Bácsmegyei Napló, 1922. április (23. évfolyam, 99-119. szám)

1922-04-15 / 105. szám

105. szám. BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal. Lányi Ernő: Béke-himnusz* Békeangyal szállj le hozzánk, Szárnyaidat terítsd le ránk. Gyűlölködés elsimuljon, Harc és harag messze múljon. Oh mily távol vagytok ti még: Szeretet és Testvériség, Békeangyal menj előre, Légy a világ megmentője. Bánattenger közepében, Téged várunk olyan régen. Olajággal szállj le hozzánk, Légy az őrünk, apánk, anyánk. Kik oly messze eltévedtünk, Mutasd meg az utat nekünk, Szebb világba, jobb világba, Szeretet szent országába. *A munkásdalárda husvét vasárnap a Bárány Szállóban hangversenyt tart, amelyen Lányi Ernőnek ezt a him­nuszát éneklik. Myrdal Nagyszombati litánia Myrdal, dága megtalált egyetlen asszonyom, kivel a szeszélyes vélet­len hancúrozása hozott össze ebben az örökké éhes, álmos, mindég, minden­ben egykedvű városban, ujjongó örü­­mös hozsannával küszöntlek téged, Uj partok uj horizontján, a tunyaság szürke óceánján, büszke vitorlák duzzadt karján repült a te frisseséged, titkokkal telt érzékiséged a körenge­­iegben virrasztva váró egyedüllétem felé. Myrdal, mérd fel a kemény ólom­sorokba haptákosodott vágyódások melegségét, őszinteségét és türelmet­lenségét, amelyek a Te nagy csodál­kozó szemeidhez, tested hajló ciprus­formáihoz, már-már lemondani ké­szülő élet-ragaszkodásodhoz, exotikus lányságodhoz fényszórásodnak.. Sirató asszonyok görcsös ritmusá­ban, a terheltek vitusos vergődésében ott tombol, hullámzik a húsba láncolt lázadás. A reménytelen harc a szep­lőtlen szépért, az extázison túli gyö­nyörért és a hiúságtól mentes jóért. Jaj, a vér kegyetlen porkoláb, a hús rideg börtön makacs eszköze az ismeretlennek és az Ember a megtisztult látású gondolat tehetetlen vele szemben. Myrdal, te bátor "vagy. Elszánt, le­fojtott tüzü szemeidben az ősasszony merészsége lobog. Myrdal, én is merek. Myrdal, én érzem, tudom, hogy mi ketten legyőzzük a torz, sanitlan lábú, kajánul vigyorgó gnómot, meg­lékeljük boltozatos szatir fejét annak a fojtó nyűgnek, amely eddig fügét mutatott az Ember görcsös őrületbe szökkent erőlködésnek. Az ember, akit a bamba hold süket nyájassága mérgezett, kábitott romanticizmusá­­val évezredeken át, hamis kezek ta­szítása alatt tántorgott a. Judások útjára. Myrdal, álpróféták jajonganak a bánatról, a lemondásról, a beletörő­désről, rossz kufárok vezetik a méie­­lyes nyájat és a meggyötörtek, a haj­lott gerincűnk nem hisznek a felkelő nap vérpiros fáklyájának igazságcsó­vájában. Megcsufolt zsolozsmákban, tömör bronzserlegek liliomos kelylhében, kar­csú dómok hüs hajójában, a szi­vekben megölték a szeretetek »Nagy, nagy szeretet töltötte el a Megváltó szivét, mikoron ötét eláruló legbuzgóbb tanítványa és a poroszlók Pilátus elé hurcolták«. »És mikoron az Ur megfesziltetetl, az áruló lelké­ben megdermedi a szörnyűséges ré­mület.« Myrdal ne higyj a napnak. A szép szavak brokátos csillogása mögött ott hunyorog a hamisság. Kutassuk fel a megtisztult szeretetet. Myrdal, ma nagyszombat van. Higyjünk a m i feltámadásunkba^. Myrdal, drága, megtalált, egyetlen asszonyom; add a kezed: indul­junk a szűz ég alól felhasadt cso- Idák felé. (T.) Sztrájkba léptek az osztrák földmunkások — 50.000 földmunkás sztrájkol — Bécs. Az osztrák földmunkások már hetekkel ezelőtt bérmemoran­dumot adtak át a munkaadók szer­vezetének. A bérmemorandumban fölsorolt kívánságaikat a munka­adók kezdetben nem akarták tel­jesíteni, később azonban mégis tárgyalásokat kezdtek a munkások vezetőivel. A tárgyalások során kitűnt, hogy a megegyezésre nincs semmi remény, mert mindkét fél mereven ragaszkodik álláspontjá­hoz. A földmunkások szervezete erre elhatározta, hogy sztrájkot proklamál. A sztrájk tegnap megkezdődön. Ausztria nagyrészében a földmunká­sok beszüntették a munkát. Körül­belül 50.000 munkás sztrájkol. Ausztria gazdasági életére nézve ennek a sztrájknak beláthatatlan következményei lehetnek. A leg­több város, elsősorban Bécs ellá­tása a legnagyobb veszélyben forog. Az illetékes tényezők mindent megtettek, hogy a városoknak élelmiszerrel való ellátását bizto­sítsák, egyúttal lépéseket tettek, a munkaadók és a munkások közti megegyezésre. Pillanatfelvételek a főtárgyalási teremben A törvényszék főtárgyalási ter­mében minden nap lejátszódik az életnek egy jelenése, mely sok­szor tragikus, de elég gyakran komikus és a szívbe markoló em­beri tragédiák mellett, felbukkan e?y egy derűs epizód. íme né hány ilyen epizód : Az elévült füge Egy kofa áll a birói tanács előtt. Lopott fügét vett egy lá­dával. Az elnök szigorú hangon fel­teszi a kérdést: — Volt-e már büntetve ? A kofa önérzetesen feleli : — Nem voltam én kérem bün­tetve soha. Az elnök betekint az iratokba : — Itt az van, — mondja, — hogy becsületsértésért már bün­tetve volt. Akofa arcára széles mosoly ül ki: — Kofaasszony vagyok, könyör­göm és tetszik tucfni, a kofának eljár a szája. A komor teremben, ahol min­den nap emberi sorsok omlanak össze, ahonnan gyakran vezet az ut a mitrovicai fegyintézetbe, pár pillanatra fölcsillan a derű ra­gyogó napfénye. De csak pillanatokra, rögtön is­mét a zord komolyság veszi át az uralmat és a tárgyalás halad tovább. — Mikor történt a lopás ? Megállapítják a dátumot és ki­derül, hogy a lopott füge ügye elévült. A kofa és aki neki a fü­gét eladta, mehetnek. Alovanti de grandó : a füge elévült. A fogház lakója Egy öreg, hetvenkét éves ci­gány áll a bíróság előtt. Első pil­lanatra látszik, hogy gyakorlott vádlott. Tudja, hová kell állni, hogy kell az elnököt titulálni, mi­kor kell felállni, leülni és hogy kell válaszolni a kérdésekre. — Volt-e már büntetve ? — Igen í És jegyzőkönyvi pon­tossággal előadja, hogy rablásért ült Szegeden a Csillagban hét évet, újabb rablásért négy eszten­dőt egy „másik intézetben", lo­pásért ennyit, csalásért annyit: összesen ült huszonöt esztendőt, különböző börtönökben és fog­házakban, jó egészségben érve el a 72 éves kort. Nem tagad, mindent beismer. Várja az elité­lést, ami neki megszokott dolog. Az Ítéletben most is megnyugszik, sőt megköszöni. Bűnösnek érzi magát ? A vádlotthoz intézett első kérdés: — Bűnösnek érzi magát ? A legritkább vádlottban van annyi Ielkierő, okosság, jóhisze­műség és — mondjuk, — becsü­letesség, hogy erre a kérdésre igennel feleljen, ha valóban bű­nös is. Volt egy vádlott, aki nem bű­nösnek mondotta magát és utána szépen sorjában elmondott tiz csalást, amit ő maga bonyolított le. Az ilyen vádlott önmagát ter­heli, mert ellenszenvet kelt maga ellen. Viszont volt olyan vádlott, aki igennel felelt a bűnösség kérdé­sére és a bizonyítás során olyan súlyos enyhítő körülmények me­rültek föl, hogy felmentették. Egy vádlott letagadta a saját kézírását. Az elnök leültette és diktált neki. Azt, ami arra a pa­pírra volt Írva, ami bűnjelként a biró asztalán feküdt. A két irás teljesen hasonlónak bizonyult. A vádlott ennek dacára tovább tagadott és azt mondta, hogy a bűnjelként szereplő papírlapon az irás, nem az ő kezeirása. Mi történt erre ? Az elnök először is megállapí­tott, hogy a szabadlábon levő vádlott az első idézésre nem je­lent meg, a tárgyalásra elő kellett vezetni. Az elnök: Miután maga azt mondja, hogy ez nem a maga Írása, Írásszakértőnek adjuk ki a két Írást és uj tárgyalást tüzünk ki. Addig pedig magát — letar­tóztatom. Két bét múlva uj tárgyalás volt és ezen aztán a vádlott beismerte, hogy ő irta a vitás cédulát. A tanuk Legérdekesebbek a női tanuk. Megjelen egy öregedő, lehet mondani öreg, sőt vén nő a bíró­ság előtt, mint tanú. Az arca ala­posan kifestve, a fogai hamisak, a frizurájában több a vendéghaj, Imint a saját. Öltözködésével irt minden áron fiatalítani akarja magát. Széles mosollyal áll oda a bíró­ság elé. Elnök : (Szigorú hangon.) Ön mint tanú áll a bíróság előtt. Az igazat kell vallania, mert hamis vallomás, hamis eskü bűn, amit öt évig terjedhető börtönnel bün­tetnek, — hány éves? Lehetetlen leírni a szorongó za­vart, ami erre elfogta a „tanút". Levegő után kapkodott. Ájulás környékezte. Hogy ő itt nyilvá­nosan mondja meg, hány éves ? Végre alig hallhatóan bemond egy évszámot. Húsz évet letaga­dott! Inkább csukják le, de azt nem mondja meg, hogy hány éves. —rih. Egy régi milliós panama Gyonovics köztársasági képviselő interpellációja Beogradból jelentik : Emléke­zetes még annak a milliós affér­nak az ügye, amely annak ide­jén az ország közvéleményét fog­lalkoztatta.-Da'máciában ugyanis a volt monarchia összeomlása után többnyire amugyis gazdag emberek az állami javak nagy­részét saját kezelésükbe vették, azzal, hogy azt majd a megfelelő időben a SHS. királyság tulajdo­nába szolgáltatják be. Részint ál­lami pénzek, másrészt értékes anyagok kerültek így magánke­zekbe, ahol aztán különböző spe­kulációkat kezdtek az állami va­gyonnal. Mintegy GU millió kész­pénz és 200 millió’ ért ka vasuii anyag veszett igy kaiba. A milliós panama ügyeben azu­tán később vizsgálat indult meg és igen sokan voltak az ügyben kompromittálva, köztük tekinté­lyes emberek is. Hosszas vizsgá­lat után végre aztán fordulatot hozott az ügyben, amikor a ki­rály 1921. február 28-ánperlörlést rendelt el. A már-már feledésbe menő ügyet most újból aktuálissá teszi és felszínre veti egy interpelláció, amelyet most intéztek az igaz­ságügyminiszterhez, Gyónovits köz­­társasági képviselő ugyanis inter­pellációt jegyzett be az igazság­ügyminiszterhez, amelyben a kö­vetkező kérdéseket veti föl: 1. Milyen közérdek és államér­dek követelte, hogy a pert töröl­jék, bár az állam anyagi kárára és a közerkölcsök kárára van az? 2. Miért alkalmazták a pertör­lésnél az osztrák büntetőtörvény­könyv 2. §-át, amelynek alapján az SHS. királyság uralkodójának megadták az osztrák császár jog­körét ? • 3. Az igazságügyminiszter haj­landó-e lépéseket tenni, hogy megsemmisítsék a pertörlést és elrendeljék a milliós panama ügyé­ben az újbóli vizsgálatot? Az interpelláció sorsa elé poli­tikai és jogász-körökben nagy ér­deklődéssel tekintenek. „FffiLATELIA” BÉLYEGKERESKEDÉS - SZÉCS1 E. SUEOTICA.FQ POSTA MELLETT VÉTEL - ELADÁS -CSERE Keresek megvételre használt jugoszláv bélyegeké* tekintet nélkül a kiadásokra bármily mennyiségben _______- 7304

Next

/
Oldalképek
Tartalom