Békés Megyei Népújság, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-06 / 80. szám

Helytörténészek találkozója Kétegyházán X Hazafias Népfront Békés megyei és gyulai járási honis- merett-helytörténeti bizottságai­nak kezdeményezésére több ki­emelkedő rendezvény megtartá­sa» került sor az elmúlt évek­ben Kétegyházán. A Magyar Ta­nácsköztársaság félévszázados jubileumi ünnepélyén Kétegy- háza tanácsa, és a mezőgazda- sági szakiskola anyagi áldozatá­val emléktáblát helyeztek el a honvédő harcokban sok dicsősé­get szerzett 8. Vörös Hadosztály parancsnokságának alakulási helyén és az Arad vármegye munkástanácsa és direktóriuma működési helyén. A Békés me­gyei Tanács Végrehajtó Bizott­sága által létesített „Márki Sándor alapítvány” első alka­lommal történt átadási ünnepé­lyén, a haladó történés szülő­házára is emléktábla került. Ezen a napon nyílt meg — a Sebesi-házaspár által összegyűj­tött tárgyakból — a kétegyházi románság 1920-as éveik körüli életét bemutató kiállítás. 1973. április 6-án ismét ki­emelkedő honismereti-helytör­téneti megmozdulás lesz Kétegy­házán. Megemlékeznek a község szülöttének. Márki Sándor szü­letésének. 120. évfordulójáról és emléktáblát helyeznek el a két­egyházi román parasztság 1903. évi agrárszocialista zendülésé­nek helyén. A Hazafias Népfront Békés megyei honismereti-helytörténe­ti bizottsága felkérésére dr. Szé­kely György professzor, az Eöt­vös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar dé­kánja Emlékezés Maiid Sándor történész munkásságára” cím­mel, továbbá dr. Kemény G. Gábor kandidátus, az Országos Széchényi Könyvtár tudomá­nyos főmunkatársa „Márki Sán­dor és a századforduló nemze­tiségi mozgalmai” címmel tart előadást. A HNF megyei és gyu­lai járási honismereti-helytörté­neti aktivistáin kívül részt vesz­nek a szakmai továbbképzést is szolgáló rendezvényen a gyulai járás magyar—történelem-, a megye középiskolai történelem szakos tanárai és a „népzen­dülés” akkori vezetőinek ma élő testvérei, gyermekei és uno­kái. Sajtótájékoztató a MÉM-ben > Kaaareczkí Kálmán meaogazr daaági és élelmezésügyi minisz­terhelyettes csütörtököni a MÉM. bem a szőlőtermesztés-borgaz­daság és a juhászat fejlesztésére hozott liormányintézkedésékről tájékoztatta az újságírókat. El­mondotta. hogy a mezőgazda­ságnak mindkét ágazatában lé­nyegiében egyforma gondok adódtak az elmúlt években: a gazdaságok nem találták meg anyagi számításukat, sok eset­ben ráfizettek a szőlőtermesz­tésre. illetve a juhtartásra, hol­ott mindkét ágazat termékeire a ba'._ és a külkereskedelemben egyaránt nagy szükség van. Elmondotta többek között, hogy az 1965. évi 3,4 milliárd állattal szemben tavaly csak 2,3 miUiárdot tartottak számon a juhászatokban, holott az állat­tenyésztésnek ez az ágazata a hazai gyapjúszükséglet felét adta a textilgyáraknak és éven­te 20 millió dolláros vágójuh exportot bonyolított le. Az anyagi érdekeltség növelésére — a Minisztertanács határozata nyomán. — az új férőhelyek építésére és a rekonstrukcióra 30 százalékos ártámogatást kap­nak a gazdaságok, s a kedve­zőtlen adottságú üzemeknek további árkiegészítést adnak. Egyéb módon is ösztönzik az állatállomány gyarapítását, pél­dául a tenyésztésbe vett jerkék után 500 forintos állami hozzá­járulást vehetnek igénybe az állattartók. Hz Arad megyei pártkilidöttség Orosházán és Békéscsabán uiiiifiiinuHiiiiiiuiusiiiiiiuiniiiisniiMiiiiiiiniiiiiuiiuiniiiiiiiaiiniHu* koronák. Nyáron vadvirágszG- nyeg pompázik a völgyek rét­jeim A jó fűszeres, magyaros koszt­hoz szokott háziasszonyok nem mindennapi kíváncsisággal ültek asztalhoz. De már elöljáróban ej kell mondanom, hogy kellemes volt a „csalódás”. A vonaton csakúgy, mint az éttermekben, választékos, bőséges és ízletes ételeket kaptunk, a terítés és a kiszolgálás pedig osztályon fe­lüli volt. Számunkra szokatlan volt az előétel, s az első napon azt hittük, amikor megettük a sonkát, a sajtot, halat vagy egyéb előételt, hogy ez a „me­nü”. Meglepődtünk, hogy eztán hozták a levest, a sültet és egye­bet. Még reggelire is szolgáltak krumplipürét virslivel vagy egyéb „komoly” étket. Az utá­nozhatatlan orosz teából termé­szetesen tapétáztunk... Elsőnek Ukrajna fővárosában, Kijevben szálltunk ki a vonat­ból. Jólesett a szabadabb moz­gás, örültünk a jó levegőnek. Apró lágy pelyhekben hullt a hó, s mi boldogan szívtuk be a téli friss levegőt. A kiadós reg­geli után városnéző sétára in­dultunk. A Dnyeper partján fekvő város hasonlít kissé szere­tett fővárosunkra. A Vladimir hegyen gyönyörű a kilátás az ezeréves városra. Az ősi város patinás utcáit, tereit ultramo­dern lakótelepek egészítik ki. A Sevcsenkó sugárút a Lenin szo­borral felejthetetlen látvány volt. Elzarándokoltunk az „örök dicsőség a hősöknek” parkba. Mi, édesanyák, akik az életet : adjuk, az ifjú nemzedéket ne­veljük, kétszeres fájdalommal vonultunk el a hősök sírjai előtt. Szinte jelkép ez a temető. Meg­találni a síremlékek között a Szovjetunióban élő valamennyi nemzetiséget. Fiatalok, középko- _ rúak és idősek haltak meg a : Nagy Honvédő Háború ideién. ■ Az örökláng körül rengeteg a ! nyíló virág és az örökzöld nö­vény. Az orosz nép nem felejti hős fiait. A zord tél ellenére ál- " landóan cserélik a virágokat. Érdekes szokás honosodott meg: minden házasulandó fiatal pár esküvő előtt virágcsokorral tisz­teleg a hősök sírjainál. Kora délután a- Népgazdasági Kiállítást tekintettük meg. Egy kicsit otthonosan éreztük ma­gunkat. mert Ukrajna — bár volumenében sokkal nagyobb — de egy kicsit Magyarország Bé­kés megyéjére emlékeztet. A Szovjetunió fontos éléskamrája. Kiváló termőföldjei sok ter­ményt, takarmányt adnak, ren­geteg jószágot nevelnek, s fel­lendült az ipar is. Csoportonként érkeztünk a kiállításra, hogy az idegenveze­tők elmondhassák a legfonto­sabbakat. Meglepődtem, hogy a legidősebb asszonyok „kocog­tak” legjobban, hogy mindent jól halljanak. A nagy törtetés- ben a füzesgyarmatiak kedvenc Tini nénije nem vette észre, hogy jeges az út. Egy pillanat alatt „kicsúszott” lába alól a talaj, s elesett. Este így mesélte el a történetet: — Képzeljétek: úgy elterül­tem, mint egy béka. No de oda se neki! Felugrottam és szalad­tam tovább... (Folytatjuk) Ars Róza A Román Kommunista Páli; Arad megyei Bizottsá­gának küldöttsége április 4- én Orosházára látogatott, ahol a városi pártbizottságon Ambras Pál, az MSZMP Vá­rosi Bizottságának titkára és Barta Imre, a városi tanács elnökhelyettese fogadta őket. A vendégeket elkísérte Su- pala Pál, az MSZMP Békés megyei Bizottságának titkára és Nagy János, a megyei ta­nács elnökhelyettese. A vá­rosi pártbizottságon Ambrus Pál titkár tájékoztatta Mar- cea Nicolae gazdasági titkárt és a küldöttség tagjait a vá­ros politikai, gazdasági és kulturális életéről. Ezt követően délelőtt 11 órakor a küldöttség és a párt megyei bizottságának titkára, valamint a megyei tanács elnökhelyettese meg­koszorúzták a hazánk felsza­badításában elesett román hősök emlékművét az oros­házi temetőben. A koszorúzás után vendé­geinket és kísérőiket az oros­házi Új Élet Termelőszövet­kezetben a közös gazdaság pártszervezetének esúcstitká- ra, Gyulai József és Varga Mihály, a termelőszövetkezet elnöke tájékoztatta a párt­életről és a mezőgazdasági üzem életéről, majd megte­kintették a gazdaságot. Ezt követően az Orosházi Üveg­gyárban a vállalat igazgató­ja, Czina Sándor és az üzemi pártbizottság titkára, Tarján József mutatta be Arad me­gyei vendégeinknek a gyárat. Az üzemlátogatás után test­vérmegyénk küldöttei megte­kintették a művelődési köz­pontot, ismerkedtek a város­sal. Tegnap, április 5-én dr. Szabó Sándornak, a párt Bé­kés megyei bizottsága titká­rának társaságában a vendé­gek Békéscsabára látogattak. Itt Gyulavári Pál, a párt bé­késcsabai városi bizottságá­nak első titkára fogadta, majd tájékoztatta a küldött­séget a megyeszékhely poli­tikai, gazdasági és kulturális életéről. Ezt követően meg­Koszorúzás Orosházán, a román hősök emlékművénél. tekintették a megyeszékhely fejlődését bemutató kiállítást, majd felkeresték a Férfi Fe- hérnemügyár békéscsabai gyáregységét, ahol Zöld Já- nosné, a gyár pártszervezeté­nek csúcstitkára adott tájé­koztatót az üzem életéről, Nagy Lajos, a gyár igazgató­ja pedig bemutatta az üze­met A délutáni órákban a bé­késcsabai Kner Nyomdában1 Gera Lajos, az üzem párt- szervezetének csúcsvezetőségi tagja és Huszár Mihály igaz­gató fogadta a küldöttséget és kíséretét, melyhez csatla­kozott dr. Haraszti János, a városi tanács elnöke, majd megtekintették az üzemet. A további program során ellá­togattak a békéscsabai táj­házba. és a Kulich Gyula If­júsági és Űttöröhazba. A vendégek ma Gyula vá­ros politikai, gazdasági és kulturális életével, a város nevezetességeivel ismerked­nek. A delegáció látogatása Békéscsabán, a Férfi Fehérne­műgyárban, (Fotó: Dcmény—Gál) Villáminterjú Szepesi Attila költővel Az elmúlt hét péntekjén Gyulán, a Jókai Kultúrházban író—olvasó-találkozót rendeztek. Az irodalombarátok meghívásá­ra Szepesi Attila érkezett a vá­rosba és találkozott a versked­velő közönséggel. Mi is beszél­gettünk a költővel. — 1942-ben születtem, Ung- váron. Budapesten érettségiztem és Szegeden, a Pedagógiai Fő­iskola magyar—rajz-szakos hall­gatója lettem. Itt, a Szegedi Egyetem és a Tiszatáj című fo­lyóiratban jelentek meg verse­im. A főiskola elvégzése után ho­gyan alakúit a sorsod? — A diploma kézhezvétele után Hernád községbe kerültem tanítani, majd Budapestre, ahol az egyik antikváriumban he­lyezkedtem eL Ez év elején pe­dig a Kortárs című lap munka­társa lettem. Természetesen mindig írogattam. Ennek meg is lett az eredménye, mert 1970- ben önálló kötetem jelent meg „Az üveg árnyéka” címmel. Mi a hobbyd? — Az én hobbym egy kicsit a munkámhoz is kötődik, hiszen a 16—17. századi magyar iro­dalom elfelejtett „verselőit” és azok alkotásait kutatom. A közeljövőben jelentkezel-e önálló verseskötettel? — Az ősszel lát napvilágot a „Hegedös-ének” címmel megje­lenő új kötetem, amely a leg­frissebb verseimet tartalmazza. Mire vagy a legbüszkébb? — A három gyermekemre. Ezután a beszélgetés után megjelenik előttem az író—ol­vasó-találkozó, ahöl a költő ver­seit „boncolgatták” és mind­egyikre megkapták a kielégítő választ. Az ott megjelentek egyöntetű véleménye, hogy a legszebb vers az „Országúton” című, de a többit is kiváló al-. Ikotásnak tartják. Bár még fia­tal ember Szepesi Attila, de sok­sok verssel már bizonyított. A találkozó résztvevői a késő esti órákig baráti beszélgetést foly­tattak a költővel. Ormost Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom