások szegélyezik a téglás udvart. Jobbra gyümölcstől roskadoznak egy vézna fa ágai, mintha önmagától mindent megvonva, csak a termését táplálná. Balról, a szőlővel futtatott rövid tornácról hatvan év körüli néni siet elénk. Kiderül, hogy éppen ő az, akit keresünk. — Várom a lányomat! Elestem tegnap, és úgy megütöttem magam — tapogatja végig a jobb vállát —, hogy nem is bírtam reggel megfé- sülködni. Egy kis utcai szoba-kony- hás lakás, és hozzá az udvar egy része, virágágyás a tornác előtt — ennyit mondhat most a magáénak B. néni. — Nem ilyen csendben éltem én az életemet! Olyan volt a házunk, amit szanáltak tavaly, mint egy kis szanatórium. Két szép nagy szoba, konyha, kamra, gyümölcsfák, nyolcvankét akác! — lemondóan legyint, igazgatja a fejkendő alá a haját. A konyhában ülünk. Békésen megfér itt az ósdisub- lód és a vadonatúj hűtőszekrény, a hőszabályzós vasaló, és állványon a mosdótál. A sublódon táskarádió villog, körülötte poharak, csecsebecsék. A belső sarokban egy fekhely, szemben, a mosdóállvány mögött két falvédő. „Magának köszönhetem, hogy szebb az életem, hogy boldog, s vidám vagyok.” — betűzöm az egyiket. — A lányom varrta ki, még iskolás korában! — jegyzi meg B. néni, s ezzel a családra terelődik a szó. Dicséri a gyerekeit, akik már maguk is felnőtt, családos emberek. Sűrűn nyílik akisajtó, hozzák a zöldséget, gyümölcsöt, baromfit, elviszik őt az orvoshoz, kiváltják a gyógyszereit. Egyszóval, gondoskodnak az édesanyjukról, aki tavaly özvegyült meg, ráadásul a megszokott környezetéből is kiszakadt. — Ezért volt az a hirdetés — tér rá a témára, amit a bemutatkozáskor említettünk neki. — Hiányoznak a régi ismerősök. Gondoltuk, hátha akad másik magányos, asszony, akivel megosztanám az egyedüllétet. — Volt jelentkező? — De még mennyi! Csakhogy mindegyiket a lakás érdekelte. Még olyan is akadt, aki itt is szeretett volna már maradni. Na, gondoltam, egyelőre nem bolygatom én a nyugalmamat, amíg bírom magam, megleszek egyedül. Takarít, főz, mos — és várja a gyerekeit. Az olvasás nem kenyere, inkább hallgatja a rádiót. Most ígérték a gyerekei, hogy vesznek televíziót is neki, teljenek gyorsabban az esték. És mégis ... — Olyan nagyon jó volna, ha náluk, velük lakhatnék! — tör ki belőle a nagy-nagy kívánság. — Talán tovább is élnék... A bekeretezett esküvői fényképeken hidegen fénylik az üveglap. Mohácson, a Duna partján épült fel a Baranya megyei Idegenforgalmi dája, a százötven ágyas Hotel Csele Hivatal új szállo- (MTI-fotó: Cser István felvétele — KS)
