Viharsarok népe, 1950. november (6. évfolyam, 255-279. szám)

1950-11-19 / 270. szám

VIHARSAROK NÉPE 4 5 Lásson munkához a kereJki állami gazdaság békebizottsáiga l békebizottságot annak idején cereki állami gazdaság dolgozói megválasztották. Az öttagú bi- teág a pártszervezet vezetésé- azonnal hozzáfogott a mnuká- ;. GyűkLekon, röpgy ülése ken és mélvo3 Lőszélgelérek alkalmával lertottók a dolgozókkal a béke iiilősógét és fontosságát. A jó világosító munka mogmutatko- t a békekölesönjegyzé-mél r a ke­li állami gazdaság dolgozói, több mint 100 ezer forint békekölcsönt jegyeztek, a békealáírásoknál pe­dig- egy emberként tettek hitet a béke mellett. A békobizottodk áld í válnál-: mun­káid a termelésnél is éreztette ha­tását. Az őszi betakarításnál lő0—- 200, sőt 2ö0 százalékos teljesít­ményekkel bizonyították lie a ke- reki állami gazdaság dolgozói, hogy hű harcosai a békének. Ezek az eredmények eltiizakodouá tették a béke&zaüságst ültek babéi óikra. A világra szóló menyek észievét'onül sietnek el ettük. A niá odik békokongresst- is joteníő.égéie, amely november m, 5-én zajlott le Budapesten, ir nem hívták fel kellően a dől­tök figyelmét. Budai Sándor to- nész, aki egy éve dolgozik a ké­ri állami gazda ágban, csal: va- nicskét tud erről. Sokáig gon- Ikozik, mire eszébe jut, hogy Ije­dtek erről neki valamit. Pedig .ebnes ember. A háború emlí- ,éio hangosan tiltakozik: sYol- ■n a fronton. En nem akarok Sgegyszer háborút, mert az nyo­morúságot, szenvedést, bánatot okoz.« Dolgozni akar, a íizenhároth tehenét ápolni. »Hat várandós /van köztük — a borjakat is én aka­rom gondozni, amíg fel nem Cse­pelednek.« Azt már nani tudja, hogy Angliába nem engedték be a Béke Hívei Világkongresszusának tag­jait. Azt sem tudja, hogy a világ békeszerető népei s a tőke elnyo­mottjai ma Varsó felé néznek. Kukukk György lóápoló egyálta­lán nem ismeri a békemozgalmat. Kehi nem beszélt senki ilyesmiről. »Két lieto vagyok itt, azóta nem hallottam a bükéről beszélni, sen­kit.« Két hét hosszá idő ... Különösen ha világeseményekkel mérjük. Ta­lán még, két hete sincs, hogy Joliot Cnrio világhírű francia profesz- szor kijelentette: »A békének nincs szüksége útlevélre... A lake út­levél nélkül utazik!« Ezt és ennek a jelentőségét nem tudják a kereki állami gazdaság dolgozói. Kém tud­ják, hogy .Varsóban ma megálljt kiáltanak a háború őrültjei felé azok, akik a világ dolgozóinak sor­sát szívükön viselik. A kezeld állami gazdagig béke- aktíváinak azonnal mankához kell látni A pártszervezet vegye kezébe is­mét a vezetést és indítsa üreg a felvilágosító munkát. Olyan esemé­nyek történnek ma a békemozgalom frontján, amelyeket bűn elhallgat­ni. A kereti béksbizottság és a pártszervezet tartozik ezzel a dol­gozóknak, akiknek harcos, építő mankójukban újabb lend ülőiét'-je­lent majd a békééit való foko­zott harc. Fel tehát jó munkára a régi szorgalommal és lelkesedés'nll ) (Furák) A SZERKESZTŐSÉG VILLÁMA BÉKÉSERDEI FÖLDMÍ5VESSZÖVET KEZET TERMELÉSI FELELŐSEI Eddig mindössze 29 száraléfera teljesítettétek a növény­termelési szerződések kötését. Te mégis a szerződéskötés helyett baromfi felvásárlással foglalkozol. Nem volna helyesebb, ha először is a termelési szerző­déskötések sikeréért dobóinál? DOLGOZÓ PARASZTOK! Mázán János medgyesbedzásl 2 holdas dolgozó paraszt btirgonyabeadását 13* százalékra teljesítette. Ezzel a béke mel­lett szavazott. Kövessétek példáját! MEGYÉNK ÜZEMEINEK DOLGOZÓI! A mezőhegyest gépjavító üzenj dolgozói a II. Békevllág- kongresszüs tiszteltére munka felajánlást teltek. Isaszygi And­rás 3 tagú brigádja vállalta, hogy a mimikában levő göz ke még hátralevő javítását és teljes felszerelését az előirányzót! 473 munkaóra helyett í®9 óra alatt elvégzik. Kövessétek példaj irkát, immkafelajánlással járuljatok hoz zú a Békevilágkfliigresswis sikeréhez! ÜZEMI DOLGOZÓK! Megkezdődtek az Ss/.i oktatások. Vegyetek részt minél na­gyobb számmal a szemináriumok«», politikai iskolákon. A ta­nulás új lendületet ad a termelés fokozására, a béke megvé­déséért vívott harcotokban! Mi nem romok között meggyötörteit, hanem új házakban, boldog emberként akarunk élni Kimondhatatlan gyűlölet tölt el kor, mikor olvadom az njság- n, hogy az aljas imperialista gi banditák iskolákat, kórházakat imbáznak Koreában. Száz és száz zermekot, anyát pusztítanak el, színek nyomorékká. Amikor a :abad Kép ke|&4 meUékletébon tóm az . elpusztított, felégetett >reai városokat, falvakat, 1941 t eszembe. Eszembe' jutnak a mibatámadások, Budape: t rom- i, az c hozój, a sok árva. Koreá­in most ugyanez van. Vér, halál, iszfcnlás. Hazánkban pedig a dol- izók hatalmas lendülettol az öl­es terv sikeres megvalósításáért »reolnak. De mindenütt ott látjuk '• ifiket is. Minden erőjükkel iizdonek ők is a termelékenység ■»«dóséért, élnek azokkal a batal- ,aá lehetőségekkel, melyeket népi unok rációnk biztosit számunkra. munkásfiatalok ott vannak az :yetemaken, főiskolákon, szak- ettségire mennek. Tanulnak ... Amerikában és a többi imperia­lista országokban esak a kivált­ságosok tanulhatnak. Ott a rnixn- k ásszá lök gyermekei előtt zárva van a tanulás felé vezető út. Es ha mégia. valahogy sikerül egynek- Jgynek tanulnia, tudását csak úgy tudja értékesíteni, ha megtagadja szüléit, osztályát, a jnunkásosz- tályj. A felszabadnia» előtt ná­lunk is igy volt. Ba Truman, az atomlovag újra ezt szeretné visz- ezaállitani egy harmadik világ­háborúval. De rosszul számit. A világ minden becsületes dolgozója, bókét. akar. Ezért dolgozunk, ezért termelünk napvól-napra többet, mert mi nem meggyötőrien, ro­mok között, hanem új házakban, boldog emberként akarunk élni. Az ifjúmunkások is ezért tanul­nak fokozottabban, fejlesztik szak- mai tudásukat, hogy ezen keresz­tül még jobban kivegyék részüket a béke megvédéséért, ötéves ter­vünk sikeréért vívott harcból. Balogh Mihály ifjúmunkás, Békéscsaba^ Magasépítő NY. Hogy iiviíre kétszer annyi gyapot terén jen. Három évvel ezelőtt, amikor 7.i- monyi János egyik szomszédjának azt mondta, hogy ő ezen o darab földön jövőre gyapotot termel, ki- nevefctók s esak legyintettek: — Nem lesz abból semmi. Nem te­rem meg a Kiskunság földjén. Ma már bebizonyosodott, hogy Kiskuh- ságban is, az Alföldön. is, Bihar­ban, Békés megyében is megterem a gyapot. Aa idén máx az országos átlagtermés bárom, a megyei jte- dig i négymáznás volt. A dombegy­házi és a mezőierényi állami ear daságokban hat mázsát is elértekül jóból jött. Nehezen várjuk ess előadásokat, A gyapottcrroolő olvtár-ak nem elégedtek meg az eddig elért ered­ményekkel; hanem azt igyekeznek tovább fokozni. Tudják, hogy fon­tos ipari növény á gyapot- Álla­munk minden leltet őseget megad a továbbtanulásra. Békéscsabán, a mezőgazdasági szakiskolában egy tanfolyamok szervezett, aliovn az ország minden részéről eljöttek a gyapottermelők. — A szovjet tapasztalainkból so­kat tanulunk, — magyarázza Hor­váth Sándor elvtárs, aki Áte lami Gazdaságok Országos K$zgpont> amelyókből megismerjük, hogy au kell előkészíteni a gyapot alá a földet. Megismerjük a növényt, a veiét.t, az ápolást és végül azt is, hogy a szovjet emberek milyen szorotottel takarítják le munká- j ok gyümölcsét. — Amikor az előadó elvtárrak a szovjet kolhozok munkájáról tar­tanak előadást, előkerülnek a fűző­tek, jegyezzük a szavakat — veszi át a szót Barabás Béla, akit a gyapottemieló kísérleti gazda-ágból küldtek ide, hogy megismerje a heliyes gondozást. — Először megtanuljuk: a gya- pottermelésbez szükségei a jó mun­kaszervezés. Ernőikül nincs jó gya- po; termés, megismerjük magút a növényt, meg azt, hogy milyen mű­velést kelt adni a talajnak. — A talaj megművelésénél első- torban fontos az, hogy a földet, melybe a következő évben gyapot korül, ősszel jó mélyen felszánt­suk. A gyapotnak olyan földet kell meri Siket, minden gondilláinkat, ígyailiA. fésűtőllik~n este újra népne- urlSértek zletre gyűltek ősz- ’e a népnevetek. Nehezen indáit felszólalás. V ida e'vtirs is bé­táméit: mik'nt érvelt Mészáros slv.ínkuál. Olyan volt n hozzá­tok) a most in mint máskor: ál- ohmos. Nem olyan sokan szóltak azzá... többen is meglehették j Ina. ö— Ha más k néni szólnak már, imán lom én is, mit tapasztaltam igyancsuk Mészároséknál, ahol ida elvlírs is volt, — állott fel iaijy János elvtárs, pirtütkír. h- ncilctv: népnevelő munkáját, igy sóit: ■— Mikor bementem István bá- yámékkoz, nem azzal kezdtem, iagy a krumpli, meg a kukorica- leadásról lenne szó. A:t mond­ani: A napokbant amikor talál- caztam Isívín bátyám Lajcsi fiá­tól, az egyetemistával, úgy elgon- iolkoztarn. Mennyire megváltozott i családjuk élete, a mlénkével !gyűlt... Emlék szik a bolettás vi­lági« István bátyáin? Akkor min­den nap megperdülhetelt a dab a háza felelt is... Most meg vasárnap csak elnéztem: mind a háromi nagy fiának: Jóskának, Pistának, Lajcsinek szép ruhája, szép csiz­mája van. Igaz, a Pista most A»- fona ruhában volt. Hadnagy a honvédségnél, paraszlgyerck létére. Mai idra, meg Eszti is cíinosan öl­tözne!:... Amint olvastam otthon a Szabad Földet, csak eszembe jut: Ezeket a fiatalokat, a Mészárosé­két baj fenyegeti, mint ahqgy minket is. AT- ne mondd, hallod. Tán esak nincs az újságban a gyerekeim neve, —- hökkent meg István bátyám. — Névszcrint nincsenek em­lítve az igaz. Az van benne, hogy az anisrilMi töltések a világ dol­gozóinál: békéjére törnek, E közé öli is beleszámítanak... Azután csajt azt gondoltam, hogy Mészá- roséknali is kellene tenni még valamit a saját épségüliért. Nelcdi is érdekük, hogy szét ne bom­bázzák a házukat. Meg nehogy úgy járjanak, mini tokán « ko­reaiak közül, hogy legyilkolták őket. — Ugyan, János. Egy embertől nem sok függ. Nem kérdik az amerikaiak, meg Titoék: No, akar­tok-e háborúi? — ezt hallottam — szólt közlzc Mészáros István. Meg os.t’ nincs is puskám, mivel harcolnál: a békéért ? M'h al harcolunk Istv<sn bá­tyám. Úgy, hogy bead ma­ga is az államnak a krumplijá­ból, meg a tengeriből. — Os:t’ használ az, azt hi­szed?... megijednek tán attól a háborús gyujtogatók? — nevetett fel István bátyáin. •—< Kom tréfa es pedig. Há ma­ga csak egy mázsa krumplit, meg legáiább két mázsa kukoricát ad, am trin a szomszéd Vargáik is, meg vagy ötszázan a községünkből, na­gyon szép halom lenne a«: krumpli­ból, merj kukoricából. Sok község­ben, sok halom lesz, ha mindenki igaziból a békére gondol. Sok mun­kás élelmét, több gyár felépítését, több szén, vas, gép, ruha, cipő termelését biztosítja ez. WWaXlod, igazad von János .,. igazad — lepődött meg az öreg. — így az ősssetartásbem is, meg I» gazdasági életlen is erősebb bzse az ország. Ha meg szükség lenne, ükkor népünk erejét, honvédségünk még jobb felfegyverzésétel U meg­acélozhatjuk .., Akkor oszt nem hogy ők kérdeznék meg magát, meg mindenkit, akartok-e háborút? hanem mi mentijük: Vigyázzatok bitangok, mert feleltek a háboríts gyújtogatásért. Látva erőnket, majd gondolkodnak rajta, hogy bélever- jék-c fejüket a falba a gazok, A krumplival, meg a kukoricával is egyre erősítjük a béke falát, azért, hogy ha mégse volna eszük és meg­tennék a rosszat, minél jobban szét­loccsanjon a fejük. A békebástya legkeményebb pillére, a Szovjet­unió is biztosíték erre, meg a vi­lág népei... Mert István bá­tyám, nekünk naponta kell a béké­ért harcolni. Amint látja, minden egyes ember számít. így aztán sze- ■mélyxzerint is , mindenki felelős a békéért, Mert minden egyes ember erejéből össze téve lesznek a mil­liós erők. Amikor a párttitkár elvtárs befe­jezte beszédét, sokan szóltak hozzá, ki, hogy világítaná meg ezt e kér­dést, még más oldalról is. El is határozta: Ezután minden egyes népnevelő értekezletre egy-egy &y< n példával ts felkészül. (T. O.) kijelölni, amely három, vagy négy évvel ezelőtt volt istálló trágyával megszórva. Pontos az, hogy gya­potot gyapot után no vessünk, mert akkor a kártevők elszaporodnak, — szól közbe Zimouyi János. — Annak a földnek, amelybe gyapotot vetünk, — mondja Ba­rabás elvtár», — könnyen felme­legedő, barna, lazaazerkezetü talaj­nak kell lenni. Most ismét Zimenyi elvtárs ve­szi át a szót és elmondja, hogy a vetést esak akkor szabad meg­kezdeni, ha a talaj 14 fokra, a le­vegő legalább ltí fokra felmelegfr- dik. Ez a megfelelő felmelegedé» igencsak április 22 körül követke­zik be. A földbe a magot 3—4 centi mélyre kell elhelyezni. A eor- távolságot, ha a növényt kézi erő­vel munkálják, akkor 60, ha gépi erővel, akkor 70 centiméterre kell hagyni. A kapálást annyiszor kell végezni, ahányszor a növény meg­kívánja. A gyapotot egyelni, haoe- csohii és tetejezni is kell, mert így magasabb termést is hoz. — Különös gondot kell fordí­tani a kártevőkre is, — mondj» ismét Horváth Sándor elvtárs. — Nagy ellensége a gyapotnak a le­véltetű, ez ellen nikotinos és káli­szappanos oldattal tehet védekezni. Június közepén kinyitnak az első virágok. A virágzás után körülbelül 60 nap múlva a növény kovád, vagyis megérik. Megkezdődik a be­takarítás. A betakarításnál nagyon fontos a jó munkamegszertezéej hogy a termést megvédj ük az el- huÚástúl és az elpiszkolódástól. A Szovjetunióban járt elvtársaklől tauulluk, hogy a gyapettenneiö brigádot. 16— 18-ag munkac adatokra kell felosz­tani, mert igy a mnriások ít>l josífc- ményiiket 20—30 százalékkal is ma­gasabb) a tudják emelni. Azt is tő­lük tanultuk meg, hogy a gyapot szedésénél háromrészes kötényeket kell használni, mert így rögtön osztályozhatjuk a megérett vattát — veszi lát a ezót ismét Zimonyi elvtárs. — De elmondták még a* elvtáreak azt is, hogy hogyan kell a betakarított termést szakszerű­en raktározni és szállítani. Tanulnak az elvtársak. Négy hót eheliév©! visszameunok munkahe­lyükre, városukba, falujukba és ott továbbadják azt, amit a szovjet tapasztalatok alapján tanultak, hogy jövőre minden katasztráli* holdon duplája teremjen az eddi­gieknek. (bőgőig)

Next

/
Oldalképek
Tartalom