Békés Megyei Népújság, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-26 / 48. szám

Megfejem a tehenet „A lej élet erő, egészség: igyál sört! Ez az idézet egy hu­mort, és sört kedvelő kedves ismerősömtől való s annakide­jén nagy derültséget váltott ki belőlem. Azóta eltelt néhány esztendő, s már majdnem elfe­lejtettem a tréfás mondatot, de hála Jamlna nagyszerű tej-ellá­tásának, az idén egyre többször eszembe jutott'’j Vandlik János (Békéscsaba, Tompa utca 48) egyik vasárnap úgy fél 9 tájban elballagott a 31- es számú élelmiszerüzletbe, hogy tejet vegyen. Meglepődött és bosszankodott, amikor a bolt előtt meglátta az üres üvegeket. Mint írja, a boltba sem tudott bejutná, csak a lehúzott rácson át kandikálhatott be, de semmit sem látott» Ekkor újra eszébe jutott barátja jelmondata, de hiáha a „jó tanács”, öthónapos fiának mégsem adhat sört tej helyett. Mtéltatlankodva ült fel a kerékpárjára, s bent a város­ban, az egyik ABC-ben sikerült tejet kapnia. A történet Vandlik János le­vele nyomán íródott. Olvasónk joggal kér orvoslást panaszára. Székely György, a 31-es számú bolt vezetőhelyettese roppantul sajnálja a történteket. A kritikus vasárnapon, február 15-én való­ban elfogyott még 9 óra előtt a bej és a kenyér. Mentségére le­gyén mondva, hogy arra a szom­bat-vasárnapra is a szokásos módon készült fel a bolt, össze­sen 400 liter tejet adtak el 8 óráig. A közelmúltban hasonló eset nem fordult elő, de a két héttel ezelőtti tapasztalatok nyo­mán a következő munkaszüneti napra már jóval több tejet kér­tek, amelynek egy része a nya­kúkon maradt. De — és ez a mindenkori kereskedelem ars. poeticája lehet — inkább egy rekesszel több legyen, mint egy üveggel kevesebb. Vandlik János megnyugtatá­sára elmondjuk, hogy a bolt nem volt bezárva február 15-én fél 9-kor, mert 20 perccel ké­sőbb ellenőrök jártak az üzlet­ben. És végezetül még egy ap­róság Szeretnénk olvasónkat lebeszélni arról a tervéről, hogy vasárnap — mint írja — tejért indulva, az élelmiszerbolt helyett valamelyik tsz-be menjen, hogy — ami biztos, biztos alapom — miaga fejje meg a tehenet. Ha nem is Több olvasónk emelt panaszt — egyébként jogtalanul — a kenyércsomagolás ellen. Néhá- nyan úgy vélik, hogy különösen csúesforgalmi Időben, csak a ki­szolgálást lassítja, ha minden egyes veknit az előírásnak meg­felelően papírba hurkol az el­Szerencsére nem történt baleset Marton Sándor köröstarcsal olvasónk közli levelében az alábbiakat: ^Február 16-án 17.30 órakor Békésen, a tanács előtt többen várakoztunk a köröstarcsal buszra. Jött is egy, de amikorra odaért, láttuk, nincs az oldalán tábla, tehát helyi járat. Ezért hátrább húzódtunk, helyet adva a le- és felszállóknak. A leszál­lás meg Is történt, a kalauz kö­zölte, hogy ne szálljon fel senki. Azzal elindította a járatot. Ek­kor a hátunk mögül egy 12—14 év körüli kislány feliépet a ko­csira, mivel a busz még állt. A kalauz látta a kislányt és rá­kiáltott, hogy miért száll fel. De éz nem is lett volna baj, ha a kiabálást nem követi tett is. Hátrafelé lökte a kocsiról. A busz ekkor már mozgásban volt, a kislány elesett s csak a lélek­jelenlétének köszönhető, hogy a lábát berántotta és nem került a kocsi alá. A járdába így is bevágta a fejét. A kalauz a ko­csit lecsöngette és leszállt, ami­kor látta az esetet. De ahelyett, hogy segített volna, ismét kia­bálni kezdett. Azután. mint aki jól végezte dolgát, felszállt és el­ment. Önkéntelenül is elgondol­kozik az ember, hogyan történ­het meg Ilyesmi — fejezi be le­vélírónk, s végezetül hozzáteszi: — úgy éreztem, hogy ezt feltét­lenül meg kéll írnom, már csak azért is. nehogy legközelebb má­sokkal történjen hasonló eset”. Levélírónk véleményével osz­tozunk. s reméljük, a felelősség­re vonás sem marad el. Egy jó kis kellene Banal Ágostonná (Békéscsaba, V., Egység utca 14) kéréssel fordul a Szerkesszen velünk rovathoz. Maga és szomszédai nevében egy jó kis szi­vattyút szeretne szerezni, amely megszabadítaná az Egység utca 12—14—16 —18 számú, ház lakóinak kertjét a belvíztől. Kérését a városi tanács Építési és Közlekedési Osztályának csoportveze­tőjéhez továbbítottuk. Annál is inkább szívesen tettünk elegei a megbí­zásnak, mivel mint olvasónk Írja, a házak kertje víz alatt áll és már ta­valy sem lehetett véleményezni. Azt bizonyára Bartal Ágostonná is tudja, hogy a belvíz az egész megyében gondot okoz és a meglevő szivattyúkat elsősorban azokra a helyekre irányítják, ahol közvetlenül a lakásokat fe­nyegeti veszély. Gyenge vigasz, hogy az Egység utcában a lakások fala még nem nedveseden át. Mivel e levél kapcsán a Szerkesszen velünk szerepe mindössze egy kérés közvetítésére korlátozódott, szeretnénk még teljesebbé tenni ezt a „pos- tásságot". Erdei József üzeni olvasónknak, hogy hasonló esetben, a gyor­sabb ügyintézés érdekében, közvetlenül a városi tanácshoz szíveskedjék fordulni. Ugyanis a tanácshoz — amint ezt levélírónk is elismeri «= még irke zett hivatalos bejelentés szivattyú-ügyben. Motorizált tolvajok Cikkeink nyomán: Ismét tárható a Csendes utca Rovatunkban nemrégiben helyt adtunk a békéscsabai Csendes és Orgona utcai csalá­dok panaszának, miszerint a Csendes utcában lerakott nagy mennyiségű kő és a gázvezeték­nek kiásott árok miatt az itt la­kók nem tudnak tüzelőt besze­rezni, hiszen még gyalogosan is nehéz a közlekedés. Azóta mun­katársunk járt a helyszínen is és a látottakról A Csendes ut­cában a helyzet változatlan cí­mű riportban számolt be. A bíráló újságcikkek nyomán az út egyik oldalába rakták át a köveket s mint Túrák Pálné, Orgona utcai lakos írja, korábbi „sorstársaikkal” együtt már meg is vásárolták a tüzelőt. Köszö­netét mond a Népújság segítsé­géért, mert most a korábbi ri­port címe így helytálló: A Csen- | des utcában megváltozott a I helyzet tetszik... adó. Miért kell ezzel elrabolni a vásárlók amúgy is kevés ide­jét? — kérdik. A kereskedelem kenyércsoma- galási kötelezettségét miniszteri rendelet írja elő. De akit ez nem győz meg, az vegye figyelembe az egészségügyi és a higiéniai szempontokat. A kereskedelem dolgozói — még, ha egyes vá­sárlóknak ez nem tetszik —, to­vábbra is csak csomagolt ke­nyeret szolgálnak ki. Vajon mi­ért van az. hogy a jóra, hasznos­ra is ná kell beszélni egyese­ket?! A Szarvasi Járási-Városi Rendőrkapitányság befejezte a nyomozást Darvas: Károly és Juhász Ferenc dévaványai lako­sok ügyében, akik társadalmi és személyi tulajdon elleni bűn- cselekményeket követtek el. A fiatalemberek 1968 óta rendszeresen járják motorkerék­párjukkal a határt és kiszemel­ték a földeken kint hagyott kombájnokat, erő- és munkagé­peket. A terepszemle után estére újra „nyeregbe szálltak” és a ki­szemelt gazdátlanul hagyott gé­pekhez hajtottak, amelyekről leszerelték a gumiabroncsokat, dinamókat, akkumulátorokat, önindítókat. A zsákmányt feltet­ték a motorkerékpárra és meg sem álltak az orgazdáig. Darvasi másra is specializálta magát. Céljai elérésére nagy se. gítséget jelentett motorkerék­párja. Különösen a kukorica­törési időszakot használta fel arra, hogy a tanyákból eltávo­zott lakók értékeit megdézsmál­ja. Rendszeresen fosztogatta az egyedül hagyott tanyákat, így többek között Palicska István gyomai lakostól 12 200 forintot és egy zsák ruhaneműt vitt el. Tímár Jánosnétól egy hathetes malacot lopott. A két fiatalem­ber a kihallgatása során 40 kü­lönféle lopást ismert be, ame­lyek értéke meghaladja a 43 ezer forintot. Hogy a jövőben ne legyen alkalmuk motorkerék­páron járni a határt, a rendőrség Darvasi vezetői igazolványát örökre bevonta, míg Juhász Fe­rencet 3 évre tiltotta el a veze­téstől. A két fiatalember ügyét átadták az ügyészségnek. Új székházat avattak Békéssámson takarékszövetkezeiének tagjai új székházat épí­tettek. Képünkön a pénzintézet egy részletét mutatjuk be az első betétesekkel. Fotó: Balkus | Eisenhower főhadiszállásán S halomban állnak az üdvözlő J táviratok. Winston Churchill att- • goi miniszterelnök a következő- | két írja: „Fogadja legmelegebb i szerencsekíváratnimat a szövet­Í séges hadseregeknek az ön pa­rancsnoksága alatt kivívott óri- ; ási győzelméhez”. ; Az amerikai parancsnokok, 5 közöttük Bradley, Patton és Be- 5 dell Smith tábornokok meg ' vannak győződve arról, hogy a • Rajnán való gyors átkelés most : már lehetővé teszi, hogy Német- ■ ország nagyobb részét a nyugati ■ szövetségesek kötelékei szálljak S meg. A remegeni hídfő kiméíyí- • tése és kiszélesítése több átkelő- ■ hely létesítését teszi lehetővé a i Rajnán. Rekordidő alatt építik ■ a pontonhidakat, hogy az után- ■ pótlást képező hadosztályok és j páncélos kötelékek átgördülhes- ; senék a Rajna keleti oldalára. ■ Időközben a messze északon ! harcoló és a Ruhr-vidék bevé- ; telére törő angol egységeknek f is sikerült átkelniük a folyón. S Vállalkozásuk biztosítására két- ! ezer löveget és egy légi úton « szállított hadtestet vetnek be. ; Március 23-én Churcill meg- : érkezik Montgomery tábornagy 5 főhadiszállására és azután a frontra indul. Szemtanúja a tá­madó hadműveleteknek. Hiába próbálja Montgomery a minisz­terelnököt a közvetlen harci cse­lekményektől távol tartani. Churchill hajthatatlan marad és arról sem mond le, hogy egy gyalogosokat szállító rohamcsó­nakkal a Rajpán átkeljen. Meg­jelenése nagy tetszésre talál a harcoló katonáiknál. *** E márciusi napok egyikén, amikor a Vörös Hadsereg keleti előnyomulása következtében szinte már biztosnak látszott, a háború gyors befejeződése, Ei­senhower táviratot küldött Sztá­linnak. Közölte legközelebbi támadási terveit: a Ruhr-vidék bekerítése után előre nyomul Erfurt—Lipcse—Drezda irányá­ba és ott egyesül a szovjet erők­kel. A terv megfelelt a Jaltában kötött egyezménynek. Amikor Churchill a táviratról értesült, éktelen haragra ger­jedt. Súlyos konfliktusba került a Washingtoni amerikai kor­mánnyal. Mindenekelőtt politi­kai vaksággal vádolta Eisenho- wert, szemére vetette, hogy nem volt joga a távirat elküldéséhez, végül pedig mereven visszauta­sította Eisenhower hadműveleti tei veit. Ezzel egyidejűleg maga is táviratozott. De nem Sztálinnak, hanem Montgomery tábornagy­nak: a fogságba ejtett német ka­tonákkal jól kell bánni, fegyve­reiket semmilyen: körülmények között sem szabad megsemmisít teni. Lehetséges, hogy még szük­ség lesz rájuk. Churchill ismét csak az lett, aki volt: imperialista politikus. Emlékirataiban erről a követke­zőket mondja: „A német kato­nai hatalom megsemmisítése alapvetően megváltoztatta a kommunista Oroszország és a Nyugat demokratái közötti kap­csolatókat. A közös ellenség meg­semmisült”. Egy másik helyen arról ír, hogy milyen célokat követett 1945 márciusában, néhány hét­tel a jaltai konferencia után: ..Szovjet-Oroszország halálos ve­szélyt jelent a világ számára. Erőszakos előrenyomulást (a fasiszták ellen), haladéktalanul új front létrehozásával kell el­lensúlyozni, amit úgy kell kiala­kítani, hogy a lehető legmélyeb­ben nyúljon be Kelet-Európá­ba. Az angol—amerikai előretö­rés legfontosabb és tulajdonkép­peni célját Berlin képezi”. A to­vábbiakban Prága és Bécs mi­előbbi bevételét követeli a szö­vetséges főparancsnokságtól. A három fővárost, elképzelésed szerint „kézi zálogként” kell ki­látszani a szovjet kormány el­len. Churchill szavai termékeny tataira hullanak a reakciós ame­rikai monooólistáknál és poli­tikusoknál. Eisenhoner ellen he­ves áskálódás folyik. Végül is kénytelen egy sajtókonferencián megvédeni önmagát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom