Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1928. október

11 léptek. Legyen áldott a hitbuzgóság, mely ezeket létrehozta és legyen áldott az alkotó egyházszeretetnek minden munkája és minden munkása. Az egyházmegyékből érkezett jelentésekből örömmel állapítom meg azt is, hogy a templom látogatása az evangéliumi szellem uralma, a híveknek egyesületi élete és az egyház iránt való érdeklődése mindenütt gyarapodóban van. Ennek fokozására sokat várunk a Luther-Szövetségtől, mely kerületünkben 12 egyházat kivéve, ma már mindenütt nemcsak megalakult, hanem működik is. Az erről szóló jelentésre már most felhívom a közgyűlés figyelmét. Sokat várunk az Evangélikus Papnék Szövetségétől is, mely lelkészeink mellé a legmegfelelőbb munkatársakat, a papnékat állítja a gyülekezet építésére. Sajnos, hogy az építőmunkában tanítóink még most sem fejtenek ki akkora buzgóságot, mint amekkorát tőlük egyházunk elvár. A javulás azonban náluk is örvendetesen észlelhető. Nem is azért említem fel a buzgóság hiányos voltát, hogy szemrehányást tegyek, vagy vádat általánosítsak, hanem csak azért, hogy o rendkívül jelentős munkás gárdát még nagyobb tevékenységre sarkaljam. De lelkészeinkben is fogyatékos még az evangélium lelke. Ezt igazolja az a sok kilengés, mely a fegyelmi ügyeket termi meg és az a sok gyümölcstelen élet, amely évtizedeken át legfölebb csak a rábízottakat tartja meg, de az egyházat sem külsőleg, sem belsőleg nem képes új alkotásokkal és megújult buzgósággal gazdagítani. Pedig mikor körülöttünk minden egyes egyház olyan nagy erővel és olyan céltudatosan dolgozik, akkor nekünk sem szabad tétlenül néznünk azokat a törekvéseket, amelyek nem csupán a többi egyház erősödésére, hanem a mi gyengítésünkre is szolgálnak. De szóvá kell tennem azt is, hogy a mai világot uralmába igázott idegen szellem már a lelkészek és tanítók lelkébe és családjaik körébe is beférkőzött. Nincs meg többé az a puritán evangéliumi szellem, az ideálokért élő és önzetlenül munkálkodó ama készség, mely elődeink életét olyan értékessé, családi körüket pedig olyan vonzóvá és tiszteltté tette. De nincs meg az a meleg testvéri szeretet sem, amely a még nem is olyan régmúltban egyházunk vezetőit és híveit egy szent családdá fűzte össze. A Lelkészegyesület és a Tanítóegyesület istenes munkát végezne, ha ezeket a jelenségeket a maga körében tanácskozás tárgyácá tenné és orvosolná. Mert csak lélekkel lehet lelkeket építeni és az életet széppé, bölccsé és boldoggá tenni. Én magam azzal leszek segítségükre, hogy folytatom az egyházak és iskolák hivatalos látogatását. Sajnálkozással vallom be, hogy szabályrendeleteink ama rendelkezésének, hogy tíz év alatt a kerület összes gyülekezeteit meglátogatni tartozom, nem voltam, képes eleget tenni. Ennek oka pedig az, hogy én a kánoni látogatást nem egyszerű megjelenésnek, és ünnepi átvonulásnak tartom, hanem napokig, sőt sokszor hetekig tartó komoly megfigyelő munkának. Ezért az én hivatalos látogatásom néha nagyon is sok időt igényel és sok fáradsággal jár. — Mindazáltal reménylem, hogy a még fel nem keresett egyházközségeket is rövidesen meglátogathatom. Egyébként az elmúlt közigazgatási évben Szentest, Csépát, Nagybánhegyest, Kecskemétet, Félegyházát, Lajosmizsét és Kerekegyházát látogattam meg. Szentesen szép egyházi életet és igen kiváló iskolát találtam és csak