Békés Megyei Népújság, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-17 / 266. szám

1999. november 19. 5 Vasárnap Ha a tervek valóra válnak Elkészült az algyői olajmezö árvédelmi programja Több mint hatszázan dolgoznak a Szarvasi Ruházati Ktsz-ben, túlnyomórészt nők. Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy a termelésben részt vevő' nők nehéz helyzetben vannak, a szabad idő mennyiségét tekintve. De nemcsak kenyéren él az em­ber — tartja a szólás-mondás —, vajon részesülnek-e a szellemi táplálékban ezek a lányok, asz- szonyok, van-e megfelelő prog­ram biztosítva a két műszak kö­zött vagy után? Erről érdeklőd­tünk az üzemben és valóságos kis kerekasztal-konferencia ala­kult ki, amelyen részt vettek: Klimaj Mihály kultúrfelelős, Selmeczi György, a szövetkezeti bizottság titkára, Szlrony Éva gazdasági felelős. — Mivel segítik elő az itt dol­gozó nők kulturális igényeinek kielégítését? * 30 — Sajnos — tárja szét kezét a kultúrfelelős —. túlzottan nagy választék és igény sincs. Még 1087-ben szerveztünk egy nép­tánc-csoportot. Sok a fiatal ná­lunk, jelentkeztek is vagy negy­venen. Szerződtettünk egy tánc­tanárt, aki rendszeresen foglal­kozott a gyerekekkel. Minden rendben is volt egy jó ideig. Az­tán néhány lány a táncpróba ürügyén később ment haza, mint ahogy kellett volna. A szülők minket szidtak, hogy kénytelenek voltunk az egyik szülői értekez­leten elmondani, hogy a próbák sohasem húzódnak éjfélig. Ez­után már legközelebb nem is en­gedték el jó néhányan lányaikat. Élt másfél évet, ezt írhattuk vol­na ki a tánccsoport fejfájára, mert kénytelenek voltunk meg­szüntetni. Az itt dolgozók arra is hivatkoznak, hogy nyolc óra után Reform és munkaverseny f elenleg két munkaverseny " folyik párhuzamosan. Az egyiket a Tanácsköztársaság 30. évfordulója tiszteletére szervezték, s 1969 végéig tart. A másik, a kibontakozóban levő máris szabadságunk 25. esztendejének, 1970-nek jobb megalapozására hivatott E ket­tős verseny-célkitűzés is jelzi, hogy a dolgozók tömegmozgal­ma tartós folyamat és nem buz­dít hajrára, rohammunkára. Mindinkább hullámzástól men­tes kollektív magatartássá vá­lik. Az új mechanizmus viszonyai közepette sem a vállalatok, sem a versenymozgalom konkrét fel­adatait nem szabják meg köz­pontilag. A dolgozók vállalásai szorosan kapcsolódnak a válla­lat által kidolgozott tervekhez. S mivel a szuverén tervek ele­ve számbavették a belső tarta­lékokat, a verseny lehetőségeit is, így a vállalások általában nem a terven felüli, hanem az ezen belüli feladatok elvégzésé­re szorítkoznak. Olyan felada­tok elvégzésére, amelyek a vál­lalat piaci helyzetét, a munka hatékonyságát leginkább ked­vezően befolyásolják, s alakulá­sukra a dolgozók közvetlenül hatást gyakorolhatnak. Ezek a versenyfeladatok nemcsak vál­lalatonként, hanem azon belül, munkahelyenként is változhat­nak. Ami konkrétan a jubileumi felszabadulási verseny céljait illeti, annak homlokterében népgazdaságunk nemzetközi pi­acképességének fokozása, a la­kosság életszínvonalának eme- lese áll. Ezúttal nem csupán áttételesen, mint végső cél, ha­nem közvetlenül is. Mert kívá­natos, hogy a reform harmadik, a harmadik ötéves terv utolsó, s a szabadságnak 25. esztende­jében a lakosság széles rétegei közvetlenül anyagi helyzetükön érzékeljék: országukban a terv, az új mechanizmus, a verseny és minden őérettük van. A vállalatok öntevékenysége, a dolgozók kezdeményezése akár közvetve az eredményesebb vi­lágpiaci szereplésünk révén, akár. közvetlenül, hozzájárulhat a belkereskedelem jobb áruel­látásához, a választék, a szol­gáltatások körének bővítéséhez, a minőség javulásához. Mindez egyben a szállító, a szolgáltató vállalat jó hírnevét, piaci hely­zetét is javítja és hozzájárul a nyereség, a részesedési alap, a helyi munka- és életkörülmé­nyek javításához. hatékony, a népgazdasá- gilag hasznos munka a legtöbb esetben a vállalati nye­reségben is tükröződik. Ezért sem lehet érdektelen a verseny­zők számára az export-kötele­zettségek teljesítése, a munka­termelékenység emelése, a ta­karékos készlet- és anyaggaz­dálkodás. A kollektívák tehát a jobb munkával közvetlenül is megalapozzák saját életszínvu- nalukat, hiszen a személyi jö­vedelmek növelésének, a válla­lat gyorsabb fejlődésének a na­gyobb nyereség az alapja. A vállalati nyereség azonban nem növekedhet érdemtelenül a fo­gyasztók, a vevők rovására, pél­dául ellentétel nélküli áreme­léssel. Ez ellen a dolgozók, mint vásárlók joggal tiltakoz­hatnak, bár mint termelők át­menetileg esetleg haszonélvezői az áremeléseknek. A verseny, a feladatok tuda­tos vállalása jő alkalmat kínál a társadalmi, a gazdasági ösz- szefüggések, a személyes, a vál­lalati s a népgazdasági érdekek közötti kapcsolat, a reformel­vek megismerésére. E felisme­rést segíti, ha a vállalat veze­tői a dolgozók széles rétegei számára érthető nyelvezetre fordítják, cselekvésre késztető jelszavakra bontják a vállalat­ra háruló feladatokat. Ha a verseny legjobbjai nem csupán erkölcsi, hanem kellő anyagi elismerésben is részesülnek. A felszabadulásunk 25. év­fordulója tiszteletére in­dított munkaversenyben máris több említésre méltó kezdemé­nyezés született. Most, hogy a helyi öntevékenységnek közvet­lenül az érintett kollektívák és azok legjobbjai látják hasznát, s a nagyobb vállalati önálló­sággal lebontották az ésszerű munka útját álló korlátokat, nyílik igazán alkalom a szoci­alista munkaversenyre, a töme­ges kezdeményezésekre. Persze ez a lehetőség csak ott és ak­kor válik valósággá, ahol és amikor helyileg megteremtik a folyamatos, zavartalan munka szervezeti, technikai és szemé­lyi feltételeit. így a felszabadu­lási versenyben mindenekelőtt a vállalatok, a gyárak, az üze­mek vezetői vizsgáznak, bizo­nyítva, hogy felszabadulásunk után 25 esztendővel a munka ésszerű, emberhez, tulajdonos­hoz méltó, a magunk örömére és hasznára végezhetjük. Kovács József otthon várja még őket a másik 8—10 órás műszak. — Kerékkötője lehet a kultu­rális munka fejlődésének az anyagi fedezet hiánya is. A jó kulturális munkához anyagi és erkölcsi támogatás szükséges. Hi- ányzik-e itt valamelyik? — Nálunk ilyesmiről szó sincs. Pénz van, ha nem is korlátlanul — kapcsolódik a beszélgetésbe a gazdasági felelős. A sportolók vi­szik el a legnagyobb részét, ért­hetően, hiszen a megyei I osz­tályban szerepelnek, nem is akárhogyan. A sakkozók a férfi és női kézilabdázók az első he­lyen állnak a tabellán. Termé­szetes, hogy akik jobban dolgoz­nak, azok részesülnek nagyobb anyagi támogatásban is. Jól fe­jezi. ki a különbséget az összeg, amit háromnegyed év alatt ki­fizettünk. Sportra közel 15 ezer forintot, míg kulturális célra — könyvvásárlásra — alig 1800 fo­rintot. Persze, ez egy kicsit túl­zás, mert ha beleszámítjuk a különféle üdültetésben részt ve­vők szövetkezeti hozzájárulását, már nem ennyire szembeötlő ez az arány. — Csak az időhiány miatt nem alakult ki érdeklődés a kulturá­lis élet iránt, vagy mert nincs, aki ezzel foglalkozzon? — Is, is. Ha például aktuális ’s sokakat érdeklő előadássoro- ■atot szervezünk, akkor sokan látogatják ezeket a rendezvénye­ket. Jói működik a munkásaka­démia és már évek óta rendsze­resen kötünk szerződéseket a TIT-tel. Jelenleg is több, úgy gondoljuk, széles körű érdeklő­désre számítható előadást szer­vezünk, még erre a hónapra. Mint már említettem, ez majdnem tel­jes egészében női üzem. Ezért biztosak vagyunk abban is, hogy mindenkit érdekel majd dr. Buga László előadása, amelynek címe „Az arcápolás művészete” lesz. Ezt gyakorlati bemutató egészíti ki. Sokon ülik körül a televízió­készüléket a „Kék fény” műso­ránál. Nyilván azért, mert soka­kat érdekel. Ezért felkértük Sza­bó Lászlót, hogy beszélgessen dolgozóinkkal a modem bűnül­dözésről. Kacérkodunk olyan gondolattal is, hogy létrehozunk közösen a vasipar KlSZ-fiatal- jaival egy irodalmi színpadot. Ez — úgy gondoljuk — felkeltené az érdeklődést és gyarapítaná azoknak a táborát, akik szeretik az irodalmat. Szépek és megvalósíthatók ezek a tervek, amelyeket a Szarvasi Ruházati Ktsz-ben hallottunk és reméljük, a tervek nemcsak ter­vek maradnak. B. O. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igaz- I gatóság nagyszabású beruházási programot készített az algyői szénhidrogén-medence árvízvé­delmére. A nagykiterjedésü olaj- és földgázmező ugyanis hazánk legmélyebb fekvésű területe alatt húzódik meg, s az ottani öreg Tisza-gátak különben is felújí­Néhány veszélyes békéscsabai közlekedési gócra szeretném fel­hívni a figyelmet, és kérni az il­letékeseket, hogy a gyalogosok és I tásra szorulnak. A munkálatok 1970-ben kezdődnek és mintegy három évig tartanak. Ezidő alatt a szénhidrogén-medencét övező gátakat mintegy 20 kilométer hosszúságban korszerűsítik. A tervek szerint a töltéskorona szélessége mindenütt eléri majd a 7 métert. a járművel közlekedők biztonsá­ga érdekében — ha átmenetileg is — sürgősen intézkedjenek. Az Irányi utcában az AKÖV szükség-parkolóhelyet rendezett be, s az amúgy is szűk utcában, különösen rossz idő ecetén ve­szélyes a járművek közlekedése. A Tanácsköztársaság útja és a Mednyánszki utca sarkán a bontott épület romjai az úttestre kerültek. A szükségmegol- dásként úttestre terelt gyalogos forgalom beszorul a már fel­festett záróvonal mellé. Igen komoly baleseti veszély van a nap minden szakában. .»wwwwwwwmwwwwwvwwMvwwwwww Képes közlekedési mozaik HM A korszeró Tanácsköztársaság útján Jelenleg törvényen kívüli állapot van. A jelzőtáblák még nincsenek wnt. a négysávos útból kettőt elfoglalnak a parkoló járművek, marad a régi két sáv járművek, gyalogosok teljesen rendszertelen forgalmára. (Fotó: Demény)

Next

/
Oldalképek
Tartalom