Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1928. október

10 8. kezeti békességet, óvjuk meg a nemzet nyugalmát, kíméljük egymás tisztességét, ne becsméreljük egymás hazafiságát, ne csak ajkainkon éljen a Pax és a Justitia gyönyörű jelszava, hanem juttassuk azt diadalra a türelem és megértés gyakorlásával. Hiszen annyi ennek a szerencsétlen országnak az ellensége a határokon kívül, annyi az élet terhei miatt elégületlen szív a határokon belül, olyan messze van még egymástól a különböző társadalmi osztályok lelke, annyi közöttünk az ellensége a vallásnak és a tiszta erkölcsnek és annyi boldogtalanság telíti meg a haza lakóinak szívét, hogy most minden egyháznak összes belső erőit és külső eszközeit az egységesítő szeretet kifejtésére, nem pedig a visszavonást szító ellentétek kiélezésére kell fordítania. És én erősen hiszem is, hogy az a háborús betegség, amely ma a népek, nemzetek, társadalmi osztályok, egyházak, érdekközösségek, irányzatok, csoportosulások és egyes emberek szívében az önzést és a türelmetlen elfogultságot megtermi, csak átvonuló betegség, amelyből ismét ki fogunk gyógyulni. Legalább is mi evangélikusok nagy türelemmel és igaz szívvel erre törekszünk. A türelemben és a kitartásban azonban erőseknek kell lennünk, mert a Krisztus gyönyörű vallásának eszményei az utóbbi időkben széltében háttérbe szorultak. Az evangélium lelke, veszendőben van. A keresztyénség erkölcse és felfogása mindenütt veszti uralmát. Ma mindenféle eszmeáramlatnak nagyobb a kelete, mint annak, amely Jézus lelkéből áradt ki e világra. Az. egyoldalú és elfogult önzés, a türelmetlenség, szeretetlenség trónusokon ül, Krisztus lelke pedig száműzve bolyong. Ezért terjed ma az anyagiasság, az örömliajhászat, a gyűlölködés, az erkölcsi hanyatlás és a babona. Azoknak kell hát a Krisztus leikét hathatósabban képviselniük, megszólaltatniok és a társadalomba beleoltaniok, akik a Krisztus híveinek tartják és nevéről nevezik magukat. Különösen azonban nekünk, akik a krisztusi léleknek az evangélium által örökösei vagyunk. Nagy megnyugvásomra szolgál, hogy az esperesi jelentések megvigasztalnak, hogy az egyházmegyékben az apák lelke már ismét felébredt. Alkotások igazolják felébredését. Örömmel sorolom fel azokat az egyházközségeket, amelyek az utóbbi tíz évben alakultak és azokat a templomokat, amelyek a háború óta felépültek. Csak azért teszem ezt, hogy szívünk bátorítást, lelkünk bizodalmat nyerjen a jövendőre.: Kelenföld, Pesterzsébet, Mezőtúr, Gyula, Gerendás, Csabacsüd, Nagymágócs—Arpádhalma, Csépa, Kornádi, Budafok, Battonya, Mende már szervezkedtek, Pécel önállósult; szervezés alatt állanak: Kiscsákó, Csanádapáca, Mezőhegyes, Nagylak, Pestszentlőrinc, Páhi. — Templomot építettek: Gyula, Mezőtúr, Kispest, Kelenföld, Csepel, Veresegyháza, Budapest X. kerület. — Új intézetek és intézmények is létesültek és pedig: A Veres Pálné-liceum, mely most alakul át kollégiummá és a budapesti főgimnázium internátusa. Szarvason és Békéscsabán pedig árvaház nyilt meg. Mindezek az alkotások azt igazolják, hogy egyházunkban él az evangéliumi buzgóság lelke. Ez a lélek szólaltatta meg az új harangokat és az új orgonákat is, amelyek a háború miatt elnémult harangok és orgonák helyére