Petőfi Népe, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-16 / 166. szám

4 • PETŐFI NÉPE 1986. július 16. A DUNA-TISZA KÖZE KERÁMIAK1NCSEI (IV.) A vaskor fazekasai: szkíták, kelták A kerámiaművesség emlékei a Duna—Ti­sza közén címmel időszaki kiállítás nyílt a kecskeméti Katona József Múzeumban. Eb­ből az alkalomból bemutatjuk az értékes ré­gészeti leleteket, áttekintést adva évezredek agyagmővességéről. Hazánk történetében az első, név szerint is is­mert népek, törzsek a vaskorban jelennek meg. Ez az i.e. 8. századtól körülbelül az időszámításunk kezdetéig tartó periódus forradalmi változásokat hozott a gazdasági és technikai fejlődésben: a pu­ha bronz helyébe a vas lép, mint a szerszámok, fegyverek, mindennapi használati tárgyak anyaga, ekkor terjed el a gyorsfordulatú (lábbal hajtott) koron, használ;.ta, ami lehetővé teszi az edények sorozatgyártását, az i.e. a negyedik században be­vándorló ke:iák a Kárpát-medence népei közül el­sőként vertek és használtak pénzt a csereforga­lomban ... Az iráni nyelvet beszélő, kelet-európai sztyeppé­két benépesítő szkíták törzsszövetségéből szakadt ki az a népcsoport, amely az i.e. 6. században az Alföldre települt át. A-szkítákról több ókori föld­rajztudós ás történész emlékezik meg műveiben. Tőlük tudjuk, hogy hosszú ideig uralták a Fekete­tenger északi partvidékét, híres lótenyésztők vol­tak, s azt is, hogy fejedelmeiket gazdag pompával temették el. Területünkön ez a népcsoport készítette először gyorsfordulatú korongon az edényeit. Ez persze nem jelenti azt, hogy a régebbi, kézzel formált tí­pusok nem szerepelnek sűrűn a leletanyagunkban, amelyet főleg temetkezésekből ismerünk a Duna— Tisza közén. A gyorsfordulatú korong fő elterjesztőinek azon­ban mégsem a szkíták, hanem a később érkezett kelták bizonyultak. Ehhez az Európa nagy részét betelepítő néphez tartozó törzsek i.e. a negyedik században jelentek meg a Dunántúlon, s i.e. a har­madik században foglalták el az Alföldet, ural­muk alá hajtva az akkor már több évszázada itt élő szkítákat. Együttélésük nyomai világosan ki­mutathatók a kerámián. A szürke, finoman isza­polt, korongolt tálakról, úgynevezett felhúzott fülű bögrékről gyakran nem könnyű eldönteni, hogy a szkíták vagy kelták hagyatékához tartoznak-e. A Ízelt" fáz' ..termékek jellemzője, hogy zöm­mel már korong m készültek, és a minőségi ki­égést biztosító oó. osztató, rostélyos kemencékben égettek ki őket. Kedvelték a besimított és bepecsé­telt diszkest n kerámián. Főzőedényeik agyagához grafitot kevertek, hogy tűzállóvá tegyék fazekai­kat. Később, a kelták eltűnése után is még hosszú év­századokig ginek fazekashagyományaik a római és szarmata edényművességben. ­Biczó Piroska—Kulcsár Valéria Kelta crafitos fazék. (Fotó: Kiss Béla) Szkíta felhúzott fülű bögre. KÜZDELMEINK F Egy historikus időszak dokumentumai Eleink, akik megérték és át­élték az 1919-ben megszületett magyar proletárdiktatúrát, élmé­nyében feltétlenül többet, de adatokiban, a történtek széles kö­rű ismeretében kevesebbet örö­kíthettek meg maguknak, mint azok, akik a könyvhét alkalmá­ból olvasták az Akadémia Ki­adó. a Forradalmi Kormányzó- tanács jegyzőkönyvei 1919 című forrásgyűjteményét. 1945 óta könyvtári anyag gyűlt össze azok számára, akik érdeklődés­sel fordultak a magyar forradal­mi múLt kivételesen gazdag prog­ramot végrehajtó történéséhez. Mégis a jegyzőkönyvgyűjte­ményt figyelmesen átlapozva, az utókor részleteiben, szándéka szerint, tematikusán is újraél­heti az akkori eseményeket. Élményszerűen, hitelesen tud­hatja meg, hogy milyen is a ma­ga idejében egy proletárforrada­lom a „start” nehézségeivel, a születő társadalom vajúdásaival együtt. 1918 őszétől foyamatosam. egyre kedvezőbb lehetőségeket kínálva, nyitva állt a sorompó, hogy hazánk is az „orosz utat” járja. Keleten százezer vörös mondáiba öltözött és a szovjet hatalom létmegőrzénéént küzdő, hazaérkezett „delegátusok”, volt hadifoglyok, itthon már egy más, munkásrezsimet szándékoltak. Es 1919 március 21-én tényleg az lett. amit akartak. Az ország népe nein volt már magányos tömee. 'hiszen osztálvérdekei élé­re állt az alig néhánv hónapja megszületett Kommunisták Ma­gyarországi Pártja, Forradá’lmi Kormánvzöta- nác.i (Minisztertanács) ..Minden­kihez” címzett ‘kiáltványban a hatalom birtokosaiként lépett fe. határainkon belül és kívül egv- aránt. A még ki nem próbált po1 tikai <há7-is a két munkás­párt egyesülése volt azonos elvi és gyskonlatt platformon. Kbps. kém-"1'—i és szerte a megvében is létrelötték a Direktórium s?°rvrf. a helyi b-’i’otd.al. harced­zett. munkás, földmunkás és nem kevésbé az ért°l misetek tekint»’vés számú kéDv‘selő:hől. A Kormányzótanács hihetetlen rövid idő aVAt alapozta meg, mindazt, ami a halaim kon.'S't- rukrióiához nélkülözhetetlen volt, A tanácsválnsztések előké­sztésére már másnap. márnius 22-én öftapú bizct-Msot küldött kjt (Kun Béla. Rónai Zoltán. Ágoston'Péter. Szamuely Ttbor é’ Tádéi rttván.) Közülük ládái K^^keméten született (1873) és mé”vv'-•¥o<ként részt, vett a Tanácsköztársaság törvényei­nek előkészítésében. Garbai Sán­A FORRADALMI KORMÁNYZÓTANÁCS JEGYZŐKÖNYVEI 1919 AKADÉMIAI KIADÓ »ÜDArbl dor, a Kormányzótanács elnöke Kiskunhalasról származott (1879). Kiemelkedő szerepet vállalt az építőmunkásek szervezkedésében, és szószólója vóllt a két munkás­párt egyesülésének. Minden ülé­sen részt vett, és a vitákat sze­mélyesen vezette. Vagy Sinkó Ervin, a később európai hírű magyar író, tagja lett a Buda­pesti Központi Munkás- és Ka­tonatanácsnak. 1919 májusától a kecskeméti katonai diktatúra ve­zetője, ahogyan magát nevezte, diktátora. Élményeit az Optimis­ták című regényében örökítette meg. De sokszor emlékezik a ■kecskeméti történésekre az Egy regény regénye című naplószerű 'könyvében Is. A jegyzőkönyvek mindegyike azt bizonyítja, hogy 1848 után a magyar nép addigi legjelentő­sebb hazafias tettét hajtotta vég­re. önérzetének helyreállításával megteremtette az új hazát, és Vö­rös Hadseregével védte azt. kép- v'selve a nemzet áeazi érdekeit. A jegyzőkönyvek tanúsága K7e*vnt a történelmünk során fel­halmozódott elégedetlenség so­kadalma. a korábbiakhoz képest et»v úi minőségű forradalomba összegződött. Az embert és ja- v.c.Vrt. pusztító' első világháború utáni időszak logikusan szülte men a forradalmat. Gyár. üzem. intézmény, bank. föld. iskola, közigazgatás, bíróság, anyaggaz­dálkodás. termelésirányítás, rrtod-rrávi a néphatalom kezébe kívánkozott. Minden, ami előtte volt egv ezredévre kompromit­tálta magát. Lazítani kellett a szorító bilincseket, és ezt a ..ra­bokra” kellett bízni. A jegyző­HAGYOMÁNYŐRZÉS, TURIZMUS, UTÁNPÓTLÁS-NEVELÉS, KUTATÁS Több, mint zarándokhely az Alföldfásítási Múzeum Mint egy csodálatos sziget a természetben, olyan az alföldi fásítás emlékeit és eredményeit bemutató Bugaci Alföldfásítási Múzeum. Azon a helyen, ahol most te­remről teremre járva nézzük az 1984. évi megnyitás ója szépen gyarapítón gyűjteményt, a szá­zad elején, kísérőnk, Virágh Pál nyugdíjas erdész és gondnok apó­sa még pásztorkodott Ma? A hó­fehér falú, nádtetős múzeumház tornácán, fából faragott lóca mel­lett, a magyar erdészet nagy alakjának, dr. Bedö Albertnek a faszobra áll. Beljebb kerülve, az egykori parasztházban írásos és tárgyi emlékek marasztalják né­zelődésre a látogatókat. Képet kapunk az alföldi erdők élővilá­gáról az itt látott kitömött kék­vércse, sárga nádirigó, lapuló ugartyúkfiókák, vonuló szürkéi gém és a környező szikes terüle­ten elejtett róka és vaddisznó be­mutatásával. Egy helyütt fény­kép mutatja: milyenek a lég- gvökeres fehér füzek, míg más felvételek hidakkal, erdőrészle­tekkel ismertetik meg az érdek­lődőket. Egy irodalmi emlék a múltból A közerdész című könyv. Gyakorlati útmutató. 1873-ban, Khór és Wein Könyvnyomdájá­ban készült. Tükre a fejlődésnek Ezzel még koránt sincs vége a bugaci erdészeti leletek bemu­tatásának. Folytathatjuk a sort a Mária Terézia-korabeli egy- és kétkaros gyökéremelőkkel, a közelítő szekérrel, a facsemete­kiemelővei és tartozékaival, a fogatos ekével és eketaligával, az ekekapával, a lovasszánnal és a kézi sorhúzóval, amelyekről a gondnok azt mondja: — Ezekkel dolgoztunk. Az összefogás szép példájaként — dr. Göbölös Antalnak, a Kecs­keméti Erdőfelügyelőség igazga­tójának kezdeményezésére, Sza­bó János erdőmérnök tervei alap­ján, a MÉM és a Kiskunsági Er­dő- és Fafeldolgozó Gazdaság se­gítségével — tető alá hozott mú­zeumnak nem csupán visszate­kintő szerepe van a múltba. Itt sétálva megtudjuk azt is: a me­gyében 1950 óta 63 ezer hektár erdőt telepítettek, s szőkébb ha­zánk erdősége a közelmúlt esz­tendőkig 133 ezer 842 hektárra növekedett. Mindez figyelmet ér­demel, akárcsak az ugyancsak kiállított, manapság is használt különféle géptípusok egy-egy pél­dánya — a TLi—45-ös bolgár kö- zóp traktor, a szintén bolgár cse­meteültető gép, vagy a KI—A mechanikus tusíkókiemelő —, amelyek elválaszthatatlanok az alföldi erdőművelés fejlődésétől. Szakmai érdekessége mellett a múzeum egyike Bugac idegen- forgalmi nevezetességeinek. Nem­rég negyvennégy svéd vendég látta az itteni kiállítást. A nyír­egyházi Vass Béla erdésznek a látogatók könyvébe írt megálla­pítása szerint: „Az alföldi fásí­tásról készült kiállítás igen tar­talmas. Kérjük a múzeum veze­tőségét, hogy az erdészek segít­ségével még több tárgyi emléket állítsanak ki!" Szerszámokat: le, az udvarra! Erre törekszik a KEFAG és az Érdőfelügyelőség azóta, hogy 1984-től több mint háromezren látogatták a kiállítást. A nyári idegenforgalmi szezonban egy padlásszerű tárolóból lehozzák az udvarra azokat a tárgyakat — keresztvágó nagyfűrészt, kalo- dás fűrészt, rönkfordítót, csá­kányt, fejszét, ültető fúrót, por- hanyítólapot, ágfűrészt, iskolázó­lécet stb. —, amelyek érdeklődés­könyvek jól tanúsítják, hogy a múlt századi sikertelen polgári forradalom után egy mindent betetőző folytatás volt: a nép- hatalom. Mint minden történel­mi „mélyszántás” a gyökerek, , sőt még azok alá is hatol, hogy a sarjadás, önhibáival együtt új televényből induljon. Hogy mit tettek a „tizenkiiencesek”, azt a szinte azonnal fellépő ellenforra­dalom jelezte. Negyvennégy ülés anyaga ke­rült a kötetben közzétételre. Ezek összessége adja a Tanács- köztársaság hiteles történetét. Az Antant-hatalmak számtalan, mindenbe beavatkozni akaró manőverei, a Bécsben. Aradon és Szegeden verbuválódott, tőrt- döfni akaró ellenforradalom lát- szatkormánnyá szerveződő gyü­lekezése. a Kisantant országok területi igénye és az ennek ér­dekében indult katonai beavatko­zása (a királyi Románia. Szerbia és Csehszlovákia) élet-halál harc­ra kénvszerítették a háborútól ugyancsak megcsömörlött magyar önvédelmet. A harminckilenc népbiztos (miniszter) átlagéletkora negy­venegy év volt. Négyen harminc év alattiak, két harminc, és har­mincöt év közötti, tizenöten har­minchat, és negyven év közöt­tiek voltak, ök és az új hitet vallók kísérelték meg feltámasz­tani a teljesen szétzilált országot gazdasági bénultságából, és szán­dékoztak megoldani ezernyi szo­ciálpolitikai gondot. Nagy volt a tempó. Minden sürgősségi alapon zajlott. Állandóan intézkedni keltett! A frontokon való helyt­állás mellett új. egy vesztett há­ború utáni külpolitikai orientá­cióra volt szükség. A tennivalók mellé sorakozott a gazdaságpo­litika a bérek limitálása, a ter­melés. élelmiszer, s közben olyar. politikai demonstrációk közbe­jötté. mint a párt- és tanács- kongresszusok megtörténte, az egyház és az állam szétválasz­tása. A történelem nem vo/It igaz­ságos. Győzött a katonai túlerő. Negyedszázados kényszerszünet után kerülhettek napirendre nz elodázott, zátonyon veszteglő közügyek. _ , A szerkesztők, Imre Magda és Szűcs László csokorba kötve ad­ták közre a csaknem hét évtize­de fogalmazódott jegyzőkönyve­ket, jegyzetek, magyarázatok és kiegészítések magas színvonalú, igényes publikálásával. A leg­főbb jót azzal tették, hogy be­avatták az olvasót Európa hu­szadik századának egyik legiz­galmasabb fejezetébe W. D. • Bent, az egyik kiállítóhelyiségben. (Méhesi Éva felvételei) re tarthatnak számot, s amelyek­kel részben még ma is dolgoz­nak. S hogy vonzóbb legyen a környezet, a vendégeknek az ud­varon levő filagórében félbevá­gott fából asztalt és ülőkét ké­szítenek. Szolgáltatásként pedig Bugac feliratú postabélyegzőt nyomnak az idén nyáron már in­nét is feladható levelekre és ké­peslapokra. Meddig és mivé fejlődhet a „sziget”? E csodálatos „szigetet”, azután, hogy eddig 6 millió 564 ezer fo­rintot költöttek rá, korántsem tekintik befejezettnek a fejlesz­tésén éveken át fáradozó szak­emberek. Hová tegyék az egye­lőre még pinoében málladozó er­dészeti tárgyakat? Lesz-e helye az utókor számára megmentett, de már penészedé, ezért sürgős restaurálásra váró Alföld-fásí­tási térképeknek és kataszterek­nek? Szakmai kutatóbázissá, egyben az erdészeti utánpótlás­nevelés — gyakorlatközeli — mű­helyévé válik-e a múzeum és környéke? Minden azon múlik, hogy az eddigi példás összefo­gás ne lanyhuljon. Állami cél- csoportos beruházásként, a MÉM-től kapott kétmillió forint­ból, lehetőség nyílik egy kétszin­tes oktató- és propagandaköz­pont építésének megkezdésére. Az előrehaladásnak, hogy lesz- nek-e szakemberek nevelésére, pályaválasztási tanácsadásra, a turizmus számára, az Alföld fá­sítástörténetének kutatására és restaurálási munkák elvégzésé­re megfelelő helyiségek, az a legfőbb feltétele: a tervezett lé­tesítmény leendő gazdája, a Kis­kunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság idejében fogjon hozzá a továbbfejlődéshez szükséges, immár küszöbönálló beruházás­hoz. A „mag” — az eddig felhasz­nált hart és fél millió forint a múzeum létrehozására — jó ta­lajba került Bugacon. Most már az is fontos, hogy az ebből ki­hajtott „csemete” tovább erő­södjék ! Kohl Antal MAGYAR TUDÓSOK, VILÁGHÍRŰ TALÁLMÁNYOK (7.) Számítógép, maghasadás, holográf öt világhírű professzor vitatkozik' a negyvenes évek végén egy chicagói kutatóintézetben. Az an­golul folyó heves disputát egyikük váratlanul meg­szakítja: — Mi a fenének beszélünk mi angolul? Hiszen négyen pestiek vagyunk! Folytassuk csak magyarul, és majd a végén lefordítjuk Ferimnek — olaszra ...! A történet anekdotikus, ám igaz. Wigner Jenő me­sélte nemrégiben Budapesten, a Magyarok Világ- szövetsége székhazában. Az öt Egyesült Államok­ban élő neves tudós: Neumann János, Wigner Jenő, a későbbi Nöbel-díjas, Szilárd Leó, Teller Ede és az olasz származású Enrico Fermi. Wigner, Neumann és Teller ráadásul évfolyam- társak is voltak a nevezetes fasori evangélikus gim­náziumban, amelynek épületében jelenleg az Orszá­gos Pedagógiai Intézet működik. Neumann János szülővárosában, Budapesten, majd Berlinben és Zürichben folytatott tanulmányok után 1924-ben Göttingenbe ment. A Magyar Televízió nemrégiben portréi ilmet sugárzott Neumann - ról, ebben így emlékezett rá egyik németországi kollégája: „— ö volt a leggyorsabb felfo­gású ember, akit valaha is is­mertem." Neumann János 1930-ban — Wigner Jenővel együtt — eleget tett egy Primcetonba szóló meg­hívásnak. 1953-ban bekövetkező haláláig az Egyesült Államokban dolgozott. Ez a sokoldalú tudós a számí­tógép klasszikus felépítése és a matematika — különösen a játék­elmélet — terén elért kiemelkedő eredmények mellett közgazdász­ként és fizikusként is jelentősét alkotott. A már említett portréfilmben 'tanítványai és az Egyesült Álla­mokban élő leánya felidézték színes, vidám egyéniségét, szipor­kázó szellemességét, finom humo­rált is. Az 1968-ban alapított Magyar Számítógéptudományi Társaság Neumann János nevét viseli. • * * Neumann hajdani évfolyamtár­sa és barátja, ,a ma nyolcvan­négy esztendős Wigner Jenő Ber­linben végezte el a Műszaki Fő­iskolát, majd Princetonba ment, ahol matematikát és fizikát taní­tott. 1938-ban lett az egyetem professzora, 1947 és 1950 között az Oak Ridge-i atomkutató labo­ratóriumnak volt igazgatósági tag­ja. 1952 és 1957 között, maid 1959-től az Atomenergia Bizottság tanácsadója. Részt vett az első atomreaktor építésében. 1963-ban fizikai Nobel-díjat kapott a mag­reakciók diszperzióelméletének kidolgozásáért. Jelentősen hozzá­járult a többelektromos atomok és a szilárd testek kvantummechani­kai elméletének továbbfejleszté­séhez. „Tudtuk, hogy létezik a mag­hasadás, s hogy azt a németek fedezték fel — emlékezett Wigner egyik hazai látogatásakor. — Ab­ból indultunk ki, hogy a németek világuralomra törnek, s azt hit­tük, hogy aktívan dolgoznak az atombomba előállításán. Szilárd­nak támadt az az ötlete, hogy az amerikai atombomba előállításá­hoz nyerjük meg Einstein támo­© A fejlődés „magva” — a fehér falú „parasztház”-múzcum.

Next

/
Oldalképek
Tartalom