Békés Megyei Népújság, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-26 / 48. szám

A közgyűlés elmaradt Nincs mit szépíteni a ténye­ken. A békéscsabai lakásszövet­kezet igazgatósága által meghir­detett pénteki közgyűlésre mind­össze 23-an mentek el. A szövet­kezeti tagok száma 778, s ah­hoz, hogy határozatképes legyen az Qlés, legalább 390 névnek kellett volna felkerülnie a je­lenléti ívre. A 10. számú iskola lett volna az esemény színhelye, de így — a szerénynek sem mondható érdeklődés miatt—csu­pán csak egy jegyzőkönyv felvéte­lére futotta, mely szerint a kö­vetkező közgyűlés március 2-án, este 6 órakor lesz a Trefort ut­cai kultúrházban. Evenként általában csak egy­szer van közgyűlés, a problé­mák, gondok viszont naponta je­lentkeznek. Jelenleg folynak a mindenkit érdeklő gázbekötések, néhány hét múlva megkezdőd­het a parkosítás. Tudjuk, hogy a lépcsőházak tisztántartása, a ga­ranciális hibák korrigálása, a gázbekötések számláinak sok­szor vitatott volta sok jogos pa­nasz forrása volt az elmúlt hó­napokban, s ezekre mind választ lehetett volna kapni a közgyűlé­sen. Nem lehet igaz, hogy nem érdekli a lakásszövetkezetieket az igazgatóság és a felügyelő bi­zottság beszámolója, az 1969. évi zárszámadás és talán az is ér­dekes lehet, hogyan alakultak és alakulnak a felújítások, mennyibe kerül a gázbekötés és egyáltalán, mi a sorsa a szövet­kezeti tagok pénzének? Nincs mit szépíteni a ténye­ken. Az első közgyűlés elmaradt. , Csakúgy, mint eddig minden ' esztendőben, most is a második lesz a határozatképes. Bizonyára így számítottak — és helyesen — a lakásszövetkezet gondnok­ságán is. Am, néhány, látszólag mellékes dolog, a meghiúsult első közgyűlés» miatt nem ha­nyagolható el. Sőt! A szövetkezeti alapszabály szerint a közgyűlés időpontját nyolc nappal előbb meg kell hirdetni, a hely, időpont és a na­pirend feltüntetésével, s köz­gyűlési beszámolót, zárszám­adást közszemlére keli kitenni Ami az időpont meghirdetését illeti; a gépelt felhívások — a napirend mellőzésével — csak szerdán délután, tehát két nap­pal korábban kerültek ki a lép­csőházi ajtókra. Igaz, a Lakás­szövetkezeti Híradóban „Előze­tes tervek szerint” címmel meg­jelent a felhívás, de tévesen. A szerző utólag sajtóhibára hivat­kozott. Ugyanez a cikkecske ar­ról tájékoztat, hogy a beszámoló február 15-től tekinthető meg, noha az alapszabály szerint nyolc nappal és nem öttel a köz­gyűlés előtt kell közszemlére tenni. További szépséghibája az elnöki beszámolónak, hogy olyan zárszámadás alapján íródott, amely tulajdonképpen nem te­kinthető lezártnak, mert néhány tétele még nem tisztázódott. így aztán bárhogy is fogalmazunk, ezek a tények az alapszabály előírásainak megsértését jelen­tik. A második közgyűlés időpont­ja március 2-a, 18 óra és nem délután két óra, amint az a La­kásszövetkezeti Híradóban ol­vasható. Mert a pontatlan tájé­koztatás is az alapszabály meg­sértését jelenti! Brackó István Az újságírók hallani akarják a tábornok mondanivalóját. El­senhower először is a nyugati front helyzetét elemzi: a nyu­gati szövetséges támadás igen jó ütemben halad előre. A Vörös Hadsereg szünet nélküli, kon­centrált támadása a német állá­sok ellen, tehermentesítést és nagy segítséget jelentenek a nyugati szövetségesek számá­ra. Az egyik riporter kérdést tesz fél: „Ki lesz először Bei-linben, az oroszok vagy mi?” Eisenho­wer válaszol: „A szovjet csapa­tok 50, mi pedig 500 kilométer­nyire vagyunk Berlintől. Azt hi­szem, nem vitathatjuk el tőlük a jogot, hogy előbb érjenek oda. A német haderők legfőbb részel éllen harcolnak”. *** Richard Squires, angol vezér­kari tiszt Londonból Brüsszelbe repül. Oj posztot kell átvennie a 21. hadseregcsoport főhadi­szállásán. Vele repül a római angol főhadiszállásról Cameron alezredes is. Az utóbbi aggódva mondja: „Az oroszok túl gyor­san törnek előre. Ha nem tartóz­tatjuk fel őket, már késő lesz”. Egy másik útitárs, egy londoni gyáros közbeszól: „Az oroszok rövideBen Berlinben lesznek, ha a ti fiaitok nem sietnék és nem előzik meg őket”. Squires megkérdezi: „Hát az a fontos, hogy ki ér először oda?” A gyáros dühösen válaszol: „Ha az oroszok előttünk érnek Ber­linbe, nem marad más, mint a kommunizmus és romok. És ha hagyjuk, hogy még tovább tör­jenek előre, nine? semmi bizto­sítékunk arra, hogy az angol munkás ne a vörös zászlót tűz­ze-e ki a Buckingham-palotá- ra”. (Folytatjuk) ; Krösus aranyai Krőzus valószínűleg gaz­dagabb volt. mint ahogy ezt eddig gondolták. Ame­rikai régészek 12 évi mun­ka után Szardeisz ókori város romjai között az arany ipari gyártásának nyomaira bukkantak. A mai Törökország ke­leti részében fekvő Szardeisz a Gediza termé­keny völgye és a híres, aranyhomokot hordó Pactole folyó között fek­szik. A városka több civi­lizáció kereszteződése volt a kőkorszaktól egészen Timur kán 1402. évi invá­ziójáig. A régészek eddigi kutatásai nem vezettek eredményhez. 1968 nyarán azonban egy nagy „arany­gyár” nyomaira bukkan­tak. Hosszas kutatás után bebizonyították, hogy ez a kezdetleees gyár valóban az arany előállítására szolgált. A városban ara­nyat mostak és arany pénzérméket vertek. Krő­zus 25 évszázaddal ezelőtt hetente több kiló aranyat gyártott. A tudósok sze­rint az utolsó lüdíai ki­rály ezzel a gazdagságá­val bizonvára leértékelte a legrégibb pénzrendsze­reket. A játék a színpad ősi lényege Molnár Ferenc bemutató a békéscsabai színházban Zseniális ötletből épít! fel Molnár Ferenc a Játék a kas­télyban három felvonását, melynek műfaji megjelöléseként azt írja oda a színlapra, hogy anekdota. Hogy ez szerzői sze­rénység, vagy elegáns irónia volt-e, talán nem is lényeges, de, hogy a három felvonás va­lóságos hőse a játék, azt senki nem tagadhatja. Molnár Ferenc sem tagadja, és a Jókai Szín­ház előadása sem, ez a színházi est szórakozásra invitál, ka­cagásra, olyan az egész, mint­ha nem is a színház nézőterén ülnénk, hanem a tengerparti kastély szalonjában, ahol ez a pompásan sziporkázó játék fel­villan, ezüstfényű görögtűz hull, aztán a reflektorok színes csó­váival együtt hirtelen kialszik minden, a színpadi bravúr, a kacagás. Bár még megmarad néhány szín az emlékezet palet­táján, visszhangzik az író, a rendező és a színészek játékos kedve, még érezzük a díszletek különös illatát és az érzelmes, molnárferenci poézás keserű­szép lebegését, mégis vége, eny- myí történt. Játék. A színpad ősi lényege. És a játékfigurák: Turaá, Gál, Annie, Almády... Színház, ön­gúny, persziflázs. A színműíró és a korabeli színműírás kari­katúrája. Színészkarikaturák, sorsok, karrierek, esendő kis emberi gyengeségek, az elegan­cia tüllfodros, szmokingos jel­mezében, a színpad varázsának érthetetlen gyönyörűsége és új­ra csak a Játék. Kötetnyi tanulmány, kritika leírta már, hogy Molnár Fe­renc ördöngősen értette a szín­pad törvényeit, hogy darabjai csillogó buborékok, hogy gon­dolattá ahg. hogy színpadán úgy lép ki a dráma az írott szöveg lapjairól, hogy minden pillanat, hanghordozás, gesztus, arcjáték és mozgás precízen előírt, de utánozhatatlanul elegáns, hogy a világhírre jutott szerző a semmiből építette fel boszor­kányosán ügyes műveit, hogy a néző azt hiszi, kapott valamit, és amikor kilép a páholyból, csak a szórakozás kellemes él­ményét viszi magával. Kérdés: mennyire elég ez és lehet-e néha ezért is színházat játszani? Azt hiszem, túl va­gyunk már azon, hogy a szín­háztól elvonatkoztatjuk a szó­rakozást, a tragédiáik tisztító katarzisa mellett valami ilyes­mi is kell, olyan, amit Molnár Ferenc óta senki nem tudott így a kulisszák közé vinni. Máté Lajosnak, a rendezőnek, van kedve játszani! Vállalja, nem tagadja. Egyáltalán nem tagadja, és nem beszél mást, ezt a keserű-gúnyos molnár­A harmadik felvonásban Kovács Lajos (Adám), Szoboszlai Sán­dor (Almády), Korompay Vali (Annié) és Körösztös István (Túrái). ferenci bosszút, a színházi vi­lág különös leleplezését még alá is húzza egy — szintúgy ele­gáns — vonallal, de csak mo­solyogva, még az Is illik ide, hogy elnézően. Mert hol van már ez a világ? Elmúlt, de azért nem nyomtalanul. Akad még a Túráiéhoz hasonló, kőny- nyű színműírói siker, akad még Ilyen anekdota, mint ez is, és nem is mindig a tehetség ér a csúcsra, de hát ezek évezredes embert gyengeségek, amiből nem könnyű a gyógyulás. A persziflázs itt, ezen a kicsiny ponton zárja az áramkört a század harmadik felével, és nem tagadhatja le honnan jött, merről érkezett. Szó sincs róla, nem kívánom azt fejtegetni, hogy ez a darab konzekvenciákkal is szolgál, és ha szolgál is, nem fontos, itt a Játék a fontos. És a színpadi játék méltó a darabhoz. A Mol­nárra illő jelzők sora illik erre is: bravúros, könnyed, iróní- kus. A legalapvetőbb pedig: egységes. A rendező érezte és Kifizettető a szattizépiskoüklian a végiéit bénnunka A művelődésügyi miniszter az érdekelt főhatóságok vezetői­vel, valamint a Pedagógusok Szakszervezetével egyetértésben — utasításban szabályozta a szakközépiskolákban a gyakor­lati oktatáshoz kapcsolódóan végezhető bérmunkát és szolgál­tatás jellegű tevékenységet. — A most kiadott minisztéri­umi utasítás szerint a műszaki Önnek is jólesik! Más is elvárja látogatáskor, név- és szüli-napra, kismamáknak és nagy­mamáknak ! Virágot Cserepes virágoz, végett virágok, csokrok. DÓZSA TSZ VIRÁGÜZLETE, Orosháza, Piactér. Hyitva mindennap (vasárnap U) »-tél 5 óráig. x dokumentációt általában a meg­rendelő bocsátja az iskola ren­delkezésére, így az ilyen jellegű munkák nem növelhetik az is­kolai adminisztrációt. Figye­lemre méltó, hogy a jövedelem 50 százalékát az iskolai felsze­relések bővítésére, tanműhe­lyek, laboratóriumok fejleszté­sére, illetve egyéb Iskolád fel­szerelések beszerzésére fordít­hatják. A bérmunkából szárma­zó tiszta bevételi többlet 20 szá­zaléka a diákok közös szociális és kulturális szükségleteinek — például tanulmányutak, kirán­dulások, nyári táborozás, szín­házlátogatások. KlSZ-rendezvé- nyek — támogatására használ­ható fel. A jövedelemből 20 százaléka lesz az állami. A tisz­ta bevétel 10 százaléka — az iskolai szakszervezeti bizottság­gal egyetértésben kialakított elvek alapján — osztható fel tiszteletdíj Gímén a végzett munka arányában a bérmunká­ban részt vevő iskolai dolgozók között színészei érzik a stílust, a já­ték hogyanját. Tálán a díszlet (Székely László tervezte) lehet­ne karika turlsztikusabb, V ág- völgyi Ilona Annie ruháival remekelt, a jelmez ezúttal ki­tűnően jellemez is. A színészek játékát a biztonság uralja. Kez­dődik ez ott, hogy találóbb sze­reposztást el sem képzelhettünk volna, a színészek és a szere­pek jel találkoztak. Az előadás koronája a harmadik felvonás, a Molnárra jellemző ötlet ritka színészi feladat A korona csil­log, ékkövei (észre sem venni, hogy színes üveg mind) szikrát szórnak és kacag a nézőtér. Az anekdotára épttett három, felvonásom légvár tévedhetett len virtuóz kapitánya Tufát Sándor, a színműíró szerepében Körösztös István. Nincs, amit meg ne oldana, ötletei szinte kimeri thetetlenék. Korompay Vali neki való feladatot kapott, sugárzó könnyedséggel, találó improvizációkkal játssza Annie szerepét. Finom iróniája pi­kánsan fűszerezi a pesti kőr­útról indult primadonna kar- riérjét Szoboszlai Sándor Al­mády, az egykori szerető figu­ráját hozza komédiás kedvvel, teli találat -szín ésZkarikatúra, a_ mely nemcsak a húszas évekre jellemző. A persziflázs biztos pontja ez az alakítás. Simon Géza Gál szerepében Körösz- tössel együtt kiválóan egészítik ki egymást, és ami a legfonto­sabb: ez a Gál is egyéniség Si­mon megformáláséban. Kedves, rajongó fiú Kovács Lajos, mint Adám, az Ifjú zeneszerző, aki halálosan szerelmes a csalfa primadonnába, Csernák Árpád pedig a titkár rövid szerepét teszi emlékezetessé, yalkay Pál, az inas: a színész legjobb ala­kításai közül való, egyszerű és a figura tartását már az első pillanatban megtalálja. Be kell számolnom egy beugrásról is, szombat óta a beteg Simon Gé­za helyett a rendező. Máté La­jos játssza Gált, kedves humor­ral, pesties eleganciával. Jó előadás volt, és tanulságnak í* jó, még ha Molnár Ferenc nem is akart tanulsággal szol­gálni. Saas Ervin

Next

/
Oldalképek
Tartalom