Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1942

— 79 — mint ahogy a szentgotthárdi apátságot visszaállító Heiligenkreuz-i német apát tette a XVIII. század első felében, amikor ezt írja Szentgotthárdra jószágkormányzójának : „A németfajú szarvasmarha tenyésztését meg kel! szüntetni és a magyar fajtáét megkezdeni, mert ez az igavonásra jóval alkalmasabb." A ciszterci monostor birtokain az állattenyésztés az edzett, igénytelen, bátor, hozzáértő munkástestvérek gondja. Hogy ez a munka néha minő teljesítményi követelt egyesektől, arra beszédes adatunk van a XII. század második feléből. Claravallis ekkor tenyészete felfrissítésére Délitáliában tíz darab tenyészbikát vásárolt. A lebonyolítást három Claravallis-i munkástestvér végzi: Lőrinc és két társa. A szemtanú krónikás feljegyezte, hogy francia földön nemcsak a gyönyörű állatokat csodálták meg, hanem azt is, hogy egyáltalán sikerült a nagytestű, szilajtenyészetböl való félvad jószágokat három embernek az Alpokon áthajtania. Ez a feljegyzés a fajtanemesitésnek értékes középkori adata. Lótenyésztés is folyik a ciszterci birtokon. A ló hosszabb fuvarokra, lovaglásra nélkülözhetetlen. Ha az apátok az évenkinti nagykáptalanra utaznak, lóháton mennek. 1287-ben Zirc apátja tíz márka értékű hátaslovon indul Cisterciumba. Lovaikat szerették á ciszterciek ; még a nagykáptalani rendelkezésekben is nyoma van, hogy egyesek az őket vendégül látó útbaejtett monostorban több zabot követeltek lovaiknak, mint ahogy a hivatalos mérték szólt. Ugyancsak a ló megbecsülésére s igen jó gazdasági érzékre mutat a nagykáptalan 1157-i egyik rendelkezése: „A csikókat akkor kell eladni, amikor már négy fogat váltottak, de a további fogváltásuk még nem következett be." Ez az idő tudvalevőleg a ló 3'/2—4'A éves korának felel meg, ami azt jelenti, hogy már nyolcszáz évvel ezelőtt általános, minden ciszterci monostorra kiterjedő előírás volt az, hogy a ló csak teljes fejlettségi fokon álljon munkába. S hogy ez gyakorlati szempontból mit jelent, legjobban az tudná megmondani, akinek már volt dolga idő előtt befogott s ennek következtében hamar kimerülő, gyengelábú, fulladó, komolyabb viszonylatokban hasznavehetetlen lovakkal. Sertéstenyésztés minden monostornál van. Nagy segítség ebben a makkos erdőrengeteg. Bölcs rendelkezés a nagykáptalantól, hogy engedélyezi a hordozható szállásokat: a hízókkal nem kell éjjelre visszatérni a majorba, s így elkerülhető a fölösleges mozgással járó súlyveszteség. Ha az egyik helyen már felélte a nyáj a legelőt, szállásával együtt odébb költözik. Ez a rendszer a makkon való hizlalásnak, a sertéslegelő kihasználásának a korviszonyokhoz képest a legjobb megoldása volt. — Ugyancsak mindenütt találkozunk juhtenyésztéssel is. A gyapjú, mint a ciszterci ruházat anyaga, nélkülözhetetlen. Ha a monostor birtoka magasabb vidékre is kiterjed, s azon folyik a juhtenyésztés, szintén nem kell a majorba naponkint visszatérni. Máskülönben a pásztor-munkástestvérek nyájaikkal csak a kiépített major terű-