Bácsmegyei Napló, 1925. január (26. évfolyam, 1-29. szám)

1925-01-30 / 28. szám

6. oldal BACSMEGYEl NAPLÓ 1925. január 30. rek. alig vau valami. A berliniek a háború előtt büsz­kén hangoztatták, hogy az ő báljaik nem párisi bálok, ahot a nők éppen csak valamilyen kis darab szövette! takarják be magukat. — Nálunk felöltözködnek a nők — mondotta annak idején Jagow. a hírhedt rendőrfőnök és később kül­ügyi államtitkár — ha társaságba mennek ... Ezt a mondást ma már nem lehet a berlini nőkre alkalmazni. Helye­sebben szóivá nem lehet minden berlini nőre alkalmazni. Az Opera­bálon tucatjával voltak ■ olvari nők, akik annyira dekorálták magukat, amennyire csak lehetett.' A háború előtt bizonyára feltűnést, ha ugyan nem megbotránkozást keltett volna az ilyen öltözködés. Most alig tűnt fel. természetesnek találta mindenki. Nem kell külön kiemelni, hogy az Operabálon •nagyon jól mulattak az emberek. Táncoltak, udvaroltak, et­tek és ittak. A német főváros reggelt élete már megindult s az Operában még mindig vigadtak. A "palesztinai zsidó szabadáiiam megalapítója Budapesten Nahum Szokolov nyilatkozata a cionizmusról Budapestről jelentik : A keleti expres­­sel Budapesten keresztül utazott Nahum Szokolov, a cionista világszervezet végre­hajtóbizottságának elnöke. A cionista­vezér alacsony, kecskeszakállas, igény­telen külsejű "öregur. Hét nyelven be­szél s főleg a cionizmus diplomáciai ügyeit intézi, ilyen minőségben vett reszt a san-remoi konferencián is, ahol a nagyhatalmakkal elhatározták a zsidó szabadáiiam létesítését. Állandóan Lón-1 «ionban él. Az újságírók kérdésére aj következőket mondotta: — A cionizmus mai állásával — mon­dotta Nahum Szokolov — a legkeve­sebb ember és a legkevesebb ország van tisztában. Tudatlan beállítás az, hogy a cionizmus a zsidók részéről ki­zárja a nacionalizmust. Valaki lehet na­gyon ió zsidó, támogathatja a cioniz­mus eszméjét és amellett kötelességtel­jesítő, hű polgára lehet saját hazájának. A zsidóság végeredményben ma is nél­külözd az összetartó erőt. A zsidó ál­lam nem az, amely ezt az összefogó kapcsot pótolni tudja, lalán Ameriká­ban leginkább vannak tisztában a cio­­nizmus° eszméjével. Ezt legjobban bizo­nyítja az, hogy az amerikai parlament és az amerikai szenátus a legbuzgóbban támogatott, amikor az Egyesült Álla­mokban utón voltam. Akkor olyan hat­hatós segítségben részesültem, hogy a zsidó állam céljaira Amerikában több mint ötmillió dollárt sikerült összegyüj­­tenem. Ezt az összeget legnagyobb rész­ben az ez év április 1-én megnyíló jc­­ruzsálemi egyetem céljaira használtuk fel. Ez az egyetem még nem teljes, amennyiben még nincsenek meg összes fakultásai. Einstein professzor lesz egyik dísze az egyetemi tanári karnak. Ez az iskola természetesen nyitva lesz minden vallásii és minden nemzetiségű tanuló előtt. Az előadások héber és angol nyel­ven fognak folyni. Életem legnagyobb részét a cionizmus propagálásával töltöttem e'. Orosz szár­mazású vagyok és Varsóban a Hacefira nevezetű zsidó lapnak voltam a szer­kesztője. Nemsokára azonban Berlinbe kerültem, ahol a Die Welt című cionista fo'yóirat szellemi vezetését vettem á'. A legközelebbi stációm London volt. Sok munkámnak végre eredménye lett, amelyet még tökélesiteni kell. jelen’eg Romániából jövök, ahol a cionizmusról előadást tartottam a román királyi pár és a román kormány jelen étében. Azt hiszem, hogy ezzel az előadássá1, amcly­­lyel uj perspektívát nyitottam meg Ro­mánia előtt, némileg sikerült segítenem a romániai zsidók helyzetén. Most Ber­linbe utazón először, onnan Londonba megyek, ahonnan hivatalos ügyeim el­végzése után Jeruzsálembe fogok utazni. Látogatás a százéves Jókai özvegyénél „ A Jókai-centennárium ismét az érdek­lődés előterébe tolta Jókai második tele­­ségének, Nagy Bellának alakját. Nádas Sándor felkereste Jókai özve­gyét s a következő sorokat írja a láto­gatásról. Szörnyű nagy bérház az Akadémia­utcában, ahol Nagy Bella lakik. Négy lépcsőház és két utcára nyíló kapu, eb­ben a bérkaszárnyában, ennek a negye­dik emeletén lakik Jókai Mór özvegye, Nagy Bella, az egykori sziniakadémiai növendék, a költő utolsó szerelme. Valamikor egy egész' ország foglalko­­vott vele, évekig témája volt szalonok­nak s vasúti kupéknak, arcképét újsá­gok közölték s a kirakatokban minden­­leié látni lehetett. Most a gangon kell végigmenni s az ajtót egy öregedő, rosszkedvű cseléd nyitja ki, hogy az ember előszobájában, küszöbökön, öreg liázikiliticseken át odajusson Jókainó elé. Hatalmas asszony Jókainé özvegye. Jól néz ki, erős, impozáns jelenség. A régi képekről rögtön meg lehet ismerni, vonásai markánsak, arca tragikai arc, orra, nagy sasorr, táguló orreimpákkal, melyek lihegnek, ha valamit hevesen mond, vagy érez. Bőre sötét.- keleties szinti. Szeme szép, fekete és nagyi szen­vedélyt árui el. Szája határozott. Egész arca erélyes és okos. Sötét háziruha vau a méltóságos asz­­szonyon, fényes, fekete hajában nem le­­het*ösz szálakat látni. Feketét hoz be a cselédleány. Erről eszünkbe. jut, hogy Jókai szcreítc-e a feketét. Azt .feleli, hogy nem. Csak fe­hér kávét ivott. Egészen világosan itta Hogy mit szeretett enni? Mik voltak a kedvenc ételei? Elsősorban bableves. Magyaros bable­ves, csipetkével, ahogy vidéken eszik. Disznókörömmel. — Nagyon szerette a töltött csigát! — meséli az özvegy. — Mindennap este töltött, csigát akart enni! Kérdem, mi az a töltött csiga. — Közönséges csigabiga — mondja Jókainé. — Nagyobb kerti csiga fino­man elkészítve s aztán visszarakva a házába. Ezt és a puliszkát, ezt evett mindennap! — £s délben? — Délben a rendes ebédet ette. Amit mi ettünk. Délben nem volt válogatós! A falon egy fotográfia lóg. Jókainé szininövendék korában. Gyönyörű kép. Olyan szép, mint egy kubai nő. Mint egy hires, világraszóló kubai lány. Diá­déra van a fején. Haja hátraszoritva, gyönyörű szemei vannak, komoly, szent ihlet van az arcán. Kérdem, hogy milyen kép ez. Azt feleli,, hogy ez a kép abból a jele­netből van, amelyet Jókai még Nagy Bellának irt a Petőfi ötvenéves jubi­leumára, Budán játszották a Nyári-szin­­liázban, mert a jubileum nyárra esett. Júliusban lépett fel a Jókai jelenetében és szeptemberben lett Jókainé. Abban a karosszékben ülök. amely Jókai régi lakásából való. Szerény kis fotel. A Rákóczi-uton látni ilyeneket. Nyárspolgárok rendezkednek igy be, mikor megnősülnek. — Az óra és a képek — folytatja az özvegy — ez mind onnan van! S ránézek az órára. Jár. Mutatja az időt. Ezen az órán nézte Jókai, hogy hány óra van, Mutatói az órának némán hegyesednek, egyik lefelé, másik felfelé. Az óra él, Jókai meghalt. Az óra szive még ketyeg, egyhangúan, fölénycsenj iz­galom nélkül. Csak mutatja az órákat. Ha születik.valaki, akkor is jár, ha meg­hal Jókai, akkor sé áll meg. S ezek a képek. Szép kék szemével a hófehér Jókai gyönyörködött ezekben a képekben a falon s mos az én szemem ugyanoda néz, arra a helyre tapad, aho­vá egvkor Jókai tekintett. Kérdeztem, utaztak-e. Azt feleli, hogy nászúira Olaszország­ba mentek. Voltak Velencében, Rómá­ban, Nápolyban, Palermóban! Azonkívül is utaztak, Párisban voltak a világkiállításon. Ott nagyon ünnepel­ték Jókait. Külön ünnepelték, mint kitű­nő franciát. Franciául fogalmazta azo­kat a beszédeket, amiket a francia hal­hatatlanok estélyén mondott. Ezt az ö tiszteletére adták. Külön ünnepelték a franciaságát A hálószobába sétáltunk át. Itt min­den uj. Kivéve a paravánt. Az még Jó­kaié volt. »Csak mi ketten vagyunk itt régiek — mondta — én és a paraváu«. Végigmentünk a lakáson, újra és uira megmutatott mindent. A lakásban régi, szép hangulat van. Mintha egy múzeum­ban járna az ember. Egy asztalon Jókai kezének egy bronz maszkja. Meghatóan szép a keze. Hosz­­szu ujjai voltak, mint egy nőnek. A hüvelykujj belső oldalán egy mély lyuk látható. Az iróíoll ásta ezt a mé­lyedést a nagy költő hüvelykujján. II. Sándor cár meggyilkolása az orosz szov­­jetbiróság előtt Az orosz titkosrendőrség besúgó­jának kalandos múltja Moszkvából jelentik: Moszkvábati ez­­idöszerint rendkívül érdekes 'politikai bünpör folyik, amely azonban inkább történelmi, mint politikai szempontból érdekes. A vádlott hatvanöt esztendős, idős ember, a szóban forgó események pedig a mái' rég múlt történeti időkre nyúlnak vissza, A bünpör időbeli kö­zéppontjában II. Sándor cár meggyilko­lása áll. Okladski Iván a 'hetvenes években mint pezsgovérü, fiatal ember került be széken, hanem Szövetségi Ház nagyter­mében tartják, hogy legalább a lakos­ság kis részének módot nyújtsanak kí­váncsiságuk kielégítésére. ^sgysdmiliiós fcaokcsalás Zagrebben Átutalási értesítési hamisított az ismeretien csaló Osiiekről jelentik: A zagrebi „Hr" vatska Eskomptna Banka“ osijeki fiókja nevével nagyarányú és furfangos visr­­szaélést követett cl egy eddig teljesen ismeretlen szélhámos. A bank za­grebi központjában megjelent egy em­ber, aki Radovics Szlavko osijeki mér­nöknek adta ki magát és az oszijeki fiókintézet hivatalos átutalási értesíté­sének felmutatása mellett, a részére át­utalt 250.000 dinár kifizetését kérte. Az átutalási értesítés az oszijeki fiókintézet cégpapirosán volt kiállítva és annak pecsétjével és két igazgatója aláírásával ellátva. A központ a két igazgató alá­­irását valódinak találta, az okmány a formai követelményeknek megfelelt, mindamellett telefonon felhívták az osijeki fiókot, mielőtt a pénzt kifizették, A többszörös sürgetés ellenére azon­ban nem tudtak tclcfoukapcsolást kapni és mert az állítólagos mérnök, aki köz­ben hatósági fényképes okmánnyal iga­zolta személyazonosságát— türelmetlen­kedett, — a bank a 250.000 dinárt ki­fizette. Alig félórával a kifizetés után kapcsolták az oszijeki fiókintézetet, ahonnan megdöbbenéssel értesültek ar­ról, hogy az oszijeki fiókintézet semmi­féle átutalási értesítést nem adott ki, A rendőrség megindította a nyomozást. az akkori 'Föld és szabadsági nevű forradalmi egyesületbe, amelyből a ké­sőbbi szocialforradalmr párt kialakult. Rövid idő alatt nagy tekintélyre tett szert a forradalmárok körében, es igy történt, hogy Kwjatkówski, Pr csen ja­tt ow, Schirjajew és Tichonow nevű tár­saival együtt őt bízták meg azzal, hogy 7579 november 18-án merényletet kö­vessen el II. Sándor cár ellen, miután az akkori forradalmi pártok megelőző­en már megalakították ai Narodnaja Woliat, a Népszabadság pártját. A me­rénylet azonban meghiúsult és az öt bűntárs a cári ochrana kezébe került. Bünpörének tárgyalásakor Okladski na­gyon büszkén viselkedett, sőt egyálta­lán védekezni sem akart. A bíróság mind az öt vádlottat halálra ítélte, hár­mak 'büntetését azonban életfogytiglani fegyházra változtatta át. Okladski mindjárt pőrének tárgyalá­sa után, már a fegyházban megkezdte besugásait és egész csomó forradalmárt elárult a cári rendőrségnek. Most azt állítja ugyan, hogy korbáccsal és sú­lyos bántalmazásokkal kényszeritették erre, de. a még élő néhány tanú és a vádirat szerint csupán a halálbüntetés­től, vagy az életfogytiglani fegyháztól való feleimében lett árulóvá. Miután 1881-ben a tettességnek a cár gyilko­saira való rábtzonyitásában oroszlánré­sze volt. fogházbüntetését szibériai száműzetésre változtatták. Amikor később visszahívták Pétcr­­várra, leghevesebb üldözője lőtt a for­radalmi pártoknak és a »Népszabadság« megsemmisítését az 5 rovására írják. Azt mondják, sok embert juttatott a vesztőhelyre és több százai a börtönbe. A kormány hálás is volt szolgálataiért és megjutalmazta, amennyiben a cár polgárjogra emelte, később ezt a jogot utódaira is átruházta, végül pedig havi százötven rubel életjáradékot is enge­délyezett neki, amely összeget még 1917 februárjában, tehát közvetlenül az első forradalom tlőtt is még megkapta. Ugyanabban az időben adományozta a cár Okladsklnak a Petrowski nevet is. A pör tárgyalása, amely az ochrana levéltárából eredő okmányokkal, bizo­nyítékokkal a múlt század második fe­lének forradalmi életére élénk világot vet, a lakosság körében nagy érdeklő­dést kelt. A tárgyalást nem a törvény-Noviszad tiltakozik a tisztviselők indokolatlan nyugdíjazása ellen A város panaszt tesz az államtanácsnál Noviszadról jelentik: A város ki­szélesített tanácsa csütörtök dél­után négy órakor ülést tartott. Szlepcsevlcs Milán kerületi főispán megnyitó-beszédében üdvözölte a város két újonnan kinevezett fő­­tisztviselöjét, Gyurgyevics Brankó főjegyzőt, Plavcsics Nikola városi főmérnököt, valamint Bosdtmovics Fülöpöt és Szivácki Jánost, a kiszé­lesített tanács uj tagjait. Tafics Par­ié felszólalásában sérelmezte, hogy a kormány a megüresedett két szo­ciáldemokrata helyet nem töltötte be uj tagokkal. Lakics János polgármesterhelyet­tcs ezután előterjesztette a polgár­­mesteri jelentést, amely fölött meg­indult vita során dr. Veücskovics- Szvinyarev Milán, u noviszadi radi­kális-párt elnöke kifogásolta, hogy a kormány a kiszélesített tanács megkérdezése nélkül nevez ki és nyugdíjaz városi tisztviselőket. Megemlíti Bosnyákovics István vá­rosi tanácsos esetét, akit nyugdíjaz­tak. holott teljes munkaképessége birtokában van. Hasonló értelemben szólalt fel dr. Adamovj.es István volt főispán is. aki indítványozta, hogy intézzen a város ebben a tárgyban feliratot a kormányhoz és’ egyben legyen panaszt az államtanácsnál az indokolatlan nyugdíjazások miatt. Ernst Bernát felszólalása után a közgyűlés dr. Adamovrcs javaslatát elfogadta. Taíics Pavle a drágaság emelke­déséről beszélt és szóvátette. hogy a drágasági kapitányt aki már meg­kezdte működését, a kormány me­nesztette. Végül Huiojevics Radován és Mlr­­kovics támadták a vüianvtársasá­got. amelynek egységárai 100 szá­zalékkal magasabbak, mint bárme­lyük más vajdasági városban. A közgyűlést félhétkor berekesztették és folytatását Derítek délutári négy órára tűzték ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom