Petőfi Népe, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-19 / 142. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1980. június 19. A SZOCIALISTA RENDSZER EREJE KIMERÍTHETETLEN Az űrhajósok találkozása az ifjúsággal . Szerdán folytatódott az első szovjet—magyar űrpáros gazdag programja. Valerij Kubászov, a Szojuz—36 parancsnoka és Far­kas Bertalan kutató űnhajós útja délelőtt a Lenin-szoborhoz ve­zetett. Itt — fővárosi párt- és ál­lami vezetők, az Alekszej Jeli- szejev, a közös űrrepülés földi repülésirányító parancsnoka ve­zette szovjet küldöttség, Magyari Béla kiképzett űrhajós és Vlagyi­mir. Pavlov, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövete jelenlété­ben koszorút helyeztek el. Ezután gépkocsival budapesti városnézésre indultak.. A gellért­hegyi Felszabadulási emlékmű­nél . virágcsokrokkal rótták le ke­gyeletüket a népünk szabadsá­gáért hősi halált hált szovjet ka­tonák emléke előtt, majd a Várba hajtattak, ahol a Halászbástyáról a főváros panorámájában gyö­nyörködtek, és megtekintették a Mátyás-templomot. A délelőtti program a Hadtör­téneti Múzeumban ért véget, a vendégek megtekintették a „Szov­jet—magyar űrrepülés ’80” című kiállítást, valamint a Nemzetközi Űrkutatási Bizottság (a COSPARJ budapesti konferenciája alkal­mából megnyitott tárlatot, amely a kozmosz meghódításának eddigi nevezetesebb állomásait idézi fel. Az űrhajósokat és kíséretüket Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter fogadta a bejáratnál, majd 'Kárpáti Ferenc altá born agynak, a Magyar Nép­hadsereg politikai 'főcsoportfőnö­kének köszöntő szavai után' He­tes Tibor alezredes, a múzeum parancsnoka kalauzolta végig a kiállításokon. A házigazdák a si­keres űrvállalkozás fontosabb pil­lanatait megörökítő fotóalbumok­kal kedveskedtek Valerij Kubá- szovnak, Farkas Bertalannak, Alekszej Jeliszejevnek és Magyari Bélának. A szovjet—magyar űr­páros tagjai pedig az űrhajó fe­délzetéről hozott emléktárgyakat helyezték el a múzeum előcsarno­kában. A többi között átadták a • Farkas Bertalan, Valerij Kubászov, Alekszej Jeliszejev és Magyari Béla űrhajós szerdán budapesti városnézésen járt. Képünkön: az űr­hajósok a Halászbástyán. (MTI-fotó — KS) Felszabadulási-emlékmű kicsi­nyített mását, a magyar kozmo­nauta szülőföldjének egy rögét tartalmazó szelencét, és a Ma­gyar Néphadsereg csapatzászlaját. Az ajándékokat Czinege Lajos köszönte meg. A KISZ Központi Bizottsága és budapesti bizottsága szerda dél­után ifjúsági nagygyűlést rende­zett az első szovjet—magyar űr­repülés, és résztvevőinek tiszte­letére, a Kisstadionban. Bajkonuri hangfelvételről fel­idézték Farkas Bertalannak a Szojuz—36 rajtja előtti jelentését arról, hogy készen áll küldetése teljesítésére. Elhangzott a magyar és a szovjet himnusz, majd Ma- róthy László, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első tit­kára megnyitotta a nagygyűlést, amelynek elnökségében' Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bi­zottság titkára, valamint Vlagyi­mir Pavlov is helyet foglalt. Maróthy László beszéde Hazánk ifjúsága, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tagsága, a nagygyűlés minden résztvevője nevében köszöntötte az űrhajósokat. Gratulált a-jól meg­érdemelt, magas kitüntetésekhez, az előléptetéshez, majd így foly­tatta: — Azért jöttünk össze, hogy bá­tor férfiakkal, nagyszerű embe­rekkel találkozzunk, hogy a Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szövet­ség és a Lenini Komszómol, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja neveltjeivel ismerkedjünk, akik példát mutattak nekünk szorga­lomból, tudásból, fegyelemből és bátorságból. Ezután Maróthy László felol­vasta egy budapesti fiatal leve­lét, amelyhez hasonlók sokasága tolmácsolta a magyar fiatalok millióinak szeretetét, legőszintébb érzéseit az űrhajósoknak, majd így folytatta: — A mi Bercink és — azt hi­szem, nyugodtan mondhatom — a mi Valerijünk megmutatta, mire képes a szocialista ember, akinek magas fokú képzettsége elkötele­zettséggel és önfeláldozással pá­rosul. Nehéz és veszélyes vállal­kozásuk során is kitűntek küzde­ni tudásból, az akarat szilárdságá­ból és a jellem erejéből, mert a kozmoszban is azért dolgoztak, amiért itt mi, valamennyien: hogy a Föld minden lakójának ember­hez méltó életkörülményeket te­remtsünk, hogy az emberiség fel­nőjön a lehetőségeihez, és nyugodt földi háttérrel maga mögött tör­hessen még magasabbra a világ­mindenségben. — Ezt az egyetemes, internacio­nalista célt szolgálja a Szovjetunió és a szocialista országok összefo­gása, amiben (demelkedő tudomá­nyos és gyakorlati jelentősége van az Interkozmosz-programnak. Far­kas Bertalan és Valerij Kubászov, s velük együtt Popov és Rjumin elvtársak tökéletesen összehangolt munkája — a közösen kidolgozott program sikeres teljesítése mellett — jelképpé avatta az űrrepülést: országaink gazdasági, műszaki, tu­dományos együttműködésének, a történelmi magyar—szovjet barát­ságnak immár kozmoszt ostromló jelképévé. Ezután Farkas Bertalan lépett a mikrofonhoz. Farkas Bertalan beszéde Köszönetét mondott a forró han­gulatú fogadtatásért, az üdvözle­tekért és jókívánságokért, majd hangsúlyozta: — Nagyszerű dolog a világűr békés meghódítása, a tudományos­technikai forradalomnak a szocia­lista eszmék szolgálatába állítása. Ez korunk fiatalsága számára még hosszú ideig lelkesítő Küldetés lesz, amelynek realitását a szocialista társadalmi rendszer fölénye, ki­meríthetetlen ereje és a haladás ügye iránti elkötelezettsége bizto­sítja. Korunk és népünk jövője, sorsa azoknak a fiataloknak a ke­zébe van letéve, akik a hétközna­pokon is úgy dolgoznak, úgy áll­nak helyt, mintha űrbéli küldetést teljesítenének. — Számomra nagy megtisztelte­tés, öröm volt, hogy a magyar ifjúság égre törő álmait, állhatatos­ságát, céltudatosságát, felelősségét és közösségi érzéseit fejezhettem ki a világ népei előtt, a Szaljut—6 űrállomás programjainak megva­lósítása során. A ránk bízott fel­adatot, programot az űrhajón is csak felkészülten lehetett végre­hajtani. Űrhajós és űrkutató is csak az lehet, aki az életét — csak­úgy, mint bármely más területen — választott hivatásának szenteli. A mi szocialista világunk minden fiatal számára lehetőséget ad ar­ra, hogy tevékenységét a neki leg­megfelelőbb helyen folytassa. An­nak idején én is sokat vitatkoztam arról, hogy van-e a mai világnak forradalmi romantikája. Higgyé­tek el, hogy amikor az űrállomás ablakából kitárult előttem' a világ­űr végtelenje, megerősödött ben­nem az a tudat: a mi nemzedé­künk és az utánunk jövők előtt is beláthatatlan tér, idő, lehetőség van a forradalmi helytállásra, a csélekvésre. Óvjuk és védjük meg ezt a.mi gyönyörű világunkat. Te­gyük még szebbé, emberibbé, ben­ne formáljuk önmagunkat is mél­tóvá a természet e nagyszerű al­kotásához. A nagygyűlés résztvevői ferge­teges tapssal köszöntötték a kö­vetkezőként felszólaló Valerij Kubászovot. Valerij Kubászovtól Magyari Béla vette át a szót. Magyari Béla beszéde — Tudnotok kell: az űrhajózás mindenekelőtt csapatmunka. Cso­dálatos csapatmunka, amelyben a közös cél érdekében mindenki fel­tétel nélkül alárendeli magát az ügynek, ugyanakkor egyéniségét, erejét, tudása legjavát adja a si­ker érdekében. Igazán nagy telje­sítmény csak kollektív munka eredménye lehet. Hiszem, hogy számunkra, a szocialista társada­lom szülöttei számára ez egyre in­kább természetes. Csillagvárosi tapasztalatai aíap- ján felidézte, hogy az űrhajósje­löltek nagyszerű közösségben, őszinte elvtársi, baráti légkörben készülnek fel feladatuk teljesíté­sére. Ugyanakkor hozzátette: — Legyetek meggyőződve arról, hogy ilyen kitűnő barátokért, ilyen segítő közösségért nem kell a vi­lágűrbe menni. Az ilyen emberek itt élnek közöttetek. Vigyázzatok rájuk, mindig és mindenhol erő­sítsétek az együvétartozás, az ösz- szefogás érzését. Ez a kulcs az elő- rehaládáshoz, a kozmikus sebes­séghez a földi dolgokban is. Ezután a fiatalok különböző ré­tegeinek képviselői köszöntötték a sikeresen végrehajtott szovjet— magyar űrvállakozás résztvevőit. Egyetértő taps fogadta Miklósi Zoltán hadnagynak, a pápai re­pülőalakulat KISZ-alapszervezeti titkárának bejelentését, amely ar­ról szólt, hogy Farkas Bertalan és Magyari Béla helytállásának elis­meréseként mindkettőjük KISZ- tagságát megújították az 1980/81- es mozgalmi évre. Az ezt tanúsító tagsági igazolványt nyomban át is vehették. Ezután bejelentették: a KISZ Központi Bizottsága Valerij Ku- bászovnak és Alekszej Jeliszejev­nek Barátság Érdemérmet, Far­kas Bertalannak KISZ Érdemér­met, Magyari Bélának pedig If­júság Érdemérmet adományozott, majd Maróthy László átnyújtot­ta a kitüntetéseket az ünnepei­teknek. A nagygyűlés az Internacionálé és a DlVSZ-induló hangjaival ért véfeet. (MTI) Eltemetett hadsereg A Sárga-folyó völgyében szenzációs régészeti le­letre bukkantak a kínai parasztok. Kútásás közben, három méter mélységben évezredes hadseregre- buk­kantak. Az álsatások 7500 életnagyságú agyagfigu­rát tártak fel: katonákat, tiszteket és lovakat, harc­kocsikat. A bronzfegyverekkel felszerelt hadsereget Csin Si-huangti, Kína első császára építtette 700 ezer rabszolgával síremlékének „védelmére”. A föld alatti csarnokban elhelyezett „hadsereg" a minden­ható császár földöntúli hatalmát volt hivatva biz­tosítani. Az évezredek pora aztán lassan betemette a most napvilágra került hadsereget... A leletről a Stern című nyugatnémet magázin számol be. , Az „első isteni fenség” egyesí­tette a kisebb államokat és biro­dalma védelmére i. e. 246—210. évékben megépíttette a Nagy Fa­lat a hunok ellen. A korlátlan hatalmú kínai uralkodó fővárost épített magának: Hsziant. (Csak a későbbi mongol Jüan-dinasztia helyezte át a fővárost Pekingbe.) Csin Si-huangti uralkodásának •megörökítésére a „szent hegye­ken” kőtáblákat 'helyeztetett el. Jósokkal és tudósokkal vetette magát körül, és hajóhadat indí­tott az örök életet biztosító elixir felkutatására. A legénység 3000 tagja, soha nem tért vissza. Csin Si-huangti később elrendelte: pa­lotája termeit titkos alagutakkal kössék össze, hogy avatatlanok ne tudják, éppen hol tartózkodik. Halála után Kína hamarosan mongol uralom alá került... • Föld alól kiásott, páncélos harcos, mintha ma Is az ellenségre várna. Csupán fából készült fegyverét semmisítette meg az idő. 0 Jobbra: 2000 év után is állnak a vártán; 1,80 méteres testmagasságuk felülmúlja. a ma élő kí­naiakét. (Fotó: Stern — KS) > A föld alatti hadsereg kiásása előreláthatólag még .2—3 évig el­tart. Az eddig feltárt három nagy csarnok mellett még egy negye­dik, üres termet találtak. Ebből arra következtetnek, hogy a mun­ka az uralkodó halálakor még nem volt befejezve. A kínai ré­gészek további felfedezésekben reménykednek. A császárnak a leletről «mintegy 1500 méter tá­volságra fekvő sírját még nem tárták fel. Feltételezik azt is, hogy az építkezés szimmetriája­képpen a sír másik oldalán ha­sonló alakokat találnak, talán az udvartartás embereinek alakjait: a minisztereket, tisztviselőket, asszonyokat és eunuchokat. A 76 méter magas mesterséges domb alatt nyugvó sir várható tartalmáról a száz évvel későbbi történetíró, Szúrna Csien leírásá­ból / következtethetnek a régé­szek: „A Sírt a paloták, pavilonok és állami épületek modelljeivel töl­tötték meg, gyönyörű edények­kel, értékes kövekkel és ritkasá­gokkal. A Sárga-folyót és a Jang­cét higannyal ábrázolták, ame­lyek mechanikus berendezés se­gítségével egy minióceánba tor­kollottak” — írja Szu-ma Csien, aki az agyaghadseregről nem tesz említést., Hogy mindez nem maradt ép­ségben, arról ugyancsak tudósít a történetíró: sírrablók kifosztot­ták a császár sírkamráját. Ma már tudjuk: az agyaghadsereg katonái sem jártak jobban. Min­denesetre annyi maradt belőlük, hogy az agyagfigurákat eredeti hadrendiben újra felállítsák, .pá­ratlan látványosságot nyújtva ez­zel majd az érdeklődőknek. G — I Folytatja munkáját a KGST ülésszaka PRÁGA Prágában szerdán délelőtt újabb plenáris üléssel folytatódott a KGST XXXIV. ülésszaka, amely megtárgyalja a szocialista gazda­sági integráció szervezetének a legutóbbi egy év alatt végzett munkáját és a tagállamok együtt­működésének soron levő tenni­valóit. Kedden, az első tanácskozási napon Rudolf Rohlicek, csehszlo­vák miniszterelnök-helyettes, a KGST Végrehajtó Bizottságának soros elnöke átfogóan beszámolt arról a tevékenységről, amelyet a szervezet a tavalyi moszkvai ülés­szak óta fejtett ki, és ehhez min­den részt vevő küldöttség vezetője — így Magyarország nevében Lá­zár György is — hozzászólt. Szer­dán újra a tagállamok küldöttsé­gei kaptak szót, hogy kifejtsék országuk álláspontját két további napirendi témakörről. Az ezekkel kapcsolatos, vitaindító jellegű je­lentések még az előző nap dél­utánján hangzottak el: Nyikolaj Bajbakov szovjet miniszterelnök- helyettes, a KGST tervezési együttműködési bizottságának el­nöke a tagállamok következő öt­éves népgazdasági terveinek egyeztetési munkáival és a terve­zési vonatkozású együttműködési kérdésekkel foglalkozott, Rudolf. Rohlicek pedig a sokoldalú együtt­működés szervezésépek fejleszté­sére, a KGST-hez tartozó nemzet­közi gazdasági szervezetek haté­konyabbá tételére irányuló intéz­kedések hatását ismertette. A szer­dai nap plenáris üléseit a testü­let teljesen e fontos gyakorlati kérdéscsoportok alapos, részletes megvitatására szánta. A megbeszélés során Gustáv Hú­súk méltatta a KGST több mint 30 éve kifejtett eredményes tevé­kenységét, továbbá mostani prá­gai ülésszakának politikai és gaz­dasági jelntőségét. • A küldöttségvezetők nevében MINSZKI TALÁLKOZÓ Alekszej Koszigin szovjet kor­mányfő köszönetét mondott a CSKP Központi Bizottságának és a csehszlovák kormánynak a KGST-tanácskozás számára meg­teremtett kedvező munkafeltéte­lekért. A találkozó résztvevői a továbbiakban eszmecserét tartot­tak a szocialista gazdasági integ­rációnak a prágai ülésszak napi­rendjén is szereplő témáiról. A szerdai tanácskozáson a szov­jet küldöttség vezetője, Alekszej Koszigin felvázolta a KGST-re a 80-as években háruló feladatok főbb vonásait. Részletesen elemez­te a jelenlegi világgazdasági hely­zetet, majd különféle népgazda­sági ágakból vett példákkal érzé­keltette,- hogy milyen lehtőségek kínálkoznak a KGST tevékenysé­gének fejlesztésére, a tagállamok együttműködésének még hatéko­nyabbá tételére. A szovjet kor­mányfő kifejezte meggyőződését: a szocialista országoknak megvan­nak a szükséges erőforrásaik ah­hoz, hogy közös erőfeszítéssel a jövőben is megoldják növekvő gazdasági feladataikat, gondoskod­janak termelőerőik sokoldalú fej­lesztéséről, továbbá a szocialista 'közösség gazdaságának rendszeres növekedéséről.­A nap folyamán elhangzott to­vábbi felszólalások is behatóan foglalkoztak a szocialista gazdasá­gi integráció minden főbb gyakor­lati tennivalójával, többek között a nyersanyag-termelési és energe­tikai, a közlekedési szakosítás és kooperáció gyorsabb elterjeszté­sének szükségességével és több kö­zös érdekű gazdaságpolitikai kér­déssel. A délutáni órákban megbeszé­lést tartott a tanácskozás szer­kesztő bizottsága, amely előkészí­ti a XXXIV. ülésszak záróokmá­nyainak tervezetét. As prágai KGST-ülésszak csü­törtökön folytatja és befejezi mun­káját. Felhívás a világ parlamentjeihez Minszkben szerdán bizottsági ülésekkel folytatódott a Varsói Szerződés tagállamai parlamenti képviselőinek találkozója. A 'belorusz fővárosban Bulgá­ria, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió parlamentjeinek küldöttségei gyűltek össze!' hogy megvitassák, milyen feladatok há­rulnak a parlamentekre és a par­lamenti képviselőkre az enyhülé­si folyamat további elmélyíté­séért, a béke és a biztonság meg­szilárdításáért, a' leszerelésért és az egyenjogú nemzetközi együtt­működés fejlesztéséért folytatott küzdelemben. A találkozó részt­vevői két napon át plenáris ülé­seken vettek részt, s kedden fel­hívással fordultak a világ par­lamentjeihez és parlamenti kép­viselőihez: méltóképpen járulja­nak hozzá a nemzetközi helyzet normalizálásához, aktívan segít­sék elő a fegyverkezési _ hajsza megfékezését célzó megállapodá­sok létrejöttét, az enyhülésnek az egész világra történő kiterjeszté­sét. (MTI) Álríadó és álmegoldás AZ EMBERISÉGEI fenyegető atomiháború kitöréséről sokan és sokfélét írtak már, ki-ki más oldalról közelítve a mindenkit (érintő veszélyt. A látomások, jós­latok egy része gonosz embereket, vagy embercsoportokat feltéte­lez, akik világuralomra törve pusztítanak el mindent és min­denkit, saját magukkal együtt. Van olyan vélemény is, hogy a katasztrófát az emberi ellenőrzés alól kikerült gépek, műszerek okozzák — s mire a tévedés 'kide­rül, már késő.­. Ezek a képletek azonban túl egyszerűek, noha nem alaptala­nok. Elegendő emlékeztetni, hogy e hónap 3-án és 6-án az Egyesüli Államokban atomriadót rendel­tek el, mivel a rakétákat és a lé­gierőt irányító központban egy zárlatos számítógép az USA ellen indított rakétatámadást jelzett. Azóta kiderült, hogy a bonyodal­mat egy pénzérme nagyságú, el­romlott integrált áramkör okozta, s bár a Pentagon' bizonygatta, hogy a hibát mindkét esetben két-három perc múlva észlelték, s két héten belül csekély módo­sítást akarnak végrehajtani a rendszerben a tévedések megelő­zésére — az emberben mégis megmarad a nyugtalanság érzése. A hadügyi államtitkár ugyanis azt állította, hogy egyetlen pil­lanatra sem fenyegetett az atom­háború veszélye, aminek ugyan­csak ellentmond a tény; hogy csak két-három perc múlva ész­lelték a számítógép „csalását”. Mindaddig azonban „valódi” volt a támadás. S' ha valamivel ké­sőbb „kapcsolnak” a szakértők? Az elindított interkontinentális rakétákat bajosan lehet vissza­hívni az indítóállványra... Ami pedig a megoldást — a rendszer módosításéi — illeti, igencsak álmegoldásnak látszik. Részben azért, mert semmilyen biztosíték nincs rá, hogy a módo­sított jelzőrendszer ugyanígy nem mondhat csődöt egy alkalommal, részben meg azért, mert amíg az Egyesült Államokban az új tí­pusú fegyverek és fegyverrend­szerek kifejlesztésén dolgoznak, amíg rakéták ezreit telepítik mind közelebb a szocialista országok­hoz, addig biztonságról — kom­puter ide, vagy oda — alig lehet beszélni. A törekvés, hogy az USA a maga javára változtassa meg a világban kialakult erőviszonyo­kat — az egyensúlyt —, mind* nagyobb fegyverkezéshez, egyre növekvő katonai kiadásokhoz ve­zet, s félő, hogy a háborús ve­szélyt is mind fokozottabban nö­veli. KÉZENFEKVŐ, hogy az igazi megoldást nem a fegyverkezési hajsza ' folytatása, az ellenséges érzelmek szítása jelentené, ha­nem a katonai kiadások befa­gyasztása, a'i stratégiai fegyverek számának csökkentése — mindaz, ami a SALT célkitűzése. Az em­beriségnek ez lenne a megfelelő. És erről kellene meggyőzni a fegyvergyárosokat, akik szemmel láthatóan nemigen óhajtanak le­mondani az extraprofitról, ami^ hez az újabb és újabb fegyverek révén jutnak, és ezt kellene el­hitetni a gőzösfejű tábornokok­kal,’ akik a világot a saját csata­terüknek tekintik: Nehéz? Lehetetlen ? Nehéz, de nem lehetetlen. So­kat, és minidig többbet kell be­szélni róla, tenni érte, hogy az emberek többsége azon a bizonyos indítógombon tartsa fél tekinte­tét. .. NEMCSAK a szocialista orszá­gokban, magában az Egyesült Ál* lantokban is egyre erősödik az ellenérzés a hidegháborús hisz­tériával t szemben. Legutóbb a „Barátok társasága a társadalom szolgálatában” elnevezésű, befo­lyásos kvékerszervezet jelentette be, hogy nagyszabású kampányt 'indít az enyhülés megszilárdítása, a háborús veszély elhárítása, a nemzetközi helyzet kedvezőbbé tétele érdekében. A szervezet képviselői — mint a hírben áll — elítélték a NATO európai raké- tatelepítési programját, az ameri­kai kormányzat militarista irány­vonalát, s támogatásukról bizto­sították a szovjet békekezdemé­nyezéseket. Ügy tűnik, ez a valódi megol­dás. Inkább növeli az emberiség biztonságát, mint a hibás .áram­körök cserélgetése. Lakatos Attn*

Next

/
Oldalképek
Tartalom