Békés Megyei Népújság, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-22 / 170. szám
il SZISSMSTfl HERCEG M ost fes olyan a nyár, I mint akikor, tizenhárom évvel ezelőtt, | amikor összeismerkedtem ifj. Olasz Ernővel, a kardoskúti tanyavilágban. Ott állt a kis tanya („Még az öregapámé volt!” — mondta), az egyik dűlőúttól alig 150 méterre, falai kissé roskatagok, udvarán birkák, meg Fickó kutya, aki azóta már az örök vadászmezőkön kergeti az aranyszőrű bankáikat.... Az orosházi múzeumban hallottam Olasz EmőrőL Azt is mondták róla, hogy fiatalember, rengeteg könyve van, éa amatőr-régész. Mi kell tbbb ennél? Az elmúlt évszázadokba, évezredekbe visszatekinteni mindig is szerettem, már gyermekkoromban vonzott a különös titok : akik előttünk éltek, hogyan éltek? Milyenek voltak? Merre jártak? Hol harcoltak? Merre haltak?... Boldogok is vol- tak-é? Szóval már az első órában rettenetesen összebarátkoztam én Olasz Ernővel, a szarmata herceggel. Ennek a „szarmata hercegnek” sora van azonban, A tanyavilág lakói nevezték el igy, mert az Ernő gyerek már suttyó korában Is a földeket járta, elszórt, felszínre- vetett cserepeket keresett, öreg pénzek után kutatott, bújta a régészeti könyveket, tanulmányokat, hogy megismerje azokat, akik itt hagyták a távoli múltból gyarló kis üzeneteiket: a földből kivetődö cserépedényeket, gyöngyöket, vaseszközöket, réztűket, bronzkar - perecéket... Még alig volt húszéves, de ha találtak valahol valamit, Ernőért üzenetek, tanyáról tanyára futott a hír: koponya fordult ki a délj laposban. Jöjjön a szarmata herceg! Most látom csak, hogy még mindig nem adtam magyarázatot a különös névre. „Szarmata herceg...” Egyszerű pedig a dolog. Ezen az alföldi tájon évszázadokig éltek és uralkodtak a szarmaták, és ha kifordít valamit az ásó, vagy ékevais, legtöbbször szarmata-emlék az. Mi sem egyszerűbb: az a fiú, aki folyton csak szarmata-edényekről, -gyön- i gyökről beszél, nem lehet más, mint „szarmata herceg” Ennyi a története ennek De, hogy az elnevezésben nem volt semmi gúny, hanem inkább elismerő, szíves kitüntetés, arról Olasz Ernő sokat mesélhetne. Mert különös élete van. Már nem húszéves, már jó negyvenes, és úgy ismeri Kardoskút környékét, mint a tenyerét. Nem találok jobb hasonlatot: valóban úgy ismeri. Hatezer évre visszamenőleg tudja a táj történelmét. Tefvezi, hogy megírná, és milyen remek lenne, ha meg is jelenhetne az a tanulmány! Kiadhatná a kardoskúti tanács, akár rotaprint eljárással, akár stencilezve, hogy megőrződjön, amit összegyűjtött. .. . Most is olyan a nyár, mint akkor, tizenhárom évvel ezelőtt. Csak most nem ^ régi tanyában találkoztunk, hanem Pusztaközpontban, egy hangulatos, kicsi házfban, ahová azóta költözött öreg édesapjával. Az egyetlen szoba itt is tele könyvvel, íróasztalán levelek : ismerősök, barátok, régi mun- | katársak sorai barátsággal, sze- | retettel. Meg új könyvek, kü-1 lönnyomatak. Most kapta meg j éppen az 1967-ben Kardoskú- ton ásató dr. Párducz Mihály professzor tanulmányát a Bugac—pusztaházi hunkori szarmata temetőről, „i/j. Olasz Ernőnek, szíves barátsággal, a Szerző”. Dr. Szabó Ferenc, a megyei levéltár igazgatója Czabán Samuról írott könyvét küldte, és megérkezett a pusz- taközponti akáclombok alá húzódó kis házba a Magyar Tudományos Akadémia Archeológiái Értesítője is. Munka és gond. Mégis ez a kettő ifj. Olasz Ernő mindennapos vendége. Lehet, hogy kissé visszahúzódó, és ez manapság nem a legjobb ajánlólevél. ö bizony nem tud nyüzsögni, inkább a földeket járja, keresi a régi korok üzenetét, aztán ír róla, beszélget öreg édesapjával, tatarozza a házat, ha kell, foglalatoskodik a kertben is. hogy a napi ennivaló kikerüljön onnan, és este petróleumlámpánál forgatja megkoplalt, kedves könyveit. A tanyáról való beköltözés nagy fordulat volt az életében. Persze, Pusztaközpont sem sokkal másabb, de mégis közösség, olvasókör, könyvtár, bolt, vendéglő, és néhány tucat ember van itt, ez a pusztai magány után hihetetlen változás. Nehéz volt újrakezdeni. Nehéz volt költözni is, újjáteremteni maga körül az egész környezetet. Ügy érzi, sikerült. „A papával vívódtam sokat, nem akarta hagyni a tanyát. Most már megnyugodott ő is.” Ha a kardoskúti tanácsról beszél, hiszen Pusztaközpont odatartozik, folyton csak azt ismétli: „Minden tiszteletet megérdemelnek. Senki sem segített úgy rajtam, mint Tóth Arpád- né tanácstitkár és Lénárt Ferenc j tanácselnök. Segítségükkel kaptam ezt a kis házat is, most meg azt ígérték: beszélnek a Rákóczi Tsz-szel, vezetné be, hozzánk a villanyt az ottani szerelőbrigád. Itt van az áram a ház előtt, két huzal lenne az egész, és kidobhatnám a petró- lámpát. Rossz már kicsit a szemem, nehéz olvasni, írná annál.” Nézzük csak újra, amiről az előbb volt szó. Munka „Az bizony kevés. Tervem az van, nem is egy. Megírnám azt a Kardos- kút-történetet, ha megbíznának vele. Szerét lehetne ejteni, hogy akár csak stencilesen, de megjelenjen. Aztán járom a falut, ! Régről emlékszem : jó néhány j szarmata-lelet előkerült itt. Áz ! iskolánál, 1947-ben ólat építet- ! tek, sírokra bukkant az építőbrigád. Szemben, túl az országúton szarmata-település nyomait lehetett látni. A régi iskolaigazgató mesélte, amikor a nagy belvíz volt, levonulás után az iskola emeleti ablakából szépen lehetett látni a település-rendszer körvonalait, Senki sem bolygatta ott a földet, azóta sem. Jó lenne utánanézni, ásni ott... De hát én, egyedül, az nem megy.” Es a gond. Erről is beszéljünk csak! „Nehéz az életem, de ez nem panasz. Valahogy elfelejtettek, úgy érzem. Az igaz, hogy nincs diplomám, de úgy ismerem ezt a vidéket, ahogy kevesen talán. Ha azt mondanám: senki, az persze túlzás lenne. De itt élek, negvvenegynéhány esztendeje, és suttyó korom óta KPM. Közúti Igazgatóság, Békéscsaba, Szabadság tér 7—9 felvételre keres 1 fő legalább középfokú munkaügyi képesítéssel és gyakorlattal rendelkező férfi munkavállalót munkaügyi előadói munkakörbe és egy fő köz. gazdasági egyetemet végzett férfi munkavállalót Fizetés megegyezés szerint Pályázatokat kérjük az igazgatóság személyzeti vezetőjénél személyesen leadni 206323 figyelem : mit ad vissza a föld, | és nincs nyugtom, hogy meg- j ismerjem az itt élt régieket — ■ ez azért mégis valami. Több ! nyugalom is kellene. Gondos- | kodó szeretet... Lehet, hogy I megnősülök, társ nélkül nem j lehet élni.” Sétálunk a ház körül. Lom- ' bős fák, bokrok, kis kerítés. A I nekem ismeretlen új kutya vi- j dáman csahol hátul. Olasz Ernő magyaráz, tervez. „Fel kelle- | ne tárni Pusztaközpont múltját. Rengeteg itt is a népvándorlás-korabeli sír, település. Az elnéptelenedett iskola például múzeum lehetne. A közeli Fehér-tó madárvilága ritka kincs. A múzeum megőrizhetné azt is.” Nem tanulta, mégis régész. írásait szívesen közük pesti tudományos lapok, kiadványok. A miénk ő, a puszta fia. Nem sok van belőlük már. „Szóval, ha egyszer itt is ásunk, szívesen várom!” Megígérem, hogy jövök. De lesz-e valaki, vagy valakik, ákik pénzzel is segítik, hogy Pusztaközpont kincsei napvilágra kerüljenek?... Sass Ervin fiz üuStiízi járás az élen A januártól júniusig terjedő időszakban — a városok adatait leszámítva — az orosházi járásban rendezték a legtöbb ismeretterjesztő előadást, összesen ötszázhatvanihármat. Ez több, mánt kétszázzal meghaladja az előző év azonos időszakának eredményét. A TIT-előadáso- kon résztvevők száma ugyanez idő alatt hat- és fél ezerrel nőtt. A legtöbb hallgatóval viszont — a csaknem hétezres csökkenés ellenére — a gyulai járás büszkélkedhet: 19 324 résztvevőről vallanak a statisztikák, négyszázzál többről, mint az orosházi járásban. A szarvasi alkotóházban Szarvasi alkotóházaban tölti a nyarat a város szülötte, Ru- zicskay György Munkácsy-dí- jas festőművész. A mester korábban rajzos novellát készített Tessedik Sámuel életéről, munkásságáról, s hozzálátott a vá- ros fejlődés történetét ábrázoló 70—80 képből álló sorozat megfestéséhez. Legújabb elhatározása: az Erzsébet-ligetben lévő al- kotóház 14 méteres falán megfesti Szarvas város nagyjainak portréját. A 14 méteres secco-n láthatják majd az érdeklődők többek között Tessedik Sámuelt, Vajda Pétert, Cho- van Kálmánt, Krecsmarik Endrét, Gyónd Gézát, és több más neves személyiséget, aki^ Szarvasról származtak, vagy Szarvason tevékenykedtek. Barátsági tábortűz A berlini X. Világiifjúsági Találkozó tiszteletére Mezőkovács- házán 28-án, szombaton este 8 órakor nagygyűlést rendeznek a Járási Művelődési Központ udvarán. A nagygyűlést vidám műsor és a VOX-együttes bálja követi. A hét végén hagyományosan ■kettős premier nyitotta meg Szegeden a szabadtéri játékokat. A 15. jubileumi évad érdekessége, hogy hét bemutatót tartanak — soha ennyi még nem volt a játékok történetében —, és öt teljes társulat vendégszerepel a Dóm téri színpadon. A budapesti Nemzeti Színház Madách Mózesét, a szakszervezeti néptáncfesztiválon fellépett hazai és külföldi csoportok a Hegyen-völgyön lakodalom című j összeállítást, az Operaház j Gershwin Porgy-ját, a belgrá- | di opera az Igor herceget és a Normát mutatta, illetve mutatja be, s két augusztusi estén műsort ad az ukrán táncegyüttes is, A közönség érdeklődése ttiozes: (középén) »mkovits Imre rendkívüli: a jegyiroda jóval a nyitány előtt túlteljesítette bevételi tervét, 67 ezer belépőt adott ki. A fanfárok pénteik este a Mózes szabadtéri bemutatójára hívták a közönséget. Az 1861- ben született dráma, amelyet a Bánk bánhoz hasonlóan sikertelen pályaműként akkor a feledésnek szántak, igazán csak a1 1966-os veszprémi premieren, Keresztúry Dezső átdolgozásával lépett ki papírkoporsójából. Azóta pedig, hogy a budapestiek Marton Endre rendezésében több mint fél évtized alatt lassan a háromszázadik előadását tartják, óriási népszerűséggel, valóban elmondhatjuk, a Mózes színpadon is nemzeti érté; künk lett. Marton Endre úgy nyilatkozott, hogy a mű eszmei tartalmának és a játék koncepciójának megőrzése mellett űj elgondolásokkal tervezték meg a szegedi előadást, a népvezér és a vezetettek drámájában a sokarcú nép hatalmas küzdelem során válik nemzetté. A gondolatok vizuális megjelenítésével láthatóbbá, érthetőbbé válnak Madách eszméi. A címszereplő Sin- kovits Imre mellett Avar István, Sinkó László, Szirtes Adám, Agárdy Gábor kapott még fontosabb szerepeket. A szombati folklórbemutató Novák Ferenc köerográfiájával, lényegében a nagy sikerű tavalyi előadást ismetelte.
