Petőfi Népe, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-04 / 260. szám
TISZTELT SZERKESZTŐSÉG 1992. november 4., 7. oldal Kedves Olvasóink! Figyelmükbe ajánljuk az APEH megyei igazgatójának sokakat érintő és érdeklő levelét, melyet Levélváltás rovatunkban olvashatnak. Bajai levélírónk az újvárosi játszótér labdapályájának lebontása miatt bosz- szankodik. Több más panaszos írás is helyet kapott mai összeállításunkban. A mindenkit foglalkoztató ufójelenségekről kiskunfélegyházi kutató írt levelet, aki részt vett a közelmúltban Budapesten megtartott ufóvilágkongresszuson. Várjuk további leveleiket. (A szerk.) LEVÉLVÁLTÁS Megértést kér az APEH A kisemberen mindig lehet rúgni egyet című olvasói levélre (Petőfi Népe, 1992. október 28.) szeretnék válaszolni. Kérem szíves közzétételét. A magánerős lakásépítések áfa- visszaténtésének intézésében az APEH Bács-Kiskun Megyei Igazgatósága, másirányú leterheltség miatt, annyi módosítást volt kénytelen tenni, hogy a korábbi, azonnali felülvizsgálattal szemben az adóigazgatási eljárási törvényben meghatározott 30 napos ügyintézési határidőn belül, de annál rövi- debb idő alatt teljesíti a kérelmek elbírálását. E kényszerű változtatás oka nem a, hivatal pénzügyi nehézségeiben keresendő — ellentétben az olvasó féltételezésével —, hanem abban, hogy csak szeptemberben több n^int 10 ezer megyei lakos mezőgazdasági, földhasznosítási támogatás iránti kérelmét bíráltuk el, és intézkedtünk a támogatások kiutalását illetően. Októberben agrárpiaci támogatás címén a növénytermesztési hitelekhez nyújtott kedvezmények feldolgozása nyújtott jelentős többletmunkát. Ugyanis ezeket a feladatokat az áfa-visszatérítésre meghatározott, változatlan személyi és technikai feltételek mellett kellett és kfll megoldanunk. «Ugyanakkor azt is meg kell említői, hogy a lakásépítési áfavissza- taritésekkel kapcsolatos szabálytalanságok, visszaélések növekvő száma miatt egyre több helyszíni ellenőrzésre és felülvizsgálatra van szükség, éppen a becsületes többség érdekében, védelmében. Mint a levélíró is említi, biztosítani tudjuk, hogy a visszautalásért ne kelljen többször Kecskemétre utazni. A megye más városaiban működő ügyfélszolgálati irodákban átvesszük a visszaigényléseket és ugyanide juttatjuk vissza a beváltható utalványokat is. A Tisztelt Olvasó által közölt példa — a két nap óta visszatérítésért könyörgő asszonyka esete — nem tartalmazza az ügy szempontjából nem elhanyagolható tényt, hogy a benyújtott áfa-visszaigénylés összege nem érte el a törvényben rögzített összeghatárt. A visszaigénylés elutasításának oka tehát nem a hivatal könyörtelensége, hanem a visszautalás törvényi feltételeinek a hiánya volt. Mivel az áfa-visszatérítés az adózók által teljesített költségvetési befizetésekből való visszautalás, a törvények, szabályok betartása mindannyiunk érdeke. A munkatorlódás miatti kényszerű lépésért Tisztelt Ügyfeleink szíves megértését és türelmét kérjük, s egyben ígérjük, hogy a lehetőség szerinti legrövidebb időn belül visszatérünk az aznapi kiutalásra. Tisztelettel: Somodi Sándor igazgató APEH megyei igazgatósága Vagy mégis lennének ufók? • Vajon honnan jöttek s hová tűntek ...? (PN-archív) O któber 24—26. között rendezték meg Budapesten az ufóvilágkongresszust, amelyen volt alkalmam részt venni. Híres előadók érkeztek külföldről és természetesen csatlakoztak hozzájuk a hazai kutatók nagyjai is. Csak néhány nevet szeretnék említeni, mindenféle rangsorolás és teljesség néjkül. Ott volt Kálmán von Reviczky őrnagy, USA-beli hadtudományi szakértő, Erős István németországi ufókutató, dr. Ludomir Valentik szlovák fizikus, Kloárt Miklós régész, történész, Farkas Bertalan űrhajós, Michael Hesemann német kultúrantropológus, Wendel C. S. Devens ezredes, az USA-légierőtől, Robert O. Dean őrnagy, ugyancsak az USA-légierőtől és Hargitai Károly tudományos író, s még sokan májok. Úgy vélem, e névsor is bizomá- nyítek arra az ellentábornak, hogy az ufókutatást, a földönkívüli civilizáció létezését komolyan kell venni. A három nap alatt bebizonyosodott, hogy igenis értelmes, intelligens emberek jöttek itt össze, s nem a sokak szájából hallott őrültek gyülekezete volt a kongresszus. Ma ott tartunk Magyarországon — és persze külföldön sem jobb a helyzet —, hogy aki e téma felől érdeklődik, azt kinevetik. Az ellentábor igen hangos, és megpróbál nevetséges magyarázatokat kitalálni annak érdekeben, hogy lejárassa a valóságot. Például, hogy a híres gabonaköröket és más ábrákat egy sün készítette. Még fájóbb, hogy a kormányok sem közük az e témában birtokukban lévő információkat, az ufós anyagok a szigorúan titkos akták közé kerültek. Vajon meddig még? Gyakori kérdés, milyen szándé- kúak lehetnek a földönkívüliek? Én arról nem tudok, hogy háborút üzentek volna a Földnek, de mi már erőteljesen készülünk ellenük. Több milliárd dollárt emésztettek fel az űrfegyverkezések, a csillagháborús tervek. Ez mind szép, de ki ellen? Vagy mégis lennének ufók? Igen, vannak, de nem rossz szán- dékúak, s nem hiszem, hogy az emberek kipusztítása lenne küldetésük célja. Mar nagyon sok emberrel felvették a kapcsolatot. Nevezzük ezeket kiválasztottaknak. Hogy miért nem szállnak le a Parlament előtt? Kérem, azért, mert valószínűleg sokkal intelligensebbek az embernél, s nem ez a módja az ismerkedésnek. Ők nagyon is tudatosan közelednek, s lehető legkisebb pánikot keltve. Gondoljunk csak bele abba, hogy mi hogyan viselkednénk egy fejletlenebb, de értelmes civiüzáció- val szemben. Nem egyszerű a dolog, hiszen nagyon sok mindenre figyelni kell. Ittlétüket nem lehet tagadni, s felesleges is, mivel a kongresszuson is láthatók voltak több szempontból hitelesnek minősített ufófelvételek és egyéb bizonyítékok is. Kár, hogy a kétkedők ezeket nem látták. Mi mással is tudnám befejezni, mint azzal, hogy béke veletek, idegenek! Molnár Tibor ufókutató Kiskunfélegyháza Még egy vélemény Horthy István haláláról Nagy érdeklődéssel olvastam a Petőfi Népe augusztus 19-ei és szeptember 7-ei számában a Horthy Istvánról írt cikkeket, visszaemlékezéseket. A birtokomban levő repülőirodalom alapján az alábbiakkal szeretném pontosítani, kiegészíteni a Petőfi Népében olvasottakat. Horthy István december 9-én született Polában. Érdeklődése a technika iránt már fiatal korában megnyilvánult. 1927 júniusától szeptemberéig katonai szolgálatot teljesített a rejtett magyar légierőknél. Azután is évenként bevonult gyakorlatra, gyakorló repülőkiképzés céljából, a légierőkhöz. Az ifjú Horthy bajtársai között is kitűnt pontosságával, katonai fegyelmezettségével. Pilótakiképzé- set Szombathelyen, Szolnokon és Mátyásföldön kapta, de mint szemlélődő, járt Kecskeméten is, ahol külön épület volt számára fenntartva, ebben volt a szállása, az irodája. Az épület ma is megvan, jó állapotban. Horthy István úgy érezte, hogy példamutatásból, a haza iránti sze- retetéből neki is a fronton a helye. Ezért kérte a kormányzót, engedélyezze részére a katonai szolgálatot. Az engedélyt megkapta. A szolnoki 1. vadászrepülő osztály 1942. július 2-án érkezett ki a keleti frontra, Konotop tábori repülőtérre. Ennek az osztálynak a kötelékébe tartozott az 1/1. vadászrepülő század. Ebben a repülőalegységben kapott beosztást a hó közepén a frontra érkező kormányzóhelyettes is. A század parancsnoka Szabó Mátyás repülőszázados volt. A század Héja I. típusú vadászgéppel volt felszerelve. A század s az osztály vezetésének külön gondot okozott a magas állású beosztott foglalkoztatása, de végül is megoldották a feladatot. Horthy a Héja típusú repülőgépen 75 órát repült. Nem igazán tudta a típuskiképzést tökéletesen elsajátítani. Közvetlen segítője, tiszti szolgája, Farkas György tartalékos honvéd volt. Horthy 1942. augusztus 11-én repült utoljára, addig 24 bevetésen vett részt. Meglátogatta őt felesége, s ekkor három nap szabadságot kapott. Augusztus 19-én jejentkezett ismét szolgálattételre. Úgy tervezték, hogy befejezi a frontszolgálatot, de előbb végrehajtja a 25. harci bevetését. Erre is megkapta az engedélyt. A feladatra augusztus 20-án, kora reggel került sor. Farkas honvéd 4 óra 15 perckor ébresztette a kormányzóhelyettest, aki kipihenten kelt fel, és készült a következő repülőfeladat végrehajtására. A V 421 lajstromjelű. Héja I. típusú vadászgépet készítették elő számára. Tóth János címzetes őrmester 4 óra 40 perckor végrehajtotta a motorpróbát, Horthy István, Bodó András főtörzsőrmester, hangármester, Kocsis István törzsőrmester, főszerelő, Kovács János címzetes őrvezető, Mészáros Ferenc tartalékos szakaszvezető, segédszerelő, Landesz József honvéd és Bebesi Antal tartalékos szakaszvezető jelenlétében. A repülőgéppróba során amotor, a műszerek, fedélzeti berendezések rendben működtek. Két nappal korábban a gépen végrehajtották az úgynevezett nagy ápolást. Horthy géppárban indult bevetésre, kísérője Nemeslaki Zoltán repülő őrmester volt. A feladat 110 percig tartott volna. A géppár 4 óra 55 perckor felszállt, kedvező időjárási viszonyok uralkodtak a repülőtéren. Szemtanúk szerint Horthy gépe — 5 óra 5 perckor — 300-400 méter magasságban erősen szűkített fordulóban dugóhúzóba esett, pilótája igyekezett kivenni a pörgésből, de az későn sikerült neki, és a gép mintegy 400km/óra sebességgel, 5 óra 7 perckor orral és bal szárnnyal a földnek csapódott. A földnek ütközés következtében a gép összetört, Horthy repülő főhadnagy életét vesztette. Joggal merül fel a kérdés, mi okozhatta Horthy katasztrófáját? Szakértők véleménye, szakszerű megállapítása szerint: a kormányzóhelyettes a Héja I. géptípusra nem kellő fokozatossággal került rá, a gép hibáit az adott esetben, kis magasságon ellensúlyozni nem tudta. Vadászpilóta-kiképzésre, -szolgálatra nem a legalkalmasabb életkorban volt, nem rendelkezett a géptípusra a szükséges tapasztalattal. Kevésnek bizonyult számára a típuson repült 75 órányi idő, s nem volt megfelelő magassága a bekövetkező esemény elkerülésére. Egy mondatban megfogalmazva: kis sebességgel végrehajtott, túldön- tött cs túlhúzott fordulóból dugóhúzóba kerülve zuhant le Horthy repülőgépe. Kenyeres Dénes • honvéd őrnagy Sok a 70 éven felüli? Isten áldása a Volánra Kupa Mihály pénzügyminiszter úr a tévében úgy nyilatkozott a közelmúltban, hogy az a baj, sok a 70 éven felüli. Bizony, elég sok, és a legtöbb a létminimum alatt él. Tudomására hozom a pénzügyminiszter úrnak, ha nem tudná, a sok 70 éven felüli kenyéren és vízen — sokszor még kenyér sem volt—építette fel a háború után romba dőlt, kirabolt hazánkat, minden zokszó nélkül, üldöztetés, kínzás, internálás, málen- kij robot és még sok minden más közepette. Csak a puszta, nyers erő számított, nem volt gépesítve semmi, és mégis ment a munka sokkal jobban, mintmost,napi 10-12 órákon át, szabadnapok nélkül. Az utánunk jövő generációnak megteremtettük a boldogabb jövő kialakításának lehetőségét, s abba a generációba tartozik a miniszter úr is. Azért is ülhet most a bársonyszékben, mert ezen keresztül szerezhette meg a diplomáját is. Állandóan baj van velünk, pedig mi többet és nagyobb megbecsülést érdemelnénk, s nem könyörado- mányt. Ezt a helyzetet nem mi idéztük elő. Akik előidézték, azok kapják a jó nyugdíjat, meg élvezik, amit összeharácsoltak maguknak. Most 1993-ra 16 százalékos nyugdíjemelést szavaztak meg, de már az sem lesz meg, csak vernek majd valamit, de azt is két részletben, mint 1992-ben a 19 és fél százalékot. Az a sok milliárd önöknek kamatozott, de azt nekünk nem fizették ki. Mire megkaptuk az egyik felét, akkorra már értékét vesztette. Mindig onnan vesznek el, ahová adni kellene. Kívánom a miniszter úrnak, ne tudja meg, hogy milyen a 70 éven felüliek nehéz munkában eltöltött élete. Tisztelettel: Ormándi Antal kisnyugdíjas Bugac, Alkotmány u. 8. Nincs gazdája a kecskeméti temetőnek? Mindenszentek napján kimentem Kecskeméten az új Köztemetőbe, hogy a halottjaimról megemlékezzek. Az ottani látvány nagyon siralmas volt. Óriási szeméthalmok vannak a sírok körül, de az még borzalmasabb látvány, hogy a temetőben levő illemhely rácsos ajtaja le van lakatol- va, és az előtere úgy tele van piszkol- va, hogy meg se lehet közelíteni a bűz és a piszok miatt. Csak kérdezem: nincs gazdája ennek a temetőnek? Lajosmizsén is voltam, a szüleim sírjánál. Az ottani temető példásan tiszta, az egész szépen fel van gereblyézve. Dékány Sándorné nyugdíjas Kecskemét, Nagykőrösi u. 25. Szerkeszti: Rapi Miklós Mivel olyan dolgot tapasztaltam, amilyet még soha, nem tudom magamban tartani, másokkal is meg kell osztanom. November 1-jén, 10 és 11 óra között beérkeztem a kecskeméti, központi buszmegállóba, és ballagtam a 18-as járathoz, s a T- betüsjárat helyett 112-es, 118-asmeg 38-as járatot láttam. A 18-as megállónál egy mosolygós ember, valami Volán-vezető lehetett, kalauzolta az utasokat kedvesen. Á buszok elég sűrűn jártak, nem volt túlzsúfoltság. A temetőbe kiérve, láttam irányítókat, meg egy szolgálati kocsit, ahol teát vagy kávét adtak a szolgálatban levő dolgozóknak. A temetőt köny- nyen megjártam, hamarabb végeztem, még a testvéremet is meglátogattam a Rendőrfaluban. Elkezdtem gondolkozni. Mi történt most itt? Ez nem kommunista szervezés volt, nem a bevételekkel törődtek, hanem az emberek elszállításával foglalkoztak. Kifelé meg befelé induláskor is, a buszvezető kinyitotta az ajtót, és felvette a szaladó utasokat. Ilyen dolgok láttán arra az elhatározásra jutottam, hogy még egyszer elmegyek a templomba, megköszönöm Istennek, hogy ilyen dolgot cselekedett az emberek szívében, hogy egymást segítik. A szentmisét meg felajánlom a Vólán dolgozóiért, meg egy-két órát imádkozok a hozzátartozóikért. Meg is tettem. Ez a mindszent nem tudom, mennyi többletköltségbe került a Kunság Volán Vállalatnak, de egy biztos, sok embernek szereztek kellemes meglepetést. Az ő nevükben is szeretném megköszönni a végzett m unkát, és Isten áldását kérem a vállalat dolgozóira, fizessen nekik vissza duplán az emberekkel való törődésükért. Egy nyugdíjas utas Csendet, nyugalmat kérünk A kecskeméti Arany János utca 6. szám alatti ház lakói panaszukkal már szinte minden fórumot megjártak. Legutóbb 1992. január 16-án lakossági bejelentést tettünk a város polgármesteréhez a házunk udvarán uralkodó egészségrontó és személyi biztonságot is érintő körülmények megszüntetése érdekében. Ebben a bejelentésünkben kértük, hogy a ház bejáratát ismét kapuval lássák el, mert a régi kaput évekkel ezelőtt leszerelték, mert életveszélyes volt. Azóta az udvar éjjel-nappal nyitott, az megy be az udvarba és azon át a Széchenyi térre, aki akar. Legnagyobb gondot a Széchenyi tér 1—3. alatt működő üzlethez már hajnali négy órakor érkező teherautók jelentik. Az áruházat ugyanis a mi udvarunkon keresztül látják el, és töltik feláruval,annakdacára, hogy aszúk kapualjban a többtonnás kocsik örökös rongálódást okoznak. Sajnos, ez kora reggeltől késő estig tart és nemcsak zajt okoz, hanem megtölti a környék levegőjét tömény szén-monoxiddal. Ez a körülmény az itt lakóknak tűrhetetlen, de sajnos panaszunkkal eddig hiába fordultunk bárhová. A bérlők egyöntetű véleménye, hogy vissza kellene helyezni a kaput, és a jelenleg az udvarba beáramló forgalmat a Széchenyi tér felé tereljék el. Tessék mondani, kire tartozik ez? M. F. a lakók megbízásából (Név es cím a szerk.-ben) NAPJAINK HUMORÁBÓL • „Bevezettük az önkiszolgálást, uram. Én csak a borravalókat gyűjtöm ' össze.” Címünk: 6000 Kecskemét. Szabadság tér 1/A zugvirágárusok A kecskeméti Köztemető lies kapujánál lévő virágbolt vezetője, Madár Józsefné panaszkodik az engedéllyel, s főleg az engedély nélkül virágot árusítókra, akik a temető környékén hagyják a sok szemetet. Nyomtalanul eltűnnek. O takarított utánuk, de ez már meghaladta az erejét, hiszen az idén a szombat-vasárnap délutáni árusok negyvenen-ötvenen is voltak. Talán érdemes lenne a területfelügyelőknek a szemetelő zug- árusokat is folyamatosan ellenőrizni és bírságolni őket. Újság nélkül maradtak Bereczki Tiborék (Kecskemét, Pákozdi csata u. 2.) 1988 óta fizetik elő lapunkat. Októberben nem ment a kézbesítő a novemberi előfizetési díjért. Tegnap bementek a posta hírlaposztályára, hogy ott fizessék be a pénzt. Legnagyobb meglepetésükre azonban elutasították őket, mondván, már legfeljebb csak decemberre fogadnak el újságrendelési díjat. Kéídé- 1 zik: létezik ilyesmi... ? Felelőtlen pátyabontás Baja-Újvárosban Jóformán nem is tudom, hogyan kezdjem panaszos észrevételemet, de előrebocsátom, nem csak az én panaszom ez. A baja-újvárosi lakótelepről van szó. A Vásárhelyi és a Völgy utca között lévő teret annak idején játszótérnek alakították ki, és így is építették meg. Található itt többféle hinta, homokozó, pingpongasztal és egy bitumenes kis labdarúgópálya, melyet igen bölcsenés előrelátóan magas, fonott drótkerítés vett körül, védve a lakások, lépcsőházak ablakait a kóbor lasztik ellen. Ám, mint minden, ez a létesítmény sem örökéletü, a drótháló itt- ott kezdett kilyukadni. Mindenki megörült a közelmúlt napokban — gyermek és felnőtt egyaránt —, • amikor emberek jelentek meg, és elkezdték bontani az elhasználódott dróthálót, reménykedve abban, hogy új váltja fel a régit. Azonban, sajnos, korai volt az öröm. Ugyanis gyorsvágóval teljesen letakarították a kerités vascső oszlopait, melyek még mindig remek állapotban voltak. Az emberek elmondták, hogy erre engedélyük van. Fura dolog és nagy bátorságra vall az ilyen engedély kiadása. Mi több, embertelenség, hozzá népi értés, meggondolatlanság ez. Kifizeti ki? Aki potom pénzért megvette a csöveket? Vagy aki így intézkedett, felelőtlenül? Kötve hiszem. A városban járkálva, szomorúan meg kell állapítanom, hogy nem vigyáznak a drága pénzen létrehozott dolgokra. Itta fent említett példa, de felhozhatnám a Kossuth utcai járdát, az új postaközpontnál, melyet alaposan tönkretettek, s most cset- lik-botlík ott mindenki, de nem jut az i 1 letékesek eszébe, hogy a posta t felszó- lítsák a mielőbbi javításra. Erre (ez csak egy példa a sok közül) nem terjed ki a figyelmük, de a labdapálya körüli stabil fémkerítés lebontására igen. Amikor a város amúgy is szükös- ködik, miért nem az olcsóbb megoldásokat, a célszerűeket választják? Nehéz megérteni. Jó lenne alaposabban körülnézni a Bajáért felelős vezetőknek. Nemcsak en bosszankodom a játszótér elleni brutalitás miatt, hanem az itt lakók túlnyomó része elítéli azt. Schmidt István Baja, Völgy utca 6.