Bácsmegyei Napló, 1923. április (24. évfolyam, 90-116. szám)

1923-04-11 / 97. szám

2 oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ T ’a zsombolyai pártprogramul alapjá­ra helyezkednék. Kizárt dolog, hogy addig míg ez be nem következik, a német képviselők akár a radikális, akár a demokratapártba belépnének. A hérnetpárt — fejezi be a lap — megtartja különállását. A Deutsches Volksblatt cikke bár­mily határozottan és meggyőzőn hangzik is, beogradi politikai kö­rökben erősen tartja magát az a vélemény, hogy a németpárt parla­menti képviselői támogatják a radi­kálisokat. félötkor megbeszélést tart, amelyen a további propaganda teendőit is meg fogják beszélni. A magyarokon múlik csak, hogy ez a gyönyörű terv meg­valósuljon. Nem szabad pillanatig sem kételkedni abban, hogy a magyarság minden egyes tagja teljesíteni fogja kö­telességét, amelyet a magyar kultúra A Népkör uj hajléka Nagyobb áldozatkészséget kérnek a magyarságtól A suboticai magyar Népkör — mint ismeretes — nemrégen elhatározta, hogy uj székházat fog építeni. Az ed- Wigi egyesületi helyiség már nem felel meg a követelményeknek, mert nem elég nagy a magyarság tömegeinek be fogadására. A Népkör vezetősége ak kor fölhívást intézett .a magyarsághoz, amelyben erre a kulturcélra való ada­kozásra szólította föl azokat, akiknek erre módjuk van. A Népkor fölhívása — ezt teljes tár­gyilagossággal meg kell állapítani — eddig nagyon kevés eredményre veze­tett. A magyar áldozatkészség ezúttal sem nyilvánult meg olyan mértékben, ahogyan azt a kulturális és a magyar­ság érdekeit szolgáló cél megkívánná és azok, akiknek vagyoni viszonyai kö­telességükké tenné az ilyen célokra való adakozást, eddig nagyrészt távol vannak még attól, hogy egy-egy téglá­val is hozzájáruljanak a Népkör uj he­lyiségének fölépítéséhez. A magyarságnak nincsen Suboticán sem színháza, sem olyan kulturélete, anjilyen után az itt élő magyar töme­gek lelke áhítozik. A Népkor uj helyi­sége lenne az uj viszonyok közé sza­kadt, kisebbségbe került magyarság su­boticai hajléka, több ennél: temploma a magyar szónak, a magyar színjátszás­nak, a magyar kultúrának. Minden itt élő magyarnak kötelessége hozzájárulni ahhoz, hogy ez a hajlék főiépüljön. A Népkör vezetősége az uj hajlék fölépítése ügyében csütörtökön dé'után 1923. április 11. szeretetének kel! diktálni. A Népkör fölépítésére szánt adomá­nyokat a Bácsmegyei Napló szerkesz­tősége is elfogadja és a nyilvánosság előtt nyugtatja. Gyűjtésünket a követ­kező jegyzésekkel kezdjük meg: Mi* nerva-Nyomda Részvénytársaság 500 di­nár, Fenyves Ferenc dr. 500 dinár. Utazás Magyarországon keresztül—utlevé! nélkül Direkt jugoszláv kocsik Virovitica—Barcs —Gola—Murakeresztnr között A jugoszláv-magyar vasúti forgalom­nak április 1-éri Virovitica és Barcs ál­lomások közt történt megnyitása után érdekes és nagyíontosságu újítást ren­delt el a közlekedésügyi minisztérium hozzájárulásával a Délivasut ljubljanai igazgatósága. Szlavónia és a Muravidék gyorsabb és közvetlen vasúti forgalmá­nak lebonyolítása végett, — a trianoni békeszerződés intézkedése alapján — közvetlen vasúti kocsikat helyezett for­galomba a szlavóniai Virovitica és mu­raközi Kotoriba állomás között, amelyen a jugoszláv állampolgárok kiszállás nél­kül, útlevél nélkül utazhatnak keresztül a maggof területen. A háború előtti Szlavónia és a Mu­ravidék egymás közötti vasúti forgal­mát a Délivasut Koprivnica-Gyékényes- Go!a-Barcs és Koprivnica-Gyékényes Murakeresztur-Kotoriba vonalán át bo­nyolították le, amely állomások egy része a trianoni békeszerződés alapján az SHS. királyságnak, egy része pedig Magyarországnak jutott. A direkt vo nal további használatára nézve azonban a békeszerződés peagc-jogot biztosított a SHS. királyság számára, amely jog felhasználása a virovitica-barcsi vonal április 1-én történt megnyitása után most vált időszerűvé. A külön jugoszláv kocsik megindítása — amelyek a béke­­szerződés értelmében a magyar terüle­teken a területenkívüliség (exierritoríali tás) jogát élvezik, — a békeszerződé: eme rendelkezése alapján történt, ami­ről a zagTcbi vasutigazgatóság a követ­kező hirdetményt tette közzé: Április 9-ikétől kezdve III. osztályú közvetlen átmeneti kocsik helyeztetnek forgalomba a következő relációkban: a) Koprivnica Gyékényes-Gola-Barcs, b) Kopriviiica-Gyékényes-Murakeresztar-Ko­­foriba. A Délivasut ljubljanai forgalmi igazgatósága ugyan e naptól kezdve direkt átmenetű III. osztályú kocsikat helyez forgalomba Kotoriba-Murakeresz­­tur-Gola-Barcs-Virovitica vonalon. A fent közölt kocsik Gola-Barcs irányában és vissza a következő vonatokkal fognak közlekednie Koprivnicárói Gyékényesig a 414. számú, Gyékényestől Barcsig a 914. számú személyvonattal. Ellenkező irányban Barcstól Gyékényesig a 911. számú, Gyékényestől Koprivnicáig a 413. számú személyvonattal. A direkt átme­netű személykocsik Kotoriba állomásra a következő vonatokkal közlekednek : Koprivnicárói Gyékényesig a 402. számú gyorsvonattal, Gyékényesről Murakeresz­­turig a 901. számú gyorsvonattal, Mu­­rakereszturról Kotoriba felé a 272. sz. vonattak Ellenkező irányban Kotoriba­­tól Murakereszturig a 257. sz., Mura­­kcreszturról Gyékényesig a 902. számú és Gyékényestől Koprivnicáig a 401. számú gyorsvonattal. A direktkocsik Kotoriba állomásró1 Viroviticáig a következő vonatokkal közlekednek: Kotoriba-Murakeresztur a 257. számú, Murakeresztur-Barcs a 902. számú gyors és Barcs-Virovi'ica az 1537. számú vonattak Visszafelé Virovitica- Barcs 1532. számú személy, Barcs- Murakeresztur 901. számú gyors- és Murakeresztur-Kotoriba 272. számú sze­mélyvonattal. A fent közölt vonalakon a direkt kocsikban a jugoszláv állampolgárok a Délivasut magyar vonalain (Murakeresz­tur-Barcs) útlevél nélkül utazhatnak jugoszláv állomásról jugoszláv állomásra. Katonai szállítmányok a kocsikban nem szállíthatók. Egyes katonai személyek ofegyver nélkül igénybe vehetik a di­rekt kocsikat. Ezekből a kocsikból az utasok magyar területen nem szállhat­nak ki, kivéve Gola állomást, ahol a jugoszláv á'lampolgároknak a be­­kiszállás megvan engedve. A primadonna mandátuma írté: Stella Adorján A fri*KÍ«nnár61 a színház hölgytag- Bii azt hiresztelték, hogy csendben, «ígden ünnepség és minden bankett iyncül betöltötte a negyvenedik élet­évét. O maga jóleső örömmel hallgatta aeeket a híreszteléseket, mert a barát­id által terjesztett negyven év szín­­ka» időszámítás szerint harminckét év- Mk fele! meg. Enné! pedig jóval idő­­volt. Színházi időszámítás szerint közeledett a íélszázados jubiieumnoz, ami azt jelentette, hogy valóban nem iír messze a kellemetlen négy X-töl. Ski»«adoH csodáiatosinódon megtudta •rtzii az ifjúságát. Naponta négy-Őt •fát szán erre az őrizetre és a modern k«ntetik* minden vívmányát ennek a szikgálaíába állította. Mikor a színpad­ra lépett, mint Odette, a tizenhat éves masamédliay (mert húsz éven felüli szerepet elvből nem vállalt; ebben a f.trkan még a legnagyobb színésznők se esgedhetik meg maguknak az ilyes­mit) a megtestesült ifjúságot, a tavasz élteti ragyogását hozta magával a ri­­vafáa fényébe. Ilyenkor a közönség elfelejtette hogy már húsz óve játsza a tizeakaiáfves masamód-hercegnőket és az egyetemi ifjúság vörösre tapsolta a teayerét a második erkélyen. — De meddig még? — kérdezte ma­gától, mert okos nő volt és tudta, hogy az arcmaszázs és az idő küzdőiméből mégis csak az idő fog győztesen kike­rülni. az idő a legnagyobb hadvezér, akinek eddig még minden hatalom be­llidéit. — Valamit ki kell találni — gondolta. Meráoat és «iát. amivel akkor is nteg­­ftljít tt«B » times közönyét, amikor Vakmerő rablótámadás Movisadon Fényes nappal kifosztották egy nagykereskedő lakását NovisaJról jelentik: Hétfőn dél­után vakmerő rablótámadás történt Novisadon. A Futaki-ut 32. számú házban lakik Antunovics Jocó gyü­­möicsnagykereskedő. Hétfőn kora délután a nagykereskedő nem volt otthon, csak felesége és Pichler Ve­rona nevű cselédlány tartózkodtak a lakásban, öt óra tájt két munkás­­külsejű fiatalember csöngetett a ház kapuján. A cselédlány beeresz* tette és fölvezette őket a nagykeres­kedő feleségéhez, mert azt mond­ták villanyszerelők, alak a lakásban levő villanyvezetéket akarják meg­javítani, Anturiovicsné gyanútlanul fogadta az ismeretlen látogatókat, akik kezdetben úgy viselkedtek, mintha csakugyan villanyi avitás céljából jöttek volna. Amikor azon­ban a cselédlány eltávozott és a nagykereskedő feleségével egyedül maradtak a szobában — hirtelen Té­vőiéért kapták elő és ráfogták d nagykereskedő feleségére. A halál­ra rémült asszonynak ezután sállal betömték a száját, ruhadarabokkal összkötözték a testét. Mikor mind­ezzel elkészültek, magukkal hozott szerszámokkal feltörték a Wert­­heim-szekrényt, állomét 150.000 di­nárt elraboltak. A rablók távozását senki se vette észre. A cselédlány! ugyanis, aki beengedte őket, rög­tön azután, hogy az ismeretlen láto­gatókat magárahagyta Antunovics­­néval, eltávozott a házból és csak 8 óra tájt tért vissza. Körülbelül ez időben érkezett meg Antunovics is, aki mihelyt felfedezte a rablást, rögtön jelentést tett a rendőrség­nek. amely Pichler Veronát azonnal letartóztatta arra a gyanúra, hogy. összejátszott a rablókkal és ezéri távozott el a lakásból. Később — a nyomozás során — kiderült, hogy ez a feltevés hamis, mire a cseléd­lányt szabadonbocsájtották. A vak­merő rablóknak, akiknek kézre* kerítésére a rendőrség minden in­tézkedést megtett, még nem akad* tak nyomára. nem leszek ilyen nagyszerűen szép. Az öltözője tükrében gyönyörködött pompás testiben. A modem francia operett második felvonását várta, íür­­dőkosztümben. mert lilába _a franciák meg tudják választani a miliőt, — és olyan kevés ruha volt rajta, hogy akár­melyik szabadelvű tengeri fürdő stand­ján közmogbotránkozást okozott volna. Csak a nőknéLinerí a férfiak nem tud­tak volna betelni vonalainak csodálatá­val. Púderezett erős combjai a klasz­­sziiktis szobrok szépségeivel veteked­tek. fűzőt nem látott karcsú dereka hajlékony volt mint a kigyóasszonyé az arénában és a puha selyem alatt lá­nyos, kicsi mellek aludtak, amilyenek­re az operett szerzője gondolt, amikor a tizenhat éves Odettet megálmodta. Nagy zöld szemével amelyeket feke­tén árnyékolt a színpadi festék, sokáig nézte magát, boldogan és gyönyörűség­gel, de aztán észrevette, hogy a felső karja elvesztette Odette ifjúságát, a felsőkar megtagadta a szolidaritást a test többi részeivel és petyhüdt ráncai­val az idő közelgő győzelmének hírnö­kévé szegődött. Borúsan elfordult a tü­körtől és az est; lap olvasásába merült. Előbb a színházi rovatot futotta át. az­tán egy gyilkosságot olvasott el izga­tottan, majd a politika híreit kezdte böngészni. Sose érdekelte a politika, de közel egy féléve amióta egy aktiv mi nisztert boldogított mindazokkal a szép dolgokkal, amelyek a tükréből vissza néztek rá, néha akaratlanul is betévedt a politika berkeibe. Megismerte a mi­niszternek néhány hires államférfiul ba rátját és jobb szórakozás hijján. no meg némi feltűnés céljából a parlamentbe is gyakran ellátogatott. Az est; lap a kö­zelgő választási harc előkészületeiről számolt be és többek között megemlí­tette. hogy az ismeri feminista-vezérnő is fel fog lépni pártonkivüli férfigyülölo programmal. A primadonna egy pilla­nat alatt hangosan kimondta amit gon­dolt: — Én is fel fogok lépn, képviselőnek. * A miniszter nevetőgörcsöt kapott mi­kor elmondta neki a szándékát. Bán­totta, hogy a férfi kineveti, elbigyesz­­tette kicsit nagy, érzéki száját és csak ennyit mondott: — Nincs szükségem a maga jóindu­latára. Én majd szerzek magamnak mandátumot! Csak azt kérem magától, mondja meg nekem, melyik kerületben van a legkevesebb választó. Az.án mégis elmondta a terveit. —J A kerületek ugyebár többségi rend­szerrel választják a képviselőjüket, le­gyük fel, hogy a legkisebb kerületben 1000 választó van. Ennek az abszolút többsége 501. de elég 450 is mert nem szavaz le mindenki. Ezt a 450 embert nekem hat hét alatt meg kell hódítani és meg van a mandátum. Ner,i leszek kőszívű, elhiheti, ha a politikai karri­eremről van szó. A miniszter most már nem nevetett. Csodálkozott. Bámulta ezt a szőke fe­jet. hogy ilyen ötleteket termel. Aztán elővette a rábeszélő képességét. Meg­bukott. Telefonált a titkárjának aki tíz perc múlva jelentette, hogy a nemes­­adlonyi úgynevezett kettéosztott kerü­letnek összesen 645 szavazója van. Eb­ből 450 férfi. 165 nő. — Reakciós kis választójogi törvényt csináltunk annyi bizonyos — mondotta a miniszter. Csak arra vagyok kíváncsi mit csinál a nőkkel? Á primadonna gondolkozott. — A nőkre nem lehet számítani — mondta kis szünet után. Egy ilyen is­­tenhátamogötti fészekben a nők nem elég modemek ahhoz . . . Csak a férfi­akra számíthatok. Háromszáz férfivoks elég lesz. A miniszter még dadogott valamit ar­ról, hogy a kormány egy régi hívének Ígérte a kerületet, hivatalos terrorral fenyegetőzött, ami ilyenkor elkeriilhe. tetlen, végül is »bolond maga angyalom« búcsúszóval elment a pártkörbe. A primadonna sorra felcsengette uj­­ságiró-ismerőseit és másnap valameny­­nyi lap hírül adta mint érdekes kurió­zumot. hogy a népszerű művésznő fel akar lépni a neines-adlonyi választóké* rül ötben. W Ncmes-Adlonyban a Korona-szállóban ütötte fel a főhadiszállását. Hat szobát foglalt le a kis hotelben pártirodának és magánlakásnak. Az utóbbit saját búto­raival rendezte be keleti kényelemmel Elhozatta legszebb pongyoláit, vagyo­nokat érő fehérneműit és nagy szerel­mi arzenáljának minden kis és nagy fegyverét. A szavazatok megszerzésé­ben fáradhatatlan volt. A garzon-embe­reket maga látogatta meg. a nős embe­reket felhívta a Korona-szállóbelj gyö­nyörtanyára és egyáltalán nem fukar­kodott a jóságával. — Ez csak előleg — mondta a vá* lasztópolgároknak — ha rámszavaz a fővárosban legyen szerencsém máskos is. Ez volt a programmbeszéde. Érve! csak egy volt a kormány jelöltjével szemben: az ágy. Ezt az érvet azonban egyre gyakrabban használta úgy hogy a választás előtt két héttel, mikor más kétszáz szavazat biztosítva volt. táv­iratot küldött két legkedvesebb oarat* nőjének: »Nem bírom egyedül az agitációt. Gyertek azonnal.« A két barátnő megérkezett de nem sokat használtait Mindenki magát a szép jelöltet akarta biztosítani ragasz­kodásáról. A kis kerületben kétségbe voltak esve azok a férfiak, akik kima­radtak a választói névjegyzékből. Mert a primadonna könyörtelen volt, csak

Next

/
Oldalképek
Tartalom