Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1942

- 100 a harmadikat ugarnak hagyják, de fekete ugarnak, azaz felszántják és pihentetik. A következő évben egyet fordul a beosztás : az őszi a második részbe kerül, a tavaszi a harmadikba, s az eiső lesz az ugar. A harmadik évben ugyanígy tovább megy a forgás, és be is fejeződik, hogy a negyedik évben újból elülről kezdődjék. Ez volt a középkor legfejlettebb, legtartalmasabb művelési formája, s megmaradt a legújabb időkig. Első meghirdetői és terjesztői a ciszterciek voltak mindenütt, ahová hatáskörük kiterjedt, s ezt a gazdaságtörténelem egyik legnagyobb érdemüknek ismeri el. A megérett termést a kor szokása szerint sarlóval aratják a régi időben, s kézi csépekkel csépelik ki. Egyik Cistercium-i kéziratos könyv nagykezdőbetűiben megörökítette a földmívelő szerzeteseket. Érdekes látni ezeken a XII. századbeli festményeken, hogy az arató ciszterci magas tarlót hagy, előre elkészített kötéllel köti át a kévét, csépjének a szerkezete, mérete, kötése pontosan olyan, mint a mai csépeké. A kicsépelt mag magtárba kerül. Ciszterci apátságaink leggondosabban épített épületei ezek. Híres volt Claravallis magtára, arnit Szent Bernát építtetett a XII. század első felében. Csodálattal írnak róla az idegenek és feljegyzik, hogy a 70 m. hosszú, kétemeletes épület: száraz, bolthajtásos, tűzálló, és kitűnően lehet szellőztetni. Ma is alig kívánunk meg magtártól sokkal többet. S hallottuk, hogy a bélakúti monostor magtárát a kalocsai érsek oly pompásnak találta, hogy 1344-ben el akarta kérni érseki székház céljaira. Ez, hogy t. i. a ciszterciek apátságaikban, de majorjaikban is mindenhol külön épületet emeltek a termés elraktározására, szintén útmutatás volt ott, ahol a régi szokás szerint földalatti vermekben tárolták a gabonát, s így majdnem állandóan dohos lisztből sütötték a kenyeret, amint erre a magyar gazdaságtörténelemből elég késői adataink is vannak. — A ciszterci szerzetesek maguk őrlik a gabonát saját malmaikban, pékműhelyeikben maguk sütik a kenyeret. Es maguk köszönik is meg, amikor napi imádságaikban többször felcsendül a mindennapi kenyérért a hálaadás Annak, aki szavukra mindennap leszáll a búzakenyér színébe. Ki tudta volna jobban, mint ők, a föld munkásai, hogy ezért Istent illeti a dicsőség, mert aki a rögberejtett -.magnak „a növekedést adja, az az Isten". Ciszterci monostorainknak az állattenyésztés a másik megélhetési alapia. Ehhez a tenyészanyagot először az atyaapátságtól kapják beruházásul, néha magától az alapítótól. Borsmonostor pl. az alapító Bors Domokostól 50 tehenet, 100 ökröt és 1000 juhot kap. Minden monostornak van tehenészete; az élelmezésben nagy szerep jut a tejtermékeknek. Fontos az ökrök nevelése is, mert a többnyire nehéztalajú és dombos irtásföldek megmunkálása, a hosszú és zord tél s a háromnyomásos rendszer követelményei miatt előnyösebb volt ökröt tartaniok. Es itt bizonyára a ciszterciek is tanultak Hazánkban. Lehetetlen ugyanis összeegyeztetnünk ismert gyakorlati észjárásukkal, hogy amikor megismerték nálunk a magyar ökör kiválóságát, át ne vették volna. Ugy,