Békés Megyei Népújság, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-06 / 234. szám
Magyar vezetők üdvözlő távirata az NDK megalakulásának 25. évfordulója alkalmából ERICH HONECKER elvtársnak, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága első titkárának, WILLI STOPH elvtársnak, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsa elnökének, HORST SINDERMANN elvtársnak, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnökének. Kedves Elvtársak! A Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának 25. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, a magunk és népünk nevében forró elvtársi üdvözletünket és szívélyes jókívánságainkat küldjük önöknek és a Német Demokratikus Köztársaság testvéri népének. A Német Demokratikus Köztársaság, az első német munkásparaszt állam létrejötte történelmi fordulópont volt a német nép életében. Az ország következetesen demokratikus átalakításával, a szocialista társadalom sikeres építésével és eredményes békepolitikájával a Német Demokratikus Köztársaság méltán vívta ki a világ népeinek elismerését és nagyrabecsülését. A magyar népet jóleső érzéssel töltik el azok a kimagasló eredmények, amelyeket a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói a Német Szocialista Egységpárt irányításával a szocialista építőmunkában és a nemzetközi életben elértek. örömünkre szolgál, hogy az elmúlt negyedszázad folyamán pártjaink és népeink barátsága a proletár internacionalizmus alapján szorossá, bensőségessé, testvérivé vált. Együttműködésünk kiterjed az élet minden területére és eredményesen szolgálja népeink javát, a szocialista közösség érdekeit, a békéért és a haladásért küzdő erők egységének ügyét. Nemzeti ünnepük, e kimagasló történelmi évforduló alkalmából további sikereket kívánunk önöknek és a Német Demokratikus Köztársaság dolgozó népének a fejlett szocialista társadalom építésében, a szocializmus győzelméért és a tartós békéért vívott harcban. KÁDÁR JÁNOS, LOSONCÉI PÁL, a Magyar Szocialista Munkáspárt a Magyar Népköztársaság Központi Bizottságának Elnöki Tanácsának elnöke, első titkára, FOCK JENŐ. a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke 1st látta a hetet hírmagyarázónk, Pálíy József A fókuszban Dél-Gurópa I portugál válságból való kibontakozással kezdődött a hét: a szélsőjobboldal puccskísérlete már az előző hét végén meghiúsult, vasárnapra- hétfőre már csak a politikai és személyi következmények levonása maradt. Spinola tábornok lemondott. Az elnöknek távoznia kellett, hiszen az ő nevével és nyilván az ő áldásával szerveződött az előző hét végén a reakciós csoportok tervezett tüntetése, amely államcsínybe torkollott volna. Spinola az utolsó pillanatig kitartott amellett, hogy az általa „csöndes többségnek” nevezett jobboldal hallathassa a hangját. Amikor aztán ezer és egy bizonyítéka lett a baloldali közvélemény által már jelzett puccsveszélynek, Spinola tábornoknak le kellett köszönnie... A héten számtalan bizonyíték került elő, hogyan szervezkedett a portugál reakció — nem minden külső segítség nélkül! — a hatalomátvételre: hány fegyvert halmoztak fel és hány bankszámlát nyitottak a fegyveres akció költségeinek fedezésére. Az eset tanulságos lecke a portugál polgári tömegek számára: a demokráciát csak jobbról fenyegeti veszély, megvédeni, továbbfejleszteni pedig nem lehet másként, csupán a baloldali pártok és a fegyveres erők mozgalmának összefogásával. A sajtó a mai Portugáliában nagyhatalom (ezt a tapasztalatot szűrheti le ma a Lisszabonban megforduló idegen), ezzel, a sajtóval foglalkozni, megfelelően tájékoztatni — a fegyveres erők mozgalma és a baloldali pártok szemszögéből nézve döntő jelentőségű. Most már látszik, hogy a jobboldal számára milyen fontos volt, hogy júliusban leválthatták a tájekoztatásügyi miniszteri posztról az idős Raul Regót. B dél-európai politikai szintér mözgaLmas eseményekkel szolgait másutt is a múlt héten. Olaszországban lemondott a kormány. Cipruson merényletet kísérelte« meg Kleridósz ügyvezető elnök ellen, Görögországban megkezdődött a választási kampány, Törökországban politikai alkudozásokkal járnak a kormányalakítási kísérletek. Mindez megmutatja, milyen súlyponti helyzete van világunkban Dél-Európának, a Földközi-tenger térségének! Az olasz kormányválságnak csak formai oka a „balközép- politika” három tartópillére közül kettőnek, a szocialistáknak és a szociáldemokratáknak a vitája. A válság politikai és gazdasági okokra vezethető visz- i sza. Külpolitikailag tarthatat- ; lan az olyan elképzelés — már- ■ pedig ilyesmiről van szót —, ■ hogy Olaszország NATO-elkö- jj telezettségét még inkább elmé- : lyítsék, áz „olasz csizmába” : még több repülőteret, hadiki- ■ kötőt, rakétabázist rakjanak be- • le. Belpolitikáiig pedig előbb- I utóbb el kell jutniuk az olasz • uralkodó köröknek a felismerő- : sig, hogy be kell vonni egy szé- : les körű kormánykoalícióba az ■ olasz kommunistákat is! Nélkü- ; lük nincs lehetőség életképes, ! kormányzóképes kabinet össze- : állítására... A gazdasági prob- ; lémák megoldása szintén csak ■ így jelentkezik: a kommunis- jj ták javasolta reformok szám- • bevételével, megvalósításával. : II tÖk 6S VÜáp pénzügyi J szakemberei, iparosai és bankár- j jai mind Washingtonra tekin- ■ tettek a héten. A Sheraton-park j hotelben ülésezett a nemzet- • közi valuta alap és a Világ- : bank közgyűlése. A testület elé E állt Ford amerikai elnök is és ; beszédében harcot hirdetett az ’ infláció ellen. A majdnem há- t romezer főnyi hallgatóság • (pénzügyminiszterek és a jegy- ! bankok igazgatói, gazdasági j szakértők egész hada) komor : kedvvel hallgatta. Nem túlzás 5 azt állítani, hogy a közgyűlés ■ résztvevőinek nagyobbik fele • súlyos válságtól tart a tőkés 5 világban. Ki tudja, hány mii- : liárd lesz az idén már az óla- s jat vásárló, iparilag fejlett tőkés ■ ország fizetésimérleg-hiánya? ; És ki tudja felmérni annak a j hatását, hogy az úgynevezett i „olajdollár” milliárdjai hogyan ■ hullámzanak majd a Közel- és ■ OKTÓBER 6. Brezsnyev Berlinben Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának vezetésével szombaton Berlinbe érkezett a szovjet párt- és kormányküldöttség, amely részt vesz az NDK megalakulása 25. évfordulójának ünnepségein. A küldöttséget Erich Honek- ker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, az NSZEP más vezetői és a Német Demokratikus Köztársaság kormányának tagjai fogadták a repülőtéren. Országszerte megemlékeztek október 6-ról Az aradi vértanúk kivégzésének 125. évfordulója alkalmából szombaton országszerte kegye- letes ünnepségeket tartottak. Október 6-ról, történelmünk e szomorú napjáról a középiskolákban, a szakmunkásképző iskolákban klubprogramok keretében emlékeztek meg a KISZ- fiatalok. Batthyány Lajosnak, az első felelős magyar kormány felelős miniszterelnökének síremlékénél Budapesten, a Mező Imre úti temetőben ünnepélyes megemlékezést tartottak. Az aradi ünnepségen részt vesz magyar küldöttség is. a Közép-Kelet olajtermelő országai meg a nyugati bankok között, fokozva az ismételt valutaválságok miatt már amúgy- is kialakult pénzügyi egyensúlyzavart a tőkés világban? McNamara — emlékszünk rá, valaha Kennedy hadügyminisztere volt és még Johnson alatt is ő irányította az amerikai hadsereg vietnami agresszióját! — mint a Világbank elnöke, azt javasolta, hogy a következő öt évben 36 milliárd dollárra emeljék a Világbank kölcsön- alapját. Arra tett célzást, hogy ennek az összegnek a nagy részét az olajexportáló országok teremtsék elő... Társadalmi emléknapjainkon nemzeti és munkásmozgalmi eseményekről emlékezünk. Ezeknek az alkalmaknak hangulata, színe van: piros léggömbös, zászlós vidámság, tűzi'kUék, májusfa, utcabál. Az öröm. a hála. a f elszabadul tság keríti hatalmába az ünneplőket. Vannak azonban másfajta emléknapjaink is. amelyek szomorúak és szürkék, amikor elborul az arc, amikor gyűlöl a szív és lehajlik a fej. A mai nap dátuma ezek közé tartozik. 125 évvel ezelőtt — 1849. október 6-án — ezen a napon oltotta ki a hiéna-önkény bosz- szúja a magyar honvédsereg 13 vezető tábornokának életét. Tizennegyediknek végzett — egész Európa közvéleményének döbbenetére — a mindig királyhű Batthyány Lajossal, az else felelős magyar miniszterelnökkel is. A terror nem ért véget az aradi és pesti kivégzésekkel. A história évlapjai, százhúsz — ítélet alapján — kivégzettet említenek. És hói vannak akkor még a névtelenek, a szökés közben vagy ellenálláskor lemészároltak. Ezrek kerültek a várbörtönök mélyeibe, a hírhedt Kufstein és más, történelmünkből szomorúan ismert helyek gyilkos kazamatáiba. Kényszerbesorozottak, menekülők, családjuktól, szeretteiktől elszakítottak tízezrei teljesítik ki a gyászos képet. A nagy német költő, Heine, aki Európa legjobbjaival együtt végig nagy figyelemmel kísérte népünk harcát, elkeseredetten írta akkoriban, 1849 őszén: „Megdűlt a szabadság végső reménysége Halálra vérzik immár Magyarország...” Eddig a tények, amelyek nemzeti emlékezetünk legszomorúbb napjai közt is kiemelkedő helyet biztosítanak október 6-ának. Minden olyan társadalmi rendszer, amely magát a haladó nemzeti hagyományok örökösének is tekinti, méltán veszi a jogot arra, hogy a múltat saját igazságainak szemszögéből tekintse, felhasználja ideológiájában, közművelődésében. Az összefoglaló névvel aradinak nevezett vértanúk példája nekünk nem egyszerűen a becsület és hűség példája. Természetesen az is. Ezek a katonák és politikusok végig esküjükhöz és meggyőződésükhöz híven küzdöttek, viselkedtek. Ha végigtekintünk az áldozatok névsorán, történelmi magyar nevek és egyszerű magyar parasztok, polgárok, közkatonák és értelmiségiek neve mellett a nem magyar és nem magyarországi származásúak tömegével találkozhatunk. A tábornokok közül Damjanich, Knézich, Pöl- tenberg, Lahner, Leiningen- Westerburg és mások; a külföldi segélycsapatok (légiók) kivégzett vezetői — Abanccurt, Giron, Woronieczki — a valóságos nemzeti, társadalmi haladás mindenkori internacionalizmusát, a korabeli magyarországi és európai ügyek összetartozását, a társadalmi haladás ügyének a nemzeti, nemzetiségi korlátokat szétfeszítő jelentőségét mutatják. Ahogy az ellenkező oldalról a császár és a cár szövetsége figyelmeztet a visszahúzó, haladásellenes erők nemzetköziségére is. Október 6. emlékező nemzeti gyásznappá lett. Olyan memento vá, amelyet azóta is ápol az ébren tartó emlékezet és amelynek immár 125 éves története van. Olyan eseményekkel, mint a háborúellenes híres tüntetés a Batthyány örökmécsesnél. Ezt a megmozdulást hazafias és kommunista fiatalok szervezték bizonyítékául annak, hogy a munkásmozgalom magáénak érezte a hősök emlékét, a nemzeti függetlenség és társadalmi haladás összefüggésének jelképét látta bennük. C50Ór István: EZT M Ä R r ri r\ v r h I r / !< 1 10... Kimentem a tornácra. Végig a verőcéig. Hátul minden rendben. Ép az istálló, ép a szertár, ép a tyúkól, áll a kútgém, iszik a veder a kútban. Semmi hiba. Fordulok vissza. A konyhaajtóig érek, amikor kemény idegen szó vág hátba: — Sztoj...! Azután másik, csendesebb, de kemény: — Sztoj! Megállók, visszafordulok. Két poros katona, két géppisztollyal. A csővel intenek, szinte egyszerre. Felemelem a két kezem. S ebben a pillanatban nem arra gondoltam, hogy meghúzhatják a ravaszt, hanem azt kérdeztem magamtól: — Mikor alszanak a harcosok? Egész éjjel lőttek, le sem hunyták a szemüket.. Talpon, talpon, talpon és mindig csak előre, előre. Árkon, bokron, tűzön és vízen át... Végig sem gondoltam. Ilonka csapódott ki az ajtón, elébem állt, átfogta a derekam úgy, hogyha jön a golyó egyszerre mindkettőnkön fusson át... Érzem, hogy ver a szíve és hallom a suttogását, a könyörgését, olyan, mint az emberhez szóló imádság. — Nem lehet baj... Nem lehet baj... Nem lehet baj.... Még keményebb hang tor magának utat: — Nyimecki, jeszt? Nemet intek a fejemmel, s még csóválom a feiern, amikor szemét dörzsölve szalad Pirke. Nem hozzánk, hanem mezétláb klottgatyában és lobogó fehér ingben a két katona felé és kevert beszéddel mondja, mint i folyó víz gyors folyása. — Lityinánt szoldát.-.. Bolr.aj nulám ... Megsebesülve a ti pilótátok ... Igyi szudá ... Bisztró, bisztró... Davaj, da- vaj . .. Nulám. nulám ... a szigeten ... A lába ... a keze. .. h bolnaj nulámnak ... Gyertek, gyertek.. Mondja és máris fogja a hosz- szabb katona kezét és húzza magával. Egymásra néznek és indulnak egyszerre hárman. Ott maradunk Ilonkával a tornácon. Gyökeret vert egy pillanatra a lábunk. Mit gagyarászott ez a kölyök? Honnan az i'Kénből ragadt rá ennyi ismeretlen csoda? Szorít Ilonka és a lépcsőn igyekvő fia után kiált. — Pirke! A fiam liheg és úgy szólvisz- sza — Jöjjenek, édesanyám----* S zaladunk mi is. A gátra fel és a gátról le. Előttünk verik a gazt, verik a harmatot és a régi átvágás előtt Pirke tölcsért csinál a tenyeréből és kiabál: — Nyikoláj... 1 Nyikolá j...! Mozdul a parányi szigeten a bokor és két botra támaszkodva fél lábon biceg Nyikoláj, aki égig'érő örömmel küldi a szót a fiamnak: — Tmrucska .. .1 Tmnicska . . .! A két katona áll. Űj földbe eresztett gyökeret a láb. Új föld. ismeretlen föld, amelyik éppen úgy ad kenyeret és sírt, mint az otthoni.., A fiamra néznek, a pilótára, utána nyújtják a géppisztolyt, akasztják az Imrucska nyakába. Rúgják a csizmát, húzzák a nadrágot és fel tűrt gatyaszárban gázolnak a vízbe. A két katonának kötésig ért Négy karra ültetve hozzák át a sebesült katonát. Segítünk mindnyájan. Kéz a kézben és ők hárman mondják a maguk nyelvén az igét, mi is a magunkén. Pirke kezdi, az egy szem fiam.
