Békés Megyei Népújság, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-06 / 234. szám

As első ssem Mezőhegyesről indult el Egy vasutas visszaemlékezései SzöUősi István Utódainkról, felelősséggel Holnap a Petőfi rádióban 18 óra 20 perckor vitaműsor Békéscsabáról A békéscsabai nagyüzemek szociálisba brigádjainak köré­ben, Gosztonyi János államtit­kár, Raffai Sarolta Írónő, a néphadsereg egyik tábornoka, Gazsó Ferenc, a Társadalom­tudományi Intézet tudományos csoportvezetője, Simó Tibor, a SZOT kiütúrosztály vezetője és Klaukó Mátyás megyei tanács­elnök vitatkoznak a jövő nemi zedékért való felelősség mai problémáiról. Mi mindent tehet a mai középgeneráció formálá­sáért? — ez a vita fő kérdése, melyhez távkapcsolással az oros­házi gimnázium és a gyulai szakmunkásképző-iskola szakok­tatói kapcsolódnak. A hétfőn elhangzott műsort a Kossuth rádió október 10-én, csütörtökön reggel 8 óra 35 perckor megismétli. Múzeumi hónap *74: Hajdú-Bihar és Békés megye múzeumi kapcsolata A múzeumi és műemléki hó­rrp megyei programjának egyik kiemelkedő eseménye lesz Bé­késcsabán október 7-én. Dél­után két óraikor a Munkácsy Mihály Múzeumiban nyitják meg a Hajdú'Bihar megyei múzeu­mok élete című kiállítást. Há­rom órakor a TIT csabai elő­adótermében tudományos ülés­szak kezdődik, ahol a Hajdú- Fii-ar megyei múzeumokban folytatott tudományos tevé­kenységről lesz szó. A Békés és Hajdú-Bihar me­gyei múzeumi szervezetek kö- e.ö8 rendezvényei Hajdúnáná­son és Debreceniben folytatód­nak. ahol Vass István muzeoló­gus és Dér László megyei mú- z umigázgató tart előadást Be­t's megye' történetéről. * mú­zeumi tevékenységről. A kjét szervezet együttes munkaértekezletét október 30" en tartják 8 Hortobágyon. — Hű, a csábos üveg... 1 Hű, a kiskés... ! Ott maradt... — Majd hazajön ... — Ott maradt a pokróc is meg a sátorponyva... — Majd hazajön.,. De ki gondol most csábos üvegre, kiskésre, sátorponyvá- I ra? A tehénre, amelyik, úgy I gondoltuk, apaszt... ? A sok kajára? Senki. Tele a kezünk cókmókkal. Csizma, nadrág, zubbony ... Sorolunk a gazban, a reggeli harmatban. Kastos a lábunk, kastos a nadrág. Kiöl ök. hárman, mi, hár­man utánuk. Ilonkáinak na­gyon verhet a szíve, erősen nyomulhat a torkába, alig-alig kap levegőt és a feltörő szavak nehezen érik el a szája 6zélét — Nem lehet baj... Nem le­het baj... Nem lehet baj... Kékül, csorbul a szája Szem_ pillái nyílnak és csukódnak, s a függöny mögül elógördülnek a nagyra hízott könnyeseppek- Űjra mondja de már mosolyt is szült a kéküló száj. — Nem lehet baj... Nem! Nem! A gáton pihentetünk. Nyikoláj fél lábon áll, a bal karja a nya­kába kötve az Ilonka piros pöttyes kendőjével. A két kato­na tartja. Mosolyog és nyújtja az ép jobb karját Ilonkának. — Mamka ... ? Utána nekem. — Atyuska? Kemény a szorítása, tiszt« a szeme és olyan nagyon meg­nyugtató a'moaolva. Pirke kap legtöbbet. Magához szorítja, zörög a csontja es hátán a két géppisz­toly. A mezőhegyesi MÁV-lakóte­lepen él Saöllősi István. Nyug­díjas vasutas. 1937-ben lépett a ( Magyar Államvasutak saolgála-: tába. Egy évvel később került Mezőhegyesre, ahol napibéres fékező lett Fiatal ember voüit akkor, most sem öreg még, úgy emlékszik vissza 30 év távlatá­ból is azokra az időkre, mint­ha tegnap történt volna. — Magyar kánaán veit Me­zőhegyes a felszabadulás előtt —, de csak az uraknak! A kor­mányzó egész udvartartásával évente egy szer-kets zer leruccant ide vadászni. A Tunán-külön- ▼onattal más nagyurak is ér­keztek ide. Ribbentrop, Ciano különvonaitárt; egészen a Central Szálló közeiéig kellett irányíta- id, onnan szőnyegen mentek fel a lakosztályokba. Napokkal előtte már titkosrendőrök hada szállta meg a környéket No. de nem is ez az érdekes... Nem ezekre az eseményekre emlékszem vissza szívesen, ha­nem azokra, amelyek szinte filmszerűen peregtek le 1944 októberének első napjaiban. Még annak az évnek a ta­vaszán a gazdaságból kezdték bevágom rozni az állatállományt Szarvasmarhát meg a ménest is. Azt mondták, kiállításra viszik. Mi azonban tudtuk, milyen kiál­lítás lesz ez. Sejtettük, merről fúj a szél. Aztán, ahogy közele­dett a front — rádió nem volt be kellett szolgáltatni, de a hír csak elérkezett hozzánk is, meg éjszakánként, amikor csend volt, már lehetett hallani a dörgést mintha vihar közeledett volna — szép lassan utaztak el az urak. Még az állomásfőnök j meg a tisztikar is észrevétlenül párolgóit el. Az utolsó személyvonat, ami­kor elindult Mezőhegyesre, már jól kivehető volt a háború za­ja Battanya felől. Én is ezen a vonatón teljesítettem szolgála­tot. Visszafelé már nem tud­tunk jönni. Szegeden reked­tünk. Engem azonban csak iz­— Imrucska! Imrucska... i öt óra negyven perc körül ; kelt fel a nap. Megmosakodott ; a Körös vizében és indult útjá- j ra. Hosszúra nyújtott sugarait : végigfektette a gáton, hátunk- ; ra ült és árnyékunkat ott pihen- • tette magunk mögött. Azután • mind feljebb emelkedett, ahon- ■ nan beláthatta az egész tájat, a ; templomok tornyát, a kunyhó- ; kát és a földvermeket. Az embereket, a sok közül a j hatot is, a gáton. Hármat, aki hozta a haj- : nalt... S hármait, akii kapta a haj' j nalt... Nézem a lámpáit. Nézem az egész napot. Élőt- i tem a kockás irka, a kék fedelű, : amibe a büntetést bütyköltem, j Játszik velem a képzeletem. ; Beszélget hozzám és én feleige- I tek neki. Ilyeneket: — Na, karos kazájn, ötszáz- : szór leíród és a legközelebbi ra- 5 porton bemutatod a következő • szöveget: „A ködből a derűbe ! léptürtk. Látjuk a fényt, a kéklő \ eget a tündöklő csillagokat és : a kijelölt ösvényt, ami nagyon- ; nagyon messzire vezet és cső- ; dálatos dolgokat villant elénk... S Én is arra tartok, te is arra tar- : tasz, ő is arra tart, mi is arra j tartunk, ti >s arra tartotok ök \ is arra tartanak..Értjük? — Tökéletesen. — Meglesz időben? — Igen. — ötszázsaor? — Nem, hanem ezerszer .. Nevettünk mind a ketten... (VÉGE) gatott, mi lehet odahaza, s egyik kollégámmal megindultunk ha­zafelé. Ahogy bandukoltunk, Makónál egy orosz katonával találkoztunk. Magyarul kérdez­te, hová igyekszünk. Amikor elmondtuk, azt tanácsolta, ne féljünk senkitől, ne bujkáljunk, menjünk csak egyenesen, az or­szágúton. Megfogadtuk a taná­csát. Egész úton csak egy ka­tona kérdezte meg, miféle egyen­ruhában vagyunk? Kézzel, láb­bal magyaráztunk, hogy ez vas­utasruha. Csanádpalotán meg­szálltunk éjszakára egy család­nál, ott tudtuk meg, hogy Me­zőhegyes felszabadult. Reggel korán indultunk el ismét a vasút mellett, hazafelé. Alig két-három nap múlva már begördült az első szerel­vény Mezőhegyesre — Románia felől. Babának és Leocának hív­ták a két román szolgálattevőt, akik három hétig irányították itt az állomás forgalmát. Nem volt nehéz dolgunk velük, jól beszéltek magyarul. Ekkor kez­dődött meg az igazi vasutas- munika. Ha jóí emlékszem, október 10-én vagy 11-én futott be az első orosz katonákat szállító szerelvény. Megérkezett velük Kovalcsuk is, aki fődiszpécser- ként tevékenykedett Aztán egymás után jöttek a szerelvé­nyek. A katonák itt szálltak gépkocsira és innen indultak Szeged felé, a város felszabadí­tására. Ügy éreztük, hogy egy kicsit a mi munkánk is segítette a felszabadítók harcát Nemsokára megindult a sze­mélyforgalom. Óriási dolog volt ez a mi életünkben. Makóra indult az első szerelvény. Nem állítom, hogy az első vonat zsú­folt lett volna. Az emberek még féltek, bizalmatlanok voltak, nem is csoda, nem volt még messze a front Két-három nap múlva már feloldódott a fe­szültség, a front is távolodott, alig győztük már az utasokat fogadni. Még a vonat tetejére is jutott belőlük. Csanádpalotán is nagy ünnepnek számított, amikor az első vonat befutott az állomásra. Egy idős néniké sírva borult a vállamra: — Kedves gyermekem, most már látom, lesz belőlünk valami, ha már a vonat is közlekedik... Így kezdődtek nálunk a sza­badság első munkanapjai. Köz­ben Unyatinszki Mátyás. Alföl­di Sándor hozzákezdett a párt életre hívásához. Hozzátartozik még a krónikához, hogy az oros­házi vasutasok is egykettőre megkezdték a munkát. Juhász László, Bálint Balázs, Kovács Mihály, akikre még név szerint is emlékszem. Bár nyugdíjas vagyok, a szak­mától nem szakadtam el. A Me- zőhegyesi Cukorgyárban dolgo­zom kocsiirányítóként. Hogy miért mondtam el mindezt? Jól­esik visszagondolni a 30 év előtti időre. Ma már történelem ez, de akkor mit sem tudtunk erről. És jólesett azért is visz- szagondolni mindezekre, mert most már tudjuk, hogy a mi kollektívánk kezdte meg a fel­szabadult országrészen elsőként a vasutasmunkát. Erre én is, meg valamennyien büszkék va­gyunk. Béla Ottó Körösmenti ÁFÉSZ Vésztő * NAGY ŐSZI VÁSÁR VÉSZrŐN október 6-tól 12-ig, a művelődési házban RUHÁZATI BEMUTATÓ, BUNDA, FEHÉRNEMŰ ÉS KÖTÖTTÁRUK NAGY VASÁRA Egyes cikkek leértékelése. 30—40 százalékos KEDVEZMÉNYES ARAK Bő áruválaszték Vésztőn, Okányban és Kórösújfaluban is Vendéglátó-egységeink is szeretettel várják kedves Vendégeinket. x harminc Hésztendeie 27. flz első feladat: a közrend biztosítása A Gyulán megjelent Békés­megyei Hírlap 1944. október 7-i száma teljes első oldalán adta hírül a „Fedoszavlyev orosz ez­redes Gyula város közönségéhez kezdetű felhívást. A felhívás szö­vege: „A pénteken reggel Gyula­várinál lezajlott, órákon át tar­tó heves csata az orosz fegyve­rek győzelmével végződött. A győztes orosz sereg egy része be­vonult Gyulára és itt Fedoszav­lyev ezredes vette át a város ka­tonai parancsnokságát... Fedo­szavlyev ezredes lapunk felelős szerkesztőjét utasította, közölje Gyula város közönségével fel­hívását, amely a következőkép­pen hangzik: — Azért jöttünk Magyaror­szágba, hogy a magyarokat meg­szabadítsuk a németektől... Azt akarom, hogy itt a városban helyreálljon a rend, visszatérjen a mindennapi élet zavartalan folytonossága. Ezért azonnal működésbe kell hozni a város közigazgatási gépezetét és a köz- biztonság biztosítására polgárőr­séget kell felállítani, amely ál­landó szolgálatot tart. Az üze­mek és a közérdek szempontjá­ból fontos raktárak és más pon­tok elé őrséget állíttattam. — A város közönségétől elvá­rom, hogy támogatni fog a rend fenntartására Irányuló akara­tomban™ Fedoszavlyev ezredes meg­nyugtató felhívását nagy köszö­nettel és azzal a kijelentéssel vesszük tudomásul, hogy váro­sunkban nincs egyetlen ember, aki az orosz hadsereg ellen bár­milyen ellenséges szándékot is forgatna a fejében.”- Ugyanezen a napon — huszon­négy órával a város felszabadu­lása után — a békéscsabai utcá­kon megjelent egy plakát: „Fel­hívás! Az orosz parancsnokság utasítása alapján felhívjuk a város férfilakosságát, hogy a közrend megóvása érdekében alakítandó Népőrségbe azonnal jelentkezzenek a városházán a rendőrség helyiségeiben. A je­lentkezők saját kerületükben nyernek beosztást — Városi In­téző Bizottság” Két nappal később újabb pla­káton az ideiglenes városi ta­nács elnöke fordult a lakosság­hoz: „A város közrendjének és biztonságának érdekében az újonnan szervezett népőrség az orosz katonai hatáság támogatá­sával működésbe lép. Közlöm a város lakosságával, hogy az orosz katonai rendőrség (GPU) a mai napon Békéscsabá­ra érkezett és első feladatának a közrend biztosítását tekinti. Bár­hol, alkar polgári, akár katonai személyek, tehát orosz vagy ro­mán egyenruhás egyének részé­ről is a közrend megzavarása, lo­pás vagy fosztogatás történne, jelentsék a legközelebbi, az ut­cán cirkáló orosz katonai rend­őröknek, akiknek ismertetőjele lapos zöld sapka. Az orosz katonai hatóság min­den rendzavarást a legszigorúb­ban megtorol, a lopást, fosztoga­tást, rablást halállal bünteti... Felhívom a lakosság minden tagját, hogy a maga részéről is tevőlegesen működjön közre a rend és nyugalom fenntartásá­ban, viselkedjék fegyelmezetten, a Vörös Hadsereg tagjait pedig fogadja azzal a szívélyességgel, amelyet mint felszabadítóink megérdemelnek.” (daniss) 5 SMMSI 1974. OKTOBER 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom