Békés Megyei Népújság, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-06 / 80. szám

Megsúgom Magának ... hogy megváltoztam. Sőt. úgy is mondhatom, hogy kicse­rélődtem. Természetesen a vi­lágnézetem is más. Egészen másként látom a háború és bé­ke kérdését, mint eddig. Meta­morfózisomnak pedig az a tör­ténete, hogy évekkel ezelőtt egy Trabantot akartam vásárolni. Felkerestem egy műszaki szak­embert, hogy tanácsot kérjek tőle. Leintett. Azt mondta, hogy a Trabant nem kocsi. Jóllehet négy kereke van, kormányozha­tó, s kétütemű motorral műkö­dik, sőt úgy néz ki, mint egy autó, mégse az. Hogy miért? Ezt nehéz egy laikusnak meg­magyarázni. De ha válasza nem elégít ki, úgy forduljak egy pszichológushoz. Mivel nagy tisztelője vagyok a szakembe­reknek, megfogadtam a tanácsát. Illedelmesen bekopogtam egy ideggyógyászhoz. S ugyancsak nagyon illedelmesen megkérdez­tem. hogy mi a helyzet a Tra- bant-tulajdonosokkal. Az orvos szúrós szemmel végig mért. — Mi az, csak nem beteg? — Nem — válaszoltam, csak Trabantot akarok vásárolni. — Egy pácienssel több — fe­lelte, s megcsóválta a fejét. —• Miféle pácienssel? — Depresszió, állandó szoron­gások — magyarázta fölényesen, majd így folytatta: Mert kérem, egy Trabantos mihelyt egy Wartburg-, vagy Skoda-tulajdo- nossal találkozik azon nyomban elkapja a kisebbségi érzés. A kétezer köbcentinél nagyobb gépkocsival rendelkezők pedig a Trabantosok személyiségében olyan súlyos változásokat idéz­nek elő, amelyekkel szemben az orvostudomány tehetetlen. Hangjukat is elvesztik, selypí­tenek és hebegnek. Sőt a láb­száruk is megrövidül, a paleon­tológusok szerint két centivel. Mert kérem a Trabant nem au­tó. Mintegy 10 éven keresztül ez­zel a boldog tudattal éltem. S örültem, hogy nem vásároltam Trabantot. A minap azonban háromszázhatvan fokot fordult velem a világ. Békéscsabán, a Bartók Béla úton az egyik zeb­rán mentem át, illetve akartam átmenni. Olyan szabályszerű léptekkel értem az út közepére, hogyha a közlekedési rendőrök meglátnak, a gyalogos közleke­dés iskolapéldájaként emleget­nek. De ekkor feltűnt egy Tra­bant, lehetett vagy 20 méterre. Gondoltam, majd megáll. Ez a szabály. A Trabant azonban szélsebesen közeledett. S ha el nem ugrok, akkor... pillanat mű­ve volt. De még ugráskor is éreztem, hogy csak néhány cen­tire söpör el mellettem. Rosszul ugrottam, elestem, s belevertem a térdemet a szegélykőbe. Mikor felegyenesedtem a Trabant már a következő útkanyarban eltűnt. Es ekkor megszólalt mellettem egy idős asszony. — Vigyázni kell, a Trabant w kocsi'.-v Igen. Autó — hebegtem. (Serédi) i f : 4 fogyasztók védelmében Betartották a tej, tejtermékek árváltozására vonatkozó irányelveket A szövetkezeti mozgalom kitüntetettjei : Az Atlanti Kereskedelmi Fel- | ; ügyel őséget 1952-ben hívta élet- I • re a Belkereskedelmi Miniszté- i 5 rium. Alapvető feladatúként a ; ; fogyasztói érdekvédelmet írta ; ; elő Ilyen feladatot azonban a ! • tanácsok kereskedelmi osztályai ; • is elláttak. Ez a párhuzamos- ! ; ság 1970-ben szűnt meg, í : amikor a felügyelőség szer. • vezetileg a megyei tanács 5 vb kereskedelmi oszt ál yá­! hoz került. Feladata viszont j j nem változott, sőt mégha tvá- j ; nyozódott. a jövőben pedig to- I ■ vább fog növekedni. Feladatkö- I j lének növekedése öszefügg az ' : árakra, az árképzésre, a minő- ; ; ségre. a kereskedelmi mérőesz­! közökre, a szabványokra vo­ll natkozó rendelkezések betartá- ; sának társadalmi jelentőségé­• vei. ; A megyei tanács vb kereslte- ! delmi osztály kereskedelmi íeL j ügyelőségének ellenőrzése kiter­■ jed megyénk valamennyi keres- » kedelmi és vendégi'átóipari egy_ ï ségére, valamint azok központt­• jalra. Ha a vizsgálat rossz mi- ; nöségi áru forgalmazására derít ; fényt, a felügyelőségnek joga • van megtiltani a forgalmazását, j j illetve előírhatja az áru ala­: csonyabb osztályba való soro- j ; lását. Ha pedig a vizsgált egy- j ! ség az áreltérítésből jogellene- j ; sen többlet jövedelemre tesz ; szert, a kereskedelmi felügye'ő­• ség a többlet elvonását indítva- ; : y ózza és felelősségrevonást : : kezdeményez. A tüzetes ellen- j ; őrzéssel és a szigorú felelősség- : : revonással magyarázható, hogy jj : megyénkben az árképzések so- ; í rán a kereskedelmi és vendéglá- : ■ tóipari egységek fokozott gondot s : fordítanak a jogszabályok be_ ; : tartására. Míg 1969-ben me. j j gyénkbe,n a törvénytelen árkóp- ; I zés miatt 439 ezer forint többlet : j bevétel elvonására került sor-, ; ; 1972_ben ez az összeg 75 ezer ■ ■ forint volt. Upvancsak kevesebb ; ; a panasz, hogy a jogellenesen * : magas ar miatt a kereskedelmi : ; vállalat megkárosítja a vevőt. : • 1969-ben 152 ezer forintot kel- : ! lett kifizetni a vevők kártala- * ; nítására. 1972-ben a kártalanítás ! ■ összege 26 ezer forintot tett ki. : j A múlt évben 17 témában in_ • : dított vizsgálatot a felügyelőség. : • Az ellenőrzés 708 kereskedelmi, ; ■ vendéglátóipari egységre, vala- : j mint vállalati, szövetkezeti köz_ ; : pontra terjedt ki. Megvizsgálták ] ■ többek között a hÚ6- és húské- ; , szít menyek árát. minőségét. for_ ; galmazásat, az olcsó és fontos : élelmiszercikkek értékesítését, a j vásárlók minőségi kifogásait, a • ktsz-ek, a htsz-ek ruházati bolt- • jainak tevékenységét Az ellen- • őrzés 111 rendellenességre, visz- ■ szaélésre derített fényt. Három ; esetben büntető ©'járásra került ; sor, 62 személy ellen pedig sza- : bálysértési eljárást kezdemé- j nyeztek. A bírságok kiszabása- \ nál a korábbi évekhez képest ! bátrabban alkalmazták a diffe- ; rendáltság elvét, a nagyobb j összegű pénzbüntetést. Tapasz- ; tálát igazolja, hogy a jogtalan : visszaéléseknek csak ilyen mód- : szerekkel lehet gátat szabni. : . Nagyon jelentős vizsgálattal • kezdte munkáját ebben az év- ! ben a kereskedelmi felügyelő- : ség. Huszonhat állami és sző- j vetkezeti vendéglátó egységnél • vizsgálták meg, hogy a tej. tej- ! termékek árváltozása tárgyában : megjelent miniszteri rendelet. ; valamint az árintézkedésekkel ! kapcsolatban kiadott irányelvek : miként érvényesülnek. Az ; irányelvek ugyanis előírják : a ; tej, tejtermékek beszerzési árá- : nak emelkedését a vendéglátó- : egységeknek a haszonkulcs mér- : séklésével. engedmények adása- ; val kell ellensúlyoznia, hogy az : árak lényegében csak a nyers- : anyagár növekedésének mérté- | kében változzanak. A felügyelő- ; ség vizsgálatai azt tanúsítják, : hogy a vendéglátóioari egysé- j ' gek többsége a tej, tejtermék ár­változását ellensúlyozó minisz­teri irányelveket betartotta. Több helyen alacsony haszon­kulcsot alkalmaznak, vagy pe­dig csökkentik a fogyasztói árat. A viszonylag nagy forgalmat le­bonyolító orosházi és gyulai bisztrókban 25—26 százalékos engedményt adnak a fogyasztói árból. A szarvasi, a békési, a mezőberényi büfékben a tej és tejtermékekre az árkedvezmény 15—20 százalékos. Az irányel­veket csupán Mezőberényben és Nagyszénáson hagyta figyelmen kívül az ÁFÉSZ. Az ellenőrzés után azonban itt is az irányel­veknek megfelelően állapítják meg a fogyasztói árat._ A megyei tanács vb kereske­delmi ösztály kereskedelmi fel­ügyelősége ebben az évben 17 témában folytat vizsgálatot. Az előző évekhez képest több tár- \ sadalmi aktívát, vállalati szak­embert vonnak be ebbe a na­gyon fontos munkába. Az aktí­vák felkészültségét segítik az árszakértői tanfolyamok. Hiszen a felügyelőség feladata nemcsak lényt deríteni a rendellenessé­gekre. hanem fel kell tárnia azok előidézésének okait is. Az áralakulás sokszor ellentmondá­sos. bonyolult labirintusában az alapos felkészültség a pontos iránytű. — S — Április 2-án a MÉSZÖV i szák háza ban kitüntetések át- i adására került sor. A szövet- j kezet! mozgalomban kifejtett eredményes munkásságáért a Fogyasztási Szövetkezet Or­szágos Tanácsa Kiváló Szö­vetkezeti Munkáért kitünte- ; lésben részesítette Kiss Pé­tert, a Sarkadi ÁFÉSZ osz­tályvezetőjét, Gyeraj Jánost, a Mezőberényi ÁFÉSZ főosz­tályvezetőjét, Jámbor Istvánt, a gyulai városi pártbizottság első titkárát. Míg Bódi Pálné, a békéssámsoni takarékszö­vetkezet ügyvezetője a Kivá­ló pénzügyi kitüntetésben ré­szesült. A kitüntetéseket Sar­kadi István, a MÉSZÖV elnö­ke adta áit. — Balkus —1 1Ő. • Ennyi történt már kora es­te mielőtt elindultam, hogy te­gyem, amit kell. Vagyis, hogy megkerüljem a gyárat. Es ak­kor elindultam és begombol­tam a kiskabátot, ahogy szol­gálatban szokás és megütöttem a sapkám sittjét, hogy félre ne álljon és megrántottam a nad­rágszíjat és megnéztem az irányt, merre indulok. Semmi, isten bizony semmi. Annyi előérzetem nem volt, mint egy tojásnak, amikor még nem tudja, hogy rántotta lesz belőle vagy csirke Ez a leg­rosszabb. A gyanút ugyanis so­ha nem szabad ébreszteni Ha­mar kinyitja a szemét. Azóta is töröm a fejem, mer­re járt az eszem, amikor a hosszú házsornál befordultam és a kis házsorral szemben bal­lagtam. a következő sarok fe­lé. Csak annyit tudok, hogy valami régi história forgott a fe­jemben, arra emlékeztem. De arra aztán már végképp nem tud emlékezni az ember, hogy egyszer mire emlékezett. Mindegy. A saroknál még szétnéztem, hogy aztán balra át. Mégis jobbra fordultam. Vagyis lefordultam. Máig állí­tom. hogy azt. aki ütött, ki kellene tüntetni. Annyira nem fájt mint egy kézfogás. Nem is haragszom rá, isten is bo­csássa meg neki.. Magányos fickó lehetett, an­nak van ilyen jó szíve. Másod­magával az ember már gono­szabb. Még azt is megtette ve­lem. pedig nem az 6 asztala, hogy kihúzott a világosra, szem­ben a lámpával, ami a kis utca közepén ég. De minden hiába, ha az ember terepszínűnek szü­letett. Aki a földön fekszik, an­nak föld a színe, különösen a félhomályban. Senki nem háborgatott. Ilyen nyugodt fekvésem talán azóta se volt. Hiába, aki az éjszakában él, távol a nappaloktól, az már így gondolja. Nem is gondolhat­ja másként, mert aki az éjsza­kában él, az nagyon is jól tud­ja, hogy egy ilyen ügy tulaj­donképpen semmi. Ez már így igaz. Minden vakondok tudja, hogy az éjszakában ennél söté- tebb ügyek is vannak Mindezt csak azért mondom el, megjegyzésül a máihoz, mert e„ a mad ügy is valahogy így kezdődött. Az ember tanul. Ennyi az egész. A mai este ugyanis igazság szerint még előbb kezdődött, már amennyire innen a portás­fülkéből látni lehetett a gyár­udvarra. Ott, a kultúrterem kör­nyékén indult a játék. Vereked­tek. A fiatalságé a jövő. Nyolc óra alig múlt, de az időpont már az enyém, vagyis az én ha­táskörömbe tartozik. Gondolták, most már lehet verekedni, az ügyet valahogy majd eltakarja a Gáspár, meg a sötét. Ahogy engem is eltakart, amikor leütöttek. Magamhoz tér­tem anélkül, hogy akár egy kan­csó vizet is öntöttek volna a nyakamba. Saját lábamon bal­lagtam vissza a portásfülkéhez. Szóval mondhatnám úgy is, hogy megúsztam szárazon. Áz erősebb úgy hiszi, ha vé­gez a másikkal és otthagyja a helyszínen, majd segít a sötét. Eltakarja az ügyet. Bizony így hiszi. A két suhancot a kultúrház- nál szétzavartam. Régi mese, három pali közül mindig az az erősebb, aki közbelép. Csak az egyik szólt vissza: — Ezért még számolunk, Gáspár. — Kérem a számlát — mon­dom. Tudtam, ha nekem jön, a má­sik mellém áll. Elkotródott. Megfigyelésem szerint, ahogy el­ment a portásfülke mellett, egy pillanatig megállt. — Kotródj — mondtam —i mert odapörkölök. Köpött. Nem feléin, csak ol­dalt. Tapasztalatom, hogy aki oldalt köp az bosszúálló. Aki a becsületét védi, az szembeköp. Elkotródott. Milyen a világ. Cseng a telefon a portásfül­kében. A Nelli. Pedig úgy volt megbeszélve, hogy jön. De nem jön. Rajta vonult keresztül a front. Változnak az idők. Én is azt a tanácsot adtam, hogy ne álljon ellen. Ha front van, fe­küdjön le. Ez minden fronton szabály. Ha egyszer egy nő fejébe veszi, hogy neki fáj a feje, olyan gyógyszert ki nem találnak, amitől az kiáll. Az nem létezik. Könnyű a mücusnak, ha éj­jeliőrrel kezd. Az asztaltól köny- nyű felugrani. De igazság sze­rint az éjjeliőrnek nincs aszta­la. És ha lenne? Szóval, innen elmenni nem le­het. Az éjjeliőrnek nincs aszta­la, de nincs helyettese sem. Ezt akárki belátja. De még egy ha­ver sincs, hogy vigye a szót a főnökkel, míg az eltávozott visz- szajön. Az éjjeliőr marad. Nincs fő­nöke, de mása sincs. Egyedül hagyják a gyárban. Ha rácsap­ják a lakatot a műhelyajtóra az esti műszak után, nincs ment­ség. Onnan nincs kiút. Elég, ha a mucus annyit mond, hogy raj­ta vonul át a front. Ellenőrzés? Azt csinál, amit akar. Minthogy nem maradt más, így jutott eszembe az az eset, amikor először leütöttek. Azóta már másodszor is. Ezért a pén­zért. Na, ebből elég. Mióta a sö­tét sarkon alulmaradtam, három lépésre távozom a kerítés-faltól. Vagyis, nagy ívben veszem a kanyart. Ez így van. Ha bántanak az előjelek, az első eset mindig eszembe jut. Erre gondolok ma este is. El­lenőrzőm a kulcsokat a táblán, leadták-e mindet. Főleg az ad­minisztráció. Vannak jelek ugyanis, hogy a tűlórázók nem­csak adminisztrálnak. Legyen nekik. De csak kilencig és ne tovább! Vagyis, ne az én bő­bőrömre. Tapasztalatom szerint ugyanis, ami fél öttől kilencig nem megy, az már nem megy kilenc után sem. Erről ennyit. (Folytatjuk) I

Next

/
Oldalképek
Tartalom