Petőfi Népe, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-04 / 260. szám
8. oldal, 1992. november 4. PETŐFI NÉPE 1956. NOVEMBER 4. Csapataink harcban állnak... 1956. november 4-én hajnalban, amikor a szovjet csapatok megindultak, hogy letiporják a magyar forradalmat és szabadságharcot, felhangzott a rádióban Nagy Imre miniszter- elnök szózata. Felhívás a világ szabad országaihoz, az ENSZ-hez, s a segélykiáltásban ez a mondattöredék: „ . .. csapataink harcban állnak ..Igaz, hogy harcban elsősorban a budapesti felkelők, a Corvin köziek és a Tűzoltó utcaiak álltak a hozzájuk csatlakozó kiskatonák- kal az oldalukon, s mostani tudásunk szerint csak kevés reguláris alakulat próbálta meg felvenni a betolakodókkal az egyébként is kilátástalan küzdelmet. Azok a hivatásos katonatisztek, akik egységükkel ezt megtették, a megtorlás során általában az életükkel fizettek a haza iránti hűségükért. Börtön és golyó Tudunk olyan katonatisztekről is, akik az esetleges ellenállás mérlegelése során, a Forradalmi Katonai Tanácsokban álltak ki a harc felvétele mellett. Ők a legsúlyosabb börtönbüntetéseket kapták. ‘ Bács-Kiskunban is voltaié Ilyenek, i a kecskeméti repülőtéren-például Mádi Jenő főhadnagy, vagy Kiskunfélegyházán Szabadella József őrnagy. S az egyoldalú harcban vannak halottaink is. A szovjetek a kecskeméti kiegészítő parancsnokság elleni támadás során lelőtDr. Szobonya Zoltán ték az őrségben álló Szöllősi Károly századost, egy korabeli titkos tanácsi dokumentumban pedig a szintén kecskeméti K. Szabó Lajos tizedes, Szabó József szakaszvezető és Kerekes Imre tizedes neve mellett ez áll: „ .. . a szovjet csapatok városba történő bevonulása alkalmával ... elhalt 1956. november 4-én, szolgálatteljesítés közben ért golyó által.” Törteti Ferenc honvédet szintén a szovjetek lőtték le november 4-én, Kecskeméten, a megyei bíróság épületénél. Korom István főhadnagyot pedig az SZTK-nál. Ők az egyoldalú harc ''"hösrhalöttai. A tiszta forradalom Bizonyos szempontból ide sorolható Bács-Kiskun ha lehet • A dolgok lassan a helyükre kerülnek egyáltalán ilyen megkülönböztetést tenni — legtisztább 1956-os mártíriumá, a mélykúti illetőségű dr. Szobonya Zoltán halála is. Ot 1958-ban végezték ki, s a legsúlyosabb vád ellene az volt, hogy a jánoshalmi forradalmi bizottság titkáraként a szovjet csapatok elleni katonai előkészületeket irányította. Noha dr. Szobonya Zoltán ebben ártatlan volt, a jánoshalmi tüzéralakulat valóban előkészületeket tett a harc felvételére. A Petőfi Népe ez idáig adós ennek a történetnek a feldolgozásával, amit az évforduló alkalmán pótolunk. Jánoshalmán dr. Szobonya Zoltán vezetésével példásan működött a forradalmi bizottság. A helybeliek által Doktor Úrként tisztelt ügyvéd higgadtságának is köszönhető, hogy a községben úgy győzött a forradalom, jöttek létre a különböző demokratikus testületek s a nemzetőrség, hogy közben egy pofon sem csattant el, emberélet áldozatul nem esett, sem a társadalmi, sem a magántulajdont semmilyen kár nem érte. A kitűnő szervező, s karizmatikus személyiségű dr. Szobonya Zoltán ezért — utóbb — nagyobb ellenségnek számitott, hisz a forradalom tisztaságát képviselte. Nyilván az ő kiállásának, s igaz hazafiságra buzdító beszédeinek, megnyilvánulásainak is szerepe volt abban, hogy a községben működő tüzéralakulat Forradalmi Katonai Tanácsa — akikkel szoros kapcsolata volt november 4-én hajnalban katonai előkészületeket tett. Dr. Szobonya Zoltán azonban az éjszakát Mélykúton töltötte, s csak 4-én, délelőtt 9 óra tájban érkezett át Jánoshalmára. A községben ekkor még az új forradalmi testületek kezében volt az irányítás, dr. Szobonya Zoltánnak is jelentették a katonai előkészületeket, amelyekhez ő a jóváhagyását adta, hisz információk hiányában azt hitték, hogy az egész országban súlyos harcok folynak. • • Ónként — a haza védelmére Melyek voltak ezek az előkészületek? A katonák a rádióból hallották: csapataink harcban állnak! Ha ez így van, nekik is teendőik vannak! Hajnóczi Lajos százados, Schmidt főhadnagy, a nemzetőrség parancsnoka, valamint Magyar Zoltán főhadnagy, Takács Sándor honvéd és Török Péter mozgósították az egész falut. Letartóztatták a laktanyaparancsnokot, nehogy akadályozza az előkészületeket. Hangszóróba olvasták a mozgósítási felhívást, amit a vasárnapi miséken is kihirdettek. Három szakaszra osztva felszereltek körülbelül száz civilt is, akiket katonai parancsnokok mellett a település bejárati pontjaihoz vezényeltek. (Halas, Hajós, Mélykút.) A páncéltörő ágyúkhoz nem volt elegendő legénység, ezért ide is civileket kértek. Tíz páncéltörő ágyút a laktanya körül körkörösen állítottak fel, néhányat közülük be is ástak. Megszervezték a sebesültek várható ellátását is, termeket ürítettek ki, s kötszereket, gyógyszereket készítettek elő. Jánoshalma népe, a katonák és az önkéntesek példás hazaszeretetről, áldozatvállalásról tettek tanú- bizonyságot! Ebben — mint a forradalom eszmei, polgári irányítójának — nyilván szerepe volt dr. Szobonya Zoltánnak is. Ezért kellett meghalnia. A szovjetek Jánoshalmára nem jöttek azon a napon. S amint a hírek elérték a falut, kiderült, hogy Kecskeméten már hajnalban elfoglalták a stratégiai pontokat, s a bajai forradalmi katonai tanács is letett az ellenállásról. Délutánra világossá vált, hogy a harc értelmetlen, mert egyenlőtlen. November 4-én, délután 4 órára a jánoshalmi katonai és önkéntes alakulatok maguktól szétoszlottak. Néhá- nyan, mint például Schmidt főhadnagy nemzetőrparancsnok, a megtorlás elől külföldre menekültek. Dr. Szobonya Zoltán azonban maradt. Vállalta, amit tett. Hozzátartozóihoz kijuttatott információk szerint megmenekülhetett volna a haláltól, ha vállalja az együttműködést az új rendszerrel. Büszke mártíriumá a jánoshal- miak kiemelkedő 1956-os helytállására tette fel a koronát. Bálái F. István Fehér foltok A huszadik század során rengeteg olyan esemény történt, melyre a történészek évtizedekig nem tudtak választ adni. S hogy miért maradhattak fehér foltok a tudósok előtt? Részben azért, mert a korábban hatalmon lévő politikai uralkódóréte- gek érdekeit sértette volna, ha az évtizedes titokra fény derül. Lengyel- országban például 1943-tól tudják az emberek, hogy Sztálin jóváhagyásával pusztították el a lengyel tisztikart a vörös belügyminisztérium hóhérai. A vérengzést a közelmúltig tagadták az egykori diktátor utódai Moszkvában. Csak a közelmúltban ismerték el az oroszok a mészárlás tényét, s juttatták el a dokumentumokat Varsóba. A Kreml ugyancsak több mint fél évszázadig tagadta, hogy a kommunista Szovjetunió és a fasiszta Németország 1939. augusztus 23-án titkos szerződést is kötött. A Ribbentrop—Molotov paktumban a két akkori nagyhatalom megegyezett Kelet-Közép-Európa felosztásában. így vesztette el Lengyelország, Litvánia, Észtország a függetlenségét, s került Észak-Buko- vinaés Besszarábia a Szovjetunióhoz. A dokumentum létét a közelmúltig tagadták Moszkvában. A múlt héten derült ki, hogy Kádár János az 1956- os forradalom leverése után levelet küldött Tito jugoszláv elnökhöz, melyben garantálta Nagy Imre és társai életét. A miniszterelnököt 1958- ban Kádár tudtával kivégezték. A levél tartalmát azonban csak 36 évvel később hozták nyilvánosságra, miután hazakerült a napokban. Barta Zsolt FULOP ES ERZSEBET SEGÍT AZ AZONOSÍTÁSBAN? Tovább keresik a Romanovok hamvait Több mint hét évtizedig homály fedte az utolsó orosz cár és családjának sorsát. Annyit lehetett tudni, hogy a bolsevikok Jekatyerinburgban, 1918. július 17-éről 18-ára virradóra gyilkolták meg őket. Az oroszok most amerikai igazságügyi orvos szakértőket kértek fel az azonosítási eljárások lefolytatására. Lowell Levine és munkatársai öt nő és négy férfi koponyáját, csontjait és fogazatát vetették beható vizsgálat alá. Meg is találták az ötvenéves korában megölt II. Miklós cár, Alek- szandra cárnő, a három leány- gyermek, a háziorvos és három szolgáló földi maradványait. Eddig kevésbé közismert részletekről is szóltak a kutatók: például az orosz uralkodó igen rossz fogazatáról, illetve Alekszandra porcelán koronájáról, ami akkoriban jóformán ismeretlen volt a fogorvosi praxisban. Két holttestnek azonban nem sikerült a nyomára bukkanni: az akkor 13 éves trónörökös és a kivégzéskor 17 éves Anasztázia csontjai nem voltak a leletek között. Túlélték volna a végzetes éjszakát? Az amerikai Charlottesville- ben a nyolcvanas évek közepéig élt egy hölgy, aki azt állította magáról, hogy, ő Anasztázia nagyhercegnő. Ám aligha valószínű, hogy e régi történetet most ismét felmelegítik. Sokkal valószínűbb, hogy a két cári gyermek holttestét elégették, s gondos régészeti kutatással esetleg meg lehetne találni a tűz helyét. így sikerülne eloszlatni a romantikus mítoszokat. • 1918-ban a bolsevikok mészárolták le a cári családot. Az orvos szakértők az angol királynő férjét, Fülöp herceget is be kívánják vonni a cári család földi maradványainak azonosításába. Alekszandra cárnő ugyanis nagynénje volt Fülöp hercegnek, aki így részt vehet a vér, a csontvelő és a haj össze- hasonlitó vizsgálataiban. Az ötlet Pavel Ivanovtól, Oroszország vezető, genetikusától származik, aki egy londoni laboratóriumban akarja azt megvalósítani, úgy, hogy akár II. Erzsébet is részt vehetne a mindent eldöntő vizsgálatokban: az angol királynő ugyanis szintén távoli rokona a Romanovok- nak. FEB • kié lehet a koponya? A tudé>sok feltevése szerint II. Miklós orosz cár koponyája lehetett. Bonyolódik a J aroseYviez- títok Még mindig titok övezi az egykori lengyel miniszterelnök, Piotr Jarosewicz és felesége, Alicja Solska brutális meggyilkolását. Harmincnégy év a politika élvonalában elég hosszú idő ahhoz, hogy az ember kegyetlen ellenségeket szerezzen magának. Ma az egyik legnépszerűbb lengyel „társasjáték”: változatokat készíteni a gyilkosság indítékaira. A „Riporter” című újság szerint a háttérben a KGB áll. Fel- tételezései szerint a volt miniszterelnök túl sokat tudott az egykori szovjet—lengyel „kapcsolatokról”, s az idősödő Jarosewicz kezdett túl fecsegővé válni. Tavaly jelent meg „Félbeszakitom a hallgatást” című könyve, amelyben meglehetősen kényes területekre merészkedett, s ígérte a folytatást is. Lehet, hogy a KGB jobbnak látta félni, mint megijedni? Egy másik változat szerint a volt politikusok közötti leszámolás kezdődött meg. A szükségállapot idején Jaruzelski internáltatta az exminiszterelnököt, s bizony nem nagyon adott a formára: egy őrmestert küldött érte. Igaz, később az amnesztia révén Jarosewicz elkerülte a tárgyalást és az esetleges börtönt. A volt miniszterelnököt hallgatásra akarták kényszeríteni, ezért nem kapott lehetőséget egy esetleges bírósági kitálalásra. Sok mindent elmondhatott volna az illetéktelen hallgatóságnak Jaruzels- kiről. Gotowko ezredes, Jaruzelski másik testőre szerint nemcsak az egykori lengyel politikai elit, hanem Moszkva, Washington, sőt, Róma keze is benne van a gyilkosságban. A Jarosewicz-^yilkosság igazi titkát még homály fedi. Lehet, hogy egyszerűen csak megöltek egy idős házaspárt? Katyni dokumentumok B orisz Jelcin orosz elnök a lengyel vezetéshez továbbította azon dokumentumok másolatát, amelyek a lengyel hadifogoly tiszteknek a második világháború idején történt lemészárlása valódi körülményeit tárják fel. Az iratok közül négy származik az eredeti korból illetve Hruscsov idejéből, a többi elsősorban az ügy álcázásával és az azt segítő propagandával kapcsolatos, újabb anyag. A meghatározó jelentőségű dokumentumokat csütörtökre virradó éjszaka Varsóban nyilvánosságra hozták. A legfontosabb dokumentum Lavrentyij Berija, az NKVD főnökének feljegyzése. Ebben javasolta, hogy tekintettel arra: a fogoly lengyel tisztek a szovjethatalom engesztelhetetlen ellenségei, végezzék ki őket. Ezt követi a politikai bizottság jóváhagyása az akció végrehajtására, 1940. március 5-ei dátummal, a következő aláírásokkal: Sztálin, Vorosilov, Molotov, Mikolaj, a margón a következő • Sztálin és az SZKP Politikai Bizottsága több tagjának az aláírása a katyni tömegmészárlásról szóló dokumentumon, amelyet október 14-én adott át Borisz Jelcin orosz elnök személyes megbízottja Walesa lengyel elnöknek. Az iratok tanúsítják, hogy az akkori szovjet Belügyi Népbiztosság (NKDV) gyilkolt meg Katyn- ban, 1940-ben 14 700 lengyel tisztet, valamint 11 ezer lengyel foglyot. kiegészítéssel: Kulinyin és Kaga- novics is igennel szavaz. A tömegmészárlás utóéletéről sokat elárul az a szigorúan bizalmas feljegyzés, amit Nyikita Hruscsov számára készített 1959 tavaszán Selepin, a KGB akkori vezetője. Mint írta, a politikai bizottság határozata alapján az NKVD ösz- szesen 21 857 lengyelt lőtt agyon. Közölte, hogy a szovjet hatóságok számára az ügynek sem operatív, sem történelmi fontossága nincs, s nem lehet az „lengyel barátaink” számára sem. Az akció titkosságának feloldása a szovjet állam számára kifejezetten káros volna, különös tekintettel arra, hogy az eseményeknek van hivatalos változata, amely szerint a lengyeleket a német fasiszták mészárolták le. Ezért a KGB javasolja az ügyre vonatkozó valamennyi irat megsemmisítését, esetleg a politikai bizottság határozatának szövegét kivéve — s ezt Hruscsov jóváhagyta. Barabás T. János
