Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-02 / 282. szám

népújság! 1979. december 2„ vasárnap Rekordtermést takarítottak be az idén Győr-Sopron megye mezőgazdasági üzemeiben napraforgóból. A termést a Győ- ■ ri Növényolajgyár dolgozza fel (MTI-fotó, Matusz Károly felvétele — KS) ; ■ .............. ____________________________ E lénk piaci forgalom Takarékpénztári tanácsadó testületek alakulnak A takarékpénztár társadal­mi bázisának szélesítése, a lakossággal való kapcsolat további bővítése érdekében az OTP-fiókok mellett mű­ködő tanácsadó testületeket hoznak létre megyénkben. Az elmúlt héten hívtak életre ilyen testületet Nagyszéná­son és Szarvason. A testüle­tek tagjai a fiók működési területén dolgozó párt-, ta­nácsi, társadalmi szervek, valamint vállalatok, szövet­kezetek, intézmények vezetői, munkatársai. Az alakuló üléseken az il­letékes OTP-fiókvezető adott tájékoztatást a fiók V. ötéves terv időszakában elért ered­ményeikről, és beszélt az OTP 30 éves jubileumáról. Ezután az OTP megyei igaz­gatóságának vezetője ismer­tette a testületek tagjaival az illető fiók feladatait, arra kérve a jelenlevőket, hogy kísérjék figyelemmel a pénz­intézet tevékenységét, és tá­mogassák munkáját. A tájé­koztatókat hozzászólások kö­vették, amelyekből kitűnt: a testületek működése, amel- let, hogy segítséget ad az OTP-nek feladatai megoldá­sában — a lakosság érdekeit szolgálja. Vésztő mezőgazdasági helyzetéről tárgyaltak A vésztői Nagyközségi Ta­nács november 30-án, pénte­ken ülést tartott. Az első na­pirendi pont előadója Szöl- lősi Gábor tsz-elnök volt, aki a község mezőgazdaságá­nak helyzetéről számolt be a hallgatóságnak. Beszélt a ter­melőszövetkezet munkájáról, eredményeiről, gondjairól egyaránt, válaszolva a jelen­levők kérdéseire. így szóba került többek között a szö­vetkezeti demokrácia kérdé­se, a fizikai dolgozók támo­gatása, s az, hogy a terme­lőszövetkezetben hogyan tö­rekednek a takarékosabb ter­melésre. Az egyik hozzászóló a szakemberek gyakori cse­rélődéséről, mások a társa­dalmi munkákban való rész­vételről érdeklődtek. A ter­melőszövetkezet elnöke vála­szolt a tanácstagok felveté­seire, majd Komáromi Gá­bor tanácselnök" összegezte az elhangzottakat. A tanácsülésen jelentés hangzott el a tanácstagi be­számolók megtartásáról, s a korábbi bejelentések, javas­latok intézéséről, végül a be­jelentések előtt a tanács és bizottságainak 1980-as évi munkatervét fogadták el. Én és mi Ö árom évvel ezelőtt haragos-méla jegyzetet írtam azokról a „hitvány kis merényletek”-ről, amelye­ket ismeretlen tettesek követnek el a közvagyon ellen. Az üdülők skay-fotelein cigaretta parazsával lyukat égetőkről, presszóbeli kávés kanalak eltulajdonítóiról, akik elmetszik az utcai telefonfülkék zsinórját, magukévá teszik a telefonkagylót, kifűrészelik a közterület fáit, megtépdesik a parkok bokrait, leszerelik az utcán szunyókáló gépkocsik tartozékait. Mondanom se kell, hogy e fölháborodásból szü­letett jegyzetemnek éppúgy nem volt foganatja, mint azok­nak, amelyeket mások írtak, vagy a rádióban mondtak el azelőtt, és azután ugyanilyen indítékból: elítélve azt a ga­rázda szemléletet, amely a közvagyont magántulajdonnak tekinti. S mert jószerével három év alatt se változott a helyzet, sőt, talán még rosszabbodott, nem állhatom meg, hogy újra szóvá ne tegyem azokat a cselekedteket, amelyek elkövetői nyilván nem gondolják végig: romboló, kártevő gesztusaik egész társadalmunk arculatát szeplősítik meg. Nemcsak az előtt a tizenöt millió külföldi előtt röstelkedhetünk, aki éven­te hazánkba látogat; szégyellhetjük magunkat tíz és fél mil­lióan, magyar állampolgárok, önmagunk előtt, néhány ezer vagy tízezer garázda miatt. Mikor gyerekként Debrecenben éltem, nagy fölháborodást keltett, hogy ismeretlen tettesek — föltehetően borotvával — nagyobb darabokat kimetszettek az Arany Bika szálló nem túlságosan kivilágított halijában levő fotelek bőrhuzatából. Elfogták a garázdákat: a fiatal fiúk jó csínynek tartva ron­gálták meg a foteleket, súlyos kárt okozva a szállónak. Mi­vel ilyen csínyt addig nem ismertek Debrecenben, fölzúdult a város. Azóta sok-sok év telt el, s bár a történelem számos kanyara alaposan elszédítette az embereket, nem hiszem, hogy a közvagyon megbecsülésének érzése gyöngült volna. Ma egy szocialista — vagy szocialistává alakuló — ország­ban még nagyobb a feszültség a köz érdekeit fumigáló, önző magatartás és a közösség érdekei között, mint volt régen. S minden nagyobb és kisebb sérelem a köz rovására, minden — garázdaságból vagy heccből, unalomból, vagy csak ifjúi meggondolatlanságból okozott — kár a közvagyon vagy má­sok kárára, sokkal súlyosabban esik latba, mint annak ide­jén, az úgynevezett ántivilágban. Ezért figyelem riadtan azokat a híradásokat, amelyek mind nagyobb számban látnak napvilágot ilyenfajta cse­lekményekről. Igen élénk volt a piaci fel­hozatal december 1-én, teg­nap Békéscsabán, a vásár- csarnokban. Bőséges volt a kínálat burgonyából, sárga­répából, petrezselyemből, ká­posztafélékből, eléggé szűkös viszont fokhagymából. A rózsaburgonyának zömmel 6 forintért mérték kilóját, s a felhozatal összesen 1210 ki­logrammot tett ki. A sárga­répa kilójáért a legtöbb he­lyen 8 forintot kértek, a pet­rezselyemért pedig 12—16 fo­rintot, a minőségtől függően. A fejeskáposztát átlagosan kilónként 7 forintért mérték, a kelkáposztát 10 forintért. Eléggé drága viszont a kar­fiol; 15, 18, sőt 20 forintot is kértek kilójáért. A savanyú káposztát két helyen árulták, egyformán 16 forintért. Meg­jelent a primőr paradicsom és paprika is, a paradicsom­nak kilója 20—24 forint, a paprikának darabja 3—4 fo­rint. A gyümölcspiacot az alma és a körte uralja; téli piros almából bőséges volt a vá­laszték. Nem olcsó a tojás, bár igen sokat árultak; a legtöbb helyen 2 forintot kér­tek darabjáért. Tavaszias idő a meteorológiai tél első napján December 1. a meteoroló­giai tél első napja. Ennek ellenére éjszaka csak néhány délnyugati megyében volt fagypont körüli a hőmérsék­let, máshol, például a fővá­rosban több mint 5 fokkal volt melegebb a szokásosnál. Jó néhány helyen, így Buda­pesten is plusz 10 foknál nem hűlt le jobban a levegő. A meteorológiai intézet tá­jékoztatása szerint szubtró­pusi eredetű levegő okozza a december eleji tavaszt. Ér­dekes, hogy nulla fok csak 3500 méter magasan volt. Északnyugat felől valamivel hűvösebb, szelesebb, de még mindig az évszakhoz képest enyhe levegő áramlik Közép- Európa felé. így a követke­ző napokban csökken majd a hőmérséklet, a szél ereje sok helyen viharos lesz. A meteorológiai tél első napján eddig 1885-ben volt a legmelegebb, 17 fokot mér­tek. A leghidegebbet — mí­nusz 11 fokot — 1925-ben je­gyezték fel. Ezekben a na­pokban a nappali középhő­mérséklet az október közepi időjárásnak felel meg. Nagy hőmérsékleti különb­ség van egész kontinensün­kön is. Ritkán fordul elő, hogy a meteorológiai tél be- köszöntével, Moszkvától északkeletre napközben mí­nusz 10, 15 fokot, Európa dé­li részén pedig plusz 20 fok fölötti hőmérsékletet mérje­nek. Érdekes, hogy Spanyol- országban 4-5 fokkal mele­gebb van, mint Afrika egyes részein, például Kairóban, ahol pénteken is csak 17-18 fok volt a legmagasabb hő­mérséklet. Húszéves fúvószenekar A Szarvasi önkéntes Tűz­oltó Egyesület fúvószeneka­ra az elmúlt hónapban ün­nepelte fennállásának 20. évfordulóját. A jubileumi hangversenyen Fenyvesi András, a városi tanács művelődésügyi osztályának népművelési felügyelője tar­tott ünnepi beszédet. Méltat­ta a zenekar munkáját, s beszélt arról, hogy a zene­kar 1961-től egyre nagyobb sikereket aratott a járási és megyei kulturális szemléken. 1962-ben rádiószereplésre kaptak meghívást, 1963-ban az önkéntes tűzoltóegyesü­letek fúvószenekarainak or­szágos versenyén első helye­zést értek el. 1964-ben az országos fúvószenekari fesz­tiválon, Gyulán harmadikok lettek. 1975-ben és 1978- ban a fúvószenekarok mi­nősítő hangversenyén „Ezüst­lant” fokozatot, illetve „Ezüstlant diplomával” foko­zatot értek el. A zenekar ezt követően nagy sikerű hangversenyt adott. Elhatározták, hogy műsorukat a járás vala­mennyi községében bemu­tatják, és bevételüket a köz­ségek önkéntes tűzoltóegye- süietei részére ajánlják fel. Ennek megfelelően novem­ber 25-én Kondoroson lép­tek fel, s a közeljövőben to­vább folytatják kőrútjukat. Gazdag programmal búcsúztatják az óvót Gyomán, a Katona József Művelődési Házban változa­tos programmal búcsúztatják az évet. December 1-én vi­dám, műsoros estet rendez­tek a nemzetközi gyermekév alkalmából, amelyet a má­sodik országos gyermek­könyvhét könyvárusítással egybekötött községi megnyi­tója előzött meg. A művelő­dési ház ad otthont a Kner Nyomda gyomai telepének műsoros Télapó-délutánjának is. December 4-én pedig len­gyel—magyar barátsági na­pot rendeznek, amelyen a művelődési ház művészeti csoportjai mutatják be mű­sorukat. A kiscsoportok mindegyi­ke színes évzáró foglalkozást tervez. A népdalkor például december 8-án vendégül lát­ja a túrkevei páva kört. A Körösmenti Szövetkezeti Táncegyüttes évzáró banket­ten búcsúzik a hazai és kül­földi szereplésekkel gazda­gon tűzdelt 1979-es évtől. December 1-én bélyegkiállí- tás nyílt, árusítással egybe­kötve, amelynek tematikája a nemzetközi gyermekévhez kapcsolódik. A lengyel—ma­gyar barátsági nap alkalmá­ból pedig „Lengyelország ké­pekben” címmel tablókiállí- tás nyílik december 4-én. Az óév búcsúztatása mel­lett egyéb eseményekre is sor kerül. A művelődési ház színjátszó csoportja részt vesz Békéscsabán a decem­ber 2-i megyei színjátszók alapminősítési versenyén. A díszítőművészeti körök pedig kiállításon és találkozón vesznek részt majd Kondo­roson. A művelődési ház jó évet zárt, reméljük, a követ­kező esztendő programjai még szinesebbre, gazdagabb­ra sikerülnek. Sonkakonzerviizem Kaposváron Szombaton Kaposváron új vágóhidat és sonkakonzerv­üzemet avattak. Az esemé­nyen részt vett Romány Pál mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter, valamint dr. Johannes Balser, a Német Szövetségi Köztársaság bu­dapesti nagykövete is. Nyugatnémet cég fővállal­kozásában, 144 alvállalkozó közreműködésével, tizennyolc hónap alatt készült el a hu­szonnégyezer négyzetméter alapterületű korszerű üzem, amely a gyártás során kelet­kezett melléktermékek fel­dolgozására is alkalmas. 1980-tól 410 ezer hízóser­tést dolgoz fel, és több mint egymilliárd- devizaforintot hoz évente a népgazdaság­nak, az innen kikerülő dobo­zolt sonka és egyéb konzerv­áru, továbbá előre csomagolt hús értékesítése. Az ünnepségen Romány Pál kitüntetéseket adott át. Magyar filmek Párizsban A párizsi Georges Pom­pidou Kulturális Központban rendezik meg a magyar fil­mek legközelebbi nagysza­bású külföldi seregszemlé­jét. December 5-e és január 7-e között 80 játékfilmet és 6 rövidfilm-összeállítást vetí­tenek, két szekcióban. Az egyik sorozatban „Há­rom történelmi pillanat” címmel a Tanácsköztársaság korával. a felszabadulást megelőző, és azt közvetlenül követő évek eseményeivel, valamint a napjaink Ma­gyarországával foglalkozó alkotásokat tűzik műsorra. A másik sorozat keretében naponta egy-egy előadásban, időrendi sorrendben mutat­ják be a magyar filmmű­vészet fejlődését reprezen­táló filmeket. A filmbemutató sorozattal páfhuzamosan két kiállítást is rendeznek a Pompidou központban: az egyiken film­plakátokat tekinthetnek meg a látogatók, egy másik pe­dig a magyar filmművésze­tet és alkotóit mutatja be fotókon. Olvasom például, hogy miután 1978-ban, költséget nem kímélve, befejezték a Városliget rekonstrukcióját, a park- rongálók fokozott lendülettel léptek üzembe. Mit sem tö­rődve azzal, hogy a főváros milliós költséggel gyerekek, fel­nőttek és öregek számára vonzóvá, kellemessé tette Buda­pest legpatinásabb, s terjedelemre második nagy parkját: szétszedik a padokat, földúlják a játszótereket, megcson­kítják a beépített játékokat. Az így okozott kár évente nyolcmillió forint. Olvasom, hogy a rongálok nem kímélik az autópályákat sem. Ezek építésére a népgazdaság szűkre szabott beruhá­zási keretéből évente száz és száz milliókat fordítanak. Rit­ka fantáziával megáldott ismeretlen személyek az M7-es autósztrádán például kivéstek jó néhány forgalomvezető fényprizmát, de nem a MÉlH-nek gyűjtötték össze őket. Ezenkívül elloptak harminc méter olyan fényvédőhálót, me­lyet csak külföldről lehet beszerezni. Végigböngésztem több riportot, melyek a közelmúlt ga­rázda cselekedeteiről számoltak be. Az egyik riport szerint a Füredi úti lakótelep Csertő parkjában huligánok, akik­nek nem mentségük, hogy részegen követik el tettüket, mert vannak, akik józanul rongálják meg a közvagyont, kitördelték a fiatal bokrok és csemetefák jó részét, szét­verték a környék nyilvános telefonfülkéinek üvegajtaját, letépték a készülék kagylóját, a falakhoz, a járdákhoz, a korlátokhoz csapkodták az üres üvegeket, amelyeknek szi­lánkjai most a játszótér homokozóját, s a füves részeket dekorálják csillogva. Egy másik napilap tudósításában ar­ról ■ olvastam, hogy a Balaton mentén valaki tizenkétezer forintért műanyag csónakot vásárolt. Nem sokáig örülhe­tett, mert hamarosan 16—17 éves ifjak, bicskákkal össze­vissza szurkálták, s használhatatlanná tették a csónakot. Beszámol az újságíró arról is, hogy egy kirándulás alkal­mából 15—16 éves fiataloknak sikerült letörniük egy szo­bor mellékfigurájának a karját. Az egyik képeslap riportja kis gyűjteményt állított össze arról: hogyan rongáltak meg köztéri alkotásokat. Kecskeméten két részeg fiatal virtus­ból ledöntötte Szabó Iván szobrát. Ugyanitt Fekete Tamás művének, a bronzból készült, úgynevezett Kodály-fának levelét letördelték és ellopták. Nehéz megérteni azt a dühöt, amellyel garázdák felelőt­lenül tönkretesznek, szétrombolnak, megsemmisítenek ér­tékeket. Ahogy egykor a tatár dúlta földünket. Akár itta­san, akár józanul tesz kárt valaki a köz- vagy más tulaj­donában, akár éretlen fiatal az elkövető, akár felnőtt, cse­lekedetének egyetlen magyarázata van. Olyan emberről van szó, aki valamilyen okból még nem jutott el a közösségi tudat szintjére. Valaki mesélte — igaz-e vagy sem, nem tudom —, hogy Stockholmban egy bőrönddel járkálván, elfáradt. Megunta a cipelést, ezért az egyik utcasarkon letette terhét a jár­dára; úgy gondolta: másnap visszajön érte. S állítólag más­nap érintetlenül ott találta a bőröndöt, ahol hagyta. Lehet, hogy e történet abból az időből származik, mikor mégnem árasztotta el Svédországot annyi magyar disszidens. Kér­déses, vajon most is nyugodtan az utcasarkon lehet-e hagy­ni Stockholmban egy teli bőröndöt. Hogy nálunk nem, az bizonyos. A garázdák, a rombolók még akkor is képesek kárt okozni, ha abból semmi hasznuk nincs. Boldog lennék, ha legalább a szolid polgári erkölcs normái válnának ná­lunk általánossá. S még boldogabb, ha az ennél többet je­lentő szocialista erkölcs normái. Ha bőröndömet nyugod­tan hagyhatnám egy napra valamelyik utca sarkán. ; ha ez csak tündérálom, legalább azt megérném, hogy nemzeti kulturális kincseink,. a köztéri szob­rok például, ne váljanak becstelen garázdák pré­dájává. Vagy csak azt megértené mindenki, hogy mi a kü­lönbség az én és az ő, az én és a mi között. Erre, úgy sej­tem, várni kell még egy kicsit. Nemes György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom