Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)

1925-03-08 / 65. szám

1925. március 8. BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal CIRKUSZ a m ® Különvélemény (Remélem, hogy míg tz 'a cikk 2yomciába kerül, a pesti rendőrség nem fogja meg Leirer Amália gyil­kosát Ä legutóbbi nyomozások bi­zonyos garanciát nyújtanak .erre.) Tekintetes főkapitány ur és mélyen tisztelt 90 detektív, aki nyomoz éz ügy­ben, ne méltóztassanak minden áldott nap feltámasztani a holtpontot, mert most már igazán nyilvánvaló, hogy az áldozat öngyilkos lett. Különvéleményemet legyen szabad az alábbiakkal alátámasztanom: 1. Még eddig minden egyes áldozat­­öngyilkos lett, akinek nem találták meg a gyilkosát. Valószínűleg efelett! bána­tában. 2. Minden jel arra mutat, hogy ön­gyilkosság történt. A fél-monokli, a kesz­tyű, ez mind csali becsapás. Az áldozat nemcsak hogy igyekezett eltüntetni a bűnjeleket, de ál-bünjelekkel egyenesen hamis-vágányra terelte a nyomozást. 3. Ehhez a sokat emlegetett hamis vágányhoz tartozik az is, hogy az ön­gyilkos attól való félelmében, hogy rá­jönnek a bűntényre, kirabolta önmagát, ugyancsak azért, hogy félrevezesse' a nyomozó közegeket. Szegény rendőrség, persze, hogy ezek után abból a feltevés­ből indult ki. hogy gyilkosság történt. No de csakhamar a helyes útra terelte a nyomozást és nem fogta meg a gyil­kost, amivel burkoltan azt óhajtotta je­lezni, hogy gyilkos tulajdonképpen nincs is... Persze, a nyomozás érdekében úgy tett, mintha keresné az állítólagos gyilkost... 4. A lapok éppen eléggé kiélezték, hogy az. áldozat hallatlanul fukar nő volt, aki, ahol csak lehetett, megspórolt ejy pár garast. Zsugori volt. Semmire se költött. Hát feltételezhető, hogy ilyen fösvény nő költ egy gyilkosságra? Hi­szen jól tudjuk, hogy egy gyilkos — pláne rablógyilkos! — sok- pénzbe ke­rül, műiden elemelhető értéktárgyat el­visz. Ma már nincsenek önzetlen kéj­gyilkosok, akik l’art pour Fart gyilkol­nak, potyára. Bizonyos, hogy az áldo­zat meg akarta spórolni azt, amibe egy ilyen gyilkosság kerül és inkább maga tön a márványkéz jutott eszembe. A következő pillanatban recsegés-ropogás hallatszott a másik szobából, mintha valaki törné-zuzná a bútorokat. — Ki jár ott? — kiáltottam kétség­beesve. Nem kaptam választ. A kilincs megmozdult. Ijedten ugrot­tam fel. de az ajtó nem nyílott ki. Fei­­lélckzettem és éijeli szekrényem fiók­jában kotorászni kezdtem revolverem után. A kilincs újból megzörrent. majd leesett a padlóra, másik feléi odakint letépték. Két iszonyatos dördülés az aj­tó deszkáján: be akarják törni. Csön­gettem inasomnak és eltorlaszolíam magam az asztallal és a székekkel. A vastag dióíaaitó meghasadt a sűrű csa­pásoktól gyorsan elébetóltam ágyam és a szekrényt is. A másik szobából lépések z-aja hallat­szott — János, maga az? — A nagyságos ur csöngetett? — hangzott a válasz. — Ki van abban la; szobában? — kér­deztem most már sokkal nyugodtabban. —‘ Senki. Azután velőtrázó sikoltás: — Kéz... egy kéz a levegőben ... segítség! Tompa ütés... végigzuhant a földön. És megint reccsent az ajtó deszkája ... egv ütés. kettő, három... a harmadikra beszakadt. Tenyérnyi nyílás, de a tnár­­vánvkéz befér rajta. Azt még láttam, amikor felbukkant a szobában, rombolt és pusztított, bosszúból, mert meggátol­tam az alkotásban... most már tudom: a lélek támadt rá a testre. Jött felém a levegőben, vaktában ütött ionbra-balra és bezúzta á koponyám. Meg akart ölni, vizsgálóbiró ur. Ez. igy történt, nem beszélek félre . . . szó sincs róla, hogy az inasom ki akart volna rabolni és én leütöttem a levélnehezékkel. végezte el, mint ahogy a tanúvallomá­sok szerint maga mosott, vasalt és fő­zött. 5. Hogy végrendelet nélkül halt meg, ez is csak azt bizonyítja, hogy önkezé­vel veteti végett az életének és puszta fukarságból nem csinált végrendeletet; mert nem gcnoíta a famíliának, hogy örököljön. é. Eklatáns bizonyíték, hogy ő maga hirdette, hogy elutazik, amivel alaposan félrevezette a nyomozó hatóságokat. No de nem sokáig! Csak kiderült, hogy nem utazott el, hiába mesélte íi'mek­­fának. Ezt sikerült a rendőrségnél: be­bizonyítani. 7. A rendőri, riporterek is csak azt igazolhatják, hogy itt vak mi egészen ; különleges dolog történt. Különben nem f‘ Beogradból jelentik: Bolgár emigránsokból álló banda merény­letet akart elkövetni Kaifov bol­gár külügyminiszter ellen, aki Szófiába* B tog radon keresztül Genf be ül azik. Tizenkét tob-! álló banda Galolinánál, néhány kilométer* tiyiíQ Caribrod elölt, levegőbe akarta röpítem a Sitnplon-exoresszt, ame­lyen a külügyminiszter utazóit. A merénylet meghiúsult, mert a vonat Hz perccel korábban ment át a kritikus helyen. A banda tag­jai és a közelben lévő erdőben cirkáló katonai járőr között pus­­katiiz fejlődött ki, melynek során a banda tagjai elmenekültek. Kel­tő v már pénteken megérkezett Beogradba és folytatta útját Genfbe. Szófiai jelentés szerint Vanko Georgien, a bolgár kormánypárt tekintélyes tagja hirtelen meghalt igen gyanús körülmények között. Budapestről jelentik: Haller István nemzetgyűlési képviselő, volt közokta­tásügyi miniszter ellen, — aki a Tanító Bank bukása után jónak látta amerikai küéutra menni —• csalás miatt bűnvádi följelentést tett szombaton Preisz Gyu'a vállalkozó. A följelentés szerint Géczi Hugyec János és Géczi Hugyec Ede, Haller István társai 1924 január 24-éii ötven­ezer darab Budapesti Áruhitelbank­részvényt kináltak neki megvételre százötvenmillió koronáért. A bank boni­­tásáérí Haller István személyes felelős­séget vállalt. Preisznek azt az ajánlatot telte Haller és a két Hugyec-testvér, hogyha százötvenmillió részvénypakettet átveszi akkor a bank háromszázmillió alaptőkével paszománygyárat fog alapí­tani az ő számára. Preisz az üzletbe belement, kifizette a százötvenmillió koronát és várta, hogy mikor kap érte­sítést a paszománygyár alapításáról. Az értesítés egyre késett. Közben azután Preisz megtudta, hogy az Áruhitelbank a kosztpénzeket sem tudja fizetni, sőt a helyiségét is el akarja adni. A, vállalkozó ekkor felhívást intézett az Áruhitelbankhoz, hogy megállapodá­suk szerint intézkedjenek a paszomány­­gyár felállítása iránt. Az crélyeshangu levélre Haller István személyes tárgya­lásokat kezdett és haj'aodónak is mu­tatkozott a százötvenmilliót visszafizetni, rhmyeczék azonban az egyezséget meg­hiúsították. Végre is iava'y március hó 27-én megállapodás jött létre közöt­tük, hogy a százötvenmilliót némi valo­rizálással, körülbelül kétszázmillió koro­nával fogják visszafizetni, ezzel szemben írták volna meg olyan sokféleképpen az esetet. Jól tudjuk; hogy a rendőri riport mindig hűen fedi az igazságot. 8. Legfeljebb az igazság nem fedi hűen a rendőri riportot. Ez is egy bizo­nyíték. 9. A hazafias felbuzdulást ennél a gyilkosságnál is meg lehet találni. Való­­szinti, hogy a tettes rossznéven vette, hegy az áldozat eg^ külföldi állampol­­! gárral barátkozik. 10. Végül ilyen módon az ügy el is [van intézve, a megtorlás nem maradt I el, azaz a bűnös elnyerte büntetését. Mindezek alapján kérem, hogy a tet­­jtes nyomravezetőjének kitűzött tízmillió Ikémiát nekem- kiutalni szíveskedjék. Vanko Georgievet nemrég nevez­ték ki bukaresti követté és most kellett volna állását elfoglalnia. Gyomorhaja volt és operációnak akarta magát alávetni. A kezelő orvos röntgenvizsgálat előtt biz­­mut-karbont adott, be neki. Vanko Georgiev ezután alávetette magát o röntgenvizsgálatnak, három órá­val utána azonban hirtelen rosz­­szul lett, hányni kezdett és né­hány perc múlva meghall. Megál­lapították, hogy Georgievet meg­mérgezték. Vankov Georgiev an­nakidején Danev benső barátja volt és a Cankov-pártnaf: is tekin­télyes tagja. Pénteken este hat órakor Szto­­jancv Haraíamb kommunista kép­viselőt meggyilkolták, A gyilkos 'személyazonosságát még nem si­került a rendőri nyomozásnak megállapítani. Preisz lemond a paszománygyár alapí­tásáról. Azonban ezt a megállapodást sem tartották be. A vállalkozó nemsokára rájött arra, hogy a szindikátus, mellyel ő a meg­állapodást kötötte, közben megszűnt és egy uj szindikátus alakult. Követelőzé­sére az uj szindikátus tárgyalásokba bocsátkozott vele és újabb ajánlatot tett, amely az előzőnél jóval kedvezőt­lenebb volt. Az uj szindikáius mind­össze százmillió korona visszafizetésére kötelezte magát és ezenfelül harminc­nyolcezer darab részvényt adtak át tel­jes kártalanítás fejében Preisz vállal­kozónak. Preisz csak ekkor tudta meg, hogy becsapták: az Áruhiteibank ugyanis időközben a. Magyar Gazdák és Lóte­nyésztők Értékesítő Szövetkezetével fuzionált, úgyhogy az Áruhiteibank részvényei teljesen elveszítették értékü­ket. Preisz erre megtette a feljelentést, miután őt az Áruhiteibank bonitására nézve fondorlatosán megtévesztették és Haller, valamint a két bfugyec-testvér az ő jóhiszeműségét kihasználva maguk­nak jogtalanul anyagi előnyöket sze­reztek. A följelentést — hír szerint — újabb bűnvádi följe'entések követik a közel­jövőben, ugyanis a volt közoktatásügyi miniszter, — akinek nevéhez a nume­rus c'ausus-törvény meghozatala fűző­dik — mielőtt elutazott Amerikába, iöbbhelyen nagy előlegeket vett olyan fa-szállitásokra, amelyeket elfelejtett tel­jesíteni. Emiatt az összeférhetetlenségi bizottság elé kerül Haller István man­dátuma. Amerika mégis elismeri a szovjetkormányt Az Unió félti iávd-keleti gazdasági pozícióját Newyorkból jelentik: Hughes külügyi á'lamíitkár távozása után ismét élén­kebben tárgyalják Amerika politikai és gazdasági köreiben Oroszország elisme­rését. A kereskedelmi körök az elisme­rés mellett vannak, mivel Oroszország újjáépítése előnyös üzletet helyez kilá­tásba, amiben fölíétlen részt óhajtaná­nak venni. Az elismerésnél elsősorban Amerika távol keleti érdekei jönnek számításba. Az Egyesült Államok exportja a távol keletre tiz év óta állandóan nőtt, az amerikai kivitel 15°/o-a irányult a háború elo'tt Kína és Oroszország felé, most ped'g már 25/o-a. Az Unió kereskedői attól félnek, hogy az orosz—ispán egyez­mény megállítja ezt a növekedést, sőt esetleg ki is zárja az amerikai kereske­delmet Ázsia partjairól. Politikai és katonai tekintélyek, akik azelőtt az el­ismerés mellett voltak, mivel Oroszor­szágot japán ellensúlyozójának akarták Amerika oldalára állítani, most aggód­nak az ázsiai blokk miatt, amelyhez esetleg még Németország is csatlako­zik. A közvélemény lassanként Borah szenátor nézetét kezdi magáévá tenni, aki az elismerés mellett száll síkra. Ez mindenesetre erősiti és segíti az elis­merésért vívott küzdelemben, amelyet rövidesen győzelemre akar vezetni. Kardhoji és kenyér >4 magyar nyugdíjas katona­tisztek támadják a kormányt Budapestről jelentik: A Nyugdíjas Katonatisztek Országos Szövetsége pén­teken tartott évi közgyűlésén élesen tá­madták a felszólalók a kormányt, amely nem gondoskodik kellően a volt katona­tisztek, tiszti özvegyek és árvák hely­zetéről. Tilt Sámuel tábornok indítványt nyúj­tott be, melyben azt követelte, hogy ne csak az aktiv tisztek kapják meg, hanem a nyugdíjasok is a hetvenöt százalékos fizetési előleget. Nagy felzúdulással fogadta a közgyű­lés azt a bejelentést, hogy van egy ren­delet, amelynek érteimében detektívek a házmestertől szerzik be az informá­ciót arról a nyugdíjasról, aki valami­lyen hatósági bizonyítványt kér. — Elég baj, — mondotta a felszólaló — hogy magasrangu katonatisztek fe­leségei cseiédmunkát végeznek, ne já­rassák le a tiszti tekintélyt azzal, hogy a házmesterek bemondása alapján jár­nak el az ügyükben. Tálián Zoltán nyugalmazott altábor­nagy, a NyUKOSz alelnöke, támadta a kormányt, a nyugdíjasokkal és özve­gyekkel szemben tanúsított politikája miatt: — A tiszti becsület — kezde — állan­dóan más értelmezést nyer. Ferencz Jó­zsef például kénytelen volt felülni a ló­­vasútra, hogy tisztjei ne tartsák deho­­nesztálónak a lóvasuton való utazást, A vak katonatisztek polgári foglalkozá­sát nem tartom ugyan elítélendőnek, de a kormánynak kötelessége lett volna gondoskodni veteránjairól, hogy azok ne legyenek kénytelenek esetleg még olyan foglalkozást is vállalni, mely nem fér össze a viselt ranggal. Bethlen ki­játszotta a szanálási törvényt, akkor, mikor fizetésrendezés helyett előleget ad, miutáu a s.’.análási 1924:1V. törvénycikk világosan rendelkezik a köztisztviselők fizetéséről. Állandóan napirenden aka­rom a rajtunk esett sérelmeket tartani, nehogy a júniusi fizetésrendezésnél újra kijátszanak bennünket. A közgyűlés, melyen megoszült, rend­jelekkel borított öreg katonák százai, va'amint katonatisztek özvegyei és árvái veitek részt, oly értelmű határozattal ért véget, mely szerint a szövetség el­nöksége minden megengedhető eszközt igéhybe fog venni, hogy a kormányt jogfosztó szándékától eltérítse. Tisztelettel egy privátdetektiv. . (Stella.) A BOLGÁR TERROR LEVEGŐBE AKARTÁK RÖPÍTENI Ä SÍMPLON-EXPRESSZT, AMELYEN k BOLGÁR KÜLÜGYMINISZTER UTAZOTT Sünvádi följelentés a numerus clausus apja ellen Halier István volt közoktatásügy miniszter szélhámosságai

Next

/
Oldalképek
Tartalom