Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-15 / 63. szám
4 f PETŐFI NÉPE • 1989. március 15. Uj elnök a termelési nagydíjas tsz-ben Felemelő fegyelem Amikor megérkezem Fajszra, a művelődési központ már korántsem csendes. Az ünneplőbe öltözött emberek kisebb-nagyobb csoportokban beszélgetnek. Az újonnan érkezettek nevűket keresgélik a jelenléti íven. Az izgalom, a feszültség nagyon is érzékelhető. Ma, március 9-én a helybeli Kék Duna Tsz- ben nagy döntésre készül a tagság: elnököt, vezetőséget választ a gazdaság élére. Persze, másutt is történt az idén őrségváltás, másutt is nagy várakozás előzte meg a választást. Itt azonban egy kicsit minden más. A Fajszi Kék Duna Tsz-ről még a mezőgazdaságban járatlanok is tudják, hogy a megye egyértelműen legjobb gazdasága, sőt az országos listán is évek óta az első, második helyen szerepelt. A termelési nagydíjas tsz vezetője Állami Díjat is magáénak mondhat, több másikkal egyetemben. Dr. Berta Jenő nevét nemigen választották el az elmúlt majd’ negyedszázadban a Fajszi Kék Duna Tsz-étől. Most, ezen a március eleji déielőttön a gazdaság tagsága úgymond korszakot vált, a nyugdíjba vonult vezető helyét töltik be. Ma még van erre idő Tíz óra után néhány perccel a közgyűlés résztvevői elfoglalják helyüket, a pódiumon András Sándor főagronó- musé a szó. — A jelenléti ív tanulsága szerint 364-en vannak jelen, tehát a közgyűlés határozatképes. A mai tanácskozás egyetlen napirendi pontja a választás. . Kérek mindenkit: fegyelmezetten, megfontoltan, az útmutatásoknak megfelelően szavazzon. Az elnök személyéről, a tizenkét tagú vezetőségről, a döntőbizottság elnökéről és tagjairól foglal ma állást a közgyűlés. Az első szavazás után kérem, míg az eredményt ki nem hirdetjük, ne hagyják ét az'épületét, hiszen előfordulhat, hogy második fordulóban is szavaznunk kell. Ma mindenképpen dűlőre kell jutnunk a választással, hiszen a tavaszi munkák idején már nem lesz erre időnk. A jelölőbizottság elnöke, JCráczer László következik: — Február végén munkahelyi közösségi tanácskozásokon kértük ki a tagok véleményét. A szövetkezet elnöki posztjának betöltésére hat tagunk neve merült fel, közülük,az összesítések után ketten maradtak, tehát azt javasoljuk, jelölőlistára kerüljön Bukros János és Szabadi András neve. Bukros János agrármérnök, a gazdaság függetlenített párttitkára, Szabadi András növényvédő üzemmérnök, a szövetkezet növény- védelmi és agrokémiai vezetője. A jelölőlistára javasoljuk a 12 vezetőségi tagot, illetve a döntőbizottság elnökét és tagjait is. A levezető elnök kérdez: — Más javaslat? Vélemény? Ha tovább várok, lesz? Ha nincs, a jelölőlistát lezártnak tekintem; szótöbbség szükséges a nevek listára írásához. Ajelöltek nevei sorban elhangzanak, valamennyi'a listára kerül bő szótöbb-" séggel. A levezető elnök pódiumra szólítja a két elnökjelöltet, úgymond programbeszédük megtartására. Jelöltek belépője Szabadi András:—Érzem a felelősségét annak, hogy a tagság bizalma felém fordult. Tisztában vagyok vele, milyen nehézségeket vállalok már a jelöléssel is. Sok gyötrődés után a bizalmuk ad bátorságot. Eddig is mindig megpróbáltam a munkámat tisztességgel végezni, meghallgatni másokat, az alapvető erkölcsi normákat betartani. A józan helyzetértékelést, a tagokkal való sorsközösség vállalását fontosnak tartom, és az elkövetkező munkához nyugod- tabb légkört szeretnék teremteni. Bukros János: — Nem jó a ma itt uralkodó csodavárás. Ami eddig eredmény volt, arra építeni kell. A tisztességes jövedelem megszerzése, a megélhetés a célunk. A tagok pihenésére, regenerálódására igenis több idő kell. Bármelyikünket bíz meg a tagság az elnöki feladattal, a többieknek kötelességük segítő kezet nyújtani. Kettőnket jelöltek. Én Szabadi Bandi kollégámat ajánlom önöknek. A tapsot a szavazás módjának ismertetése szakítja meg. Az előtérben előkészítve várnak a szavazóhelyiségek, az üres, lelakatolt szavazóurnák. Míg ez a jelentőségteljes esemény zajlik, a két elnökjelöltet megállítom néhány szóra: — Nagyon izgulnak? — Hátpérsze!— mondják szinte egyszerre. — Komolyan gondolta á programbeszédének utolsó mondatát? — kérdeztem Bukros Jánostól. — Komolyan. Azt hiszefn, igazam van, amikor azt mondom, ezt a napot át kell élni, az eredményt tudomásul venni, és utána korrektül együtt dolgozni. — Nagyon nehéz lesz elfoglalni egy ilyen elnöki széket, mint a Fajszi Kék Duna Tsz-é'? — Az biztos, hogy meg kell tanulni együtt élni a hatalommal, a felelősséggel — véli Szabadi András. — A kívülállók talán nem is érzékelhetik, hogy vannak még tartalékaink. — Most öt évre választ a tagság elnököt. Mit szeretnének 1994-ben ? — Biztosan, rendben menjenek itt a dolgok, dolgozhassunk — a két férfi összebólint, egyetért. A szavazás eredményhirdetéséhez ismét megtelik a moziterem. A szavazatszedő bizottság elnöke, Molnár József tájékoztatja a közgyűlést. Az új vezetők tiszte — Úgy látszik, a közgyűlés kezdete óta még érkeztek tagtársaink, hiszen 388 szavazólapot találtunk az urnákban, vajamennyi érvényes. Az elnöki tisztségre jelöltek közül Bukros János 68, Szabadi András 311 szavazatot kapott. A vezetőségre, a döntőbizottság tagjaira szintén bőven kétharmados többséggel voksoltak. — A taps óriási. — A szövetkezet elnöke tehát Szabadi András. A közgyűlés kézfeltartással tudomásul veszi a szavazás eredményét. Majd az elnöklő András Sándor az. új tiszt-. ségviselőkhöz intéz megfontolandó gondolatokat: — Gratulálok az új vezetőinknek, úgy, hogy közben a régiek munkásságára is emlékeztetek. A tsz gyepét az eddigi eredmények nemes fűvé tették. Az új vezetők tiszte, hogy vigyázzák, ez a fű tovább nemesedjék, senki ki ne taposhassa. Szabadi András köszöneté a tagság bizalmáért magán viseli az eddig elfojtott drukkot. A bajai Teszöv titkára, Antal Gábor már a mellette helyet foglaló elnökhöz beszél: — Döbbenetes és felemelő volt a tagság fegyelme ezen a közgyűlésen. Ugyanaz a fegyelem, amit a munkájukon, eredményeiken is érezni lehet. Ezzel és a hangsúlyozott összetartozásukkal lehet csak az elkövetkező év nehézségeit legyűrni. A közgyűlés véget ért. Három embertől várok választ. Az első Bukrös János: — Mit érez? Higgye, el, az első, gratuláló kézfogás, amifaz elnök tőjem jcapott,.szívből jött. Mit kíván utódjának-<?r. Berta Jenő? — Nagyon örülök az itt tapasztalt egységes akaratnak. Ha így marad, a Fajszi Kék Duna Tsz élni tud a lehetőségeivel. Az elnöknek pedig azt kívánom, bírja erővel, akarattal, vészelje át jól a nehézségeket. A gratulálóktól kissé nehezen férek Szabadi Andráshoz. — A húszéves munkám elismerését is érzem ebben a döntésben, remélem, nem csalódnak bennem. — Hogyan kezdi á holnapi napját? — A kapor és a zeller gyomirtását kezdjük holnap. Ott a helyem... Gál Eszter ♦ • Egyenesben a halasi Ganz Vegyes vállalat a hollandokkal? Tavaly már beszámoltunk arról,, hogy a Ganz-MÁVAG feloszlott, s helyette hat új, önálló vállalat alakult. Ezek egyike a kiskunhalasi gyár, amelyik a vártnál sokkal nehezebben startolt A gondokat elsősorban az okozta, hogy a nagyvállalat megszűnésével legjelentősebb partnerük, a Ganz Vasúti Járműgyár nem adott több rendelést. A halasiaknak egyik pillanatról a másikra 150 ezer normaórájuk maradt lekötetlenül. — Szerencsére, mindez már a múlté — mondja Gidai János műszaki igazgatóhelyettes —; végre egyenesbe kerültünk. Éppen most jövök a vállalati tanácsi üléséről, ahol jóváhagyták a 88-as mérlegbeszámolót.szerveznünk — mondja Gidai János. —j. De még ez sem volt elég. Ismét felvettük a kapcsolatot korábbi kooperációs partnereinkkel. így például a Mélykúti Univerexpo Szövetkezettel és a Bácska Építőipari Szövetkezettel. Nem csak nekünk,, nekik is bőven jutott múnka. , * A, feszített tempó meghozta tehát az eredményt, sőt a vártnál is jobbat. Végül miként sikerülhetett ilyen magas nyereséget elérni ilyen gyatra évkezdés után? A halasi Ganz szakemberei ezt elsősorban azzal magyarázzák, hogy a szivattyúk (amelyekből mintegy 140 millió forintért értékesítettek) a gazdaság szinte minden ágazatában keresettek. A másik „stratégiai” termékük az áramfejlesztő aggregát, ezt hazánkban egyedül ők gyártják. A monopolhelyzet ellenére azonban nem mondtak le a fejlesztésről. Automatizálták* a berendezések vezérlését, s ezt az újítást a vásárlók az árakban is elismerik. — Erre az évre, hasonlóan a tavalyihoz, 586 millió forintos árbevételt tervezünk — tájékoztat a műszaki igazgatóhelyettes—, ebből már most lekötöttek partnereink 541 millió forintnyit megrendelésekkel. Az idei kezdet tehát biztató. Nem lazíthatunk, ha tovább akarjuk folytatni a tavalyi fejlődést. Márpedig folytatni kell! A gépgyártás segített Papírokat tesz az asztalra, és máris sorolja a friss adatokat: 1988 elején még óvatosan nullszaldós nyereséget terveztek, de most már tudják: 28,8 millió forinttal sikerült ezt túlteljesíteniük, s így 19,3 millió forint lett a fiatal vállalat első önálló évének tiszta eredménye. — Bizony, nem így indult a múlt esztendő — emlékezik az igazgatóhelyettes. — Rendkívül feszült helyzetet teremtett, hogy jó néhány lakatost nem tudtunk szakmájának megfelelő munkával ellátni. Kényszerűségből többnyire öntvényeket tisztogattak, köszörültek. Sajnos, ebben az időszakban elveszítettünk néhány jó szakembert. Még szerencse, hogy a hagyományos gépgyártási profilunk rendelésállománya le volt kötve, így átvészeltük a nehéz napokat. 9 A hollandiai Grassaire cégnek ebben az évben 300 csavarkompresszorházat készítenek Halason. A mércét magasabbra tették Közben azonban lázas tevékenységbe kezdtek. Új megrendelőkét kellett felkutatniuk, hogy a lakatosok is lássák: hosszú távon, továbbra is szükség van a munkájukra. Az élénk marketingtevékenység rövidesen meghozta gyümölcseit: az NSZK-ból daruellen- súly-szekrényekre, Ausztráliából szellőzőberendezések csőrendszereinek és zsaluinak, valamint. biogáztartályok készítésére érkezett, jelentős tételekre, megrendelés. — Most aztán úgy . le lett kötve a kapacitásunk, hogy túlórákat is kellett Megállapodás előtt Az igazgatóhelyettes szerint tehát a halasi Ganz 1989-ben sem akarja alább adni, mint 88-ban. Nem lesz könnyű. Már csak azért sem, mert számtalan, rajtuk kívül álló körülmény hátráltatja a munkát. Az alapanyagok minősége gyak^n kívánnivalót hagy maga után. Ráadásul a szállítási határidők sok esetben ^csúsznak. Emellett . akadnak pénzügyi gondjaik is (mint számtalan más hazai vállalatnak). Rengeteg az úgynevezett kintlévőségük, a partnerek sokszor késedelmesen fizetnek. Emiatt aztán a Ganz is nehéz helyzetbe kerül. Ha például anyagot akarnak vásárolni, „drága” hitel felvételére kényszerülnek. — A pillanatnyi gondok tényleg sok borsot törnek az orrunk alá — ismeri el Gidai János. —“Ezeket is megoldjuk, de nekünk elsősorban hosszú távon kell gondolkodnunk. Nem maradhatunk le a szerkezetváltás folytatásáról, ha tovább akarunk lépni. A dugattyús felvett csavarkompresszprokat, készí- füiílc.l“fi'ővitjük áramfejlesztő aggregá- 11 ‘jtorainkitartományát. A szivattyúknál új konstrukciókat „vezetünk be”. Sorolhatnám még a tennivalókat a szerkezetváltás területéről, de van egyéb dolgunk is: egyszerűsítenünk kell vállalatunk szervezetét. Ennek érdekében hároméves szerződést kötöttünk az Április 4. Gépipari Művek Szervező Leányvállalatával. A Kiskunhalasi Gépgyár Vállalat jövőt szolgáló elképzelései közé tartozik az a vegyes vállalat is, amit a holland Grassair céggel hoznának létre csavar- kompresszorok és a hozzájuk kapcsolódó alkatrészek gyártására. A tárgyalások már folynak a partnerek között; 1990-ben vagy ’91-ben megkötik a megállapodást. Gaál Béla 9 Alaposan le vannak kötve munkával a lakatosok. Felvételünkön: a B2-es csarnok' ban NSZK-exportra készülnek a daruellensúly-szerelvények. I ♦ ALAPANYAG KONTRA TERMELÉS Szövetet Törökországból, fát Malaysiából Nem csak a Bácska bútor készül így .Azt mondja Kabdebó Péter, a bajai Bácska Bútoripari Vállalat igazgatója: — Nem hibáztatom az erdőgazdaságokat azért, mert az általuk kitermelt fából a tőkés országoknak is adnak el. Hiszen a szabályozók több soron is erre ösztönöznek. Bezzeg Malaysiából semmit nem szabad külföldre szállítani feldolgozatlanul! — Követhetnénk a példájukat! — Pedig Malaysia hozzánk képest lépéshátrányban levő, fejlődő ország! Akár a Világ végéről... Adódik a kérdés: kinek, miért fáj az, hogy az erdőgazdaságok fát exportálnak? Hiszen valutát hoznak vele a népgazdaságnak! De nem mindegy, hogy mennyit. Mert ha a fát például bútorként értékesítjük, sokkal többet kapunk érte, nagyobb jövedelemmel. A'szabályozók negatív hatásá azonban nem csak az elmaradt haszonban mérhető. A megfelelő minőségű fűrészlapanyag hiánya ugyanis a fafeldolgozó cégek termelését akadályozza, gazdálkodását visszaveti. Ha a termelő nem vagy csak a határidőből kicsúszva tesz eleget vállalt kötelezettségének, bevételtől esik el, illetve kötbért fizet: Mindezt senki sem téríti meg neki, a legtöbb, amit ilyen helyzetben tehet: megpróbálja a lehető legkisebbre csökkenteni a lcárt. Hogyan csinálják ezt a bajai bútoripari vállalatnál? Az igazgató így válaszol:- Fenyő fűrészáruból például az egész évre valót megvesszük, mert ebből krónikus hiány van. Igaz, hogy ezt saját magunknak kell finanszíroznunk, de még mindig ez a kisebb veszteség. A tölgy és a bükk alapanyagnak elsősorban a minőségével adódnak problémák, ezért a helyszínen választjuk ki a fát. Időbe, energiába, pénzbe kerül, de kevesebbe, mint a rossz minőség miatti hulladék. Bárhová, most már például Munkácsra is elmegyünk alapanyagért. Malaysiát' azért emlegettem az imént, mert ezzel az ázsiai országgal sikerült kialakítani egy jónak ígérkező üzletet. Gazdag beszerzési forrást is jelent számunkra azáltal, hogy beléptünk a Vandex nevű magyar—malaysiai vegyes vállalatba. Semmi sincs, de dolgozni kell! Csakhogy nem a fa az egyetlen alapanyag, amelynek beszerzésevei gondok vannak Magyarországon. Kiderült:' a Bácska bútornak szinte nincs is olyan alkotórésze, amihez a vállalat könnyedén hozzájuthatna. — Vissza-visszatérő problémát okoz a termelésben a habszivacs hiánya — mondja az igazgató. — A hazai gyártó cég ugyanis tőkés importból származó alapanyaggal dolgozik. Ha az elfogy; leáll a gyártással. Úgy segítünk ezen, hogy átengedjük nekik devizakeretünk egy részét. Bútorszövetből a belföldi kínálat'sem mennyiségileg, sem minőségileg nem kielégítő, ezért kénytelenek vagyunk külföldről is vásárolni.; — Ami a bútor fogyasztói árát növeli! — Ez egyáltalán nem biztos. Egyrészt, a külföldi szövet gyakran nem drágább, sőt, egyik-másik olcsóbb a hazainál. Például az a török anyag is, amivel mostanában különböző ülőgar- 1 nitúrákat készítünk. A külföldi partnerrel lehet alkudni. Másrészt, mi úgy ' alakítjuk ki az értékesítési árainkat, hogy a legvégén adjuk hpzzá a szövet értékét; erre már nem tesszük rá az . üzemi általános költséget. Bőrhuzatú garnitúrákat is készítünk, ehhez az anyaghoz annak köszönhetően jutunk gond nélkül, hogy beléptünk a megfelelő kft.-be. A vasalatok, veretek belföldi választéka is szegényes, minősége rossz, ezekből is gyakran importra szorulunk. Soknak számít-a kevés Az tehát a helyzet, hogy ma, Magyar- országon a termeléshez szükséges alapanyag beszerzése aránytalanul sok időt, energiát, pluszköltséget-— és kockázatvállalást igényel (hiszen a különböző vállalkozásokban, kft.-ben való részvétel kockázattal jár). Ilyen körülmények között kell a hazai gyártó cégeknek jövedelmezően működniük. Ä Bácska Bútoripari Vállalatnak eddig ez még sikerült. Nyereséggel zárták az elmúlt esztendőt is: árbevételüknek tíz százaléka volt a nyereség. Csodálkozom ezen, mert kevesnek tartom, amire az igazgató megjegyzi: — Ezzel az aránnyal a hazai bútoriparban a legjobb öt között vagyunk. A termelésigazán jelentős fejlesztésére mégsem futja ebből a soknak számitó kevésből. Ä mostanában megvalósított nagyobb beruházásaikra azért 9 Lakatos Attila a számítógép vezérlésű élmeg- munkáló és éllezáró gépen dolgozik. (Balra) , 9 A csúcstechnológiát képviselő porelszívó rendszer egy részlete. (Walter Péter felvételei) kerülhetett sor, mert a tőkésex- port-fejlesztő pályázat- elnyerése révén pénzhez jutottak. A legkorszerűbbek közé tartozó gépeket, berendezéseket vásároltak, nevezetesen egy elektronikus vezérlésű élmegmunkáló és éllezáró gépet, nyugatnémet és japán gyártmányú varrógépeket, valamint négy, keményfalapka-élező és -javító gépet. Ez utóbbiakkal megrendelésre körfű- részlap-javítást is vállalnak. Teljesen kicserélték a tűz- és robbanásveszélyes üzemük porelszívó berendezését. Ez a csúcstechnológiát képviselő konstrukció nagy biztonsággal és igen szellemesen oldja meg feladatait. Ha például szikra kerül a rendszerbe, erről az érzékelő műszer „értesíti” a 10 méterrel odébb levő másikat, „aki” felkészülve várja és kioltja a szikrát. Ha pedig négy' szikra kerül a rendszerbe, egyszerűen leállítja a termelést. Van ennek a,beren- dezésnek még egy meghökkentő „képessége”: a beszívott levegőt különleges szűrökön átvezetve megtisztítja, aztán visszanyomja az üzembe. Tisztább annál, ami a nyitott ablakon át tódul be kintről. Almási Mjjta
