Békés Megyei Népújság, 1969. április (24. évfolyam, 75-96. szám)
1969-04-28 / 95 . szám
1M». április 21. 5 Vasárnap Megjelent a primőr paradicsom, uborka —Békéscsabán kevés, Orosházán sok árut hoztak a tsz-ek —Drágult a sárgarépa és a petrezselyem ára Bér a hideg tavasz miatt sokat késtek a primőrök, a piacokon most már mégiscsak megjelentek nagyobb mennyiségben is. Békéscsabán a szokásosnál lényegesen nagyobb volt a legutóbbi hetipiac. Különösen tojásból hoztak sokat a termelők, összesen 14 szer 540 darabot, s ez lenyomta az árakat is, 1—1,10 forintért adták darabját. A primőr-félékből is jó volt a felhozatal, különösen salátából, összesen 12 ezer 630 fejet hoztak a termelők, átlagosan 2,50—3 forintért adták. Zöldpaprikából 6 kilogramm érkezett, darabja 2—3 forint, retekből 3075 csomó, melyet 2,50-ért adtak csomónként. Zöldhagyma 1160 csomó, s már 1,40-ért is lehetett kapni csomóját. A gyermekék örömére komoly mennyiségben érkezett paraj is és az előző hetipiacokhoz viszonyítva lényegesen csökkent az ára. összesen 233 kilogramm érkezett, s kilóját 8—10 forintért adták. Megjelent a sóska is, melynek ára 10 forint volt kilogrammonként. Sajnos, a Békéscsaba és környéki termelőszövetkezetek kevés áruval jelentkeztek, s így nem mutatkozott meg piacszabályozó szerepük. Annál nagyobb volt az orosházi piacon a felhozatal a termelőszövetkezetek részéről. A piac irányítója és árszabályozója, a Dózsa Tsz volt, melynek korszerű pavilonjában friss árut kínáltak, mégpedig elfogadható áron. Ez a szövetkezet már paradicsomot és uborkát is hozott az orosházi piacra, valamint zöldpaprikát. A paradicsom kilóját 30, az uborkáét 60 forintért adta, a paprika darabját pedig 2,50-ért Szarvason a naposcsibék voltak keresettek, s ezek ára a korábbihoz képest csökkent. A naposcsibe darabját 5—6, a kisliba darabját pedig 24—26 forintért adták. A primőr itt is igen kapós volt, bér kevés volt a felhozatal, mert retekből csupán 200, zöldhagymából 280 csomó érkezett. Az árakat 'érdemes összehasonlítani. Békéscsabán a sárgarépát például igen drágán adták a termelők a korábbi árakhoz viszonyítva. Kilója 14 forint volt, de helyenként 16—18 forintot is kértek. Hasonló ára volt a petrezselyem-gyökérnek is. Szarvason viszont 10—12 forintért adták kilóját. A fiatal orosházi festők tárlata lapunk szerkesztőségében Már hagyományos, hogy a Békés megyei Népújság szerkesztőségének előcsarnokában másfél, kéthavonta miniatűr-tárlatok nyílnak. Legutóbb Póka György gyulai rajztanár ex libris gyűjteményének legszebb lapjait mutat, ta be," tegnap délelőtt pedig a fiatal orosházi festők csoportjának három tagja, Feldmann Tibor, Dénes Sándor ég Fekete János 15 olajképe került az előcsarnok falaira. A kiállítás megnyitásán jelen voltak a megyei pártbizottság, a városi pártbizottság, a KISZ megyei bizottsága, valamint a Népújság szerkesztőségének vezetői, munkatársai. A fiatal festőket Sass Ervin, lapunk kulturális rovatának vezetője mutatta be a vendégeknek és a szerkesztőség tagjainak. Ifi. Oláh Ernő vésztői pályázónk nyerte a „Rejtvény-tavasz—69” kétezer torintos első díját A Békés megyei Népújság „Rejt- | vény-tavasz — 69” című pályázata | 25 rejtvényből állt, ezekből állíthatták össze olvasóink Ady Endre ismert versének két sorát („Felszállott a páva a vármegyeházra, Sok szegény legénynek szabadulására”), melyet a rejtvényszelvényekkel együtt be kellett küldeni. A kiírás értelmében tegnap délelőtt szerkesztőségünk előcsarnokában tartottuk meg a pályázat nyereménytárgyainak sorsolását. Az első díjat, l db 2 ezer forintos vásárlási utalványt, a Népújság ajándékát ifj. Oláh Ernő, Vésztő, Várkonyi u. 26. pályázónk nyerte. A vásárlási utalvány Békéscsabán, a Centrum Áruházban váltható be. A további díjak nyertesei: 1 edénysorozat 375 forint értékben, a Népújság ajándéka, nyerte: Rácséi Magdolna, Bcs., Lenin út 7; 1 db 10x140 cm-es Record szőnyeg, a Békéscsabai Szőnyeg Htsz ajándéka: nyerte: Dinya Margit, Bcs., Kötöttárugyár; 1 db Rakéta gyártmányú férfi karóra, 333 forint értékben, a Centrum Áruház ajándéka, nyerte: Ungi Imre, Bcs. Ku- lich Gy. Lkt. 26; 1 db Smena fényképezőgép, az Állami Biztosító ajándéka, nyerte: Berki András, Gyula, Földvári út 14; 1—1 db | Pax töltőtoll; nyerték: Mórocz | Lászlóné, Okány, Hunyadi út 12, és Bagi Klára, Bcs., Sallay u. 10; 1—1 db golyóstoll, nyerték: Kaba Margitka, Bcs. Aulich u. 15, Nagy Sándor, Sarkad, Sirály u. 7, Szabó József, Bcs. Munkácsy u. 9; 1—1 db könyvet nyertek: Auspitz Zsuzsa, Orosháza, Kossuth u. 6, Ágoston -Ágnes, Bcs.. Degré u. 23, Schwalm Adám, Gyoma, Miklós út 1, Hack Ferencné, Bcs. Rózsa Ferenc u. 26, Szűcs Lászlóné, Bcs., Tanácsköztársaság útja 21, Gyulafalvi Jánosné, Bcs., Tanácsköztársaság útja 10, Nyúl Sándor, Bu- i dapest, Csalogány u. 23, Dankó Pálné, Szárvas, Jókai u. 31, Bagi Istvánná, Bcs.. Munkácsy u. 9, Szabó László, Jókai u. 31, Bagi Istvánná, Bcs., Munkácsy u. 9, Szabó László, Bcs., Kulich Lkt. 7, Tóth Tibor, Bcs., Dózsa u. 3, Szabó Julianna, Bcs. Felsőkörös sor 20, Balogh Mária, Bcs., Kiss Ernő u. 7, Dinya Margit, Bcs., Kötöttáru- gyár, járási tanács építési és közlekedési csoport, Orosháza, Dózsa u. 11. Nyerteseink a nyereménytárgyakat 1969. április 28-tól május 3-ig vehetik át Békéscsabán, a Népújság szerkesztőségében (Szabadság tér 17, III. emelet, 12. szoba). Nincs pedagógushiány, nem lakik senki albérletben A pedagógiai főiskolák, egyetemek zsúfoltsága, a minden évben megismétlődő túljelentkezés a pedagógusi pálya közkedveltségét igazolja. Míg a városokban nem okoz gondot a nevelői állások betöltése (sőt, sokszor kell visszautasítaniuk a jelentkezőket), a vi- dók panaszkodik: pedagógushiánya van. Az okot elsősorban a községek, kisebb települések kínálta élet- és munkakörülményekben kell keresni. Mi az, ami vonzza a fiatalokat? A lakás, a jó munkahely, a megfelelő anyagiak, a szórakozási lehetőségek. Tudja-e biztosítani mindezt a fiatal szakemberek számára „a külterület”? Sajnos, még nem egyértelműen igen a válasz, de a városi, községi tanácsok az országos szervek segítségével máris sokat tettek: az újabb szolgálati lakások biztosítása, a rendkívüli feljebb sorolások, a jutalmazások, a kedvezményes OTP-hitelakciók és az illetményföldek a vidék szaktanári és nevelői ellátását, valamint a stabil nevelőtestületek kialakítását segítik. Zielbauer György, az igazgató Hogyan realizálódik mindez a gyakorlatban? Erre kerestünk választ a kétegyházi általános iskolában. Az iskolához 22 tanár és 8 óvónő tartozik. Mind a harminc pedagógus főiskolát, illetve egyetemet végzett, képesített nevelő. „Nem átjáróház a mi iskolánk” — mondja Zielbauer György igazgató. — Pedig a nevelőink közül 23 nem idevalósi. Ennek ellenére négyen már 10—15 éve itt tanítanak. Ebben az évben három új ember került hozzánk. Bartáné és a Szloszjár házaspár. Szolgálati lakással, 200 négyszögöl kerttel fogadtuk őket, s ők is, mint minden pedagógusunk, a kertek beszámításával fél hold illetmériy- földet kaptak. A többieknek saját házuk van, vagy rokonoknál, szülőknél laknak. Albérletben lakó pedagógusunk nincs. 1966 előtt három ház épült OTP-kölcsönből. Ezekben öt család lakik. Az új, kedvezményes hitelakció óta négyen építkeztek, mindannyian külön családi házban laknak. Az otthonok mindegyikében van villany, vízvezeték, fürdőszoba vagy mosdófülke. A 24 családból 16 vett tévét, egynek van gépkocsija (kettő eladta, kellett a pénz a házépítésre) — A község és a pedagógusok? Két-három év már pozitív irányú változást hozott. Túl vagyunk a befeléforduláson. Pártszervezetünk megerősödött, tagjai tevékeny részesei a község életének, formálásának. Ebben az évben pedagógusaink segítségével alakult meg a helyi tsz férfi-, női és vegyeskórusa. Máris híre van. A régi dalárda tagjai is kérik felvételüket. A nőtanács munkáját pedagógusok végzik, ők vezetik a területi KISZ-szervezetet is. A községi agitációs-propaganda munka irányítója, az MHSZ tiszti tagozatának vezetője szintén pedagógus. De aktívan dolgoznak a Vöröskeresztben, a TIT-ben, a művelődési házban is. — Tudja, az eredményeket ösz- szegezni — hálás és könnyű feladat. Eljutni az eredményekig — ez már nehezebb. Mert talán a legalapvetőbb a jó emberi kapcsolatok kialakítása, olyan munkahely, ahol a munkatársak kedvvel, örömmel dolgozhatnak. Igyekszünk megbecsülni az újakat, értékeljük munkájukat, elfogadjuk véleményüket. Valahogy az alábbi jelszó jegyében: Segíteni, követelni, ellenőrizni — de emberségesen! Határozott, modern arcú kismama Szloszjár Györgyné. Fiatal diplomás, tavaly végezte el a Szegedi Tanárképző Főiskolát. Biológia. mezőgazdasági ismeretek gyakorlat-szakos. Az ötödikesek osztályfőnöke. Magyar—orosz szakos férjével egy iskolában tanítanak, ők a példaként említett „új tanerők”. A hangulatosan, szépen berendezett lakásban illatos kávéval fogadnak. „Igen. van másik szobánk is, de az még üres, előbb tévét, ölelj kályhát, szőnyegeket vettünk” — mondják. Mindketten kondorosiak, mégis itt akarnak letelepedni, már kérvényezték is a kedvezményes OTP lakásépítési kölcsönt. „A négyszáz négyszög- öles telket már megvettük, meglehetősen olcsón. 13 ezer forintért. Közelebb leszünk majd az iskolához és csak jobb a saját ház, mint a szolgálati lakás. A tervek szerint jövőre kezdjük meg az építkezést” — beszélnek felváltva terveikről. — A községi életforma nem jelentett problémát számunkra — Márta tanár néni állítja a férj —, hiszen mindketten falusiak vagyunk, én tanyáról indultam. — Számomra a hely volt idegen — gondolkodik Márta —, jó lett volna Kondorosra visszakerülni, azonban nem volt hová. Megpróbáltunk városban elhelyezkedni. de nem tudtak mindkettőnk számára állást biztosítani. Lakást meg egyáltalán nem. Júniusban végeztünk, és „elszaladgáltuk” a nyarat — hiába. S aztán egy nap alatt megoldódott minden. — Nevemre szóló levél érkezett Szegedre Zielbauer igazgatótól. Érdeklődött, elvállalnám-e itt, Kétegyházán az állást? Meglepett, honnan tud „létezésemről” — emlékezik nevetve az ifjú férj —, kiderült, édeklődött az egyetemen s ott engem ajánlottak. Szeptembertől már a nyolcadikosok osztályfőnöke voltam. Szeretek itt lenni, a hivatásszeretet sok mindenen átsegíti az embert. — A kezdeti idegenség bennem is feloldódott — veszi át a szót ismét a feleség. A szülők szeretnek és tisztelnek minket, szó sincs például a Szegeden tapasztalt, sokszor oktalan szülői akadékoskodásról. A tantestület is befogadott minket, megszoktuk, megszeg rettük egymást. Nem volt nehéz, az átlagéletkor 30—40 év. És jövőre még több fiatal jön hozzánk. Mivel kevés a szórakozási lehetőségünk, szombatonként baráti összejöveteleket tartunk vagy beutazunk a közeli Gyulára, Békéscsabára. És nemsokára hárman leszünk, nem lesz időm az unatkozásra. Szeretnék egy évig itthon maradni a picivel. Sebesi László tanító Tizennyolc éve oktatja az alsós nebulókat Kétegyházán Sebesi László. Orosházi születésű, de már idekerülésekor pontosan tudta, mit vállal. Évekig járt ugyanis Orosháza határába, a Rákóczi-te- lepre tanítani. — A feleségem idevalósi, de elsősorban nem ezért maradtunk meg itt. A szolgálati lakás vonzott ide annak idején minket is. Aztán rengeteg tennivalónk akadt A Petőfi-telepre kerültünk (oda, ahol most Szloszjárék laknak), az volt a község legelmaradottabb része. Nagyon sok felnőtt nem tudott írni, olvasni. A feleségemmel, aki szintén pedagógus, tanítottuk meg őket a betű értésébe. Megszerettek minket. A feleségem 1954, én 1958 óta vagyok tanácstag és jelenleg a művelődési állandó bizottság elnöke. Volt — és van közéleti gondunk elég: vízellátás, ároképítés, társadalmi munka szervezése, panaszok kivizsgálása — ezeket mind el kellett végezni — és közben értetlen emberekkel vitázni. Aztán 1961-ben kölcsönt vettünk fel, építkezni kezdtünk — letelepedtünk. Szép, kertes házunk van. Szórakozni keveset járunk. Elfoglal a munka, a tévé, a kertészkedés, a zene. — Az új pedagógus-generáció? Nagy részük már ittmarad. Van lakása, itt a művelődési ház, ahol tárlatokat, író-olvasó találkozókat, klubesteket szerveznek. És a ma fiatalja könnyen oldódik, barátkozó. De az egyedülálló pedagógusnőknek még mindig nehéz, nem könnyen találnak partnerra. * A Zielbauer igazgatóval folytatott beszélgetés közben kicsit csalódottan vettem tudomásul, hogy Kétegyházán „rossz helyen kopogtatok”: nincs pedagógushiány, nincs albérletben lakó nevelőjük, nincs képesítés nélküli pedagógusuk, „nem átjáróház” az iskola, és a pedagógusok igenis részt vállalnak a község életéből. Aztán sorra felvetődtek a problémák, a hiányosságok, a tennivalók, amik azonban mégsem riasztják el a pedagógusokat. Mert otthont biztosítottak számukra, mert megbecsülik munkájukat, és részt vállalhatnak a község életének formálásában. Ezek pedig a letelepedés legalapvetőbb feltételei. Lipták Judit
