Békés Megyei Népújság, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-06 / 234. szám

Magyar vezetők üdvözlő távirata az NDK megalakulásának 25. évfordulója alkalmából ERICH HONECKER elvtársnak, a Német Szocialista Egység­párt Központi Bizottsága első titkárának, WILLI STOPH elvtársnak, a Német Demokratikus Köztársa­ság Államtanácsa elnökének, HORST SINDERMANN elvtársnak, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnökének. Kedves Elvtársak! A Német Demokratikus Köztársaság meg­alakulásának 25. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, a magunk és népünk nevében forró elvtársi üdvözletünket és szívélyes jókívánságainkat küldjük önök­nek és a Német Demokratikus Köztársaság testvéri népének. A Német Demokratikus Köztársaság, az első német munkás­paraszt állam létrejötte történelmi fordulópont volt a német nép életében. Az ország következetesen demokratikus átalakításával, a szocialista társadalom sikeres építésével és eredményes béke­politikájával a Német Demokratikus Köztársaság méltán vívta ki a világ népeinek elismerését és nagyrabecsülését. A magyar népet jóleső érzéssel töltik el azok a kimagasló eredmények, amelyeket a Német Demokratikus Köztársaság dol­gozói a Német Szocialista Egységpárt irányításával a szocialista építőmunkában és a nemzetközi életben elértek. örömünkre szolgál, hogy az elmúlt negyedszázad folyamán pártjaink és népeink barátsága a proletár internacionalizmus alap­ján szorossá, bensőségessé, testvérivé vált. Együttműködésünk ki­terjed az élet minden területére és eredményesen szolgálja népeink javát, a szocialista közösség érdekeit, a békéért és a haladásért küzdő erők egységének ügyét. Nemzeti ünnepük, e kimagasló történelmi évforduló alkalmá­ból további sikereket kívánunk önöknek és a Német Demokratikus Köztársaság dolgozó népének a fejlett szocialista társadalom épí­tésében, a szocializmus győzelméért és a tartós békéért vívott harcban. KÁDÁR JÁNOS, LOSONCÉI PÁL, a Magyar Szocialista Munkáspárt a Magyar Népköztársaság Központi Bizottságának Elnöki Tanácsának elnöke, első titkára, FOCK JENŐ. a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke 1st látta a hetet hírmagyarázónk, Pálíy József A fókuszban Dél-Gurópa I portugál válságból való kibontakozással kezdődött a hét: a szélsőjobboldal puccs­kísérlete már az előző hét vé­gén meghiúsult, vasárnapra- hétfőre már csak a politikai és személyi következmények le­vonása maradt. Spinola tábor­nok lemondott. Az elnöknek tá­voznia kellett, hiszen az ő ne­vével és nyilván az ő áldásá­val szerveződött az előző hét végén a reakciós csoportok ter­vezett tüntetése, amely állam­csínybe torkollott volna. Spi­nola az utolsó pillanatig kitar­tott amellett, hogy az általa „csöndes többségnek” nevezett jobboldal hallathassa a hang­ját. Amikor aztán ezer és egy bizonyítéka lett a baloldali köz­vélemény által már jelzett puccsveszélynek, Spinola tábor­noknak le kellett köszönnie... A héten számtalan bizonyíték került elő, hogyan szervezke­dett a portugál reakció — nem minden külső segítség nélkül! — a hatalomátvételre: hány fegyvert halmoztak fel és hány bankszámlát nyitottak a fegy­veres akció költségeinek fede­zésére. Az eset tanulságos lecke a portugál polgári tömegek szá­mára: a demokráciát csak jobb­ról fenyegeti veszély, megvéde­ni, továbbfejleszteni pedig nem lehet másként, csupán a balol­dali pártok és a fegyveres erők mozgalmának összefogásával. A sajtó a mai Portugáliá­ban nagyhatalom (ezt a tapasz­talatot szűrheti le ma a Lissza­bonban megforduló idegen), ez­zel, a sajtóval foglalkozni, meg­felelően tájékoztatni — a fegy­veres erők mozgalma és a bal­oldali pártok szemszögéből nézve döntő jelentőségű. Most már látszik, hogy a jobboldal számára milyen fontos volt, hogy júliusban leválthatták a tájekoztatásügyi miniszteri posztról az idős Raul Regót. B dél-európai politikai szintér mözgaLmas események­kel szolgait másutt is a múlt héten. Olaszországban lemondott a kormány. Cipruson merényle­tet kísérelte« meg Kleridósz ügyvezető elnök ellen, Görög­országban megkezdődött a vá­lasztási kampány, Törökország­ban politikai alkudozásokkal járnak a kormányalakítási kí­sérletek. Mindez megmutatja, milyen súlyponti helyzete van világunkban Dél-Európának, a Földközi-tenger térségének! Az olasz kormányválságnak csak formai oka a „balközép- politika” három tartópillére kö­zül kettőnek, a szocialistáknak és a szociáldemokratáknak a vitája. A válság politikai és gazdasági okokra vezethető visz- i sza. Külpolitikailag tarthatat- ; lan az olyan elképzelés — már- ■ pedig ilyesmiről van szót —, ■ hogy Olaszország NATO-elkö- jj telezettségét még inkább elmé- : lyítsék, áz „olasz csizmába” : még több repülőteret, hadiki- ■ kötőt, rakétabázist rakjanak be- • le. Belpolitikáiig pedig előbb- I utóbb el kell jutniuk az olasz • uralkodó köröknek a felismerő- : sig, hogy be kell vonni egy szé- : les körű kormánykoalícióba az ■ olasz kommunistákat is! Nélkü- ; lük nincs lehetőség életképes, ! kormányzóképes kabinet össze- : állítására... A gazdasági prob- ; lémák megoldása szintén csak ■ így jelentkezik: a kommunis- jj ták javasolta reformok szám- • bevételével, megvalósításával. : II tÖk 6S VÜáp pénzügyi J szakemberei, iparosai és bankár- j jai mind Washingtonra tekin- ■ tettek a héten. A Sheraton-park j hotelben ülésezett a nemzet- • közi valuta alap és a Világ- : bank közgyűlése. A testület elé E állt Ford amerikai elnök is és ; beszédében harcot hirdetett az ’ infláció ellen. A majdnem há- t romezer főnyi hallgatóság • (pénzügyminiszterek és a jegy- ! bankok igazgatói, gazdasági j szakértők egész hada) komor : kedvvel hallgatta. Nem túlzás 5 azt állítani, hogy a közgyűlés ■ résztvevőinek nagyobbik fele • súlyos válságtól tart a tőkés 5 világban. Ki tudja, hány mii- : liárd lesz az idén már az óla- s jat vásárló, iparilag fejlett tőkés ■ ország fizetésimérleg-hiánya? ; És ki tudja felmérni annak a j hatását, hogy az úgynevezett i „olajdollár” milliárdjai hogyan ■ hullámzanak majd a Közel- és ■ OKTÓBER 6. Brezsnyev Berlinben Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága fő­titkárának vezetésével szomba­ton Berlinbe érkezett a szovjet párt- és kormányküldöttség, amely részt vesz az NDK meg­alakulása 25. évfordulójának ünnepségein. A küldöttséget Erich Honek- ker, a Német Szocialista Egy­ségpárt Központi Bizottságá­nak első titkára, az NSZEP más vezetői és a Német De­mokratikus Köztársaság kor­mányának tagjai fogadták a re­pülőtéren. Országszerte megemlékeztek október 6-ról Az aradi vértanúk kivégzésé­nek 125. évfordulója alkalmából szombaton országszerte kegye- letes ünnepségeket tartottak. Október 6-ról, történelmünk e szomorú napjáról a középisko­lákban, a szakmunkásképző is­kolákban klubprogramok kere­tében emlékeztek meg a KISZ- fiatalok. Batthyány Lajosnak, az első felelős magyar kormány fe­lelős miniszterelnökének sírem­lékénél Budapesten, a Mező Im­re úti temetőben ünnepélyes megemlékezést tartottak. Az aradi ünnepségen részt vesz ma­gyar küldöttség is. a Közép-Kelet olajtermelő or­szágai meg a nyugati bankok között, fokozva az ismételt va­lutaválságok miatt már amúgy- is kialakult pénzügyi egyen­súlyzavart a tőkés világban? McNamara — emlékszünk rá, valaha Kennedy hadügyminisz­tere volt és még Johnson alatt is ő irányította az amerikai hadsereg vietnami agresszióját! — mint a Világbank elnöke, azt javasolta, hogy a következő öt évben 36 milliárd dollárra emeljék a Világbank kölcsön- alapját. Arra tett célzást, hogy ennek az összegnek a nagy ré­szét az olajexportáló országok teremtsék elő... Társadalmi emléknapjainkon nemzeti és munkásmozgalmi eseményekről emlékezünk. Ezek­nek az alkalmaknak hangulata, színe van: piros léggömbös, zászlós vidámság, tűzi'kUék, májusfa, utcabál. Az öröm. a hála. a f elszabadul tság keríti hatalmába az ünneplőket. Vannak azonban másfajta emléknapjaink is. amelyek szo­morúak és szürkék, amikor el­borul az arc, amikor gyűlöl a szív és lehajlik a fej. A mai nap dátuma ezek közé tartozik. 125 évvel ezelőtt — 1849. ok­tóber 6-án — ezen a napon oltotta ki a hiéna-önkény bosz- szúja a magyar honvédsereg 13 vezető tábornokának életét. Tizennegyediknek végzett — egész Európa közvéleményének döbbenetére — a mindig király­hű Batthyány Lajossal, az else felelős magyar miniszterelnök­kel is. A terror nem ért véget az aradi és pesti kivégzésekkel. A história évlapjai, százhúsz — ítélet alapján — kivégzettet említenek. És hói vannak ak­kor még a névtelenek, a szökés közben vagy ellenálláskor le­mészároltak. Ezrek kerültek a várbörtönök mélyeibe, a hír­hedt Kufstein és más, törté­nelmünkből szomorúan ismert helyek gyilkos kazamatáiba. Kényszerbesorozottak, menekü­lők, családjuktól, szeretteiktől elszakítottak tízezrei teljesítik ki a gyászos képet. A nagy né­met költő, Heine, aki Európa legjobbjaival együtt végig nagy figyelemmel kísérte népünk harcát, elkeseredetten írta ak­koriban, 1849 őszén: „Megdűlt a szabadság végső reménysége Halálra vérzik immár Ma­gyarország...” Eddig a tények, amelyek nemzeti emlékezetünk legszo­morúbb napjai közt is kiemel­kedő helyet biztosítanak októ­ber 6-ának. Minden olyan társadalmi rendszer, amely magát a ha­ladó nemzeti hagyományok örö­kösének is tekinti, méltán ve­szi a jogot arra, hogy a múl­tat saját igazságainak szemszö­géből tekintse, felhasználja ideológiájában, közművelődésé­ben. Az összefoglaló névvel aradinak nevezett vértanúk példája nekünk nem egyszerűen a becsület és hűség példája. Természetesen az is. Ezek a ka­tonák és politikusok végig es­küjükhöz és meggyőződésükhöz híven küzdöttek, viselkedtek. Ha végigtekintünk az áldozatok névsorán, történelmi magyar nevek és egyszerű magyar pa­rasztok, polgárok, közkatonák és értelmiségiek neve mellett a nem magyar és nem magyaror­szági származásúak tömegével találkozhatunk. A tábornokok közül Damjanich, Knézich, Pöl- tenberg, Lahner, Leiningen- Westerburg és mások; a kül­földi segélycsapatok (légiók) kivégzett vezetői — Abanccurt, Giron, Woronieczki — a való­ságos nemzeti, társadalmi ha­ladás mindenkori internaciona­lizmusát, a korabeli magyaror­szági és európai ügyek össze­tartozását, a társadalmi haladás ügyének a nemzeti, nemzeti­ségi korlátokat szétfeszítő je­lentőségét mutatják. Ahogy az ellenkező oldalról a császár és a cár szövetsége figyelmeztet a visszahúzó, haladásellenes erők nemzetköziségére is. Október 6. emlékező nemzeti gyásznappá lett. Olyan memen­to vá, amelyet azóta is ápol az ébren tartó emlékezet és amely­nek immár 125 éves története van. Olyan eseményekkel, mint a háborúellenes híres tüntetés a Batthyány örökmécsesnél. Ezt a megmozdulást hazafias és kommunista fiatalok szervezték bizonyítékául annak, hogy a munkásmozgalom magáénak érezte a hősök emlékét, a nem­zeti függetlenség és társadalmi haladás összefüggésének jelké­pét látta bennük. C50Ór István: EZT M Ä R r ri r\ v r h I r / !< 1 10... Kimentem a tornácra. Végig a verőcéig. Hátul minden rend­ben. Ép az istálló, ép a szertár, ép a tyúkól, áll a kútgém, iszik a veder a kútban. Semmi hiba. Fordulok vissza. A konyhaajtóig érek, amikor kemény idegen szó vág hátba: — Sztoj...! Azután másik, csendesebb, de kemény: — Sztoj! Megállók, visszafordulok. Két poros katona, két géppisztollyal. A csővel intenek, szinte egy­szerre. Felemelem a két kezem. S eb­ben a pillanatban nem arra gon­doltam, hogy meghúzhatják a ravaszt, hanem azt kérdeztem magamtól: — Mikor alszanak a harcosok? Egész éjjel lőttek, le sem hunyták a szemüket.. Talpon, talpon, talpon és mindig csak előre, előre. Árkon, bokron, tű­zön és vízen át... Végig sem gondoltam. Ilonka csapódott ki az ajtón, elébem állt, átfogta a derekam úgy, hogyha jön a golyó egyszerre mindkettőnkön fusson át... Ér­zem, hogy ver a szíve és hal­lom a suttogását, a könyörgé­sét, olyan, mint az emberhez szóló imádság. — Nem lehet baj... Nem lehet baj... Nem lehet baj.... Még keményebb hang tor ma­gának utat: — Nyimecki, jeszt? Nemet intek a fejemmel, s még csóválom a feiern, amikor szemét dörzsölve szalad Pirke. Nem hozzánk, hanem mezétláb klottgatyában és lobogó fehér ingben a két katona felé és kevert beszéddel mondja, mint i folyó víz gyors folyása. — Lityinánt szoldát.-.. Bol­r.aj nulám ... Megsebesülve a ti pilótátok ... Igyi szudá ... Bisztró, bisztró... Davaj, da- vaj . .. Nulám. nulám ... a szi­geten ... A lába ... a keze. .. h bolnaj nulámnak ... Gyertek, gyertek.. Mondja és máris fogja a hosz- szabb katona kezét és húzza magával. Egymásra néznek és indulnak egyszerre hárman. Ott maradunk Ilonkával a tornácon. Gyökeret vert egy pillanatra a lábunk. Mit gagyarászott ez a kölyök? Honnan az i'Kénből ra­gadt rá ennyi ismeretlen csoda? Szorít Ilonka és a lépcsőn igyek­vő fia után kiált. — Pirke! A fiam liheg és úgy szólvisz- sza — Jöjjenek, édesanyám----* S zaladunk mi is. A gátra fel és a gátról le. Előttünk verik a gazt, verik a harmatot és a ré­gi átvágás előtt Pirke tölcsért csinál a tenyeréből és kiabál: — Nyikoláj... 1 Nyikolá j...! Mozdul a parányi szigeten a bokor és két botra támaszkod­va fél lábon biceg Nyikoláj, aki égig'érő örömmel küldi a szót a fiamnak: — Tmrucska .. .1 Tmnicska . . .! A két katona áll. Űj földbe eresztett gyökeret a láb. Új föld. ismeretlen föld, amelyik éppen úgy ad kenyeret és sírt, mint az otthoni.., A fiamra néznek, a pilótára, utána nyújt­ják a géppisztolyt, akasztják az Imrucska nyakába. Rúgják a csizmát, húzzák a nadrágot és fel tűrt gatyaszárban gázolnak a vízbe. A két katonának kötésig ért Négy karra ültetve hozzák át a sebesült katonát. Segítünk mindnyájan. Kéz a kézben és ők hárman mondják a maguk nyelvén az igét, mi is a ma­gunkén. Pirke kezdi, az egy szem fiam.

Next

/
Oldalképek
Tartalom