Békés Megyei Népújság, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-17 / 266. szám

1969. november lo. 4 Vasárnap 9 A „Konrád-terv" csődje Hitler éktelen haragra ger­jedt Budapest bekerítésének hallatára. Első dühében levál­totta Friessner vezérezredest, a „Dél” hadseregcsoport és Fret- ter-Pico tüzérségi tábornokot, a 6. hadsereg parancsnokát. Az­után parancsot adott Himmler- nek: a Varsótól északra állomá­sozó IV. SS páncélos hadtest azonnal induljon Budapest fel­mentésére. Herbert Otto Gille SS tábornok december 25-ére virradó éjszaka már meg is kapta Himmler táviratát: „Á Führer önt jelölte ki, had­testével együtt, hogy vezesse a felmentő lökést Budapestre, mi­xel ön, már többször bekerítve, a körülzárt alakulatok sorsáért a legnagyobb megértéssel visel­tetik, és az ön hadteste a leg­jobban bevált « keleti fronten. A Führer elvárja öntől és had­testétől, hogy felmentsék Buda­pestet, és én elvárom öntől, hogy nem okoz csalódást ne­kem.” A Budapest felmentése érde­kében tervezett csapás a „Kon- rád” fedőnevet kapta. Végre- hajfására a IV. SS páncélos hadtest 1945. január í-én Acs— Tatabánya—Felsőgalla körzeté­ben összpontosult. Alárendeltsé­gébe tartozott a Wiking és a Totenkopf SS-páncélos, a 6. póneéloá-, a 96. és 711. gyalogos­hadosztály. Ereje mintegy 450 harckocsit és roham löveget, több mint 200 löveget, valamint nagy mennyiségű páncélozott szállítójárművet tett ki. Ennek a csoportosításnak az volt a fel­adata, hogy Bicske—Budapest, és Esztergom irányába támadva visszafoglalja a fővárosit és fel­mentse az ott körülzárton véde­kező csoportosító? A „Konrád” hadművelet első csapósa a 4. gárdahadsereg 31. gárda lövészhadtestet érre. amely Süttő—Pusztavám szaka­szon rendezkedett be védelemre. Erre azonban oly kevés ideje volt. hogy a német támadás be­következtéig még az első állás árkait is csak részben sikerült kiépítenie. Helyzetének súlyos­ságát mutatja, hogy vele szem­ben az ellenség élő erőben és tü­zérségben háromszoros, harcko­csikban és rohamlövegekben pe­dig 15-szoros fölényben volt. 1945. január 1-én késő este megkezdődött a német támadás, melybe 2-ára virradóra a főerők is bekapcsolódtak. A szovjet harcosok szinte puszta testükkel állták az SS-páncélosok rohamát, hogy a írontparancsnokság időt nyerjen tartalékok átcsoportosí­tására, és szilárd védelem kié­pítésére egy hátsóbb terepszaka­szon. „Nem engedjük a fasisztá­kat Budapestre!” — ilyen szőve, gű harci röplapon fogadták meg ezek a katonák, hogy utolsó csepp vérükig kitartanak. Janu­ár 6-án a hatalmas túlerővel tá­madó ellenségnek sikerült ugyan elfoglalnia Esztergomom és meg­közelíteni Bicskét, ám egy ta­podtat sem jutott tovább. Bics­kénél egy szovjet század min­den harcosa életét áldozta az egyenlőtlen küzdelemben, de megtartotta fogadalmát’ néni engedte az ellenséget Budapest­re. Ezen a szakaszon a német parancsnokság kénytelen volt lemondani a támadás erőszako­lásáról. A védők emberfeletti hősiessége mellett erre kénysze­rítette az a csapás is, melyet a 2. Ukrán Front) bal szárnya a Garam partjáról mért Komamo fele Szándékáról azonban nem mondott le, csupán új arcvonal­szakaszon kísérletezett. A „Kon­rád II” terv szerint most a fő­csapást a Ili. páncélos hadtest­nek kellett mérnie Magyaral­más—Moha vonalából Zámoly— Páty irányába. Ezen a szakaszon a 4. gárdahadsereg 20. gárda lövészhadteste védett. 194.). ja­nuár 7- én kora reggel a három páncélos egy gyalogoshadosz­tályt és egy lovasdandárt magá­ban foglaló ellenséges csoporto­sítás támadásba ment át. Táma­dása a' szovjet csapatok heves ellenállásába ütközött. Az elke­seredett harcokban a szovjet ka­tonák és tisztek az önfeláldozó hősiesség ragyogó példáit tanú­sították. Szergej Jermolajev alhadnagy páncéltörő ágyús szakasza Zá- molynól a 203-as magaslaton foglalt el tüzelőállást. Január 11- én 16 német páncélos áttörte a szovjet gyalogság harcrendiét és Jermolajev állásai felé közele­dett. A tüzérek pontos célzással egyik páncélost a másik után tették harcképtelenné, de nekik Is nagy veszteségeik voltak. Amikor Jermolajev mellől har­costársai mind elestek, még öt „Tigris” közeledett. Egyetlen lövedéke volt csupán, azt kilőt­te az élen haladó harckocsira. Azután két páncélgránátot fo­gott a kezébe, s a legközelebbit a saját élete árán semmisítette meg. A többi megfordult és nagy gyorsasággal igyekezett visszafelé. Zámolyt még sikerült az el­lenségnek nagy veszteségek árán elfoglalnia, de további előnyo­mulását véglegesen megállítot­ták a 20. gárda lövászhadtest csapatat. Am az új támadás, a „Konrád III” nem sokáig váratott magá­ra. Ehhez a német parancsnok­ság a visszavonulás látszatát keltve Komarnón és Győrön ke­resztül Veszprém körzetébe cso­portosította át a IV. SS páncélos hadtestet. Ebben a körzetben öt páncélos és három gyalogosi- hadosztályt vont össze, hogy csapást mérten vele Budapest felé. 1945. január 18-án reggel 560 páncélos rohanta meg a 135. szovjet lövészhadtest állásait. Két nap múlva a páncélos élek Dunapentelénél elérték a Du­nát, s ezzel ketté vágták a 3. Ukrán Front védelmét. Január 26-án az északnak fordult né­met csapatok kijutottak Vereb- Vál vonalába. Óriási volt a Bu­dapesten körülzárt csoportosítás öröme. Dörner alezredes, a 3. rendőrezred parancsnoka rádión üzent Philipp alezredesnek a Válig jutott páncélos ezred pa­rancsnokának: „Szívből sok szerencsét kívá­nok sikeretekhez és a mi sza­badulásunkhoz. Tízezer sebesült vár benneteket’" A várva várt szabadulás azon­ban elmaradt. A németek to­vábbi támadó lehetőségeit kime­rítették a szívósan védekező szovjet csapatok. Sőt Tolbuhin marsall frontparancsnok a vé­delmi harcok időszakában vég­rehajtott átcsoportosítások ered­ményeként két támadó csopor­tosítást hozott létre. Ezek janu­ár 27-én reggel északi és déli irányból találkozó csapást mér­tek Sárosd felé. Az eddig dia­dalittasan előretörő német pán­célos hadosztályok védelemre, majd visszavonulásra kénysze­rültek, elhervasztva Hitler győ­zelmi reményeit, A „Konrád- terv” kudarca teljessé vált: február 7-ig a szovjet csapatok nagyjából visszaállították az arcvonal korábbi helyzetét. Következik: „Száz Budapest nem ér egy Bécset!” Sokgyermekes családok: Emeletes ágyak egy kis szobában ízléses, szép otthon Békéscsa­bán az egyik bérhózban. Látszik a gondos kezek munkája. A két­szobás lakásban ragyogó tisztaság és rend. Olyan példás rend, mint­ha a ház asszonyának más gond­ja sem lenne, csak a takarítás, a háztartás vezetése. Pedig ... ! Az egyik kis szobában emeletes ágyak. Hat gyermek — négy fiú és két lány — lakosztálya ez a háromszor négyméteres szoba. Azért írom le az alapterületet, hogy némileg érzékelhető legyen, hogyan fér el ebben hat eleven, pajkos, egészséges nebuló, akik ráadásul csaknem valamennyien iskolások. Csupán egy óvodás: Attila. Most még csend és nyugalom van itt. Attila súndörög csak az édesanyja körül, aki éppen kijött a konyhából, kész lett a vacsora. Sietett, mert mindjárt jön az éhes had. A nagy szobában széles fekvő­hely, ízléses könyvespolc — az édesapa saját munkája — egy nagy szekrény, televízió a fő he­lyen és még néhány kisegítő bú­tordarab. Együttvéve kényelmes családi fészek, igazi otthon. A gyermekek érkezése előtti né­hány percnyi szabad időt használ, juk fel a beszélgetésre. Attila egy ideig kíváncsian figyel, de aztán megunja a számára érthetetlen dolgokat, s átvonul a „gyermek- lakosztálvba” Beszélgetni igazán van miről öröm és bánat, derű és gond bőven akad az ilyen nagy csalódban. Az utóbbiból pedig éppenséggel soha nem is fogy­nak ki. Hol ez, hol az kell a gyer­mekeknek. pedig a jövedelmet nem lehet nyújtani Mennyi is ez? Gy. K.-ék mindketten dolgoz­nak. Nem is lehetne másként, hi­szen így is gond, hogyan osszák be a fizetést a hó végéig. Kettő­jük keresete és a családi pótlék együttvéve átlag havi 5600 forint, i Így, leírva szép összeg, de ha azt vesszük, hogy a lakbéren, a havi 500 forintos napközi-díjon és egyéb költségeken kívül nyolc ember ellátását — élelmezését, j ruházkodást, stb. — kell ebből j biztosítani, bizony főhet a feje nemcsak a ház urának, hanem el­sősorban a család „pénzügymi­niszterének”, az édesanyának, ho­gyan ossza be, mit kell előbb megvenni és mi az, ami várhat a következő fizetésig. ötven palacsinta és a leértékelt áruk vására Csak néhány példa az élelme­zésről : — Az bizony nagyon drága, er­re megy a legtöbb pénz — így a háziasszony, s beszámolóját itt- ott egy-egy sóhaj kíséri. — A leg­fontosabb és egyben legnehezebb is az étrend összeállítása. Olyan ételeket kell főzni, melvek táolá- lóak, kiadósak, de ugyanakkor a hozzávalók ól csőn beszerezhetők. Kevesebb tehát a hús — mert mi­kor juthat olcsó húsféléhez az em­ber, ha oldalas, dagadó vagy bel­sőség, esetleg csirkeaprólék kap­ható —, több a főzelék, gyümölcs és tészta. Van úgy, hogy csak egy­szerű levest készítek, utána pala­csintát. Hogy mennyit? Háromli­teres fazék tele van tésztával, de még nem számoltam egyszer sem, hogy ebből mennyit sütöttem ki. Az biztos, hogy a legkisebb isko­lás fiam is 5—6 darabot megeszik. Szóval, egy-egy alkalommal sütök vagy ötvenet. Mintegy végszóra, a legkisebbel együtt, három buksi fei kukkant be az ajtón. Megérkezett az isko­lából az elsős Gabi és a negyedi­kes Zoli. Most szabad a vásár, anyukának vendége van, megy hát a játék, a birkózás a kis szo­bában. Persze, nem éppen zajta­lanul. De, hogy is lehetne...?! Három vidám, egészséges fiú van a másik szobában ... Anyuká kissé ideges és oda-oda pillant a szomszéd szoba ajtajára. Aztán legyint egyet, s folytatja, j — Hogy miből kell a legtöbb? j Kenyér napi három kiló. — Per­sze ez az étrendtől is függ. — Tej, két liter, zsír heti három kiló, de ahogyan nőnek a gyerekek, úgy fogy mind több és több élelmiszer. Egy vasárnapi ebéd — ilyenkor van inkább hús és sült tészta — átlag 300 forint,.. A ruházat vásárlásával van a legtöbb bajunk. Ezen belül is a cipőkkel Sajnos, még mindig sokszor rosszak a gyermekcipők, I pedig amúgy is ezekből kell a í legtöbb. Hiába tervezzük be. hogy | most Karcsi vagy Zoli kap egyet, amikor előfordul, hogy szinte I egyszerre három oár is tönk re - J megy Háromnak kell tehát ven­ni. Az egvik legnagyobb örömünk, ha a boltokban leértékelés van, akkor többet tudunk venni, úgy, hogv mindegyiknek jusson valami új darab, A KST-re tervezünk I leginkább, mert akkor jobban be | tudjuk osztani az év során ösz- szegyűjtött pénzt. Az idén persze j kevesebb jut a ruházkodásra, mert hízóra szeretnénk félretenni egy kisebb összeget, mert már három éve nem vágtunk, pedig nagyon éreztük a hiányát. ■ A legnagyobb gond, melyben segíteni kellene A szomszéd szobában valahogy csendesebbek lettek a kicsik. Fel is figyeltünk erre, s kedves kép tárul elénk, amikor benézünk. Megjött a két lónv: a hatodikos Klári és a hetedikes Kati. A nő­vérkék közrevették a három lur­kót, s Kati kezében könw. mesél. Anyuka megnyugodva ül visz- sza és boldog mosollyal mondja, hogy a lányok milyen sokat segí­tenek nemcsak a háztartásban, hanem az ilyen „apróságokban” is, mint a legkisebbekkel való foglalkozás. Az igazi nagy gondról még nem beszélgettünk, pedig mindunta­lan előtolakszik a kérdés: Hogyan fémek el e két kicsi, bérházi szo­bában hogyan tanulnak a gyer­mekek és hol jut egy kis nyu­godt, csöndes pihenőhely a szü­lőknek, akik a napi munkától, az otthoni gondoktól elfáradva sze­retnének egy kissé kikapcsolódni. Mert ugyebár mozira, színházra egyáltalán nem gondolhatnak, ta­lán ha nagyobbak lesznek a gye­rekek . .. ? ! Egyetlen szórakozá­suk a tv és a könyv. De err» sem jut mindig idő és főleg nincs megfelelő hely. Mint ahogy nincs a gyerekeknek a tanuláshoz, pi­henéshez. játékhoz. Amikor az öt iskolás a házi feladathoz ké­szül. minden hely foglalt, Ki is lehetne tenni a táblát: Telt ház! Még a konyhában is könyvek, füzetek sorakoznak az asztalon. Igen ám, de a kicsik hamar vé­geznek, szeretnének játszani vagy éppen aludni. Nem tudnak mert mindenütt ég a villany, min­denütt van valaki, hiszen a na­gyok tanulása a késő estébe nyú­lik. Amikor ide jutunk, befut Kar­csi, az ipari tanuló, a legnagyobb fiú, s röviddel később az édesapa is. A beszélgetés abbamarad, s nyitott kérdésként az is; hogyan lehetne megoldást találni arra, hogy nagyobb lakáshoz jussanak. Mert ez kellene a legjobban, és bármennyire is jó a fizetés beosz­tása, arra, hogy vásároljanak, vagy építkezzenek, sem most, sem az elkövetkező években nem gondolhatnak. Így hát maguk nem tudják megoldani, segítség kelle­ne. Mégpedig kívülről, az illeté­kes szervektől. Hiszen olyan csa­ládról van szó, amelyben mindkét szülő becsületes, példaadó dolgo­zó, a társadalom értékes tagja és példásan nevelik gyermekeiket, í akikből okos, józan életű, dolgos j felnőttek lehetnek. Megérdemlik I tehát, hogy nyugodtabb, kényel­mesebb körülmények között ne­veljék gyermekeiket. Kasnyik Judit Ismét elterjedt a protekció — II KISZ- vezetőségválasztás tapasztalatairól — Beszélgetés az úi titkárokkal és vezetőségi tagokkal — Titkos háború — Olvasók válasza a Mecser-cikkre — és még sok érdekesség a Magyar Ifjúság november 21-i 47-es számában A Magyar Ifjúság 2—3. oldalán található panoráma-rovat ünne­peket idéz fel. Megemlékezik a Mongol Népköztársaság 5 éves év­fordulójáról, a legendás, máig is sok édekességet őrző SZÍR elne­vezésű akciócsoportról. Bedecs Éva az újabban nagyon elterjedt protekcióról ír érdekes riportot. Beszámol, hogy „azt a bizonyos dolgot” csak segítséggel, lekenye­rezéssel lehet elintézni. KISZ-ve­Hétfőn kezdődik a pártoktatás Az 1969—70. évi szervezett pártoktatás Békéscsabán, 17-én, hétfőn kezdődik meg. A több mint négyezer dolgozónak kö­zel 200 propagandista 173 tan­folyamon tartja az előadást. Az oktatás hat formája közül a szocializmus építésének kérdé­sei tanfolyamára jelentkeztek a legtöbben, mintegy 800-an. zetöségválasztási tapasztalatokról is beszámol a Magyar Ifjúság. Megyei, üzemi, városi KISZ-bi- zottságokat, azok munkatársait interjúvolja meg a lap a vezető­ségválasztás eredményeiről, az új titkárokról és vezetőségi tagokról. Gyulád Ferenc nagy sikerű soro­zata, a H—17 befejeződött. Ezen a héten „Titkos háború” címmel újabb sorozatot indít el, mely a kémelhárítás, a kémelhárítók iz­galmas, sok érdekességet tartal­mazó életét, eseményeit tárja fel. A televízió nemrégen vetítette Szakai Sándor „Beat-mise” című filmjét. Bedecs Éva ehhez a film­hez szól hozzá nyílt levélben. A kulturális rovatban hírt ad a Ma­gyar Ifjúság a ..Fából faragott ki­rályfi” című balettről, Székely Katalinnal, az NDK-ban élő ma­gyar származású filmszínésznővel készített interjút a lap munkatár­sa, s beszámol arról, hogy az egyetemeken filmesztétikai okta­tást terveznek. A sportrovatban néhány héttel ezelőtt jelent meg „Miért nem fut Mecser Lajos” cí­mű cikke. Ezen a héten a cikkre reagálóknak adott helyet Szabó Ferenc. kárpáti

Next

/
Oldalképek
Tartalom