Bácsmegyei Napló, 1922. április (23. évfolyam, 99-119. szám)
1922-04-15 / 105. szám
6. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 105. szám A háború Egy barátom, aki nemrég meghalt, emlékül rám hagyta a naplóját. Terjedelmes könyv ez, amelybe nemcsak az élete folyását jegyezte föl az immár elhunyt férfiú, de a megfigyeléseit, az észrevételeit s a nézeteit is azokról az eseményekről s azokról a dolgokról, a melyek érdekelték. A háborúról például a következő jegyzeteket találtam a naplóban. Minden emberi gonoszság közt a legembertelenebb és a leggonoszabb dolog a háború, amelyben ártatlan emberek — akik már nem elég fiatalok és még nem elég öregek ahhoz, hogy nyugton hagyják ükét — elvéreznek, cafatokra tépetnek, meghalnak és rokkantakká, vakokká és örökbetegekké lesznek, mert a Föld térképén egy idő óta nem történt változás és a fegyverekkel operáló kartográfusok ezt az állapotot már nem nézhetik tovább . . . Igen, ez a leggonoszabb, s talán a legőrültebb dolog a világon, és még háborús erényekről beszélnek a moralisták, a politikusok, a katonák és a vezércikkek. Erényekről beszélnek, amelyek e szörnyű gonoszságban teremnek meg. Micsoda nagy ember lesz abból, micsoda világtörténeti alak és milyen glóriás erényhős, aki az ellenség százezer emberét mocsárba fullasztja vagy egy egész hadsereget tőnkretéve, annak ezer meg ezer katonáját — viruló fiatal életek! — halomra löveti s egy sereg embert a karjától, a lábától, az egészségétől foszt meg! S e dicső urat az iskolában a szigorúan morális fölfogásu tanító nem kegyetlen gonosztevőként állítja a diákjai elé, hanem mint az emberiség,, — helyesebben a haza — jóltevőjét. Oh, ezek a szegény fiuk a hit- és erkölcstani órán azt tanulják, hogy a tízparancsolat és minden más emberi törvény szerint nem szabad ölni, sőt azt is, hogy jóravaló ember még a légynek se szokott véteni s hogy elvetemült, rossz, cudar és bitang gyerek az, aki egy békának meghúzza a lábát vagy egy lepkének kitépi a szárnyát, s a történetórán azt hallják egy másik komoly férfiútól, a históriás professor-tól, hogy Napóleon volt a világ legnagyobb zsenije, mert ő általa halt meg a legtöbb ember, s hogy Hindenburg a legszebb példája (és példánya) a hősi bátorságnak sj a sztratégiai lángelméjüségnek, mert az oroszoknak tízezreit csalta bele a biztos elmúlásba, a mazuri mocsarakba ... A tízparancsolatnak és az evangéliumnak e parancsát : ne ölj, a történetírás úgy magyarázza, hogy ne öld meg az ellenségedet, aki elcsábitotta a feleségedet, ne öld meg azt a gazembert, aki elcsaklizta az örökségedet, ne öld meg azt, aki koldusbotra juttatott vagy a becsületedet rabolta el, hanem bizd őt és a bűnét a birák ítélkezésére, — ellenben öld meg azt az ártatlan katonát, akit sohase láttál, aki sohase bántott téged (s talán mást se), s akinek szomorú embersorsa annyira hasonlít a tiédhez, mint két szerencsétlen testvéré, öld meg, mert más hazája van mint neked s mert más nyelven beszél mint te, s mert a halála vagy a tied vagy mindkettőtöké feltétlenül szükséges ahhoz, hogy uj térképszerkesztés legyen, mert a régi már nagyon is» régi és sokan megunták . . . Krisztus ezt aligha akarta igy, de a háborucsinálók mind ő rá hivatkoznak s az ő nevébe küldik egymás ellen a népeknek millióit. Jézus nevében, előre! — kiáltják, s a szegény fiuk mennek, rohannak s egymás vérét ontják, s aki erényes, azon bátor s néhány embert elpusztított, azt éremmel tüntetik ki, megjutalmázzák, hősnek titulálják és például állítják azok elé, akik még nem öltek embert vagy kevesebb embert öltek . . . Meddig tűri ezt még Krisztus ? Itt volna az ideje, hogy még egyszer föltámadjon, s hogy a mint kikergette a templomból a kufárokat, seprüzze ki a dicsőség és a halhatatlanság templomából azokat a nemzeti hősöket, akik lábbal tapossák a Szeretet aranykönyvét: az Evangyér liomot, és hogy gyorsabban teljenek meg a temetők és jó üzleteket csináljanak a gyászruhakereskedők, halálra ítélik — az igaz, hogy dicső halálra — a szép fiatalság deli példányait. Jövel, Szeretetnek nagy Apostola, jöjj és tégy igazságot! * ^ Még mindig Napóleont tartják a világ legnagyobb emberének. Még a háború után is. Az ember azt hinné, hogy a háborúk gyűlöletessé teszik a háborulcsinálókat, de nincs igy. Még mindig jobban imponál a kegyetlenségben megnyilvánuló brutális erő, mint bármely előkelő szellemi tevékenység. Pedig kigyógyulni Napóleonból és a többi hájoru-specialistából, mindenféle nagy katonából, vérontókból, halomralüvetőkből, torpedóvitézekből, tömeggyilkosokból, pogromrendezőkből és hasonló atrocitásvállalkozókból „en gros et en détail“, — ez volna az uj rendnek és a legújabb kornak legméltóbb, legillőbb és legsürősebb feladata. Egy egészséges átértéelésre lenne szükség, amely a krisztusi szeretet és a bölcs megértés mértékével mérné az emberi tulajdonságokat és cselekedeteket, s való értékükre szállítaná le a tömegek pusztulásával járó összes erőprodukciókat és akrobata-mutatványokat, ellenben megadná az elismerést az igazi keresztény szellemnek s a valóban emberséges gondolkodásnak. Bocsánatot kérek: mégis csak többet ér négy vagy hat művészi verssor (nem is szólva egy nagy költő egész oeuvre-jéről vagy valamely más művész vagy tudós teljes életmunkájáról), mint egy még oly művészi vagy tudományos módon megnyert csata, — s aki egy kis fiút megtanít jól olvasni, az mégis szebbet cselekszik, mint az, aki egy nagy fiút megtanít jól vívni . . . Baedeker. •••••••••••••••••••••••••• Magyar filmrendezők karrierje — Bécsi tudósítónktól — A nemzetközi filmpiacon az utolsó két esztendőben szinte feltűnő az a siker, ami a magyar filmrendezőknek jut osztályrészül. Berlinben és Becsben csaknem kizárólag magyar rendezők kezében van a film és aki a mozifelvételek technikáját ismeri, az tudja, hogy a rendezés a filmkészítés legfőbb momentuma és a rendező sokkal, de sokkal többet jelent, mint a színész. A magyar rendezők sokmilliós fizetéseket kapnak, de ezeknek a fizetéseknek a történetében is hallatlan az a honorárium, amelyet a „Bosna“ néven Jugoszláviában is jólismert „Sacha“ filmgyár fizetett Korda Sándor magyar rendezőnek. A szokatlanul magas rendezői honoráriumnak pikáns háttere van. Korda Sándor szerződést kötött a Sacha-filmgyárral, amelynek értelmében minden általa rendezett film tiszta jövedelmének huszonöt százaléka külön rendezői honorárium címén Korda Sándort illeti. Két esztendővel ezelőtt a „Sacha“ r.-t. igazgatói Amerikába utaztak, hogy az újonnan készült Sacha-filmeket elhelyezzék. A filmek között volt a Korda rendezésében készült „A kolduskirályfi“ cimü film is, amely Mark Twain-nek hasonló cimü regénye után készült. A „Sacha“ igazgatói Amerikából táviratot küldtek Bécsbe, amelyben közölték, hogy „A kolduskirályfi“ cimü filmet nem tudták elhelyezni, mert Mark Twain örökösei teljesíthetetlen feltételeket szabtak, tehát felajánlották Kordának, hogy bizonyos pausálé ellenében mondjon le a huszonöt százalékos honoráriumról. Korda ebbe bele is egyezett. Két esztendő múlott el, amikor a magyar rendező megtudta, hogy a Mark Twain-féle darabot mégis csak eladták, még pedig 20.000 dollárért egy amerikai filmkölcsönző vállalatnak. Korda természetesen jogot formált a honorárium negyedrészére, kilépett a vállalat kötelékéből és pert inditott. Közös megegyezéssel választott bíróság elé vitték az ügyet és a magyar rendező közel negyvenmillió osztrák korona honoráriumot I fog kapni egyetlen film elkészítéséért. így Írja meg Dosztojevszkij: „. . . Spanyolországban történik, a legszörnyübb inkvizició idején, amikor Isten dicsőségére naponta máglyatüzek lángolnak az égre és a végtelenül csapkodó fáklyafénynél : hatalmas, szörnyű csoportban máglyára mentek az eretnekek I“ A sevillai kardinális, a ila cingulusos hetvenesztendős főinkvizitor. aki ad maioram glóriám dei mintegy száz eretneket megégetett, lassan, hátratett kezekkel jár az utcákon, Sevilla forró délutánján, a tömeg között, amely énekel és hozsannázik valakinek, aki fehér ruhában „a mérhetetlen részvétnek csendes mosolyával" megjelent az emberek között. A nép sir és csókolja lába nyomán a földet, a gyerekek virágokat szórnak eléje: Jézus I Az inkvizitor arca elsötétül és parancsot ad az őrségnek, hogy fogják el és kisérjék a szent törvényszék egyik, szűk, sötét, boltíves zárkájába. „A nap elmúlik, éjszaka lesz, sötét fulladt, leheletfojtó nesztelen sevillaéj. Babérfák és narancsok illatától tikkasztó a levegő... És akkor, a még nesztelen sevillaéjben megnyílik a zárka vasajtaja és lámpával a kezében a főinkvizitor lassan átlépi a küszöböt"... Jézus hallgat. A kardinális skolasztikus ésszel és vádoló szóval magyaráz. Rosszul csináltad Jézus. Az emberek hitványak, vétkesek, kishitüek és lázadók. Te jó voltál és nagyon szeretted őket. Te menyei kenyeret Ígértél nekik, holott ők a földi kenyérért esdekelnek. „Adj kenyeret és az ember leborul előtted..." Mi a Te müvedet javítjuk, a Te birodalmadat építjük máglyával, karddal, hazugsággal — és nem szeretettel. „Máglyára vitetlek, mert eljöttél, hogy minket megzavarj..." Jézus csak hallgat, szót se szól, csak nézi. Mikor végzett az inkvizitor a beszéddel, odamegy hozzája és csendesen megcsókolja vértelen ajkát. A kardinális ősz szerezzen, ajka körül megrándul valami: boltozatos zárka ajtajához megy, kinyitja és azt mondja: menj . . . — A »Bácsmegyei Napló« húsvéti száma 24 oldal terjedelemben jelenik meg. Ára -egy dinár lesz. Husvét hétfőjén nem jelenik meg a »Bácsmegyei Napló«, amelynek a húsvéti ünnepek utáni első száma kedden délben hagyja el a sajtót. — A tisztikar nászajándéka a királynak. Beogradból jelentik: Sándor király esküvője alkalmával a tisztikar díszes ajándékot fog a királyi párnak átnyújtani. — A király yachtja megérkezett Beogradba. Beogradból jelentik: A Németországban Sándor király részére épített díszes yacht német tengerészek vezetésével megérkezett Beogradba, ahol azt a beogradi hajózási hatóságoknak átadták. — Kinevezés. A vármegyei főispán Rákics Dusán suboticai joghallgatót Martonos községbe al-I jegyzővé nevezte ki. — A bánsági Magyar Párt alakuló gyűlése. A bánsági politikai Magyar Párt — amint erről lapunk vezető helyén bővebben megemlékezünk — e hó 17-én husvét hétfőjén délelőtt 11 órakor a Kaszinó-társulat nagytermében tartja alakuló gyűlését. A Magyar Pórt becskereki vezetősége a gyűlés megtartását az iletékes hatóságoknak már bejeentette, amelyek a legnagyobb tészsággel vettek tudomást az alakuló gyűlés megtartásáról. A bánsági Magyar Párt az alakuló ülés elé a suboticai szervezet programmtervezetét terjeszti elő. — Benes utódjáról tárgyalnak. Mig Benes, a cseh miniszterelnök diplomáciai sikereit aratja Genuában, addig odahaza a bukásáról beszélnek, sőt már utóda személyét találgatják. Prágai információ szerint Benes lemond a miniszterelnökségről s csak a külügyminiszteri tárcát tartja meg, a berlini lapok azonban úgy tudják, hogy Benes nem sokáig marad külügyminiszter sem, hanem viszszavonul. A cseh miniszterelnök egyesek szerint Svehla, az agrárpárt vezére lesz, mig a német lapok szerint Samal-t, a reál párt vezetőjét nevezik ki miniszterelnökké. — Pilsudski Beogradba jön. Varsóból jelentik: Pilsudski, a lengyel köztársaság elnöke elhatározta, hogy számos politikai és katonai személyiség kíséretében Beogradba fog jönni Sándor király esküvőjére. Ez alkalommal a lengyel államférfiak meg fogják beszélni a S. H. S. királysággal kötendő politikai szerződés alapelveit, a már fennálló lengyelcsehszlovák szerződés mintájára. — 528.000 dinár házbér. Beogredból jelentik : A Duna-hadosztály parancsnoksága Sevdics Nikolának, a beogradi Milutin királyutcában most épült palotáját évi 528.000 dinár bérért kibérelte. — Apad a Tisza. Sentáról jelentik, hogy a Tisza áradása két nap óta megállóit. Naponta 2—4 centiméter az apadás, igy remélhető, hogy a város melletti „Mákosban" lévő szőlők megmenekülnek a víztől. A Tisza állítólag a gyálai rétet elöntötte és innen az apadás, mert a Tisza felső folyása mellől még mindig áradást jelentenek. — Osijek tiltakozik. Osijeki tudósítónk jelenti: Rövid idővel ezelőtt történt meg az SHS. állam városainak osztályokba sorozása abból a szempontból, hogy a tisztviselők mennyi lakbért kapjanak. Osijek a negyedik osztályba került. Ezt az osztályozást a város vezető körei sérelmesnek és elhibázottnak tartják, mivel egy klasszisba sorozza ezt a nagyterjedelmü, élénken fejlődő ipari központot apróbb, jelentőségre nézve jóval csekélyebb városokkal, ami a köztisztviselők lakbér- és egyéb illetményeinél okoz jelentékeny károsodást. Ezért Bozsics János dr. főispán és Hengl József dr. polgármester, a város társadalma nevében most emlékiratot terjesztettek a minisztertanács elé, kérve, hogy a város osztályozását változtassa meg és Osijeket a második osztályba sorozza, ahol Novisad is van, az Osijekkel egyforma nagyságú és jelentőségű vajdasági város.
