Petőfi Népe, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-06 / 234. szám

/

41 ® PETŐFI N«PE © 18B1. októb«? 3.'kedd

S

i

Vietnam három éve tagja

a KGST-nek

„Akárcsak korábban, a Szovjetunió és a szocialista közösség többi szocialista testvérországa a legutóbbi időkben, a forradalomnak ebben az új szakaszában is folytatta és fokozta áldozatos és nagyvonalú segítségnyújtását népünk számára." Ezt nyilatkozta Nguyen Lam, a VSZK miniszterelnök-helyettese a VNA-nak adott interjújában Vietnam hároméves KGST-tagsága 'alkalmából.

Gazdasági téren a segítség és az együttműködés felölelte a vietnami népgazdaság szinte valamennyi ágazatát. „Szinte minden felépült, vagy építés alatt álló kulcsfontosságú objektumot a Szovjetunió és a szocialista közösség többi testvérországa finanszírozott és szerelt fel”: szénbányákat, erőműveket, magasfeszültségű vezetékek és transzformátorállomások hálózatával együtt, gépipari, vegyipari, kohászati, könnyű, és élelmiszeripari létesítményeket, a mező- és erdőgazdaságot, a közlekedést, az oktatást, a kultúrát, a tudományos kutatást és az egészségügyet.

„A Szovjetunióval és a többi KGST-országgal való együttműködés igen fontos anyagi előfeltételeket teremtett meg ahhoz, hogy hasznosítani tudjuk gazdag természeti kincseinket, és a bőségesen rendelkezésre álló munkaerőforrást a szocializmus anyagi-műszaki alapjainak felépítése szolgálatába tudjuk állítani”. Gyümölcsöző együttműködés valósult meg egyebek között a mezőgazdaságban éá a halászatban, a könnyűiparban, az ércbányászatban és a munkaerő hasznosítása terén. Igen kedvező távlatokat nyit különösen az ország déli kontinentális talapzatában található kőolaj- és földgázlelőhelyek feltárásáról és kiaknázásáról kötött megállapodás a Szovjetunióval. A testvérországok segítségnyújtása érinti továbbá Vietnam szükségleteinek egyre emelkedő kielégítését nyers- és tüzelőanyagokból, anyagokból berendezésekből és gépekből, élelmiszerekből és fogyasztási cikkekből. Az összes anyag- és berendezésimport több mint kétharmad része a KGST-országokból érkezik.

iNguyen Lam a továbbiakban utalt arna, hogy a Szovjetunió és a többi testvérország a barátsági szerződések és a KGST Komplex Programja értelmében az új pt- éves tervidőszakban toválbb bővíti együttműködését a VSZK- val. Minidenékelőtt az üzemanyagok és az energia területén fokozzák a segítséget Vietnamnak. Koncentrált erőfeszítéseket tesznek a kőolaj- és a földgázlelőhelyek kiaknázására, hogy Vietnam hamarosan rendelkezzék kőolajjal. Erőteljes lökést adnak az élelmiszer-terme Lésnek és a mezőgazdasági (exportnak is. Tervezik a közlekedés és a hírközlés anyagi-műszaki bázisának megerősítését, valamint a kutató- és oktatóhelyek fokozott építését.

A töhboldalú együttműködés keretében, az előirányzat szerint a KGST-tagországok segítséget nyújtanák továbbá az ércek geológiai feltárásának fokozásában, valamint a tudomány és a technika fejlesztésében. „A mostani öt év folyamán több tízezer fiatal vietnamit küldünk a Szovjetunióba és a többi szocialista testvéror- szágba, hogy azok egyetemein, főiskoláin tanuljanak vagy szakmát szerezzenek.” Ebben az öt évben Vietnam és a testvérországok árucseréje is. tovább bővül, kedvezményes feltételeket biztosítva Vietnamnak. A teStvérországok fokozzák olyan fontos termékek szállítását, amelyeket korábban a nem szocialista országokból kellett importálni.

„Vietnamnak a maga részéfői nagy erőfeszítéseket kell tennie a termelés fokozására, az, exportcikkek volumenének növelésére, a Szovjetunióval és a KGST többi tagországával a gazdasági együttműködésről már aláírt megállapodások realizálására, abból a célból, hogy kedvező feltételeket teremtsünk az ötéves tervben elő- iráiwzott feladatok teljesítésére és javítsuk hazánk fizetési mérlegét.”

T^finit is- meretes, a ( mozgássérültek nemzetközi éve alkalmából Kecskeméten is megalakult a rokkantak ügyelt intéző megyei koordinációs bizottság és — a szervezeti élet fellendítése, valamint a szakmai rehabilitáció könnyítése érdekében — létrehozták a mozgás- sérültek megyei szervezetét. Dr. Tóth Imrével, a megyei tanács munkaügyi osztályvezetőjével, az imént említett koordinációs, illetve az országos szervező bizottság összekötőjével arról beszélgettünk; milyen feladatok megoldásán fáradoznak mostanában.

Kecskeméten...

— Hogyan is ‘kezdjem ? ... Szóval nagy fába vágtuk a fejszénket — hangzott a válasz. — Kérdőíves felmérés alapján pillanatnyilag mintegy hatszáz sérült embert tartunk nyilván, számuk azonban valójában ennek a többszöröse. Sok kísérlet történt már — a közelmúltban is hallhattunk ilyenekről — foglalkoztatásuk megszervezésére, sajnos kevés sikerrel. Rá kellett jönnünk: addig jóformán semmit sem tehetünk értük, afníg nincs,- hely, nincs egy' központi épület, ahol rendszeresen összejöhetnék és ahonnan irányítani lehet a felkarolásukra kifejlődő különböző energiákat.

— Tehát nagyon kell egy Székház ...

— Ügy van. Ez most a legfontosabb dolgunk, és örömmel számolhatok be máris a társadalmi összefogás és segíteni akarás legfrissebb, lelkesítő, szívet melengető megnyilvánulásáról. Kecskeméten, a Bethlen (körút és a Ka- szap utca sarkán van egy igen leromlott’ állapotban levő ház — különben az Ingatlankezelő Vállalat tula jdona —, melyben a hallássérültek megyei irodája található. Nemrég az IKV és a városi tanács építési költségvetési üzeme úgy-aihogy rendbehozta az épületet: megcsinálták a kéményt, vágtak egy új ablakot, belül lefestették a - faiakat, parkettáztak, stb. A BÁQSÉPSZER társadalmi munkában elvégezte még a faburkolást és így kialakult egy.nagyterem, egy-egy csöppnyi' iroda, büfé, ruhatár és fotólabor. KulÉpül: a mozgássérültek javára

túráit körülmények közé kerültek tehát a siketek.

— No és a mozgássérültek?

— Az épület udvarán lévő rissz-rossz kis melléképületet felszámoljuk és még októberben az Építési Költségvetési Üzem felállít egy 46 négyzetméter alapterületű korszerű faházat, amit ingyen, használatra kapunk az Alföldi TÜZÉP Vállalattól. Ez lesz az ő .hivataluk”, szép nagy társalgóval, szertárral és mellékhelyiségekkel. Az Eszak-Bács-Kis- kun megyei Vízmű Vállalat dolgozói felajánlották, hogy bekötik a vizet és a csatornavezetéket. Az ÉPSZISZ vállalta az ablaküvegezést, a függönyök, . ráesők felszerelését és a belső hidegburkolást. Mindehhez természetesen az anyagot is ők adják. Miként a Bács-Kiskun megyei Ipárcikk Kereskedelmi Vállalat a „vizeseknek” a csöveket. A Volán szállítja Mélykútróf a házikót. A DÉGÁZ-tól gázkazánt ígértek, valamint a fűtőrendszer tervrajzait. A városi tanács tervosztálya az építési eljárással kapcsolatos tennivalókat intézi soron kívül.

1 — Hét egyelőre ennyien veszünk részt a munkában, anélkül, hogy egy fillér készpénzünk volna. Tudom — és ez igazán jóleső érzés —, hogy sokan vannak még, akikre szó nélkül számíthatunk — valószínűleg igénkbe is vesszük a támogatásukat —, mint ahogy már most tisztában vagyak azzal is, hogy nehezen győzzük majd köszönő, elismerő szavakkal.

...és Kiskunhalason

Július 4-én tudósítottuk 1 olvasóinkat a mozgássérült gyerekek Kiskunhalason létesítendő megyei rehabilitációs otthonának alapkőletételéről. Akkor azt írtuk: az-épületet még az idén tető alá hozzák és a jövő év első felének végére teljesen elkészül. A fejleményekről most, három hónappal később Tóth Istvánná élelmiszer-higiénikussal, a társadalmi mozgalom kezdeményezőjével és vezéralakjával a helyszínen váltottunk szót.

— Tartják-e az eredeti határidőt a kivitelezők?

9 A kiskunhalasi Semmelweis kórház kertjében épülő intézet, október l-én.

— Minden várakozásunkat felülmúlja a KU'NÉP dolgozóinak igyekezete. Mint láthatja: már áll az intézet könnyűszerkezetes elemekből összerakott váza és a belső térkialakítás is megtörtént, sőt hozzáláttak a szakipari munkákhoz is. És miután az utolsó szögig minden anyag a rendelkezésünkre áll, s nem lankad a társadalmi munkások buzgalma sem, bízunk abban, hogy már decemberben beköltözhetnek a kis lakók.

—i Pontosan mekkora lesz és milyen célt fog szolgálni ez a pavilon?

— Az úgynevezett konduktív pedagógia alkalmazására nyílik majd benne lehetőség. Vagyis: elsősorban fizikailag — például csoportos gyógytorna-fo'dalkozá- sok keretében — próbálják rend-’ behozni a sérült gyermekeket. A legfontosabb törekvésünk: kiemelni ezeket a szeren''' 'tíen emberkéket a „vízszintes” helyzetiből és elindítani őket az életbe, az iskolák felé.

Az egyébként 250 négyzetméter alapterületű épület 30 fő (befogadására lesz alkalmas, természetesen bentlakásos formában és a járóbetegek részére is állandó ambuláns szakrendeléssel. A két nagyszoba mellett kialakítanak egy inspekcióé és egy vizsgáló helyiséget, valamint konyhát, fürdőszobát és W. C.-Ä A • költségek kb. 6 millió forintra rúgnak, ebből 2 milliót a megyei tanács vállalt magára, a Vöröskereszt csekkszámláján ugyanakkor több mint két és fél millió gyűlt össze eddig. A városból, a megyéből, sőt távolabbról is a vállalatok, szövetkezetek, szocialista brigádok és magánszemélyek által felajánlott segítség pedig szinté már felbecsülhetetlen.

K. F.

Nem a, pület, hanem az állat a „termelőeszköz

.11

n.''

rí/

m

Mennyibe kerül egy lakás?

Gyönyörű képek a mintalakótelepről. Tetszetős, jó beosztású házak, többnyibe beépített tetőtérrel — s mindez házgyári panelből. Az áruk négyzetméterenként szinte azonos a szabvány lakótelepi épületek lakásaiéval, csak hát itt másfél-kétszer akkora egy lakás, garázs is került mellé, így az ára eléri az egymilliót. (A telek és a közművesítés költségei nélkül, de ezeket a többi lakótelepeken is az állam fizeti.) A riport végén a műsorvezető azt kérdezi: miért nem olcsóbbak a gyorsan, kevés munkával felépülő lakások a hagyományos építési móddal készülteknél? Kíséreljük! meg a választ.

Minden termék kétféle munkából áll össze. A különféle anyagok, alkatrészek egy korábbi munkafolyamat végtermékei, csak éppen most kerülnek felhasználásra. Ilyen a tégla, a cement, a vízvezetékcső és még számtalan dolog. Ugyancsak e csoportba tartoznak azok az eszközök, amelyek segítségével elkészül a lakás, de ezeket nem építik be, hanem fokozatosan használódnak el. ‘Ilyen az állványzat, a betonkeverő, az emelőgép és így tovább. A gazdaságtanban ezeket így együtt holtmunkának nevezik. A másik fajta munkát, amely áz előbbit működteti, illetve beépíti, a termelés helyszínén találhatjuk — énnek szaknyelvi neve: élőmunka.

E gazdaságtani alapfogalmakat azért kellett felidézni, mivel a termékek költségét az határozza meg, hogy e kétféle munkából .mennyit foglalnak magukban. Ezek után nézzük meg a lakások munkaigényét. A hagyományos technológia alkalmazásakor kevesebb a holtmunka, több a helyszínen végzendő élőmunka, míg a házgyári panelek összeszerelésekor fordított az arány. Néhány szám: egy házgyári lakás elkészítése átlagosan 1300 munkaórát kíván. Ennek1 egynegyede a paígy tovább. Ezek összegeződnek a kivitelező vállalatnál, ahol a szervezetlenség tovább növeli a munkaráfordítást — következésképpen az árat is. Néhány kiragadott példa: az egyik házgyárban évek óta rossz a gyártósor automatikája. Ez plusz három embert és rosszabb minőséget jelent a gyárban — a vésések és szitkozódások idejével pedig a szerelés drágul. Egy. másik vállá- latnak van annyi szakiparosa, hogy a házai elkészítéséhez szükséges festő, tapétázó, szigetelő és burkolómunkákat el tudja végezni, de az ütemtelen termelés miatt az év második felében alvállalkozókat kell foglalkoztatnia. Azután a következő év elején saját dolgozói kijavítják az alvállalkozók hajrában összecsapott munkáit. A példák megtoldhatók három számmal is: egy házgyári lakás elkészítésére a vállalatok 700—1200 órát fordítanak (az átlag valamivel 900 óra fölött van). A szórás jóval nagyobb a megengedhetőnél.

Végül foglaljuk össze a válaszokat. Lehetne kevésebb munkával építeni? Igen. Ekkor olcsóbb lenne az építés? Feltétlenül. Csak az építőiparnak kell rendeznie a sorait? Nem, bár önmagában ez is nagy előnnyel járna.

N. G.

9 Vidéki házgyárak és a Budapesti Lakásépítő Vállalat építi a minta- lakótelepet a fővárosban.

ni. Igen ám, de ahol a mennyiségi és a minőségi változások egyszerre jelentkeznek, ott e tételt megelőzi valami: a felhalmozás, amely a tőke születésekor is fájdalmakkal járt és nem gond nélküli a később termelni kezdő beruházások létrehozásakor sem. A fájdalom díja csak az lehet, hogy a sorozatgyártás felfutásával a géppel gyártott termék olcsóbb lesz és eltűnik a hiány is.

Nos, Svédországban — ahol a 60-as évek elején rövid idő alatt zajlott le az építőiparban a technológiai váltás — minden várakozás ellenére nem csökkentek a lakásárak. I^az, nem is nőttek és ki lehetett elégíteni a társadalom lakások iránti szükségletét. Ha a gazdaságosságot szem előtt tartó tőke így járt, akkor feltehetően illuzórikus számon kérni a csökkenést nálunk is. Viszont a hihetetlen áremelkedésre választ' kell találni (az elmúlt 5 évben csaknem háromszorosára nőttek a lakások előállítási költségei).,

A válasz kulcsa a termelékenység — a holtmunkáé ugyanúgy, mint a helyszíni élőmunkáé. Es ha a .termelékenység alacsony, a lehetségesnél eleve drágább a házgyár, az ablak, a vízcsap és

9 Ilyen családi házakat, Ikerházakat és sorházakat is lehet építeni panelből!

nelgyártáshöz, míg a többi az Ösz- szeszereléshez, illetve a befejező munkákhoz szükséges. Egy téglából készült lakásra mégegyszer ennyi munkaórát kell fordítani, vagy — ami ugyanezt jelenti — meg kell duplázni az építők létszámát. És a holtmunka? Ehhez nehéz ilyen egyértelmű számokat soróim. Egy házgyár 100 milliókba kerül, évente elkészít 2—3 ezer lakást és 5—8 év múlva re- konstrukéióra szorul. A panelszállításhoz speciális gépjárművek, majd az építés helyén toronydaruk kellenek. Ezen túl az új építési mód beruházásokat indukál a cement! par ban; a kohászatban (például betonacél); a vegyiparban (például hőszigetelő és tömítőanyagok) és így tovább. Vagyis az építőipar holtmunka- jgénye más iparágakban növeli meg az élőmunka mennyiségét — ha csak nem nő ott is a termelékenység. (Tévedés ne essék, ha a hagyományos technológiát - fut-y tátják fel, az is beruházással járt volna! Igaz, valamivel kevesebbel, de munkáskézzel nem bírta volna az ország azt az építésmódot).

Az egész folyamatra igaz kell, hogy legyen az iparosítás alaptétele: azért kell gépesíteni, hogy egységnyi munkával egyre nagyobb értéket lehessen'előállítaAlig egy évvel ezelőtt sugározta a Magyar Televízió szegedi körzeti stúdiója a tehenészetekről szóló gazdaságpolitikai riportfilmjét. Ebből kitűnt, hogy nem jelent mindent a kacsalábon forgó betonvár, hanem sok esetben eredményeket lehet produkálni a természeteshez közel álló tartásfnó- dokkal is.

Az ‘ állatállomány termelési eredményei csak részben függnek az egyed genetikai képességeitől. A hozamok, a gyarapodás nagyságát növelő tényezők függvénye lehet sokféle. Többek között befolyásolhatja az alkalmazott tartási, takarmányozási technológia is.

Egyik oldalról azt mondhatjuk, hogy erőteljesen érvényesül a műszaki-technológiai fejlődés, amely az egyed genetikai képességének maximális kihasználására irányul. A másik oldalról viszont a kutatás eredményeit figyelembe véve törekednek arra, hogy függetlenné tegyék az állat létét a tartási körülményektől. Ugyanakkor azt is rögzíthetjük, hogy e fő irányvonal érvényesülését erősen befolyásolja az energiatakarékosság szüksége, valamint a gazdaságosság tényének fokozott előtérbe kerülése és nem utolsósorban a környezetvédelem, amelyik egyre alapvetőbb a gazdasági tevékenységben.

Mindezek mellett az állattartás fő célja a termelékenység fokozása, az állatállomány genetikai képességeinek lehető legnagyobb mértékű kihasználása. Sajnos, korábban (eddig) az az álláspont volt az uralkodó, hogy a nagy termelésre képes állatokat mesterséges környezetben kell elhelyezni, ahol mindenféle-fajta életfunkciót szabályozni tudunk. A fényt, a hőt, a levegőt, annak összetételét és a takarmány minőségét is. E tekintetben világhírű eredményt ért el hazánk mező- gazdasága például a tyúkféléknél, ahol soha nem látott szintre emelkedett a hús- és tojástermelés. Hasonlóan kedvező tapasztalataink vannak a nyúlhústermelésben is.

Be kell vallanunk, hogy a többi állatfajnál az optimális környezetre való törekvésnek ez a módja ném bizonyult eredményesnek. Kiderült, hogy sok'esetben a mesterséges környezet kedvezőtlenebb, mint a természetes. Ezért ma már ott tartunk, hogy az állattartás technológiai feltételeit nagyban befolyásolják a mesterséges tartási körülményeket segítő tényezők. Természetesen itt nem arról van szó, hogy az eddigi elképzelések megváltoztatása szükséges lenne. A mesterséges környezet például optimális lehet a malac-, a bárány-, a baromfinevelés és ä tojástermelés számára. Néhány területen viszont célszerűnek tűnik kinyitni az épületeket, vagy uram bocsá, egyes esetekben el is maradhatnak a betonból létesített paloták.

Ami mindezzel együttjáró és természetes: indokolt az épületek egyszerűsítése. Azon egyszerű oknál fogva, hogy nem az épület, hanem az állat a „termelőeszköz”. Egyúttal lehetne ez a gondolat korszerű állattenyésztésünk mottója is. Mert lassan tudomásul kell vennünk, hogy napjainkban módosulnak az állatállománnyal szembeni igények is.

Eddig csak a mennyiség, a nagy termelési kapacitások voltak elsődlegesek. Jelenleg ez már kevés. A nagy termelésre való képesség nem elegendő. Ezzel egyenlővé váltak egyéb követelmények is, ilyen például a takarmányhasznosítás. Ennek lényege: megnőtt a jelentősége az értéktelenebb takarmány-összetevők hasznosításának. Fontos továbbá az állatok szervezeti szilárdsága, tűrőképessége, a betegségekkel szembeni ellenállóképessége. Ennek hiánya ugyanis a zárt, iparszerű telepeken sokszor megbosszulhatja magát. Emelkedhet az elhullás aránya, illetve csak jelentős többletköltséggel lehet komfortviszonyokat teremteni az állatok számára.

Általános elvként fogadják el a szakemberek, hogy elsősorban épületeknél lehet törekedni a takarékos megoldásokra. Anélkül természetesen, hogy a technológiai gépesítésnél a legfontosabb feladatok végrehajtásának elvéből engednének. Egy tehenészeti telepnél a tömegtakarmány tárolásának és a magas színvonalú takarmányozás gépesítésének jó megoldása sokkal fontosabb, mint maga az épület költséges kivitelezésé.

A fejlődésnek az állattartás technológiai rendszereiben olyannak kell lenni, hogy a költség- és árviszonyokat kedvezőbbé tegye, és törvényszerűen ide kívánkozik a mezőgazdasági melléktermékek sorsa- is.

Mostanában nagyon sok szó esik a melléktermék-hasznosításról.' Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az úgynevezett melléktermékek zöme alacsony beltartalmi értékkel bíró takarmány. Éppen ezért ha a melléktermékekre jelentős meny- nyiségű energiát fordítunk, akkor nem nyerünk az ügyön, hanem „.vesztünk a vámon” és jelentősen drágítjuk a termelést.

Ide kívánkozik egy közhely- szerű gondolat. Tanácsot, jó tanácsot csak az adjon, aki pénzt is ad .hozzá. Mindez a lehetőség szá- Imunkra — sajnos — nem adatott meg. Ezeknek ellenére a takarékos, olcsó ólak, istállók, tyúkfarmok létrehívása nem csupán a korszerűség igényéhez való ragaszkodás, hanem gazdaságossági szükségszerűség is....

Szabó Fái Miklós