Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1913-05-11 / 19. szám

8ALATONYIDEK 3 leti Köalöny egyik számában (Kemény Ferenc közlése), liogy egy franciabékeegyesület, az «Association de la paix par le Droit* a békemozgalma k történetéről már diapozitiveket készíttetett s szöveget is írtak hozzá ilyen cimmel: <Vers la paix» (a béke felé). Mindenesetre nagyon alkalmas arra, hogy nagy lépésekben vigye előre a béketörekvéseket s ellensúlyozza a «soKszor műsoron lévö> háborút ! A békemozgalmak hatalmas múlttal dicsekesznek, ép úgy, mint a krisztusi tanok. Nemde szép példája a világbékének az isztmoszi és olimpiai játékok ideje alatt fennállott istenbéke s a középkori Treuga Dei, melynek értelmében a fegyvereknek szerda estétől hétfő reggelig nyugodniok kellett ? ! Kétségkívül a háború borzalmaitól való iszon}

7odá3 teremtette meg az 1864-iki genfi konvenciót is ! Szépen terjed a békemozgalom . . . mind többen és többen, államok és egyesek, csatlakoznak hozzája ! Ez is a krisztusi tan elterjedettf égének következménye ! Mióta Suttner Berta bárónő regén }

7e megjelent: <Le a fegyverekkel >, a béke szózatát az egész világ visszhangozza. A Nobel dijat nyert művet majdnem minden európai nyelvre lefordították, mert a benne található eszméknek nagy szükségét érezte a világ ! Azóta Budapesten 1895-ben megcsinálták a «Magyar Békeegyesületet*, a rákövetkező esztendőben megtarták az első világbéke-kongresszust és interparlamentáris konferenciát s tartottak még konferenciát Londonban. Rómában, Chikagóban, Hágában és Bernben, hol megszületett a békeegyletek központi irodája. Nagyon természetes, hogy az uralkodók is a béke felé hajlanak, ameddig az országok presztízse megengedi... Néhány év előtt a Szerbiával való konfliktusunkból könnyen nagy háború lehetett volna (a mostani helyzetre itt hosszadalmas volna kitérni) . . . hogy elkerültük, abban ősz királyunk bölcs tapintatosságónak és a mostani nehéz időkben is hűségesen kitartó szövetséges Németországnak, a kontinens legerősebb hatalmának, van hervadhatatlan érdeme (1, Bogyay Kálmánné előadását) ! ! ! A békemozgalom a költőket is megihlette , Nagy Lajos a krisztusi tannal hozza összefüggésbe, midőn igy ír : < Harcbuti kifáradt lelkek menedéke, Légy üdvözölve, világbéke ! E jelszóval jött Krisztus is a földre, Hogy az örök harcot letörje.> A krisztusi igék lettek a mi édes hazánk életének is alapkövei. Azok adtak erőt, támaszt dicső eleinknek nemzetfenntartó munkájukban . . . nagy csapások idején belőlük mentettünk vigasztalást . . . Midőn pedig talpra álltunk, ismét csak a hit *olt az az erő. amely bennünket jobb jövőnk megteremtésének fáradságos megalkotásában segített! Méltán szóltak a magyar állam ezeréves fennállásának emlékére tartott ünnepségek a kereszténységnek, annak a nagy tényezőnek, amely hatalmas arányban járult hozzá hazánknak megalapításához, fokonként való megerősödéséhez és további fennmaradásához ! ! S most ezen kis párhuzam után a multakban elmélyedt figyelmemet hadd irányítsam a jövő felé. Jelenünket látjuk, tisztában vagyunk vele; jövőnk pedig Isten kezében van ! Jelenünk vérmes reményekre nem jogosít . . . sokan eltértek azoktól az alapoktól, melyekből hazánk «élete, fejlődése és virágzása* kelt! Ezek az alapok a vallásosság és hazaszeretet voltak! Korunk társadalma — mondjuk ki nyíltan — részben közömbös, részben vallástalan. Szomorú, sivár helyzet. . . Tény, hogy haladtunk, sikereket, vívmányokat értünk el, mióta nyugodtabban dolgozhattunk. . . Ki ne látná, hogy csodákat értünk el a mezei gazdálkodás s az ipar terén? Ki ne látná fejlődő kereskedelmünket? Gőzhajók, gőzgépek, vasutak, posta, táviró, telefon stb . . mily csodás alkotások ! Nem marad gondolat elrejtve, a gondolat testet ölt s gyorsan közvetíti a fény és az erő ! (Samassa egyik beszédéből.) Igaz. Minden csakhamar közös kincsévé válik az emberiségnek, mert a közlekedés gyors s mi sem áll útjában. Magam is készséggel ismerem el a természettudományok óriási haladását ; ám bármityen nagyok is haladásunknak és művelődésünknek alkotásai, bátor vagyok mint igazságot, kijelenteni azt, bog}' semmi sem jogosít fel bennünket arra, hogy feledésnek adjuk át Krisztus parancsát: «Imádd a te Uradat, Istenedet!* Pedig sokan sutba dobták... mióta több uj eszme és tan merült fel... a magyar társadalom egy része csatlakozott hozzájuk és görcsösen kitart a kereszténység ellen, sokszor talán divatból is! En azonban nem látom át, miért ne lehetne valaki nagy alkotó, vagy akár felfedező, békeapostol, vagy jótékony Mecénás, tudós, költő és író, szóval a kulturális és tudományos haladás előmozdítója vallásos alapon (vannak kivételek is)?! Tudománj

7 és hit nem zárják ki egymást, sőt ellenkezőleg egymást kiegészítik. Hitre van szükség első sorban! Olyan hitre, amely él, lángot fog és cselekvésképes... akár csak korunk békeapostolainak mély, meggyőződéssel teli hite, mely semmi nehézségtől sem riad vissza! Találkozol emberekkel — nyájas olvasóm — kik mellükre vágnak és nagy hangon emlegetik, hogy ők vallásos emberek és jó keresztények! Vájjon megszoktak-e jelenni ezek az emberek ott, ahol eszmék harcáról van szó? Tapasztalásból tudom, hogy nem. Belső tartalom kell idea «forma dat esse rei> ellenére is! En azt tartom, hogy a máz mellékes, a máz lepattog s szembeszökő a szomorú valóság. Uram, Istenem, mikor állítja ki a mai közömbös társadalom azt a falankszot, mely előrelátva a jövőnek esetleg késhegyig menő harcait, hadba indulni szándékoznék s mely a siker biztos kecsegtetésével vehetné fel a rendithetetlen meggyőződés eszmeharcát?! Apostoli hitnek, lelkületnek kell nálunk uralkodnia! Olyannak, amely a békeapostolokat jellemzi. . . legfőképen és első sorban azokban kell élnie, akik az apostoli hatalom örökösei, letéteményesei, képviselői! Olyan hitük legyen, mint az apostoloké . . . olyan erős legyen, mint a szél zúgása a Szentlélek eljövetelekor ! Ha először gyengén is fuval, mint Nagy Antal mondja, később hatalmas erőre kap, mely fákat képes tönkretenni, mely háztetőket bont meg és sodor el. Legyen hát ilyen a mostani apostolok szava is. Ne vesszen el a bék^apostolok szava <a pusztában*, hanem mint az orkán, reszkettesse meg a világot ; hitbeli meggyőződésünk pedig mozgasson meg fákat, hegyeket és házakat, rázza fel tespedéséből az erőinek pamlagán szunnyadó kereszténységet, teremtsen az apostolkodás birodalmában olyan szellemóriásokat, mint amilyen Prohászka Ottokár s akkor meglesz a jutalom. . . akkor valóban magasztos, szép jövőre lesz kilátásunk ! Bátorságra van még szükség, mely félrelöki a gyáva meghunyászkodást és kisbitüséget! A békeapostölok hajója nem ijed meg egy kis széltől, hisz' az a hajó vitorláját dagasztja és a hajó gyorsabban megy előre kitűzött utján ! Krisztus apostolai sem ijedtek meg! Eltelve a Szentlélekkel, az apostolok pünkösd napján milyen bátran szóltak! Már ezen első napon körülbelül háromezer embert nyertek meg igaz ügyüknek ! Nem is olyan veszedelem egy kis vihar. . . tisztítja a levegőt, mint Krisztus tanítása celenyészti a felhőket, az emberek gonoszságait.* Igaz, hogy Krisztus megígérte, hogy «a pokol kapui sem vesznek erőt* az egyházon, de azért nem árt, sőt nagyon kívánatos, hogy az apostoli hatalom letéteményesei kifényesítsék szellemi fegyvereiket, erősen szervezkedjenek és teljes felkészültséggel nézzenek szemébe esetleg már a közel jövőben megvívandó harcoknak. Az óvatosság nem árt, a szervezkedés erőt ad és a teljes felkészülés elmulasztása nagy hiba lenne, mely talán keserű megbánásra szolgáltatna okot! Quod Deus avertatü Hiszem, hogy ezen üdvös tanulságok levonásában senki sem ért félre! Tisztában vagyunk azzal, hogy mi az a felekezeti béke és minő jó hatásai vannak neki! Nem is támadjuk mi másnak vallását, csak a magunkét nem engedjük! Mi tiszteljük azt a másvallásut, akárki ember fia legyen, ha szivében pozitív hit lakozik, de megkívánhatjuk, hogy a minket megillető jogok érvényben maradjanak és azokon erőszakos mó| don rést ne üssenek. Ezt csak elvári hatjuk, ennyi csak megillet bennüni ket ! Az engedékenység itt rút megI

alkuvás volna, mely egy a gyáva halállal ! Dixi et salvavi animam meam