Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1913-05-11 / 19. szám

BALATONVIDÉK 1913. junius 15. háború borzalmainak enyhítése, vagy annak a kívánságnak hirdetése, hogy a nemzetek ügyes-bajos dolgaikat bizzák a hágai békebiróságra ? Bizony ez apostoli működés. Annál is inkább, mert mikor a tökéletesített, moderu fegyverek utat törnek az ellenség hadsorában, mikor a halálra sebesített, iszonyúan hörgő harcos kezéből a rettenetes csatatüzben erőtlenül esik ki a kard, akkor még mindig nem bizonyos, hogy az igazság aratta a győzelmet!!! Valóban, akik igy beszélnek, missiót teljesítenek . . . azok apostolok. Megvan tehát a kapcsolat. . . Ki hinné hát el, hogy pünkösd ünnepének nagyságából csak egy keveset is levonna ez a kis összehasonlítás, mely otyan kinálkozóan vágyakozik toll alá ? ! ! íme, beszélhetünk hát együtt Kiisztus apostolairól és a béke apostolairól! Vagy Krisztus apostolai nem a béke jegj^ében, hanem állig felfegyverkezve törték a hit útját ? ! Midőn a szent apostolok a kei'esztség felvételére és bűnbánatra buzdítottak, eltelve a Szentlélek adományával s csodálatos szavaik első eredmény© a jeruzsálemi egyház megalapítása volt, akkor ezt a nagy sikert fegyveres beavatkozásnak, bemasirozásnak köszönhették ? Azt a sikert, mely a megtértek hitét ugy mutatja be, hogy az nem külsőség volt, hanem benső, meggyőződésből fakadt és másckra nézve is áldást termett? ! Azt a sikert, melyről maga a szentírás mondja: «. . . állhatatosak voltak az apostolok tanításában, a kenyérszegés közösségében és az imádságokban* (Apóst. csel. 2. rész, 42.)?! Hát fegyver létesítette a jeruzsálemi egyházat, az elaő hitközséget, mely ugy élt, mint egy nagy család, ellátva a szűkölködőt mindennel . . . mely lelki életet élt, belsejében megtisztulva, emelkedetten . . . melynek élete oly magasan állott, hogy akár hit, akár szeretet dolgában — bátran mondhatjuk — minden időnek követésre méltó például szolgálhat?! Nem, ehhez a fegyvernek semmi köze sem volt; aminthog}

7 nem a fegyver közvetítette Suttner Berta bárónőnek, Pass3'nak, Novikovnak stb., nálunk pedig Jókai Mórnak, Türr Istvánnak, nemzetünk nagy szónokának, Apponyi Albert grófnak a a jeles szociológusnak, Giesswein Sándornak, a békére irányuló apostoli törekvéseit és fáradozásait ! ! Nem, tisztelt olvasóim, itt nem a fegyverek szóltak ! Ez egy uj, hatalmas erejű tényező korunk életében! Itt eszmékkel, érvekkel harcolnak, . . lám Giesswein dr. épen most Amerikában fáradozik. . . Ez az uj, hatalmas tényező már Krisztus apostolainak nyomában jelent meg. Egyszerű, szegény halászemberek vándorbotot ragadnak kezükbe . . . bátran nekivágnak a világnak, mert a Szentlélek adományával vannak ellátva és a lélek ujjáteremtésének bámulatos munkáját végzik. A dolgoknak uj rendje alakul ki, meljet nem a győzelemittas hadvezérek és a királyok kardja alapoz meg, nem... ez más út! Ez Krisztus tanainak győzelmes útja; ezt az utat Krisztus katonái törték, igehirdetéssel, a hit szavának hatalmával! És ez az ut nőttön nőtt. Már nemcsak Palesztinát szelte át... átment távoli országokba is! Mindenütt nagy lön az Ige hatalma! A világ nagyot nézett s megdöbbent, mint Jeruzsálem lakói a szél zugásakor, mikor a Szentlélek eljött. . . Nagy gyorsasággal terjedtek az új tanok! Behatoltak mindenüvé., hiába voltak a bebörtönzések és üldözések ! Egy uj hatalom létesült, mely már oly hosszú időn keresztül irányt jelöl, még az ujabb idők vallástalansága s cinizmusa ellenére is ! Az uj tanok erős gyökeret vertek... a hit fája megizmosodott s a legnemesebb gyümölcsöket termette: a jócselekedetek gazdagságát, szeretetet,igazságosságot, méltányosságot... Ugyanerre int a béke apostolainak munkája! Tudják ők, hogy háborúk voltak és lesznek... ismerik a parancsoló államérdekeket ..Azt kívánják ők, hogy — ha lehet — intézzék el a nemzetek közt felmerült ellentéteket békésen... békebirósággal; azt kívánják, hogy kíméljék a drága emberi életet, hog}? ébresszék fel a jog és igazság érzését ... A liáboru óriási pénzbe kerül; még a szele is nagy károkat okoz... tudja ezt mindenki ...nálunk is... Mennyi kulturális intézményt lehetne létesíteni azon ar, óriási pénzen... Kórházakat, árvaházakat stb. . . . Hát nem apostol az, aki életet ment meg, hogy azt az életet a művelődés szolgálatába szegődtesse ?! Hát a panaszos fél maga vesz elégtételt s nem a bíróságnál keresi azt? Hát megszűnt már az érvénye Krisztus tanításának: «Szeresd felebarátodat, mint tennenmagadat» ? Hiába hirdette ezt az iskola is ? . . . a vallásoktatás? ! Érdekesnek tartom idejegyezni, hogy miként összegezi Kemény Ferenc a békeapostoíok törekvéseit : <A békebarátok nem akarják az emberi természetet mi voltábólkiforgatni, nem a meglevő állapotokat erőszakosan felizgatni, nem a hazafiságon csorbát ejteni, a katonaságot egy csapással eltörölni és az örökbékét parancsszóra megvalósítani. Nem akarnak az iskolákban amúgy is túlzsúfolt tantárgyak közé ujat becsempészni. Akkor tehát mit akarnak? Mi az egyénekben a jog és igazság érzését, a népekben az öszszetartozóság tudatát fejleszteni s általa a népbékót biztosítani akarjuk >. S ilyen értelemben a békemozgalom nem ábránd. Sokan gúnyolódtak már e kérdésen; különösen azok, akik az általános lefegyverzésre gondolnak, amitől sajnos — épen jelenünk mutatja — nagyon távol állunk ! Ezt nem lehet gúnyos mosolylyal elintézni, aminthogy a gúny fegyverei Krisztus apostolainak sem ártottak ! A békemozgalom jogosult, épen a liáboru teszi jogosulttá, fontossá és terjesztendővé. Kant azt mondja a <Zum ewigen Frieden* c. munkájában : <Der ewige Friede ist keine leere Idee, sondern eine Aufgabe, die nach und nach aufgelőat, ihremZiele bestándig náher kommt.» Olvastam az Országos Tan&regyesüakkor eltűnik vidékűukről a sokféle viziszárnyassal a kóc»agmadár. Szegényebb lesz vidékünk egy eredetiséggel. Istenem, Rondoltam, ez az úr mennyire sajnálja, hog.v 1—2 kóc»ag madárral szegényebb lesz az ország ! Hátha látná ezt a «ok kivándorlót, férfit, asszonyt, különösen a sok gyermeket, mint hagyják el végleg hazájukat. És elhagyják, mert mint többtói hallottam, nem tudnak itthon megélni. Kedvas Tanár úr, ha Ön szemtanúja volt volna ereknek a jeleneteknek, melyek engem is, pedig már nagyon kérget szivti vagyok, meghatottak, Ou bizonyéra hangosan sirt volna. Az egyik kivándorló, Udvarhelymegyéből, keservesen panaszkodott, hogy az árvii egészen tönkre tette ót. Termését tönkre tette a viz, vetni nem lehetett, mindene viz alatt volt. Eleségüuk elfogyott — folytatja panaszát —, takarmányunk nincs, illatainkat nem tudjuk értékesíteni, hölcsön pénzt nem kapunk, a pénzintézetek nem adnak. Nagyon de vagyunk sajnálva*, mondja tovább a székely atyafi; kellett valamit gondolnom, hogy magamon segítsek. Megpróbálom, elmegyek én is Amerikába. Nem akarom végleg elhagyni Magyarországot. Csak annyi pénzt szerezzek. hogy ami kis adósságom vau, ki tudjam fizetni. Nem kell nekem azután Amerika pénze. Igy gondolkodik sok kivándorló, s ezek vissza is jönnek ; de ^ár azután azok, akik gyermekeiket is kiviszik, alig jönnek • issza. Ha már kezembe vettem a tollat megengedi, hogy egyébről is irjak. A hajó, amelyen utazunk 176 méter hosszú, 19 7a m- széles, 4600 tonnás. Nagyon kényelmesen van berendezve s tekintve a ritka szép időt, valóságos gyönyörűség az utunk. Van rajta körülbelül 1500 kivándorló. De es nem mind magyar. Sokkal nagyobb számban vannak a különféle szlávok, németek, olaszok. Legközömbösebbek a németek. Nem veszik igen tragikusan a kivándorlást. Egy öreg fehérmegyei kivándorló asszony kérdésemre, hogy nem sajnálja-e szülőföldjét, hidegen azt felelte, hogy neki mindegy akár itt, akár ott temetik el. — A szlávok danolnak, táncolnak a hajó fedélzetén, a meghatottságnak semmi nyoma náluk. A magyarok csoportba állnak és énekelnek. Reggelenkiut szent éneket énekelnek, majd imádkoznak, utóbb másra is kerül a sor. Ma regijei ismét össze álltak, s miután el zengték szent énekeiket, el n *zép Mária énekeket é« elvégezték imádságukat, utána a himnusz következett. «Isten, áldd meg a magyart.* Soha sem ttiut fel a himnusz dallama olyan s*épnek, mint itt, nz Adriát járó Ivernia fedélzetén. Mikor utána el zeugték, hegy (Hazádnak rendületlenül légy hive óh magyar» és ahhoz a parancsszóhoz jutottak, hogy «itt élned, halnod kell>, vagy mikor a Kossuth-nótából azt énekelték, hogy (mindnyájunknak el kell menni,» (éljen a hasa> Újra elgondoltam, hiszen ez a nép szereti a hazáját, ragaszkodik földjéhez, miért kell mégis elhagyni hazáját ? De hát mikor olyan sok dolog van — Horatio —, amit — az ember — bölcseségével föl nem ér ! Holnap reggel érünk Messinába. Ott veszi át e sorokat az olasz posta. — Ha Monte-Cassinoba érek, majd onnan is irok egyről másról, mert igéretemet birja. Reménylem, hogy nem neheztel, hogy e'óbbi is irtam. Ez az előszava a monteca ssino levélnek. Isten vele 1 Tisztelő Uive Kroller Miksa.