Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1928. október

10 8. kezeti békességet, óvjuk meg a nemzet nyugalmát, kíméljük egymás tisztes­ségét, ne becsméreljük egymás hazafiságát, ne csak ajkainkon éljen a Pax és a Justitia gyönyörű jelszava, hanem juttassuk azt diadalra a türelem és megértés gyakorlásával. Hiszen annyi ennek a szerencsétlen országnak az ellensége a határokon kívül, annyi az élet terhei miatt elégületlen szív a hatá­rokon belül, olyan messze van még egymástól a különböző társadalmi osztá­lyok lelke, annyi közöttünk az ellensége a vallásnak és a tiszta erkölcsnek és annyi boldogtalanság telíti meg a haza lakóinak szívét, hogy most minden egyháznak összes belső erőit és külső eszközeit az egységesítő szeretet kifej­tésére, nem pedig a visszavonást szító ellentétek kiélezésére kell fordítania. És én erősen hiszem is, hogy az a háborús betegség, amely ma a népek, nem­zetek, társadalmi osztályok, egyházak, érdekközösségek, irányzatok, csopor­tosulások és egyes emberek szívében az önzést és a türelmetlen elfogultságot megtermi, csak átvonuló betegség, amelyből ismét ki fogunk gyógyulni. Leg­alább is mi evangélikusok nagy türelemmel és igaz szívvel erre törekszünk. A türelemben és a kitartásban azonban erőseknek kell lennünk, mert a Krisztus gyönyörű vallásának eszményei az utóbbi időkben széltében hát­térbe szorultak. Az evangélium lelke, veszendőben van. A keresztyénség erkölcse és felfogása mindenütt veszti uralmát. Ma mindenféle eszmeáramlat­nak nagyobb a kelete, mint annak, amely Jézus lelkéből áradt ki e világra. Az. egyoldalú és elfogult önzés, a türelmetlenség, szeretetlenség trónusokon ül, Krisztus lelke pedig száműzve bolyong. Ezért terjed ma az anyagiasság, az örömliajhászat, a gyűlölködés, az erkölcsi hanyatlás és a babona. Azoknak kell hát a Krisztus leikét hathatósabban képviselniük, megszólaltatniok és a társadalomba beleoltaniok, akik a Krisztus híveinek tartják és nevéről neve­zik magukat. Különösen azonban nekünk, akik a krisztusi léleknek az evan­gélium által örökösei vagyunk. Nagy megnyugvásomra szolgál, hogy az esperesi jelentések megvigasz­talnak, hogy az egyházmegyékben az apák lelke már ismét felébredt. Alko­tások igazolják felébredését. Örömmel sorolom fel azokat az egyházközsége­ket, amelyek az utóbbi tíz évben alakultak és azokat a templomokat, amelyek a háború óta felépültek. Csak azért teszem ezt, hogy szívünk bátorítást, lel­künk bizodalmat nyerjen a jövendőre.: Kelenföld, Pesterzsébet, Mezőtúr, Gyula, Gerendás, Csabacsüd, Nagymágócs—Arpádhalma, Csépa, Kornádi, Budafok, Battonya, Mende már szervezkedtek, Pécel önállósult; szervezés alatt állanak: Kiscsákó, Csanádapáca, Mezőhegyes, Nagylak, Pestszentlőrinc, Páhi. — Templomot építettek: Gyula, Mezőtúr, Kispest, Kelenföld, Csepel, Veresegyháza, Budapest X. kerület. — Új intézetek és intézmények is léte­sültek és pedig: A Veres Pálné-liceum, mely most alakul át kollégiummá és a budapesti főgimnázium internátusa. Szarvason és Békéscsabán pedig árva­ház nyilt meg. Mindezek az alkotások azt igazolják, hogy egyházunkban él az evan­géliumi buzgóság lelke. Ez a lélek szólaltatta meg az új harangokat és az új orgonákat is, amelyek a háború miatt elnémult harangok és orgonák helyére

Next

/
Oldalképek
Tartalom