Békés Megyei Népújság, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-07 / 56. szám
KÖRÖS TÁJ KULTURÁLIS MELLÉ KLET Elő irodalom Tanulmánykötet az Akadémia Kiadó gondozásában z a ríme az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent, Tóth Dezső szerkesztette kötetnek. Alcíme jobban körülhatárolja várokozásunkat: Tanulmányok a felszabadulás utáni magyar irodalom köréből. Tóth Dezső „irodalomkritikánk áttekintő igényű írásait gyűjtötte egybe, mert azok válogatott összessége már történeti érdekkel és jelentőséggel is rendelkezik, tükrözi irodalomkritikánk megnövekedett vállalkozó kedvét, reprezentálja azt a mennyiségi felhalmozódást, amely irodalomtudományunkat mind közelebb viszi felszabadulás utáni irodalmunk mindeddig .hiányzó módszeres feldolgozásához” — olvassuk a tanulmányok előtt, a bevezetőben. A szerkesztő az elmúlt negyedszázad irodalomtörténeti összefoglalásának hiányáról ezt mondja: „elgondolkodtató, hogy Nagy Péter Űj csapáson e. regénytörténeti munkáján kívül és azóta (1956!) nem született a korról monografikus jellegű tanulmány”. Ha az aggodalomra nyomban ez a kötet — meg még más, nem egészen ilyen átfogó törekvést tükröző munkák — rácáfolnak is, mindenesetre a jelen helyzetben még csak az előkészítő munka folyik a valóban összefoglaló műhöz. Az Élő irodalom című válogatásnak is van ilyen fajta inspirativ szerepe. A szerkesztő biztos kézzel fogta csokorba azokat a dolgozatokat, amelyekre — ha nem most publikálják első ízben — annak idején is felfigyelhettünk folyóiratok hasábjain. A könyv felépítése igazodik a tanulmányokban átfogott időhöz. Két évtized címmel olyan írásokat adnak közre melyek a próza, a költészet, a dráma húsz évét áttekintik; a Visszapillantásban az ötvenes évek első felét, a Mai kérdések című részben pedig az 57 utáni problematikát elemző írások kaptak he- helyet. A Gondolatok két évtized magyar irodalmáról című nagyívű tanulmányra szinte visszhangzik az az időhöz kötött ihletésű, ám gondolataiban máig érvényes, tanulságos írás, amit Darvas József az írószövetség 1959 szeptemberében megtartott alakuló ülésén referátumként mondott el. A szerzők között ott találjuk Szabolcsi Miklóst, Szabó B. Istvánt, Pomogáts Bélát, Hermann Istvánt, Diószegi Andrást, Pándi Pált, s másokat. Vannak a kötetben olyan tanulmányok is, amelyekről a jegyzetek közt ezt olvashatjuk: „először itt”. Az újrafelfedezés öröme mellett a felfedezés örömét is megadja hát a könyv. A könyvet nemcsak a „szakmabeliek”, az irodalmi folyamat, az áttekintés iránt amúgy is érdeklődők forgathatják tanulsággal, haszonnal. hanem valamennyien, akiket Tóth Dezső „az élő irodalom széles olvasótáborába” sorol. A tanulmányok a bonyolult problémákat is tiszta, áttekinthető stílusban tárgyalják, s habár nem szórakoztató olvasmányról van szó, feltétlenül belső izgalmat is ad a könyv. Elsősorban azért, mert ismét erősebben érezzük, hogy értékeket teremtő, rangos irodalom kortársai vagyunk, ez az egyidejűség, a „hic et nunc” érzése pedig hozzásegít, hogy magunk is kritikai igénnyel forgassuk az élő irodalom újabb terméseit. Végül is. milyen az elmúlt negyedszázad irodalma? Eredményekben gazdag, bonyolult erőviszonyok közt fejlődött. Sommásan elfogadhatjuk a kötet-nyitó tanulmány fogalmazását: „Szocialista irodalmunk tényleges és növekvő jelenléte... objektív alapot ad arra, hogy egész irodalmunk központi, és jellegét meghatározó vonulatának tartsuk, hogy irodalmunk egészének mozgását hozzá viszonyítsuk, hogy irodalmunk szocialista realista korszakáról beszéljünk”. Jenkei János Mihalik József Család Sülé István Utca Moszkva felé Polner Zoltán Szeli az rL-tizennyolcas a végtelen, kék eget: három óra csupán és Moszkva ragyog, szikrázik a fényben. Látom, amint nyírfák és fenyvesek őrzik a várost, s márvány-tankcsapdák, hogy — eddig jutottak a nácik. MŰVÉSZI ALBUMOK culptu- tura Hun- garica címmel többnyelvű albumot jelentetett meg a magyar szobrászatról a Helikon Kiadó. Cifka Péter neves művészettörténész írt gondolatgazdag bevezetőt Koffán Károly művészi fotóihoz, amelyek igaz képet adnak mai szobrászatunk- róL A közel száz mesteri reprodukció meggyőzően vall arról, hogy alkotóink az utóbbi tíz-tizenöt év alatt megteremtették a korszerű, magas szintű, mélyen humánus és szocialista esz- meiségű szobrászati formanyelvet. Sejtettük, tudtuk is néha, egy-egy kiemelkedő mű felavatásakor, de bizonyossággá most lett bennünk ez a tudás, hogy együtt láthatjuk a legújabb termés javát: szobrásza- tunk fölzárkózott végre képi kultúránk többi ágához, utolérte, sőt, lényeges vonatkozásokban meg is előzte, például, piktúránkat. Amiben, nyilván közrejátszott szorosabb kötődése a modern architektúrához. Mai szobrásza tunk formavilága örvendetesen változatos. Kisfaludy Stróbl Zsig- mond, Pátzay Pál hagyományőrző stílusa és Mikus Sándor klasszicizáló mintázása. néhai Ferenczy Béni és Vedres Márk antik-reneszánsz harmóniái jelentik az egyik végletet, a másikat pedig az elvont plasztikai beszéd olyan mesterei, mint Borsos Miklós, Vilt Tibor, vagy Laborcz Ferenc. S e két pólus között mennyi szín és árnyalat! Mint például Somogyi József dunaújvárosi Martinásza és expresz- szív erejű hódmezővásárhelyi Szántó Kovács János- emlékműve, a nagyszerű Medgyessy Ferenc népi ihletésű, darabos figurái vagy Sohaár Erzsébet modern térplasztikái. Suzicskay György Tessedik-albuma sajátos műfajú alkotás: rajz-regény. Hőse Tessedik Sámuel, az európai látökü- rű tudós, a nép javáért heroikus küzdelmet vállaló prédikátor, tanító és a „mezei tudományok” úttörője, a XVIII. század egyik kiemelkedő alakja. Ö honosította meg a lucernát, ő volt az, aki megalapította hazánk első, — alapelveiben ma is példamutató — gazdasági iskoláját, a lóherét, az akácfát, s jó néhány más növény- és gyümölcsfajtát; kikísérletezte a szikes talajok javítását. Mindezt állandó, s mindig szinte reménytelen harcban a tudatlansággal, meg nem értéssel és a haladásellenes erőkkel, — amint ezt megírta megrendítő önéletrajzában. Ez az önvallomás inspirálta Ruzicskay Györgyöt a 70 lapból álló rajzsorozat megalkotására. A drámai hangvételű képeket, — az Együgyűség, a Babona, a gyilkos Gúny és az ostoba Bizalmatlanság, az eszményi Merészség és a lélekölő Kétségbeesés jelképeit — néhány szavas szöveg. Tessedik önéletírásának hiteles szavai kísérik, magyarázzák. A komor képeket lírai lapok váltják, — bensőséges vallomások a művész és hőse szűkebb pátriájának, az Alföldnek természeti szépségeiről. Ruzicskay György mintegy összegezte e művében régebbi rajz-regényei, a lírai Szerelemkereső, a korunk vezető eszméit megragadó Világosság felé című sorozat művészi tapasztalatait A rajzalbum artisztikus kiállítása a kiadó — Szarvas Város Tanácsa, amely nagy szülötte, Tessedik Sámuel emlékére sem fukarkodott az áldozattal — és a gyulai nyomda dolgozóinak odaadó, gondos munkáját dicséri. (artncr) Vollmuth Frigyes Mozgásban
