Békés Megyei Népújság, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-07 / 56. szám

Műbőr tömlő a földeken

A Gyulai Körösvidéki Vízügyi igazgatóság területén a mezőgazdasági üzemek az idén nagyobb volumenben kívánják alkalmazni az úgynevezett műbőrtömlős legelőöntözést A tervek szerint Békéscsabán Gyulán, Szeghalmon és Újkígyóson az első évben 1971-ben csaknem négyszáz holdon alkalmazzák a talaj felszínéhez jól alkalmazkodó, különleges tereprendezést nem

igénylő, olcsó és gazdaságos öntözési módszert

A módszer elterjesztése céljából a vízügyi igazgatóság szakemberei a nyáron gyakorlati bemutatót rendeznek Szeghalmon és Békéscsabán. A műbőr tömlőből csaknem 3000 méternyi már megérkezett és mihelyt az idő engedi, megkezdik a kísérleteket

Csökkent a vágósertés hús részaránya 4

Miért szüksége» a felvásárlás ütemezése f

Néhány nappal ezelőtt összeállították az 1970. évi vágósertés felvásárlásának eredményeit Ebből megállapítható, hogy a megyében összesen 298 600 hízott sertést vásároltak fel. Ez a hízottsertés-merinyiség 13,6 százalékát adja az országosan felvásároltnak. A tanácsi szektor — egyéni gazdaságok, háztáji gazdaságok és a tsz-ek — a felvásárolt mennyiség 96,3 százalékát adta. Ezen belül a termelőszövetkezetek a tanácsi szektorból felvásárolt hízott sertések 52 százalékát szállították az állatforgalmi és húsipari vállalatnak.

A sertéstenyésztés és hizlalás fellendülésével a tavalyinál kedvezőbben alakult az átlagsúly, de ez egyáltalán nem kedvező, mert a húskitermelés részaránya 1,6 százalékkal csökkent 1969-hez képest. Köztudott, hogy a tavalyi nehéz esztendőben a terven felüli .siílvráhizlalással jelentős bevételre tettek szert a tsz-ek és a háztáji gazdaságok. A terven felüli súlytöbblet 18,8 százalék volt Érthető tehát, hogy a vágott sertések hús részaránya miért romlott Ezzel a romlással ugyanakkor növekedett az olcsóbb fehéráru kitermelése.

A hústermelési program meg-\ valósítására feltétlen indokolt figyelembe venni azt a törekvést, melyet az állatforgalmi és I

^húsipari vállalat folytat a korábbi húskitermelési arány visz- ■szaállítására. A gazdaságok elsősorban abban érdekeltek, hogy [vágóra 125 kilón aluli élősúllyal adják át a sertéseket. Március [1-től különben életbe lépett a b.25 kilón felüli degresszív ár, [amely egy forinttal alacsonyabb B korábbi felvásárlási árnál.

A vállalatnak az is célja, hogy a Békés megyében előállított hízó sertések felvásárlását a vágóhídi és a szállítói kapacitáshoz, valamint a háztájiban és a termelőszövetkezetekben levő férőhelyek jobb kihasználásához, folyamatos igénybevételéhez igazítsa. Ezért célul tűzték,, hogy negyedévenként lehetőleg az éves értékesítési terv 25 százaléka kerüljön felvásárlásra. Tavaly az első negyedévben 13,3, a második negyedévben 21,9, a harmadik negyedévben 24,4, a negyedik negyedévben pedig 36,4 százalékát vásárolták fel a 298 600 hízott sertésnek. A termelők által felkínált mennyiséget a negyedik negyedévben nem tudták átvenni, ezért kereken 24 ezer sertés értékesítése tolódott át erre az esztendőre.

Szó van arról is, hogy a felvásárló vállalat vasárnap is szervez átvételt, mert a vágóhidak hétfői műszakjának jobb kihasználására ez a megoldás tartalékként kínálja magát.

tartott. 11 órakor a kupolacsarnokban összeült a Nemzeti Tanács. Hock János, a köztársaság lelkes híve ékesszólóan jelentette be a király lemondását.

— Máris összetörtük a trónt, amely az önkényuralomnak, a népek elnyomatásának, a rabszolgatartásnak és a vérrel-vas- sal dolgozó régi világrendnek volt alapköve. Szabóid és független nemzetté lettünk, elszakadván a német szövetségtől és az osztrák közösségtől. Összejöttünk, hogy kimondjuk most államformánk megváltoztatását: a szabad és független köztársaságot így lett a vérözönből megváltás, a halál pusztulásából dicsőséges feltámadás.

Az ülés befejeztével, a Nemzeti Tanács tagjai kivonultak az Országház lépcsőire. A Parlament előtt már soktízezres tömeg sorakozott Azt kiáltották, azt énekelték: „Éljen a köztársaság!” A külvárosok háborútól meggyötört, lesoványodott, lerongyolódott lakói egvütt kiáltottak éljent Károlyi Mihállyal. Vörös és nemzetiszínű zászlók lobogtak a hideg szélben. A Schlick-gyár munkásai egy kis fekete koporsót emeltek a magasba. Felirata: „A királyság”. A jelenlevőknek Bokányi Dezső jelentette be a köztársaság kikiáltását. Cigányzenekarok húzták a Himnuszt, a munkások zenekara a Marseillaise-t játszotta.

A polgári demokratikus forradalom győzelme után az új kor- mánv kidolgozta és rendelettel léptette életbe az úi választó- jogi törvényt. A'kotménvnzó nemzetgvűlés összehívását határozták el. eevenlő. általános és titkos, nőkre is kiteried« választójog alapján. A rendkívül b<>nyolult törvény továbbra is tar- : talmozott különböző cenzusokat. S így például továbbra is megkö- ■ vetelték az írni, olvasni tudást, S holott a letűnőben levő úri vi- i lág bűnös örökségeként milliók • voltak analfabéták, s a korha- ! tár tekintetében megkülönböz- : tették a férfi és női választókat. ■ A férfiak 21 éves kortól, a nők ! 24 éves kortól szavazhattak. :

Megkezdődött a választások ; előkészítése, a különböző pártok • közötti harcok. A Kommunisták : Magyarországi Pártja nem in- : dúlhatott a választáson. A párt ; vezetőit már előzőleg letartóztat- • ták, a pártot féllegalitásba, va- j lójában illegalitásba szorították. ■ A régi közigazgatás készítette ■ elő a választásokat, ezzel eleve : a polgári pártoknak juttatva • előnyt. A Vörös Újság a válasz- • tási küzdelem előtt állást fog- S Iáit: :

„A nemzetgyűlési választáso- • kon a szociáldemokratákkal 5 szemben a polgári pártok hagy : többséggel fognak győzni. A ■ polgári ellenforradalom korlát- S lan szabadsággal szervezkedik, : a szolgabírói terror, a papi uszi- • tás akadálytalanul folyik. Ha va- • laha azt hihette a Szociáldemok- : rata Párt, hogy parlamenti több- • ség útján egyszerű szavazással ! kisajátíthat ja a kapitalizmus : osztá’yállamát és kiépítheti a • szocialista államot, ennek a naív • ábrándnak az orosz, most pedig : a német és osztrák példa után ■ vége”.

A választásokra végül is nem : került sor. 1919 tavaszán győ- • zött a proletariátus diktatúrája, • s a hatalomra került munkásság ! hozzá’átott. hogy kidolgozza sa- • ját államának választójogát.

T’’ntér István !

(Folytatjuk)

Meditáció a közoktatás

korszerűsítéséről

A Központi Bizottság be- számolójábóin ezt olvashatjuk: Pártunknak az az álláspontja, hogy fokozottabban be kell kapcsolódnunk a tudományos és technikai forradalom nemzetközileg kibontakozó áramlatába... Szükséges, hogy pártunk a közeljövőben napirendre tűzze, ismét tekintse át az állami oktatás egész rendszerét.” Az MSZMP X. kongresszusa is állást foglódt abban, hogy szocialista fejlődésünk egyik alapkérdése a közoktatás, a közművelődés további tökéle. tesítése. A közeljövőben a pedagógusok, gazdasági és mozgalmi vezetők, szülők mondhatják el véleményüket arról, mennyiben elégíti ki oktatási rendszerünk a társadalmi igényeket, és a jövőben várható igényék kielégítése érdekében mit kell tenni helyi, megyei, országos szinten?

Miért szükséges a közoktatás rendszerének felülvizsgálata ? Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a párt központi bizottsága nem azért kezdeményezi az említett vizsgálatot, mert az oktatásban valami nagy baj lenne, nem is csupán azért, mert a fontos kérdésekre időnként érdem, s visszatérni; hanem azért, mert a szocializmus építése, a tudományos és technikai forradalom kibontakozása mindenütt a képzettség növelését igényli. A vizsgáLat arra keres választ, hogy oktatási rendszerünket milyen rész-területeken szükséges továbbfejleszteni, hogy eleget tehessünk a gyorsuló idő állandóan növekvő követelményeinek. Az előbbi kérdésre adandó választ azzal kell kezdeni, hogy mi a jelenlegi helyzet, milyen gondjaink vannak? A személyi és tárgyi feltételeken, diákszoci- ális problémákon túlmenően néhány alapvető — megoldásra váró —- kérdés, melyek a X. kongresszuson is megfogalmazást nyertek: az oktató-nevelő munkát a társadalmi igényeknek megfelelően színvonalasabbá kell tenni, hogy az iskola szilárdabb alapismereteket

nyújth; sson.

Kifejezetten a kor Igénye, hogy a tanulókat önálló gondolkodásra, modern természettudományos szemléletre neveljük, mert széles látókörű szakemberekre van szükség

I skolarendszerünket nyfitab- bá kell formálnunk és a közművelődés korszerűsítésével elérni a permanens ismeretszerzést. Az is fontos, hogy vizsgáljuk a tanulók és a pedagógusok túlterhelésének okait és megváltoztassuk az iskolai és az iskolán kívüli oktatással kapcsolatos szemléletet. Az is jelentős, hogy felmérjük: az igények megvalósításához mit ad a társadalom az iskolának és a pedagógusnak.

Ismeretes, hogy a társadalmi igények nagyon sokoldalúak és a tennivalóik is szerteágazók. E kérdeskomplexumból az iskolai élet strukturális változtatásával kapcsolatosokat emelném ki, azt, hogv milyennek képzelem el a jövő korszerű iskoláját.

Megítélésem szerint oktatási rendszerünkben sok a hagyományos, megcsontosodott elem, a.ne.y hamarosan a társada.mi igények kielégítésének gátjává válik. Az iskolai életben olyan szervezeti változtatásokra is szükség van, amely elös«. gíti a tartalmi munka színvona.ának emelését, az eredményesebb oktató-nevelő munkát Milyen változtatásokra gondolok?

Először is: jobban ki kell használni a meglevő lehetőségedet. Jelenleg az iskolákban délelőtt

8—13 óráig van oktatás. Délután szinte valamennyi tanterem üres. A tanulók zöme másnap reggel >/,8-kor jelentkezik ismét. Ebbe az öt órába van besűrítve az összes tanóra. A lexikális anvaeeai küszköd« tanulok és az időhiánnyal küzdő

nevelők ebben az időszakban végzik el munkájuk zö-nét. Más lenne a helyzet az egész napos iskolákban, ahol a tanulóknak és a nevelőknek is 8-tól bóráig tartana a munkaideje. A lexikális követelményekkel csökkentett tantervi anyagot a tanulók életkori sajátosságainak és teherbíró képességüknek megfelelően kellene oktatni és elsajátíttatni. A nagyobb figyelmet követelő és megterhelést jelentő órákat délelőtt tartanák meg (matematika, fizika, kémia, biológia, földrajz^ magyar nyelv és irodalom stb.) a szükséges gyakorlóórákkal együtt, s az olyan órákat mint rajz, ének, testnevelés, gyakorlati foglalkozás stb. délután lenne. Ilyen „üzemszerű” iskolai életijén kellene megvalósítani minden olyan feladatot, amelyet a tantervi követelmények előírnak. Ebben a meghatározott munkanapban kell minden új ismeretet feldolgozni és annak megszilárdítását elvégezni. Ezzel száműznénk az olyan hagyományos elemet is, mint például a házi feladat, amely szülőknek, nevelőknek és pedagógusoknak is elég gondot okoz. A tanuló 8-tól délután 5-ig dolgozna és utána pihen, de pihen délután a pedagógus is, mert az így elképzelt munkanapon belül készülne fel a kővetkező napra és az iskolában javítaná a füzeteket is és teljesítené más oktatással-neveléssel kapcsolatos feladatát III eg kellene vizsgálnunk azt is, hogy mit jeleni a korszerű iskolában a „tanterem” fogalma. Ősidők óta a tanteremben padok vannak és egy katedra. Ez a felépítés a korszerű iskolában már nem lesz jó. Az ismereteket nyújtó helyiségnek nem tanteremnek kell lennie, hanem félig műhelynek, laboratóriumnak, egynegyed részben a tantárggyal kapcsolatos könyvtárnak (mint az önálló ismeretszerzés fontos kellékének), egynegyed részben jól felszerelt technikai eszköztárnak: amelyben tv, film, diavetítő, magnó stb. található. Az ismeretéket nyújtó helyiség nem tanteremszerű, hanem klubszerű lenne, amely otthonos és kényelmes. Véleményem szerint a kabinetrendszer a jövő iskolájában általános lesz. Ezekben az iskolákban minden tantárgynak megfelelő helyiséget biztosítanak és nem az osztályoknak lesz külön tanterme. A jövő iskolájában nem VI. a,

VI. c, VIII. b stb. lennének, hanem: matematika, biológia, kémia stb. szaktantermek. Ez egyébként gazdaságosabb megoldás is. és mindenképpen jobb. Ezt a békéscsabai 9 számú általános iskolában bevezetett kabinetszerű oktatás máris bizonyítja. Ebben a rendszerben a tanulók eszközei, könyvei, füzetei egv-egy fiókban lennének elhelyezve: nem lenne szükség az olvan hagyományos eszközökre sem mint például az iskolatáska, mert a tanuló szeptemberben beviszi az eszközeit és tanév végén hazaszállítja. E rendszer feltételezi, hogy az iskola öltözőhelyiségekkel, étkezdével, fogaaószobákíkal is rendelkezik.

A jövő iskolájában a peda- gógusnak teljes mértékben pedagógusnak kell lennie. Az olyan feladatokat, amelyekhez nem szükséges nevelői képzettség, azt arra alkalmas más személy (oktatási technikus, asszisztens, segédtanár, laboráns stb.) is elláthatná. Az adminisztrációs munka, a felügyelet, étkeztetés, kísérgetés. szemléltető anyagok előkészítése, gvártása stib. szintén segéderők feladata lenne, annál is inkább, mert a nevelőknek is szükségük van az órák utáni tízperces pihenésre. A segédszeméivzef alkalmazása számos munkaalkalmat adna az érettségizett tanulóiknak, különösen a lányoknak. Hl tudom képzelni azt is, hogy minden pedagógus pályára készülő fiatalembernek egy évet (mint gyakorlóévéit) ilyen munkakörben kellene eltöltenie, ugyanakkor az adminisztrációs feladatok kikapcsolásával jelentősen csökkenteni lehetne a peda. gógusok túlterhelését.

Érdemes lenne megvizsgálnia 45 perces óra fogalmát is. Ezt a követelményt alkalmazzuk minden órára az általános iskola I. osztályától az érettségiig. Ezzel a lehetőséggel is korszerűbben élhetnénk, hogy az a tartalmi munkát jobban elősegítse. Nem biztos, hogy az 9 jó, ha a tantervi követelményeket igazítjuk a kialakult órarendhez s nem fordítva.

Felül kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy (a gyerek életkori sajátosságai alapján) az általános iskola I. osztályainak feladataiból mennyit tud átvenni az óvoda az iskolára való előkészítés közben. Természetesen ez az óvodák általánossá tételét is feltételezi.

Helyes lenne az általános iskola alsó tagozatában csökkenteni a lexikális ismeretanyagot, s ha az óvoda előkészítő tevékenységét is beszámítjuk, elképzelhető, hogy az alsó tagozat az I., II. és III. osztály lenne, a felső tagozat pedig öt évfolyamra emelkedne. Az alsó osztályokban a további ismeretek elsajátításának alapvető feltételeit kellene kialakítani, azt, hogy a tanuló jól tudjon írni, olvasni, számolni, ismerje az egyszeregyet és ne kelljen ilyen problémákkal bajlódnia a pedagógusnak és tanulónak a felsőbb osztályokban, sokszor még a kö- zépiskolákban is.

ülőn gondot jelent a tantervi anyag korszerűsítése, a társadalmi igényekre épülő műveltségi színvonal meghatározása, az ismeretanyag tantervi kialakítása. A lexikális Ismeretek jelenlegi halmozódása az egyik oka a nagyfokú túlterhelésnek. A közoktatás fejlődésében nem először és nem utoljára merül fel ez a kérdés. Az is igaz viszont, hogy ezt sem reformmal, sem felülvizsgálattal nem lehet megoldani, mert a társadalmi igényekben sok a változó elem. A fejlődés újabb és újabb követelményeket támaszt, ugyanakkor a tanulók befogadóképessége is behatárolt E kérdésben úgy kell kialakítanunk tantervi elképzeléseinket, hogy a változás és stabilitás dialektikus kölcsönhatásban legyenek. Ez egvébként világ- prob'éma. Körülményeinknek megfelelően nekünk is keresni keli e kérdésre adandó korszerű válaszokat.

JT elvetődik a • kérdés, hogy mindezt miből és hogyan lehetne megvalósítani? Hiszen jelenleg is súlyos tantermi gondjaink vannak, hogy csak egy dolgot említsek. A kérdés jogos, de úgy vélem, nem megoldhatatlan. A cél adott, a szocialista társadalom felépítése. Ahhoz, hogy az iskola eleget tudjon tenni a társadalmi igényeknek, szükségesek a feltételek is, amelyeket a társadalomnak kell biztosítani. Nagyon fontosnak tartom annak a ténynek az általános elfogadását. hogy az oktatási beruházás az egvik legkifizetőbb, leggazdaságosabb beruházás. A korszerű igények teljesítését korszerű világszemléletű és képzett pedagógusok sem tudják korszerű feltételek nélkül meg- valósí'ani. Ezért időszerű mindaz. amit összefoglalóan ígv jelölünk meg manapság: közoktatásunk rendszerét sürgősen jobbá, modernebbé kell tennünk. és ebben a nem kis feladatban az egész társadalom összefogására és erejére van szükség.

Mizó Mihály