Békés Megyei Népújság, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-25 / 121. szám
o 1980. május 25., vasárnap 1-------- ■ Az emberek védelmében Naponta találkozunk velük. Gyalogosan sietnek, vagy kerékpárral, a lakótelepek lépcsőit másszák, a tanyákhoz vezető utak sarát tapossák, felkeresik a kismamákat, látogatják a csecsemőket. Segítik az orvosok betegségmegelőző munkáját, családalapító ügyetlenkedéseinkhez adnak jó tanácsot a védőnők. Sokuk munkáját bemutathatnánk, nem is volt könnyű ,a választás. Mégis hisszük, hogy helyesen döntöttünk, amikor Nagy Imréné sorsának alakulását, egy napját kísértük figyelemmel. Békésszentand- rásról került Sarkadra 19 esztendeje. Itt telepedett meg férjével, nagylányával, fiával. Élete, mint bármelyik védőnőé. Megkérdeztük, mit tenne másként, ha újra kezdené? „Szeretem a munkám, biztosan ugyanígy élnék, mint most” — válaszolta. Gabika, a védőnő Kerek arcú, nyílt tekintetű asszony Nagy Imréné Gabika, sarkadi védőnő. Nyugtató kék szín ,a szeme, őszinteséget és erőt sugároz az emberekre. Látogatásunkon meglepődött, de pályájáról vallva könnyen megeredt a szava. — Valaha pedagógus szerettem volna lenni, de másként. alakult az életem. Az elhatározásomon, hogy gyerekekkel foglalkozzam, nem változtattam. így lettem védőnő. Sarkadon voltam gya- korlós, visszajöttem ide a friss diplomámmal is. Megismerkedtem későbbi férjemmel, összeházasodtunk. Egy rósz kis lakást kaptunk, azt szépítettük a magunk kedvére. Szinte semmivel kezdtük a közös életünket. Pályakezdőként a járási védőnővel reggeltől estig mentünk, tanyáról tanyára, házról házra. Akár esett, akár fújt, vitt a motor, hajtottuk a kerékpárt. Emlékszem még az újmajoriakra, húsz család élt ott. Egyszerű emberek voltak, az asszonyok nyáron látástól vakulásig dolgoztak, és mindig télre várták ,a kisbabát. Sok volt a csecsemő, gyakran kellett mennem hozájuk. Nem egyszer bokáig merültem a hideg vízbe, kiöntöttem a bundacipőmből a jeget, aztán tovább gyalogoltam a réten. Kislány voltam még akkor, az anyukák kérdezték is: „Honnan tudja Gabika, hogyan kell gondozni a babákat? Tán olyan sok gyereke van már?” Mégis a legtöbben megfogadták a tanácsom. Ennek már majd húsz esztendeje, azóta a fél községet ismerem, utca, házszám, születési év szerint. A múltkor is rámköszöntek a presszóban. Nézem, ki az, hát a Szilágyiék. Tizenöt éve jártam náluk, akkor volt kicsi a fiuk. Kérdem tőlük, mi v,an Imikével, Zolikával? Az emlékezetemben még mindig csak gyerekként élnek. Jólesett, hogy még évek múltán is becsülnek a szülők. Soha senki nem zárta be előttem az ajtaját. Volt ugyan néhány hanyag családom, akikért újra és újra el kellett ménnem, hogy hozzák be oltásra a gyereküket. Jó illat és tisztaság sem fogad mindenhol, de mi védőnők ilyenkor nagy levegőt veszünk és bemegyünk. Az ilyen helyeken van csak ránk igazán nagy szükség! Határozottan, szigorúan rászólok az itt élőkre, ha kell, de dicsérem is őket, ha jót látok. Volt már alkoholista gondozottam, aki még a szülőágyra is italosán ment. Meghalt az asszony és a gyermeke is a felelőtlenségéért. A többi apróságát állami gondozásba kellett venni. Persze, az ilyen szomorú esetek végletesek, szerencsére ritkák. Nagy fejlődést tapasztaltam a cigánycsaládoknál is, amikor egyik-másik elköltözött a putriból. Kifestették az új lakásunkat, függönyöket vették, tisztán tartják a gyerekeket, ha óvodába, iskolába járnak. De nagy még a visszahúzó erő a nagyapák, nagyanyák köréből A sok mászkálásért, törődésért kárpótolnak a körzetek anyukái: a legtöbben tiszták, rendesek, hallgatnak rám, megfogadják a szavam. Kérdezték már tőlünk, védőnőktől, hogy honnan tudjuk, mikor, hová, kihez kell mennünk? Nem hívásra megyünk, megérezzük, tudjuk, ha szükség van ránk. A terheskutatás is a feladatunk, egyik-másik mama segít, megsúgja nekünk, hol várnak még kisbabát a községben. Hivatástudat? Nem fogalmaznék ilyen nagy szavakkal, szeretni kell ezt a munkát, ennyi az egész... Úton a Damjanich utcában Baktatunk a napfényes májusban a védő nénivel. Ma is sok kisbabát kell meglátogatnia. Mosolyogva meséli, hogy az elődei, ha hideg időben keltek útra, sült krumplit dugtak a kesztyűjükbe. Míg az forró volt, ők sem fáztak. Mostanában sem kényezteti el az időjárás a kismamák-kisbabák őrzőit, a mai nap kivételével. Megállunk egy zöld kerítéses háznál, a kapu zárva. Gabika otthonosan benyúl a rácsok között, kinyitja az ajtót, bemegyünk. „Pocakos” fiatal- asszony jön elébünk, mellette két kislányka lépked. Büszkén tartja magát a kismama, most már fiút várnak, úgy érzi, teljesül a kívánságuk. Az udvarban végeláthatatlan kötélen szárad, leng a sok gyerekruha. Tisztaság, rend a lakásban, ínycsiklandó illatú pörkölt fő a tűzhelyen. — Sokat nőtt a pocak, Ró- zsika — mosolyog a védőnő. — Jól érzi magát? — Napközben nincs bajom, csak az éjszakai alvás nem megy. Nehezemre esik a légzés, fáradtan ébredek. Nagvné már tudja is a választ: — Jöjjön be a szak- rendelésre, bizonyosan vérképet kell csináltatni. A D- vitamint tessék rendszeresen szedni. Kevesebbet dolgozzon, nem kell mindennap elölről kezdeni a nagytakarítást. Rózsika bólogat, közben kisebb lánya fejét simogatja. Az teli torokból sír, elesett az előbb. Magyarázva fordult felénk a mama: — Erős akaratú ez a gyerek, de nem szoktam én ezért sem bántani őt. Nemrég épült szép ház felé tartunk. Itt is száradó ruhák, babakocsi az udvarban. „A hófehér pelenka a mama dicsősége” — mondja Gabika. Lányos termetű nő fogad, bevezet a nagyszobába. Zavartan hallgatja a védőnő fed (^ö szavait: „Nappal nem szabad besötétíteni, hogy pihen majd éjszaka a baba? Ilyen jó időben kint aludjon inkább!” Ahogy ébred, máris mosolyog a kicsi. Azúrkék szemű kedvesség, jókedélyű, ápolt csöppség Irénke. Az ember szinte elkívánja a mamájától, olyan szép gyerek. Látszik, hogy a család kedvence, nagyon várt unoka. Gabika elégedetten nézi a baba hátán a ragasztást, megpirosodott, védett a TBC-vel szemben. Tiszta a bőre, bársonyos, egészséges. — A napokban veszek járókát Irénkének — mondja az anyuka. — így többször kitehetem majd a levegőre. A kertben van már friss zöldségem, ebédre vegyesfőzeléket készítek neki. A nappali étkezések után, éjjel egykor teát kap, reggel ötkor pedig megszoptatom. Még egy-két jótanács, s indulunk tovább a Petőfi utcába. Koraszülött a kis Katika, mióta hazajött a kórházból tovább csökkent a súlya. Próbaszoptatást, állandó mérést, fokozott figyelmet kíván a baba, míg megindul a fejlődése. A fiatal anyukához még a nagymama is eljár segíteni. A jól fűtött szoba asztalán papír, toll, pontosan feljegyzett grammok, a baba súly- gyarapodása. Gabika mindenben segít, ellenőrzi a púdereket, gyógyszereket, kencéket. Magyaráz, mi kell a babának, s mi az anyukájának. Lelket önt a fiatal- asszonyba : „Hamarosan nőni fog ez a lány, csak te is pihenj sokat, Kati!” Egy hivatás sokféle arca Ez a hivatás a szakmai tudás mellé átlagon felüli türelmet, nyugalmat, kitartást kíván. Nagyné se győzi mesélni, mi mindent csinálnak ők, sarkadi védőnők, egyre újabb és újabb feladatok jutnak az eszébe. Mindnyájan az emberek védelmében dolgoznak. Hogy miért? „Felnő egy-két nemzedék a munkám során, büszkélkedik vele az ember — ez az én csecsemőm volt, s milyen egészséges fiatal lett belőle —, hát ennek az öröméért tevékenykedünk” — mondja Gabika. Nem félti a főiskoláról kikerülő fiatalokat sem. Hét gyakorlást bíztak már a kezére, s őket is munkaszeretőnek, lelkiismeretesnek látta. Az anya- és csecsemővédelem mellett a nagyobb gyerekekkel is törődniük kell a védőnőknek. A gyermek- intézményekben tisztasági vizsgálatot folytatnak, oltják az iskolásokat, felvilágosító előadások sorozatát szervezik a szülőknek. Kedves feladataik közé tartozik a házasság előtti tanácsadás. Ismerik már a fiatalok le- és felmenő rokonságát, nincs titok a község egészségügyesei előtt. Gabika derűsen emlékezik, hogy nemegyszer őt kérdik zavartan és félszegen a fiatalok: mikorra tervezzék a gyerekeiket? „Csak akkor kössék a kicsiket az életükhöz, ha egymást már jól ismerik, ha nem esik a válás áldozatául a gyerek” — tanácsolja. Egyszer kiszámolta már, 1200 csecsemő növekedését figyelte, mióta védőnő. Most húsz kismamája van, közülük 16 veszélyeztetett terhes. Ez nem lehet véletlen, jó lenne, ha a sok felvilágosítás okosabbá, előrelátóbbá tenné a fiatalokat, s jobban vigyáznának magukra. Az elkövetkezendő nemzedékék a szülők, az egészségügy dolgozóinak összefogása és a védőnők munkája nyomán csak így fejlődhetnek szép, egészséges felnőttekké. Bede Zsóka Fáznak az üdülök A Balaton mintegy 50 ezer vendégének többsége ezekben a napokban még jobbára csak a partról szemléli a tavat. A hidegebb vizekhez szokott külföldiek azonban már megnyitották a fürdőszezont. A tihanyi motelváros és a siófoki szálló strandjain — a gyermekektől kezdve a 60 évesekig a legkülönfélébb korú külföldiek élvezik a tó jelenleg 15—16 fokos vizét. A hazai vendégek — akik sok helyütt már a második turnusban kezdték meg üdülésüket — „sűrített” kirándulóprogrammai színesítik a kéthetes pihenőidőszakot. Élénk az érdeklődés a tihanyi skanzen és a népművészeti tájház kiállítása iránt. Gyermekeinkért A gyermek — a jövő. Benne látja a szülő az élet folytatását, a leendő gondviselőt —, és ő az, aki majdan átvenni és folytatni hivatott a szocialista társadalom építését. Miként a család, úgy a társadalom is igyekszik mesz- szemenően gondoskodni a gyermekekről. Szülői szeretet, gondoskodás, tiszta ruha, étel, játék egyfelől — bölcsőde, óvoda, iskola, napközi otthon, gyermekorvosi hálózat, játszótér, kirándulás, úttörőház másfelől. Ma, május utolsó vasárnapján őket köszöntjük, nekik és velük örülünk. S a gyermeknap apropóján hadd idézzünk a kedves gyermek- arcok mellé néhány kevésbé lírai, ám a gondoskodásról annál többet mondó tényt, adatot. Bölcsődei pillanatkép. Megyénkben 54 bölcsőde működik, ahol 2 ezer 210 gyermekről gondoskodnak. Az elmúlt tervidőszakban 370 gyermek számára létesítettek bölcsődei helyet Tornaóra az óvodában. Az elmúlt öt évben megyénkben összesen 12 új óvoda épült. A békéscsabai, Szigligeti utcai óvoda tornatermét — ahol felvételünk készült — a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat szocialista brigádjai készítették, ajándékul a gyermekeknek A játék önfeledt percei. Az elmúlt öt évben, de különösen 1979-ben, a gyermekek nemzetközi évében megyeszerte sok-sok játszóteret építettek a felnőttek társadalmi munkával a kicsiknek Rajzórán. Négy új iskolával, három általános iskolai diákotthonnal, sok-sok tanteremmel gazdagodott megyénk az elmúlt öt évben. Az új iskolákban — mint a képünkön látható — a békéscsabai József Attila Általános Iskolában — megteremtődtek a korszerű, kabinet rendszerű oktatás feltételei Játszva tanulni — ez remek szórakozás. Mostanában több városban, községben létesítettek KRESZ-parkot a gyerekeknek a szocialista brigádok VERESS ERZSI KÉPRIPORTJA A vizsgálat nem fáj — de jobb félni, mint megijedni, hiszen megtörtént már, hogy meg is szúrt a doktor néni.. A megyében 25 gyermekorvosi körzet működik
