Békés Megyei Népújság, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-25 / 121. szám

o 1980. május 25., vasárnap 1-------- ■ Az emberek védelmében Naponta találkozunk ve­lük. Gyalogosan sietnek, vagy kerékpárral, a lakótele­pek lépcsőit másszák, a ta­nyákhoz vezető utak sarát tapossák, felkeresik a kis­mamákat, látogatják a cse­csemőket. Segítik az orvo­sok betegségmegelőző mun­káját, családalapító ügyet­lenkedéseinkhez adnak jó tanácsot a védőnők. Sokuk munkáját bemutathatnánk, nem is volt könnyű ,a vá­lasztás. Mégis hisszük, hogy helyesen döntöttünk, amikor Nagy Imréné sorsának ala­kulását, egy napját kísértük figyelemmel. Békésszentand- rásról került Sarkadra 19 esztendeje. Itt telepedett meg férjével, nagylányá­val, fiával. Élete, mint bár­melyik védőnőé. Megkérdez­tük, mit tenne másként, ha újra kezdené? „Szeretem a munkám, biztosan ugyanígy élnék, mint most” — vála­szolta. Gabika, a védőnő Kerek arcú, nyílt tekin­tetű asszony Nagy Imréné Gabika, sarkadi védőnő. Nyugtató kék szín ,a szeme, őszinteséget és erőt sugároz az emberekre. Látogatásun­kon meglepődött, de pályá­járól vallva könnyen meg­eredt a szava. — Valaha pedagógus sze­rettem volna lenni, de más­ként. alakult az életem. Az elhatározásomon, hogy gye­rekekkel foglalkozzam, nem változtattam. így lettem vé­dőnő. Sarkadon voltam gya- korlós, visszajöttem ide a friss diplomámmal is. Meg­ismerkedtem későbbi fér­jemmel, összeházasodtunk. Egy rósz kis lakást kaptunk, azt szépítettük a magunk kedvére. Szinte semmivel kezdtük a közös életünket. Pályakezdőként a járási vé­dőnővel reggeltől estig men­tünk, tanyáról tanyára, ház­ról házra. Akár esett, akár fújt, vitt a motor, hajtottuk a kerékpárt. Emlékszem még az újmajoriakra, húsz csa­lád élt ott. Egyszerű embe­rek voltak, az asszonyok nyáron látástól vakulásig dolgoztak, és mindig télre várták ,a kisbabát. Sok volt a csecsemő, gyakran kellett mennem hozájuk. Nem egy­szer bokáig merültem a hi­deg vízbe, kiöntöttem a bundacipőmből a jeget, az­tán tovább gyalogoltam a ré­ten. Kislány voltam még ak­kor, az anyukák kérdezték is: „Honnan tudja Gabika, hogyan kell gondozni a ba­bákat? Tán olyan sok gye­reke van már?” Mégis a legtöbben megfogadták a ta­nácsom. Ennek már majd húsz esztendeje, azóta a fél községet ismerem, utca, ház­szám, születési év szerint. A múltkor is rámköszöntek a presszóban. Nézem, ki az, hát a Szilágyiék. Tizenöt éve jártam náluk, akkor volt ki­csi a fiuk. Kérdem tőlük, mi v,an Imikével, Zolikával? Az emlékezetemben még mindig csak gyerekként élnek. Jól­esett, hogy még évek múl­tán is becsülnek a szülők. Soha senki nem zárta be előttem az ajtaját. Volt ugyan néhány hanyag csalá­dom, akikért újra és újra el kellett ménnem, hogy hozzák be oltásra a gyereküket. Jó illat és tisztaság sem fogad mindenhol, de mi védőnők ilyenkor nagy levegőt ve­szünk és bemegyünk. Az ilyen helyeken van csak ránk igazán nagy szükség! Határozottan, szigorúan rá­szólok az itt élőkre, ha kell, de dicsérem is őket, ha jót látok. Volt már alkoho­lista gondozottam, aki még a szülőágyra is italosán ment. Meghalt az asszony és a gyermeke is a felelőtlensé­géért. A többi apróságát ál­lami gondozásba kellett ven­ni. Persze, az ilyen szomorú esetek végletesek, szerencsé­re ritkák. Nagy fejlődést ta­pasztaltam a cigánycsalá­doknál is, amikor egyik-má­sik elköltözött a putriból. Kifestették az új lakásu­nkat, függönyöket vették, tisztán tartják a gyerekeket, ha óvodába, iskolába járnak. De nagy még a visszahúzó erő a nagyapák, nagyanyák köréből A sok mászkálásért, törődésért kárpótolnak a körzetek anyukái: a legtöb­ben tiszták, rendesek, hall­gatnak rám, megfogadják a szavam. Kérdezték már tő­lünk, védőnőktől, hogy hon­nan tudjuk, mikor, hová, ki­hez kell mennünk? Nem hí­vásra megyünk, megérezzük, tudjuk, ha szükség van ránk. A terheskutatás is a felada­tunk, egyik-másik mama se­gít, megsúgja nekünk, hol várnak még kisbabát a köz­ségben. Hivatástudat? Nem fogalmaznék ilyen nagy sza­vakkal, szeretni kell ezt a munkát, ennyi az egész... Úton a Damjanich utcában Baktatunk a napfényes májusban a védő nénivel. Ma is sok kisbabát kell meglá­togatnia. Mosolyogva meséli, hogy az elődei, ha hideg időben keltek útra, sült krumplit dugtak a kesztyű­jükbe. Míg az forró volt, ők sem fáztak. Mostanában sem kényezteti el az időjárás a kismamák-kisbabák őrzőit, a mai nap kivételével. Megál­lunk egy zöld kerítéses ház­nál, a kapu zárva. Gabika otthonosan benyúl a rácsok között, kinyitja az ajtót, be­megyünk. „Pocakos” fiatal- asszony jön elébünk, mellet­te két kislányka lépked. Büszkén tartja magát a kis­mama, most már fiút vár­nak, úgy érzi, teljesül a kí­vánságuk. Az udvarban vé­geláthatatlan kötélen szárad, leng a sok gyerekruha. Tisz­taság, rend a lakásban, íny­csiklandó illatú pörkölt fő a tűzhelyen. — Sokat nőtt a pocak, Ró- zsika — mosolyog a védőnő. — Jól érzi magát? — Napközben nincs ba­jom, csak az éjszakai alvás nem megy. Nehezemre esik a légzés, fáradtan ébredek. Nagvné már tudja is a választ: — Jöjjön be a szak- rendelésre, bizonyosan vér­képet kell csináltatni. A D- vitamint tessék rendszeresen szedni. Kevesebbet dolgoz­zon, nem kell mindennap elölről kezdeni a nagytaka­rítást. Rózsika bólogat, közben kisebb lánya fejét simogat­ja. Az teli torokból sír, el­esett az előbb. Magyarázva fordult felénk a mama: — Erős akaratú ez a gyerek, de nem szoktam én ezért sem bántani őt. Nemrég épült szép ház fe­lé tartunk. Itt is száradó ru­hák, babakocsi az udvar­ban. „A hófehér pelenka a mama dicsősége” — mondja Gabika. Lányos termetű nő fogad, bevezet a nagyszobá­ba. Zavartan hallgatja a védőnő fed (^ö szavait: „Nap­pal nem szabad besötétíteni, hogy pihen majd éjszaka a baba? Ilyen jó időben kint aludjon inkább!” Ahogy ébred, máris moso­lyog a kicsi. Azúrkék szemű kedvesség, jókedélyű, ápolt csöppség Irénke. Az ember szinte elkívánja a mamájá­tól, olyan szép gyerek. Lát­szik, hogy a család kedven­ce, nagyon várt unoka. Ga­bika elégedetten nézi a baba hátán a ragasztást, megpi­rosodott, védett a TBC-vel szemben. Tiszta a bőre, bár­sonyos, egészséges. — A napokban veszek já­rókát Irénkének — mondja az anyuka. — így többször kitehetem majd a levegőre. A kertben van már friss zöldségem, ebédre vegyes­főzeléket készítek neki. A nappali étkezések után, éjjel egykor teát kap, reggel öt­kor pedig megszoptatom. Még egy-két jótanács, s indulunk tovább a Petőfi utcába. Koraszülött a kis Katika, mióta hazajött a kór­házból tovább csökkent a súlya. Próbaszoptatást, ál­landó mérést, fokozott fi­gyelmet kíván a baba, míg megindul a fejlődése. A fia­tal anyukához még a nagy­mama is eljár segíteni. A jól fűtött szoba asztalán pa­pír, toll, pontosan feljegy­zett grammok, a baba súly- gyarapodása. Gabika min­denben segít, ellenőrzi a púdereket, gyógyszereket, kencéket. Magyaráz, mi kell a babának, s mi az anyuká­jának. Lelket önt a fiatal- asszonyba : „Hamarosan nő­ni fog ez a lány, csak te is pihenj sokat, Kati!” Egy hivatás sokféle arca Ez a hivatás a szakmai tu­dás mellé átlagon felüli tü­relmet, nyugalmat, kitartást kíván. Nagyné se győzi me­sélni, mi mindent csinálnak ők, sarkadi védőnők, egyre újabb és újabb feladatok jutnak az eszébe. Mindnyá­jan az emberek védelmében dolgoznak. Hogy miért? „Felnő egy-két nemzedék a munkám során, büszkélke­dik vele az ember — ez az én csecsemőm volt, s mi­lyen egészséges fiatal lett belőle —, hát ennek az örö­méért tevékenykedünk” — mondja Gabika. Nem félti a főiskoláról kikerülő fiatalo­kat sem. Hét gyakorlást bíz­tak már a kezére, s őket is munkaszeretőnek, lelkiisme­retesnek látta. Az anya- és csecsemővé­delem mellett a nagyobb gyerekekkel is törődniük kell a védőnőknek. A gyermek- intézményekben tisztasági vizsgálatot folytatnak, olt­ják az iskolásokat, felvilá­gosító előadások sorozatát szervezik a szülőknek. Ked­ves feladataik közé tartozik a házasság előtti tanács­adás. Ismerik már a fiata­lok le- és felmenő rokonsá­gát, nincs titok a község egészségügyesei előtt. Gabi­ka derűsen emlékezik, hogy nemegyszer őt kérdik zavar­tan és félszegen a fiatalok: mikorra tervezzék a gyere­keiket? „Csak akkor kössék a kicsiket az életükhöz, ha egymást már jól ismerik, ha nem esik a válás áldozatául a gyerek” — tanácsolja. Egy­szer kiszámolta már, 1200 csecsemő növekedését figyel­te, mióta védőnő. Most húsz kismamája van, közülük 16 veszélyeztetett terhes. Ez nem lehet véletlen, jó lenne, ha a sok felvilágosítás okosab­bá, előrelátóbbá tenné a fia­talokat, s jobban vigyázná­nak magukra. Az elkövetke­zendő nemzedékék a szülők, az egészségügy dolgozóinak összefogása és a védőnők munkája nyomán csak így fejlődhetnek szép, egészsé­ges felnőttekké. Bede Zsóka Fáznak az üdülök A Balaton mintegy 50 ezer vendégének többsége ezek­ben a napokban még jobbá­ra csak a partról szemléli a tavat. A hidegebb vizekhez szokott külföldiek azonban már megnyitották a fürdő­szezont. A tihanyi motelvá­ros és a siófoki szálló strand­jain — a gyermekektől kezd­ve a 60 évesekig a legkülön­félébb korú külföldiek élve­zik a tó jelenleg 15—16 fo­kos vizét. A hazai vendégek — akik sok helyütt már a második turnusban kezdték meg üdü­lésüket — „sűrített” kirán­dulóprogrammai színesítik a kéthetes pihenőidőszakot. Élénk az érdeklődés a tiha­nyi skanzen és a népművé­szeti tájház kiállítása iránt. Gyermekeinkért A gyermek — a jövő. Ben­ne látja a szülő az élet foly­tatását, a leendő gondviselőt —, és ő az, aki majdan át­venni és folytatni hivatott a szocialista társadalom építé­sét. Miként a család, úgy a tár­sadalom is igyekszik mesz- szemenően gondoskodni a gyermekekről. Szülői szere­tet, gondoskodás, tiszta ruha, étel, játék egyfelől — böl­csőde, óvoda, iskola, napkö­zi otthon, gyermekorvosi há­lózat, játszótér, kirándulás, úttörőház másfelől. Ma, május utolsó vasár­napján őket köszöntjük, ne­kik és velük örülünk. S a gyermeknap apropóján hadd idézzünk a kedves gyermek- arcok mellé néhány kevésbé lírai, ám a gondoskodásról annál többet mondó tényt, adatot. Bölcsődei pillanatkép. Megyénkben 54 bölcsőde működik, ahol 2 ezer 210 gyermekről gondoskodnak. Az elmúlt terv­időszakban 370 gyermek számára létesítettek bölcsődei he­lyet Tornaóra az óvodában. Az elmúlt öt év­ben megyénkben összesen 12 új óvoda épült. A békéscsabai, Szigligeti utcai óvoda tor­natermét — ahol felvételünk készült — a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat szocialista brigádjai készítették, ajándékul a gyermekeknek A játék önfeledt percei. Az elmúlt öt év­ben, de különösen 1979-ben, a gyermekek nemzetközi évében megyeszerte sok-sok játszóteret építettek a felnőttek társadalmi munkával a kicsiknek Rajzórán. Négy új iskolával, három általános iskolai diákotthonnal, sok-sok tanteremmel gazdagodott megyénk az elmúlt öt évben. Az új iskolákban — mint a képünkön látható — a békéscsabai József Attila Általános Iskolában — megteremtődtek a korszerű, kabi­net rendszerű oktatás feltételei Játszva tanulni — ez remek szórakozás. Mostanában több városban, községben létesítettek KRESZ-parkot a gyerekek­nek a szocialista brigádok VERESS ERZSI KÉPRIPORTJA A vizsgálat nem fáj — de jobb félni, mint megijedni, hiszen megtörtént már, hogy meg is szúrt a doktor néni.. A megyében 25 gyermekor­vosi körzet működik

Next

/
Oldalképek
Tartalom