Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)

1925-03-08 / 65. szám

4. oldal.

BACSMEGYEI NAPLÓ

1925. március 8,

Az iró özvegye

Cselédszobából temették e! özvegy Lanka Gusztáváét

Valamikor olvasott, emlegetett iró volt Lau It a Gusztáv. Kortársa volt Petődnek, .lókainak s egyik szereplője a máreiusi napoknak. A nyolcvanas években Lanka Becskerekre került, ahol a vármegyénél kapott valami kis állást és ott élt kamatoztatva azt a nimbuszt, ami akkoriban a nagy Írónak még kijárt. Nyolcvannégy éves korában 1902-ben halt meg Becskereken Lauka Gusztáv. Örökséget nem igen hagyott. Néhány befejezeticn kéziratot s Jókainak és Petőimé Szendrey Júliának hozzáintézett pár érdekes levele volt minden, ami utána maradt.

Az irodalmi emlékeket felesége, Könya-Babinszki Katalin őrizte, akit az iró néhány évvel halála előtt vett nőül. Lacika özvegyének Torontál vármegye némi kegydijat szavazott meg, amiből egy ideig a szerényigényü özvegy meg is élt. Jött azonban a háború, a pénz értéke esett, a kegydij azonban netn szaporodott, Lauka özvegye eladta, kenyérré változtatta lakásának kopott bútorait. A háború befejezése után a kegydijat is megvonták az özvegytől, lakásából, a melynek béréi nem tudta fizetni, kftették s a magyar iró özvegye, hogy meg legyen a mindennapi kenyere, beszegődött mindenes cselédnek. Itt sem használhatták sokáig, kiöregedett, nem bírta a favágást, vizliordást - elbocsátották. Az uccára került nyomorgó asszonyt Szekeres József volt vármegyei hajdú megszánta, magához fogadta s á maga szegényes lakásában adott neki hajlékot.

Pár év előtt Torontálmegyc újból megszavazott Lanka özvegyének 12 dinár havi kegydijat, ezt a múlt évben felemelték 200 dinárra, a múlt hónapban pedig 400 dinárban szabták meg. A várva-várt 400 dináros kegydijat már nem vehette fel Lanka Gusztáv özvegye mert pénteken délután 6S éves korában hosszas betegség után — meghalt.

Szombaton délután 4 órakor volt a temetése. Egyszerű, cifraság nélküli temetés, amilyen egy szegény elhagyott asszonynak kijár s amilyet az elbocsátott vármegyei hajdú meg tud fizetni. A temetésen ott voltak a szomszédok s

A márványkéz

Irta: Diőszcghy Tibor

megjelent két becskereki magyar újságíró, jeléül, hogy a halotthoz a magyar irodalomnak is van valamelyes köze.

Hagyatékában semmi sem maradt. Férje irodalmi levelezését már előbb átadta Vinceltidy Ernőnek, aki azt felvitte BudapestVe.

Lauka Gusztáv özvegyének utolsó kívánsága az volt, hogy dr. Várady Imre, aki mindig támogatta őt, tudassa a halálhírt a budapesti Petőfi Társaság-gal.

A szegény, primitiv asszoy nagyon büszke volt arra, hogy férje tagja volt a Petőfi Társaságnak. Annak is örült, hogy a Petőfi Társaság időnként megemlékezett róla s küldött neki némi adományt. Két év előtt kapta az utolsó segélyt —* 6000 magyar koronát, amit akkor 14 dinárért váltottak be. Íróit sem igen tudta eltartani a szegény magyar irodain.,i. az iró özvegyének nem juttathatott többet.

Áthelyezik a szuboticai jogakadémiát

A jogakadémia Sarajevóba kerül — Suboüca gazdasági

főiskolát kap

A' suboticai jogakadémia ötéves fennállása óta nem egyszer állott már az áthelyezés veszedelme előtt.

einte azért akarták áthelyezni, mert Suöoticán a jogakadémiának nem volt megfelelő helyisége, később politikai okok veszélyeztették létét, mig most a közoktatásügyi minisztérium azért határozta el a jogakadémia elvitelét, hogy a Vajdaság speciális viszonyait tekintve, szükségesebb felsőbb tanintézetet állíthassanak fel Subóticán.

Értesülésünk szerint a közoktatásügyi minisztérium úgy döntött, hogy a suboticai jogakadémiát a jövő tanév elején Sarajevóra helyezik át, Suboticára pedig gazdasági főiskolát állítanak fel, amelyocn a mezőgazdaság elméleti és gyakorlati tudnivalóit adják elő.

A suboticai jogakadémia tanárai és hallgatói között nagy elégedetlenséget keltett a közoktatásügyi miniszter döntése és dr. Ačimovics Miodrág dék#i, a tanári kar megbízásából, Beugródba utazott, hogy a minisztert elhatározásának niegmásitására biria.

Az. hogy a suboticai jogakadémia fennállása nem biztos, meglátszik a hallgatók létszámában is. amennyiben a vidéki hallgatók egy része már az idén sem iratkozott be.

A fakultás tanárai főleg azért prote.stálnak az áthelyezés ellen, miért Subóticán már elhelyezkedtek. ■lakást szereztek s a sarajevói lakásviszonyok számukra majdnem any- Inyit jelentenek, hogy hontalanokká válnak. A hallgatóig is sokkal szívesei a vannak Subóticán, mint Satrajevóbaíi, mert itt alkalmuk van mellékfoglalkozáshoz jutni s önmagukat íentartani.

Subotica közönségére nézve sem közömbös, hogy elhelyezik-e innen a jogakadémiát, amelynek a városból és a környékbeli községekből igen sok hallgatója van.

Ha a suboticai jogi fakultás nem is váltotta <be azokat a reményeket, amelyeket a város polgárai hozzáfűztek, annyi bizonyos, hogy a tanári kar működése a város kulturális és szellemit életére fejlesztőén hatott s hogy az utóbbi esztendőkben a polgárság és a fakultás hallfKatói közt is zavartalan; volt a viszony.

Tagadhatatlan, hogy a tcr\ezctt gazdasági főiskolára nagy szükség van, s hogy a célnak legjobban megfelel, ha azt a Vajdaságban állítják fel. azonban ez nem teszi lehetetlenné. hogy a jogakadémia a Vajdaságban maradjon, űrre annál is inkább szfükség van, inert a törvények egységesítése után is igen sok olyan ueres ügy marad még. amelyet a Vajdaságban jelenleg érvényben lévő törvények alapján kell elintézni s a suboticai jogakadémia az egyetlen. ahol a jövendő bírák és ügyvédek számára ezeket a jogszabályokat is ismertetik.

Senkit a világon, sem gyöngét. sem erőst nein téliét tönk'c más.' mint a saiát keze.

(Oscar Wilde: De vrofmdis.)

Kövér üdére telepedett séta közben mellemre a kertben, mélységes szorongás fogott el és a szivem gvászindulót! dobolt nyugtalanító néger ritmusokra. Megmagyarázhatatlan idegesség borzolt tel. Nem mertem továbbmenni vagy hátrafordulni. megálltam egyhelyben ... mi ez, mi van itt. mi történik? Aztán körülnéztem az üszkösödé lombok közt s rájöttem mindenre, az ég citromsárgán derengett és a babonás hainalban üzemeiéi magas torony meredt előttem, aminek kire-hamva sem volt még huszonnégy órával előbb. Ez zavart meg az imént, most már tudtam, ez a meglepetés, változás a-megszokotton: ahogy minden alkotás nyugtalanító eleinte, á iszont — különös — eszembe .sem jutott az: miként kerül oda ez a groteszk éí fantasztikus építmény? Ott állt. minth: a földből nőtt volna ki. és én megelégedtem ennyivel, hiszen az ég ciíromsárgc volt egészen s tobzódott minden a va lószinüfleiiségben. És a keletkezés miit dig csoda, az egyszerű pipacsé akár : kilencedik szimfóniáé, vagy holmi csillagrendszeré. Később mégis szemügyre vettem a tornyot, s ekkor tűzpiros hajzata leányzó haladt el előttem, ruhátlanul és igézőén, a topáz-szemü nő, akit gyűlölettel és mélységes vágyakozással néztem, inig csak el nem tűnt: rám se pillantott és ásót vitt kezében. Néhány lépéssel odébb friss rögök jelezték a 'helvet, cl: ' cliöldelt valamit a gödörbe . . .

Sokáig nem történt semmi, itossznhosszt: idp múltán megint arra barangoljam egyszer a kerti utón s már

<

messziről észrevettem, hogy ez a félelmetes gödör nyitott szájjal tátong, mint felszakadt seb. Szélén óriási kődarabok hevertek, valamennyi emberi testrészekhez, hasonló, fej. lábszár, törzs, ka rok sáros-fehér márványból, de özek mind nem voltak szobornak, síremléknek, vagy ilyesminek darabiai. az kétségtelen. Nem mertem közelíteni, lehajtottam fejem és áhitatosan ellooództam. Az ég,ezúttal is megdöbbentett különös j színével, pedig most alkonyaira járt az idő s nemsokára egészen besöiétedett.

... És ezen az éjszakán bevonult varieté nézőterére a töpáz-szemii lány. ó. most dús selvemruhában. kövérkésen -és tunyán, mint éppen a legkegyetlenebb ragadozók. A szomszéd asztalnál foglalt helyet frakkos kísérőiével, aki szinte átlátszóan feliér volt' s minden tekintetben roppant irreális: másfélszeres embernagyság. mondjuk, és szelíd és bölcs az arca, mint tejszagu csecsemőké. Most már csak ezt a férfit néztem, nem tudtam levenni róla a szemem, az a ködös érzésem támadt, hogy ismerem és közöm van hozzá: talán éppen ö az én lelkem. Természetesen rögtön elhessegettem magamtól ezt a bolond 1 gondolatot, de azért legszívesebben odanentem volna hozzá, hogy figyelmezessem: menekülj innen, hagyd ezt a oesiiát, neked hivatásod van és nem szabad ilyen kis rongyra fecsérelned az idődet.

— Majd én hazakisérem. érteni nem kár. — szerettem volna ajánlani, önzetlenül, testvérileg, önfeláldozásból, de tudtam. hogy úgyis félreértené és cl fog utasítani.

A sápadt pincérek ezalatt egymásra íekintgettek. egyikük sem akarta kiszolgálni a különös vendégeket, nem mertek odamenni páholyukba. Sugdolóztak é egyik a másikat taszigálta. Végre is a zsonglőr fogta a tányérokat, tálakat, villákat. késeket, sülteket, poharakat, tor-Klicin Mita

a noviszadi radikálispárt polgármesterjelöltje

Dr. Damjanovics István járásbiró lesz a főkapitány

A noviszadi radikális klub — amint már jelentettük — elnöksége utján érintkezésbe lépett Szlepcsevits Milán főispánnal, hogy megtudja, vájjon a kormány állást íoglalt-e már a betöltésre váró noviszadi polgármesteri és főkanitányi állások ügyében. Szlepcsevits Milán főispán közölte a radikális klub elnökségével, hogy a bclügymini zter a főkapitány kinevezéséről már határozott, de a polgármesteri állás tekintetében a miniszter még semmilyen irányban nem kötötte le magát.

Megbízható helyről származó értesülés szerint dr. Damjanovics István novíszádi iárásbirót nevezik ki főkapitánnyá.

Popovtts Dákő, a radikális-párt elnöke, a radikális klub péntek esti választmányi ülésén beszámolt a főispánnal folytatott tárgyalásairól. A választmány a főkapitányi állás ügyében történt állásfoglalást tudomásul vette, de kimoti- 1 dotta, hogy felir a kormányhoz, hogv azoknál az állásoknál, amelyeknek kinevezése a főispán hatáskörébe tartozik, respektálja a főispán törvényes kinevezési jogát.

Hosszas vita indult meg a polgármesteri ál ásra való jelölés ügyében, ame’ynek során egyesek dr. Slefanovits Zsárkó volt polgármester, mások Mirkovits Giisa főgimnáziumi tanár, viszont mások Kiicin Mita szerkesztő, a noviszadi ujságirószekció elnöke mellett foglaltak állási.

A megejtett titkos szavazásnál Kiicin Mita szer' esztőre 40 és Mirkovits Giisa tanárra 23 szavazat esett. Dr. Stefanovils Zsárkóra, aki nem tagja a radikális pártnak, az elnök nem rendelte el a szavazási.

A radikális klub közölni fogja Slepcsevits Milán főispánnal, hogy a jelöléi csak a párt óhaja, de kabinetkérdést nem csinál belőle.

K icin Mita évek hosszú során át a radtk íiisparti Zasztava-nak volt a szerkesztője, majd újságíróból nemzetgyűlési képviselő és a Narodna Upravának földművelésügyi népbiztosa lett. Februárban a noviszadi ujs girószékció elnökének választotta mev.

.síEi,— msem mmmmmmmmsammmmmi

j iákat, fogpiszkálótartót, a nagyszerű

I burgundit, és a közönség feje fölött szép sorjában odaliajigálta mindezt asztaluk ra centiméternyi pontossággal a színpadról. Hátul a ruhatáros meg a jegyszedők kötelességszerüen tapsoltak,

mintha ez a szám is hozzátartozott volna a műsorhoz.

•A. férti nagy darab véres bifszteket tett a vürüshaju hölgy tányériára s némán inlett. hogy vagdalja össze. A Jazzband abbahagyta a tébolyitó muzsikát, a trapézon fejjel lefelé lógva maradtak lúgtornászok és mindenki odafigyelt, hogy most mi lesz? A nő elsáoadt, keze j remegni kezdett, leiette a kést. A bust ‘ mm darabolta fel.

— Kik ezek? — kérdeztem a íőpincertől.

Szája elé tartotta a szalvétát:

— Nem tudom. -- suttogta vissza ijedt arckiiejezéssel - minden évben eljönnek. kérem, ide ezen a napon és a népek furcsákat beszélnek, kérem, róluk. Azt mondják...

Intettem, hogy elég. Hát a gyilkosság évfordulóját ünnepli a vár? — kérdeztem magamtól — a nő ezen a napon ölte meg egyszer a férfit és ásta el szétdarabolt holttestét nálam az angclkeríben? És ekkor már szentül hittem, hogy a megkövesedett hulla elevenedik föl minden évben egyetlenegy éjszakára, a csodálatos építőművész, aki ilyenkor... Fizettem és rohantam haza zihálva s csakugyan ott találtam a kertben a második tornyot is.

, Most már bizonyosságot akartam. De előbb még tizenkét hónauig lakmározoít szivemből a kíváncsiság, aztán jött csak el megint a lázas, bolond, várandós ősz. Mint sznzleánv az esküvőjét, vártam a napot, amelyet kék jrónnal raizolt nyíl jelölt meg kalendáriumomban, és már jókor elrejtőztem a park bokrai között, órákig gubbasztottam mozdulatlanul,

inig csak a felhőszakadás zeugzetes dördülé.sekkei he nem űzött szürkületkor egyik pavillonba. Mire végétért az égiháboru, a föld már ldvajudta magából a misztikus, emberszabású kőtömböket, ott feküdtek egymás hegyén-hátán. prózai rendetlenségben. Nem gondoltam meg. mit cselekszem, csak felkaptam találomra egyik darabot s futni kezdtem vele a ház felé. Odabent letettem az asztalra és megvizsgáltam. Fehér márványból volt és emberi kézre hasonlított csakugyan meglepően. Tisztán megkülönböztethettem rajta az öt uiiat — a hüvelyk balról állt szembe a többivel, mint a jobbkézen — és a kidagadt ereket. Megmértem, tizenegy kilót nyomott. Azt terveztem, hogy, mint esztendeje, idén is elmegyek a varietébe s ha eljön a tavalyi pár, megfigyelem, hiányzik-^ a férfi jobbkeze? Ez a kísérlet mulatságosnak és érdekesnek tetszett eleinte, amíg eszembe nem jutott, hogy a köszobor, ha igy megfosztom iobbkezétől, nem tud majd éjszaka tornyot építeni. Ráeszméltem, hogy ebből bai lesz, a hetyke grimasz egyszerre lehervadt ábráz;: tómról és ha nem szégyenlem magam előtt, rögtön kidobtam volna ablakomon a márványöklöt. Mire való volt ez az ostoba tréfa! — téptem a haiam s elhatároztam, hogy a Varietébe nem megyek el.

Lefekvés előtt eszembejutott, hogy a rnárványkéz szobámban maradt. Papucsot húztam és átvitteni a szomszéd könyvtárterembe, ahol: becsuktam az egyik üvegajtós szekrénybe. Beethoven’ halotti maszkja mellé.

— A társaságra, azt hiszem, nem lehet panasza — búcsúztam el tőle most mar jókedvűen, hogy nem fogom látni.

A közbeeső szobaaitót kulcsra zártam be és ledőltem ágyamba Hamarosan el is nyomott az- álom. Nem tudom menynyit aludtam, csak arra emlékszem, hogy iivegcsörömpölősre ébredtem. Rüc-