Petőfi Népe, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-06 / 234. szám

1981. október 6. kedd • PETŐFI NEPE • 3 TELEPÜLÉSFEJLESZTÉS ________________________ A személyes boldogulás mutatói Régvolt eset. Az egyik faluban, valahányszor a vendéglőben bált rendeztek, a kocsmáról kölcsön­be vette a művelődési otthon zongoráját. Addig- addig hurcolgatták a két helyet szolgáló rozoga zongorát, míg végül is a lába nem bírta tovább, s már vonszolni se tudták. 0 Asszonyok a tsz KHV- mellékiizemé- ben. (Pásztor Zoltán (elvétele) Efféle ínséggel falvainkban ma már nem találkozunk. „Maga itt vesz portái?” Kunadacson sincs ilyesféle egy­másrautaltság. Hiába kutatnánk utána. Az 1760 lakosú kis község­ben az intézmények és az egyes emberek fejlődésében, gyarapo­dásában jelentős változások men­tek végbe az elmúlt esztendők­ben. Halcsik Antal tanácselnök em­lékezete szerint: — Tizennyolc éve mindössze két új ház volt ezen az isten háta mögöttinek tartott , településen. Valaki egyszer látogatóban, is­merősét hallgatva, így csapta ösp- sze a kezét: „Te -jó isten! Maga itt vesz portát?” Nem akarta el­hinni, hogy itt egyáltalán lehet majd élni. Már pedig lehet. Tizenegy éve még csak száz­házas falu volt Kunadacs. Hat éve újabb 46 családi házba költöztek be. Azóta pedig már birtokba vet­ték az új tulajdonosok a 300. haj­lékot. Ennyire jó itt élni? Ezt eldöntötték már, évekkeh korábban, akik ebben az Észak- Bács-Kiskun megyei kisközség­ben keresik és találják a boldo-' gulásukat. i Ha az erőket egyesítik A tanács a lakossággal és a szövetkezeti kereskedelemmel együtt jól tette, amikor az el­múlt ötéves tervben megoldotta a legfontosabbat: az alapellá­tást. Az áfész tagjai kölcsönök­kel, célrészjeggyel segítettek az az anyagiakat előteremteni. A sa­ját erőhöz a tanács is hozzájárult. Százezer forinttal. Az egybegyűlt kétmillió forintból és a helybe­liek társadalmi munkájával előbb építettek egy presszót, majd egy önkiszolgáló vegyesboltot, és egy melegkonyhás falatozót. Er­ről az utóbbiról különösén szíve­sen beszélnek, mivel ezzel meg tudták oldani a felnőtt lakosság napi étkeztetését. Jó kerékvágásban haladtak. Az ötéves tervben három utcában, Száz új telektulajdonos házához vezették el az áramot, amely egy­úttal Kunadacs belterületének teljes villamosítását eredményez­te. Gázcseretelep, egy gondozói kör az idősek' segítésére, termény­bolt, zöldség-gyümölcs átvevő- hely, a fiataloknak 10 lőállásos lőtér a pisztolylövészet gyakor­lására (ez a pálya most már já­rási MHSZ-versenyek tartására is alkalmas) — hűen tükrözi egy kis község nagy előrelépését. Ötmillió a „bankban” Pénz dolgában se állnak szűkö­sen. 1977-től már saját „bankja” van a falunak. A lakosság be­tétállománya jelenleg 5 millió fo­rint. Az önkiszolgáló vegyesbolt- presszó-falatozó ellátó egység elé gördülő autók nem keltenek fel­tűnést Kunadacson sem. Más az, ami a településen az érdeklő­dés középpontjában áll. Hogyan lehet keresni ? A legtöbbet erről maguk az asszonyok tudnak beszélni, hi­szen az V. ötéves terv összesített eredménye alapján a 2500 fő alat­ti megyei községek településfej­lesztési versenyében szerzett má­sodik helyezés , Kuriadacson a helybeni foglalkoztatottság jó megszervezésének is elismerése. Illő tehát ellátogatni a tsz pi- perecikkeket-töltő, -csomagoló melléküzemébe, amely évek óta kapcsolatban áll a KHV-val. Ki gondolná, hogy az ország összes hintőporát itt keverik és innen küldik szét valamennyi üzletbe? De nemcsak a hintőpor,, sok egyéb is kikerül az illatos foglalkozás­ra vállalkozott asszonyok, lányok kezéből. A Derby család cikkei­től a Levendula és a Fenyő für­dősóig sok mindent mérnek, cso­magolnak itt. Házas asszonyok Hárman az asszonyok közül. Sápi Lászlóné műszakvezető: — Családi házat épitettünk. Kell a pénz. A 60 ezer forint OTP-kölcsönhöz jól jött az én ha­vi 3900 forintom. Jól érzem ma­gam itt, de azt hiszem az a töb­bi, 71 nő is, aki velem együtt eb­ben a melléküzemben dolgozik. Kérdezze meg őket is! Megkérdezem. Látos Imréné (30 éves, betaní­tott munkás): — Tizennégy éve vagyok a termelőszövetkezetben. Azóta a férjemmel házat építettünk a Zalka Máté utcában. Kétezer- nyolcszáz forintot keresek, és mondhatom, örülök ennek a pénz­nek. Két fiam van, bútort vet­tünk, s még van más tervünk is... Ifjú Boros Istvánnét, fehér kö­penyben, amint a Gabi hintőport dobozolja, vélhetnénk háziasz- szonynak is, aki otthon éppen a tésztát gyúrja. Jóllehet itt egé­szen más a teendője. így van ez rendjén — Szívesen dolgozom —» mond­ja Borosné. — A hintőporkeverés és -töltés nem rossz női foglal­kozás, amelyért havonta 2600— 3000 forint fizetést kapok. Csu­pán ebből persze nem tudnánk megélni, de hát a férjem kőmű­ves, ő többet keres. Mi is épít­kezünk. Három éve. A ház alap­jáig eljutottunk, de már eddig kiadtunk 200 ezer forintot.' Két óvodás gyermeket nevelek. Azok­nak télire most vészek ruhát. De mondja meg — hol nincsen ki­adás? Borosnét és a többi asszonyt elcsalni se lehetne innen. Adottak a feltételek, hogy a faluban jól éljenek. Így van ez rendjén. Az a jó, ha az ötéves terv mutatóihoz a sze­mélyes boldogság (a gyarapodás) ilyen közel áll, mint Kuriada- cson. Kohl Antal len bűnügy tényállásának felde­rítésénél a magánnyomozások eredményét és az akkori jól tá­jékozott köztudómást is magában foglaló egykorú, Halmi: „Fekete-, könyv Kecskemétről” című köny­vecskében összegyűjtött adatok és bizonyítékok is főtárgyalási anyaggá tétessenek. E könyv kül­földön, Bécsben jelent meg, mert ebben az időben belföldön csak kilenc napig (1919. december 10- től 19-ig) volt szabad Héjjasék rémtetteit nyilvánosan szellőztet­ni. Ekkor Héjjas Iván az Est-ben nyilatkozott, helyreigazított, és ezután hosszú ideig hallgatott a sajtó gaztetteiről. Általában érezhető volt, hogy a terroristák tisztában vannak azzal, hogy teljés salvus conduc- tusra tarthatnak számot, anjiben nem is csalatkoztak, mert 1921. november 3-án bekövetkezett az a kormányzói kegyelmi elhatáro­zás, amely a gyilkosságokra am­nesztiát adott. A dr. Váry Albert által veze­tett igazságügyi vizsgálat ugyan még megkísérelte három ügyben az eljárás folytatását, éspedig a lajosmizsei négyes, az izsáki hár­mas és a máriaházi hetes rabló- gyilkosságok ügyében, de hiába mondta gr. Bethlen István mi­niszterelnök a. szentenciát a rab­lógyilkosságokról referáló dr. Ko­vács Péter ügyésznek: „Aki ra­bolt, gyilkolt, az lógjon)”, a há­rom ügyből csupán egy, éspedig az izsáki hármas rablógyilkosság került főtárgyalásra. Ebben a bűnügyben teljes bizonyítást nyert, hogy a vádlottak1 a vád­beli bűncselekményt elkövették, és miután raboltak is, a gyilkos­ság nem esett kegyelem alá. Mégis a bíróság nem rablógyil­kosságban, hanem csak rablásban I állapította meg bűnösségüket. A fentebb röviden vázolt tör­ténelmi' előzmények után min­denki számára érthető... hogy a gyilkosoknak a bűncselekmé­nyükért egyszer bűnhődniük kell. És most rátérek — fejeződik be az ügyész általános bevezetője — az egyes bűncselekmény-cso­portok miatt emelt vádak indo­kolására. A vádirat 23 bűncselekmény­csoportot sorol fel, amelyben le­szögezi a tényállást, leírja a nyo­mozás eredményét, és megnevezi a tárgyalásra megidézendő tanú­kat. I. Héjjá? Iván terhelt 1919. év­ben Kecskeméten ellenforradalmi tisztek és gazdaemberek beszer­vezésével a fehérterror szolgála­tában karhatalmi1 különítményt szervezett, amelyre támaszkodva, a proletárdiktatúra 1919. augusz­tus 1-én bekövekezett bukásakor a tényleges' hatalmat átvette. A különítmény működtetésének cél­ja a Duna—Tisza közének a kommunista elemektől és a ve­lük azonosnak minősített és azo­nos elbírálásba eső zsidóktól való megtisztítása volt. A különít­ménybeliek, tisztek és altisztek vezetése alatt, Kecskeméten, Kis­kunfélegyházán, Kunszentmikló- son, Kiskunhalason, Szabadszálf láson és egyebütt a letartóztatást intézetekben őrzött politikai fog­lyokat, továbbá a Duna—Tisza köze egész területén az utcán, nyilvános helyen vagy lakások­ban talált azon polgári személye­ket, akiket megbízhatatlanoknak deklaráltak, hatalmukba kerítet­ték, elhurcolták, megkínozták, és az esetek túlnyomó részében ki­végezték. Emellett erőszakoskod­tak, fosztogattak és raboltak. E gyilkosságokra a parancsot általánosságban és esetenként kü­lön is Héjjas Iván terhelt adta ki, és ezért azoknak felbújtója- ként vonandó felelősségre. Mint­hogy a többrendbeli gyilkosságra történt felbúj tói tevékenysége egy akaratelhatározásból eredt, cselekménye folytatólagosan el­követett bűntettnek minősítendő. II. 1919. évi augusztus havá­ban, a proletárdiktatúra bukása útán, Kiskunhalason kezdetét vette azon személyek összeszedé- se és letartóztatása, akik a kom­mun alatt valami tisztséget visel­tek, vagy valmilyen szerepet ját­szottak. E feladat elvégzésében a megszálló román tiszteknek és csapatoknak a Szegedről néhány nap eltelte után megérkezett fe­hértisztek voltak segítségükre, akik előre elkészített listák alap­ján a kommün alatt exponált sze­mélyeket a helyi rendőrség útmu­tatása alapján letartóztatták. így kerültek letartóztatásba többek között Tranyóczi-Kovács Sándor, Portis Lajos, Hubert Osz­kár, Szűcs József és Brinkus La­jos, akik politikai fogolytársaik­kal együtt a járásbíróság foghá­zában őriztettek és ott' rendsze­res kínzásoknak voltak alávetve. III. Kecskeméten 1919 augusz­tus és szeptember havában kö­zelebbről meg nem < állapítható időpontban Francia-Kiss Mihály, ifjú Muráközi Ferenc, Muraközi Dezső, Schmidt Rezső,1 Dömötör József és Danics Aladár terhel­tek ismeretlen személyazonossá- gú, Kovács József nevű tettes­társukkal együtt, elfogták a szik­rai Szíjj József-féle tanyán lakó Kaufmann József kecskeméti la­kost, továbbá a nevezettnek apó­sát és anyósát, Szíjj Józsefet, s felségét, valamint néhai Kaszap Jánosnét és Kiss Piroskát, aki a Tanácsköztársaság alatt a szikrai telep vezetésével volt megbízva. Ügy a sértettet,'mint a fentebb megnevezett személyeket a ter­heltek súlyosan bántalmazták, s őket a szikrai városi bikaólba zárták. A sértett fogolytársait a terheltek este elengedték, míg a sértettet, aki a bikaitató mellétt összeverve feküdt, annyira, hogy Arad, 1849. október 6* Emlékezünk. Tizenhárom vértanúra, akit 1849. október 6-án — a bécsi forradalom év­fordulóján — Ferenc József utasítására, báró Haynau tá­borszernagy hadsereg-főpa­rancsnoksága alatt Aradon kivégeztek. Tizenkét tábornok, egy ezre­des. S a tizennegyedik: Bat­thyány Lajos gróf, az első ma­gyar, fügetlen, felelős minisz­térium elnöke, akit ugyanezen nap, a fővárosban, az Újépület laktanyában végeztek ki. A vértanúk: Aulich Lajos, a szabadságharc utolsó hadügy­minisztere, aki magyarul egy szót sem tudott. A szerb szár­mazású Damjanich János, aki Arad várát Görgey parancsára adta át az oroszoknak. Knézic Károly, Budavár visszafogla­lóinak egyike. Lahner György, a nagyváradi fegyvergyár ve­zetője. Leiningen-Westerburg Károly gróf, volt császári tiszt. Nagy-Sándor József, aki­nek hadteste először hatolt be Budavárba. Poeltenberg Ernő, a bécsi születésű császári tiszt, aki az elsők között csatlako­zott a forradalomhoz. Török Ignác, az egykori császári ve­zérkari tiszt. Vécsey Károly gróf, hajdani császári huszár ezredes. Desewffy Arisztid kö­zépbirtokos, akit az augusztus 9-i temesvári csata után lebe­széltek arról, hogy megmaradt csapatát török területre vezes­se. Kiss Ernő, Debrecen kato­nai parancsnoka. Lázár Vil­mos, az egyetlen nem tábor­nok: korábban császári • tiszt volt, később gazdálkodó^ Schweidel József, aki 1849 má­jusától a kormány mindenkori székhelyének parancsnoka volt. Végül: Batthyány Lajos, • akit kötélre ítéltek, de megse­bezte nyakát, így golyóval vé­gezték ki. Báró Haynau írta: „nyu­godt lelkiismerettel lövetek agyon százakat is ...” Az események. Október 6-án, reggel fél hat­kor Urticka főporkoláb két másik segéd kíséretében a vár udvarára vezették: Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernőt, Lázár Vilmost és Schweidel Józsefet. Innen a VI. számú kapu mel­letti sáncba vezetett útjuk. Kiss Ernő kivételével bekötöt­ték a halálra ítéltek szemét. Az osztag a fejre és a szívre célzott, Tichy őrnagy jelére el­dördültek a lövések. Kiss Er­nő féltérdre bukott, csak vállát találta golyó: egy gránátos odarohanván a tábornok fülé­be lőtt. Reggel hatkor jöttek a kö­télre ítéltek. Kilenc gerenda várta őket, ezeket egy épülő házból hozták s ásták le. A talaj vizes volt, mélyre kellett ásni; a gerendák alacsonyak voltak. Elsőnek Aulichot vette át a hóhér; miután Aulich sorban megcsókolta bajtársait. Követ­kezett Török. Amint nyakába tették a kötelet, szívszélhűdés érte; mint halottat akasztották föl. Knezic Károly. Nagy-Sán- dor József. „Ma nekem, holnap neked” — mondta a hóhér­nak. „Éljen a haza” — kiáltott fel, s lehelte ki lelkét. Gróf Leiningen. Lába leért a földre, hosszú ideig tartott, míg sike­rült megfojtani. Aulich., Dam­janich János. Ö tört lábú, a vesztőhelyre a szemeteskocsin érkezett. Az utolsó éjszakán, az őt megszemlélni érkező hó­hérnak azt mondta volt: kevés kínzással, ölje meg. „Excellen- ciád meg lesz velem eléged­ve”, felelte a hóhér. „Maga tökfilkó”, felelte Damjanich. „Hogy lennék én megelégedve azzal, hogy felakaszt.” Egy fej­jel volt magasabb a bitónál. A hóhér zavarban volt. Damja­nich sokáig szenvedett. Utolsó gróf Vécsey Ferenc volt, ki élő bajtársait már nem csókol­hatta meg, helyette Damjanich kezét csókolta meg. 1849. október 6-án Johann Schückl cs. kir. hadbíró szá­zados bizonyítványokat, fo­galmazott, s adott át Franz Botinak. „Bizonyítvány, mely- lyel igazoljuk, hogy Fránz Bott hóhér 1849. október 6-án a felségsértés, büntette miatt halálra ítélt Damjanich Já­nost Aradon kötél által kivé­gezte, és e foglalatosságnál a kellő ügyességet és jártasságot tanúsította.” Damjanich János imája, melyet október 5-ről 6-ra vir­radóra írt: „Mindenség ura! Hozzád fohászkodom!... Áldd meg Aradot! Áldd meg a sze­gény, szerencsétlenségbe süly- lyedt Magyarországot!” A vértanúk aradi szobrát, melyet Zala György készített, 1919-ben eltávolították. Ami az aradi vértanúk emlékének megőrzését illeti — írja Ka­tona Tamás — különösebb büszkélkednivalónk nincs. Emlékezünk.- Emlékezzünk! Ballai József •Az idézetek Az aradi vértanúk c. könyvből valók. Szépirodalmi, 1979.. szerkesztette: Katona Tamás. Költők Dunavecsén Érdekesnek ígérkező esemény szín­helye lesz holnap este a dunavecsei Petőfi Sándor Művelődési Ház Vikár Béla-terme. Itt rendezik meg — az iro­dalmi szabadegyetem keretében — azt a költői estet, amelynek Weöres Sán­dor és Károlyi Amy lesz a vendége. A. sokak által várt találkozónak Bata Im­re irodalomtörténész lesz a házigazdá­ja, szerdán este hat órai kezdettel. már mozogni sem tudott, innen ismeretlen helyre hurcolták és kivégezték. IV. Szabadszálláson 1919. szep­tember 7-én ismeretlen tettesek elhurcolták és Kecskeméten, Mó- riczpusztán kivégezték Varjú Ig­nác, Lőwensonn Sándor, S. Ko­vács István és Sas István szabad- szállási sértetteket... A vádbeli gyilkosságot állítólag Francia- Kiss Mihály, Felföldi Dezső, né­hai Baski László és ismeretlen társaik követték el. V. Orgoványon 1919. szeptem­ber 12-én az Ébredő Magyarok Egyesülete az olvasókörben gyű­lést tartott, amelyen éltették Hor- thyt, ettek-ittak, majd délután Schmidt Rezső, Pap Sándor, Pap Kálmán, Schmidt .Nándor és Kristóf József terheltek az azóta elhalt Pjápi Józseffel együtt két kocsival, melyeket Kristóf József és néhai Pap József hajtottak, el­mentek Hardi Szabó János orgo- ványi lakos, földműves lakására. A kocsiról leugrálva Pap Kálmán és Pap Sándor terheltek a futás­nak eredt sértettet elfogták, béna jobb karját hátracsavarták úgy, hogy csontjai ropogtak, összekö­tözték és bottal ütlegelték. Eköz­ben Schmidt Rezső, Schmidt Nándor terheltek a sértett fele­ségét ütötték, sőt, egyikük a sér­tett 9 éves fián is végigvágott bot­jával, majd a terheltek a szobába bementek, és sértett ruháit ösz- szeszedve a kocsira dobták. A sértett szemeit a terheltek tnég a helyszínen kiszúrták, majd azt a katonaköpenyt, amit sértett fe­lesége a kocsira felhajitott, Pap Sándor terhelt visszadobta azzal, hogy erre már úgysem lesz szük­ség, majd a kocsival elhajtattak. A falu lakói részvéttel kísérték a szekeret, de az egyik Schmidt test­vér ä kocsiról leugorva, a cső­dületet bikacsökkel szétverte. KÉPERNYŐM A szegedi szabadtéri játékok Ünnepi tiszteletkörök, önelégült vállveregetések aligha vinnék előre a „szegedi szabadtéri” ügyét. Rosszul szolgálná a hazai színház- és tánckultúrát, a Tisza-parti vá­rost aki csak a sok százezer lá­togatóra, . vendégművészek udva- rias-elismerő nyilatkozataira hi­vatkozna, a minden rendben lát­szatát keltené. A „hogyan tovább” gondjait eltúlzók, netán a hely- bentopogás miatt csalódottak ta­máskodásával sem juthatnánk Á- ról B-re. Pavlovits Miklós1 szer­kesztő-rendező; Olajos Csongor riporter ezért a Dóm-téri játékok múltjának felidéztetésével, az idei évad mérlegelésével is arra kere­sett választ, hogy miként fejlőd­hetne tovább legnagyobb nyári kulturális eseménysorozatunk. Fó­rumot teremtettek az egyoldalú, elfdgult, téves alapállású nézetek ütköztetéséhez, így a közvéle­mény tájékoztatásával, formálásá­val megkönnyítik a távlati tervek kidolgozását, elfogadtatását. Ennél többet nem nagyon tehet egy tömegkommupikációs intéz­mény. Mi derült ki a megszólaltatott szakértők, illetékesek nyilatkoza­taiból? Napjainkban ma már sok más színház törekszik arra, hogy nagy népi tömegeket maradandó művészi élményekben részeltes­sen klasszikus és haladó szellemű magyar művek bemutatásával. Az eredeti célok módosultak tehát az ■ idők folyamán. A felszabadulás­sal megváltozott a kétkeziek és a kultúra’viszonya. Elmúltak azok az idők is azóta, amikor a dolgo­zók a kocsiúton — tehát szerve­zett csoportokban — meneteltek a színházba. Anyagi okok és ösz­tönző elhatározások hiányában Szeged nem* kelhetett versenyre a nagy európai nyári szabadtéri műsorokkal. S egyelőre jóval sze­rényebb körülmények között dol­gozhatnak, mint a veronai, a salzburgi nyári játékok szervezői. Mindebből — jól érzékeltette ezt a riportműsor — nem követ­keztethetünk a szegedi rendezvé­nyek fölöslegességére, nem mond­ható, hogy túlhaladta a csaknem ötven éve kezdeményezett szabad­térit az idő. Arra figyelmeztetett a Nikolényi István forgatókönyve alapján készült műsor: alapvető változtatások helyett a meglévő, kialakított keretek folyamatos és igényes módosításával bizonyít­hatja hosszú ideig létjogosultsá­gát az ország legnagyobb színpa­da. Ehhez a törekvéshez jó ötlete­ket is adott az elmúlt hét kedd­jén sugárzott műsor. Statisztikai összesítés nélkül is biztos vagyok abban, hogy az el­múlt években jóval több előze­test mutatott be saját műsorairól a televízió. Szívesen vettük, néz­zük ezeket a figyelemfelkeltő ösz- szeállításokat, háttér-riportokat, ha érdekesek, ha pontosak. (Elné­zést a többesszámért, de több ol­vasónk véleményét is tükrözik e sorok.) Természetesen akkor van helye az érdeklődést felkeltő mű­soroknak, ha további tájékozó­dásra serkentenek. Jó példaként említhető a Látogatóban Bálint Tibornál, amely rokonszenves közvetlenséggel mutatta be a Zo­kogó Majom szerzőjét. Mivel a szerdától sugárzott ötrészes „csa­ládregény” sok kolozsvári kurio­zitást tartalmaz, a sajátos légkö­rű erdélyi városról is jó tudnunk egyet-mást teljes átéléséhez. A Háromgarasos operát nyilván majd csak évek múltán nézhet­jük otthonunkban, mivel igencsak sikeres előadásnak ígérkezik. Még­is előzetesnek tekintem a Bányai Gábor szerkesztő-rendező, Zété- nyi Lili műsorvezető és Delmanik Tamás operatőr közreműködésé­vel készült Ljubimov a Nemzeti Színházban című dokumentum-ri- portfilmet. Azt hiszem, hogy ezt a. „művészkedő”, olykor öncélú ri­portfilmet az ellenpéldák közé so­rolhatom. Még szerencse, hogy a szovjet vendégrendező, a megszó­laltatott Törőcsik Mari, Garas De­zső, Udvaros Dorottya és Üjlaky Dénes olyan vonzó egyéniségek, hogy az ő kedvükért is megnéz­nénk mielőbb Brecht remekmű­vét Heltai Nándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom