Petőfi Népe, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-19 / 142. szám

1980. június 19. 9 PETŐFI NÉPE • 3 Balesetveszély A megyei NEB napirendjén: A közérdekű bejelentések, javaslatok és panaszok intézése Három évvel ezelőtt az ország- gyűlés törvényt alkotott a közér­dekű bejelentésekről, javaslatok­ról és panaszokról, illetve ezek el­intézéséről azzal a céllal, hogy korszerűen szabályozza a társadal­mi viszonyok egy fontos csoport­ját, a jog eszközeivel is hozzájá­ruljon a közügyek intézésének javításához. A törvény hatályba lépése után egy évvel a Bács-Kiskun megyei Népi Ellenőrzési Bizottság meg­vizsgálta azt, hogy az állami és szövetkezeti szervek hogyan hajt­ják végre az 1977. évi I-es törvényt. Mint az a vizsgálat során kide­rült, több helyen is voltak hi­bák, hiányosságok a törvény vég­rehajtásában, s ezek kijavítására, illetve pótlására a megyei NEB akkor felhívta a figyelmet. Nemrég e témában utóvizsgála­tot tartottak, s a megyei NEB teg­napi ülésén dr. Trapp Lászlónak, a vizsgálat vezetőjének előter­jesztésében összegezték a tapasz­talatokat. A tanácsok, a vállalatok, szö­vetkezetek belső szabályzatot ké­szítettek a törvény végrehajtásá­ra, s ezek alkalmasak , az ügyek intézésére. A gyakorlati végre­hajtás azonban nem egységes. Többször előfordult például az az alapvető hiba, hogy a közérdekű bejelentést panaszként kezelték, amiből kiderül, hogy nem isme­rik kellőképpen a törvényt, amely egyértelműen kimondja: a közér­dekű bejelentés olyan hibákra, hiányosságokra hívja fel a figyel­met, amelynek megszüntetése a nagyobb, vagy kisebb közösség érdeke, a panasz pedig egyéni jog- vagy érdeksérelem megszün­tetésére irányul. A kettő nem ugyanaz. A vizsgált időszakban a beje­lentések döntően a kommunális ellátással, ingatlankezeléssel, la­kásgazdálkodással, a jogszabályt, vagy a szocialista gazdálkodást sértő magatartással, illetve az áru­ellátással, a szolgáltatással kap­csolatos igényeket, problémákat vetették fel. Közérdekű javaslatokat főként a tanácsi szervek tartanak nyil­ván. Ezek a különböző fórumo­kon — például a legutóbbi ta­nácstagi jelölő gyűléseken — el­hangzott, általában fejlesztési el­képzeléseket tartalmaznak. A panaszok zöme magánsze­mélyek vitás ügyeire, továbbá az ingatlankezeléssel, magánépítke- zéssel és az államigazgatási eljá­rással kapcsolatos egyéni sérel­mek orvoslására irányul. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a bejelentések döntő több­sége megalapozott volt, mégis ke­vés helyen tartottak alapos vizs­gálatot és a megfelelő érdemi intézkedés ' is sok helyütt hiány­zott. Az Eszak-Bács-Kiskun me­gyei Vízmű Vállalatnál néhány esetben értesítették a bejelentőt az érdemi döntésről, de az iratok­ból nem tűnt ki,'hogy a hiányos­ságok pótlására, illetve a hibák kijavításárá ténylegesen milyen intézkedéseket tettek. A lajosmi- zsei tanácsnál az intézkedések megvalósulásáról pedig több eset­ben nem győződtek meg. A népi ellenőrök másutt azt ta­pasztalták, hogy nem foglalkoz­tak a bejelentés teljes terjedelmé­vel, vagy a vizsgálatok nem vol­tak elég konkrétak. És ami még szintén igen nagy hiba: a tett in­tézkedések nem szolgálták a ha­sonló hibák elkerülését. A törvény paragrafusainak, a belső szabályok megfelelő ismere­tére, a jobb ügyintézésre, a me­gyei NEB felhívta a figyelmet. Az már a bejelentőkre, javas- lattevőkre, illetve panaszttevők- re vonatkozik, hogy egyrészt ne névtelen leveleket írjanak, mert ezzel csak hátráltatják, illetve le­hetetlenné teszik az ügyek inté­zését, másrészt pedig ahhoz a szervhez forduljanak, ahová ügyük tartozik, mert a törvény kifejezésre juttatja azt a fontos elvet is, hogy minden ügyet ott kell intézni, ahová az tartozik. A tanácskozás további részében a megyei NEB tagjai azt az össze­foglaló jelentést tárgyalták meg, amely az általános iskolai tanu­lók nevelési, oktatási és szociális feltételeinek alakulásáról készült. Ezt követően a nem rubel vi­szonylatból származó importter­mékekkel és anyagokkal való gaz­dálkodás helyzetéről készült vizs­gálati anyagot, illetve az abban megjelölt feladatok végrehajtását tárgyalták meg. A megyei NEB ülése bejelenté­sekkel fejeződött be. T. L. Művészet és ifjúság „Művészet, és ifjúság” címmel - bemutató tábort szervez június 20 —22-ig Balatonfüreden a KISZ KB kulturális osztálya, az Állami Ifjú­sági Bizottság és a Kulturális Mi­nisztérium. A háromnapos tábor­ban a KISZ „Művészet és ifjúság” országos akciója során legkivá­lóbbnak értékelt amatőr művé­szek : folklór- és könnyűzenei együttesek, irodalmi színpadok, szólisták, valamint ipar-, nép- és fotóművészek vesznek részt. Korszerűsített viharjelző Korszerűsítik a balatoni vihar­jelző szolgálatot: Siófokon kísér­leti jelleggel felszerelték az első fényjelzőkészüléket. Ennek lassú villogása a várható viharra hívja fel a figyelmet, míg a gyors villo­gás a közvetlen veszélyhelyzetet jelzi. Az új, kísérleti készülékkel természetesen nem szűnt meg a hagyományos viharjelző szolgálat: körben a parton 34 viharágyúból lövik fel a sárga és piros rakétá­kat Ennek a rendszernek azonban hátránya, hogy nagyobb távolság­ból jobbára csak a rakéta robba* násának hangját lehet észlelni, s mire a tavon, vagy a vízben tar­tózkodók erre felfigyelnek a raké­ták fényjeleit már nem láthatják. A második fényjelzőkészüléket — ugyancsak kísérleti jelleggel — rövidesen Balatonfüreden állítják fel. Később a fényjelzők mellett úgynevezett hangágyúkat is kipró­bálnak. Ezek erős dörrenése tíz ki­lométeres távolságban is hallható. (MTI) Mulatság közben a mulatságról .'Szép a küzdő munkás: ahogy szerszámát markolva megfe­szül. De szép és érdekes a pihenő munkás is. Meglehet, az első mozdulatai még suták kissé, mint a járni tanuló gyer­meké; ám a tétova tapogatás ritkán tart sokáig: a legtöbb­jük igyekszik megtervezni és beosztani úgy a hétvégét, hogy az kerekded és tartalmas legyen. — Ez a szándék vezette azokat is, akik az elmúlt hét szombatját a Csalánosi Parker­dőben, a BÁCSÉP juniálisán töltötték. A színpad előtt, a sportpályák szélén és a bódék között zsivajgók százaiból megszólítottunk néhányat... Az utóbbi napokban, de főleg a hét végén ugrásszerűen meg­emelkedett a 'közúti balesetek szá­ma. Csupán szombaton és vasár­nap több mint húsz szerencsét­lenséget regisztráltak, amelyek közül egy halálos s tizenöt súlyos sérüléssel járt. Ezeket a számo- . kai összehasonlítva az előző hét­tel -kiderül, hogy a növekedés négyszeres. Szakemberekkel be­szélgetve, a balesetek okait ku­tatva és az eseteket elemezve ki­tűnik, hogy nagyon sok az ittas vezető, a szabálytalankodó és a felelőtlen ember. Mire alapozható- ez a megállapítás ? Arra, hogy a legutóbbi hét végén ittas vezetés miatt több vezetői engedélyt von­tak- be, mint azt megelőző két hét alatt, s a szabálytalanságok olyan skáláját sorakoztatták fel a közlekedők, amely mind ez ideig nem volt tapasztalható. Érdemes és tanulságos felsorol­ni néhány olyan alapvető momen­tumot, amely a balesetekhez veze­tett Vegyük • nyomban az időjá­rás hatásait. A hirtelen beköszön­tő kánikula — ez az orvos meteo­rológusok szerint kimutatható, s néhány közlekedési vállalatnál már figyelembe is veszik — ha­tást gyakorol a gépjárművezetők­re. Fáradékonyabbak, ingerülteb­bek lesznek, elhúzódik a reflex­idő, nehezebben ismerik fel az adott közlekedési helyzetben a veszélyforrásokat. A meg-megúju- ló fronttevékenység hat a- magas 'vérnyomásban, az érrendszeri megbetegedésben, vagy a cukor- betegségben szenvedőkre, de meg­viseli a teljesen egészséges em­- bereket is. Ezért a közlekedésssel foglalkozó orvosmeteorológusok azt ajánlják, hogy az időjárási frontok idején azok, akikre vala­milyen módon hat — ez egyénen­ként változik — a lehetőség sze­rint ne vezessenek gépjárművet. Az ittasság, az alkoholfogyasz­tás nyáron különösen veszélyes. A melegben a legkisebb mennyi­ségű -szeszes ital a szokásosnál is jobban tompítja az érzékszervek működését. Lelassulnak a közle­kedésben rendkívül gyors reagáló- képességet feltételező tevékenysé­gek, későbben fékeznek, kezdik meg a manővert, rosszul számítják ki az oldaltávolságot stb. Ezzel egy­Halszaküzlet Hónapok óta figyelem, s az 'eredmény mindig ugyanaz: üres az akvárium, kong a kecskeméti szaküzlet. Már ami a halat,- az élő halat illeti. Betérő azért akad. Nem is ke­vés. Talán a remény miatt. Hátha a látszat csal, hátha a pult mögött, alatt... De nem, A citerás (A kiskunfélegyházi Kálmán Imre huszonnyolc esztendeje dol­gozik Kecskeméten az építőknél, s ez idő alatt sok ezer válaszfalat, födémet illesztett a helyére. Meg­szerette ezt a munkát, bár — mint mondta — elég veszélyes: a sok emeletnyi magasban egy pillanatnyi figyelmetlenség is ele­gendő lenne ahhoz, hogy a szél­től megbillenő panel tragédiát okozzon. Ott fenn mégsem izgult soha úgy, mint most, az alig más­fél méter magas színpadon, cite- rázás közben...) — Tegnap meg tegnapelőtt reg­geltől estig a kukoricát kapáltam otthon, aztán féltem egy kicsit, mert a fáradt kéz könyebben el­véti a taktust. -De szerencsére minden rendben zajlott, s elég szép tapsot kaptunk. — Gyakran szokott szerepelni? — Nem. Csak két éve kezdtem el játszani. Már úgy értem, hogy akkor vettem újra kézbe a hang­szert, akkor léptem be a vállalati zenekarba. Egyébként gyerekko­rom óta játszok. Még a libák, disznók mellett kezdtem tanulni a pöngetést, unalmamban. — Más szórakozása nem is volt? —„ Ha búcsú volt valahol a kör­nyéken, oda mindig elmentem. Lőttem célba, felültem a csöngő­re, a hajóhintára, mindenre... — Itt mi tetszett a legjobban? — A cselgáncsozók bemutatója. Gyerekkoromban sokat játszot­tunk, sokat birkóztunk mi is, de nem ilyen ügyesen, ahogy ezek a fiatalok csinálták... A nézők (Csernyi Kálmánná az egyik kecskeméti könyvesbolt vezetője. Örömmel fedeztem fel a színpad előtt ácsorgók tömegében, ám egyben csodálkozva is: hogyan ke­rült ide, az ünneplő építők for­gatagába?) — A fiamat akartam látni, ö ugyanis a vezetője annak a zene­karnak, amelyik éppen most ját­szik a színpadon. Már évek óta nem hallottam, nem láttam, hogy mit csinál, mert a diszkóba nem megyek utána. Most viszont sze­rencsésen alakult a helyzet: a férjem itt dolgozik az építőknél, akik a fiarnék zenekarát is meg­hívták ... — Hogy érzi magát?. 9 Munkában a citerások. 9 „Hűvös" fejek a fák hűvösében. — Remekül! Reggel óta kint vagyok: szívom a friss levegőt, süttetem magam a nappal, s köz­ben élvezem a műsort. Nagyon tetszettek a lajosmizsei néptánco­sok; éppen a legnagyobb hőség­ben léptek fel, mégis döngött lá­buk alatt a színpad. Aztán ami „csoda”: hogy két helyen is árul­nak könyvet, s hogy még most, délután is lehet hideg sört kapni. En mondom, ilyen jól még soha nem éreztem magam az építők napján! A szervező (Báhner Józsefné egy az ötven vállalati dolgozó közül, akik a ju- niális szervezését magukra vál­lalták ...) — Mikor kelt? — Fél hatkor. • De előtte már felébredtem éjfélkor is, aztán al­tatót kellett bevennem, annyira izgalomba jöttem a reggelre gon­dolva. i — Izgalomra volt elég oka bi­zonyára napközben is. — Sokkal kevesebb, mint amennyire számítottam. A játék­készítőkkel és a néptáncosokkal nem volt semmi hiba; egyedül a népművészeti kirakodóvásár te­rületén akadt némi galiba. Na­gyon fontosnak tartottam, a meg­hívások alkalmával ki is kötöt­tem, hogy ízléstelen giccset nem tűrök meg a sátrak alatt. Erre az egyik mézeskalácsos kirakott egy csomó műanyagból készült bóvlit. — A tanulságok? — Van néhány. A délutáni programok például mintha ke­vésbé sikerültek volna. Azt hi­szem, ebéd Után elnehezült kis­sé mindenki. Ezt legközelebb fi­gyelembe' kell venni, amikor a forgatókönyvet készítjük. A főnök (Dörner Henrik, a vállalat ve-‘ zérigazgatója úgy tervezte, hogy legfeljebb délig lesz kint a ju- niálison. Az aláhbi interjú viszont délután öt órakor készült...) — Mi tetszett a legjobban? — Az, hogy az építésvezető és a gépkocsivezető, az idős panel-, szerelő és a fiatal mérnök egy­más szomszédságában élvezte ezt a mai napot. Nem mintha más­kor — akár a munkában, akár a munka után — elszakadnának, távolra kerülnek egymástói, de nem is szabad, hogy ez bárki ese­tében akárcsak átmenetileg is be­következzék. Es az ilyen felsza­badító, ■ mindenkit egymás mellé sodró és mindenkit közös él­ményben részesítő vigalmak re­mek alkalmak arra, hogy az-egy­más mellett élőket csakugyan kö­zel is hozzák egymáshoz. Káposztás János nincs hal. Csak néhány egy­kedvű, unatkozásra kárhozta­tott ember. Előfordult, . hogy megszámoltam, öten tétlen­kedtek a boltban. Es a mun­kaerőhiánnyal küszködő élel­miszer-kereskedelem jutott eszembe. • Kedd, hetipiaci nap. Közel a vásárcsarnok, nagy a jövés­menés. Bár messziről látni, hogy nincs miért, sokan betér­nek a Hornyik János utca és a Komszomol tér sarkán lévő hals2aküzletbe. — Mikor lesz halacska? — tudakolja egy nagymamakorú asszony. — Holnap reggel, kérem — hangzik a felvilágosítás. — Teljes az üresség? — így a következő érdeklődő. — Jöjjön holnap, kérem. — Hal? — Nincs, kérem... Figyelem a beletörődőn tá­vozókat, és Zsurek Rudolf üz­letvezető derűsnek éppen nem mondható arcát. — Higgye el, idegileg is ki­készíti az embert a betérőknek folyton azt ismételgetni, hogy nincs, nincs. Mint ahogyan az sem mellékes, hogy azv 1978. évűhez képest tavaly 15 ezer forinttal volt kevesebb a kere­setem. ‘Elvégre kétgyerekes apa vagyok. — Elhiszem — mondom. Aztán, hogy bizonyos legyek a korábbi megfigyelésemben, az üzlet dolgozóinak létszáma felől érdeklődöm. — Hatan vagyunk... Mi tagadás, ugyancsak elcso­dálkozom. Vajon mit csinál ennyi ember a többnyire üres üzletben? — Munka azért akad. Van fagyasztott tengeri hal, fiié és a száraz áru, az Univer ter­mékei. A tavasz folyamán pá­colt halból is eladtunk 1200 kartonnal, ez több mint 14 ezer ötnyolcados üveg. Az első negyedévi pénzügyi tervet si­időben az ittas vezetők — éppen az elfogyasztott szeszmennyiség miatt — bátrabbak lesznek, fel­szabadulnak gátlásaik, s ezért erőszakosan, durván közlekednek. Nyáron kánikulában az egész­séges ,• kipihent gépkocsivezető is gyorsabban fárad el, hiszen a szervezetet igénybe veszi a meleg elleni védekezés. Könnyen elál- mosodik, az izzadsággal olyan sók kerülnek ki a szervezetéből, ame­lyek feltétlenül szükségesek, csök­ken a cukorszint, s mindez ahhoz vezet, hogy a gépjárművezető gyorsítani akarja az útját, a cél mielőbbi elérését. Ebből alakul ki a gyorshajtás — relatív és ab­szolút —, a szabálytalan előzés és kanyarodás, a jelzőrendszerek fi­gyelmen kívül hagyása, a hirtelen és meggondolatlan manőverezés, egyszóval a veszélyhelyzet megte­remtése. A nyár a közlekedés fő sze­zonja. Ilyenkor az utak szárazak, jók a látási viszonyok, jól tapad­nak a gumiabroncsok, talán kel­lemesebben duruzsolnak a moto­rok is. Viszont a közutak sokkal telítettebbek járművel, mint a hidegebb, téli időszakban; Gondol­juk csak el, hogy nyáron a kerék­pártól a lassú járművekig, a sze­mélygépkocsitól és motorkerék­pártól a 20—25 tonnás nyerges- vontatóig, a traktortól a lovas kocsiig minden kinn van a köz­úton. Ebben a sokszínű, és ezer veszélyt magában rejtő kaval- kádban józanon, 'kipihenten, tel­jesen nyugodtan sem könnyű el­jutni az úticélhoz, hát még itta­san, ingerülten, vagy az időjá­rástól befolyásoltam A járművezetőknek — éppen a balesetek elkerülése érdekében — mindezeket figyelembe véve kell elindulniok azzal a nagyon is ha­tározott céllal, hogy nyugodtan, udvariasan, a szabályok betartá­sával jussanak el az elképzelt, vagy megadott végállomáshoz. A balesetek hirtelen megnövekedett száma riasztó, megdöbbentő. De ne feledjük: a járművezetőkön, a gyalogosokon, egyszóval a közle­kedőkön múlik, hogy ne legyenek ilyen tragikus, fájdalmas hétvé­gék, hétköznapok. Gémes Gábor hal nélkül került teljesíteni. A dolgozók most részben szabadságon van­nak. A budapesti központtól azt az ukázt kaptam, hogy szeptemberig kiadni a szabad­ság 80 százalékát. Utána kez­dődik, s decemberig tart a sze­zon... — Legutóbb mikor „látott” halat az üzlet? ■ Zsurek Rudolf az áruátvételt tanúsító füzetbe lapoz, és köz­li: június 6-án 508 kilogramm halat kapott az üzlet. Előtte május 22-én 522 kilogrammos szállítmány érkezett. Az idén összesen 13 ilyen nap volt... — Gondolom, égy-egy ilyen jeles alkalommal két óra alatt ugyancsak elkapkodják az árut — Két óra alatt? Egy óra múlva már hírmondója sincs | a halnak. Előnyben a halász- csárdák, ellátásuk a mi felada­tunk. Itt a Csilléri csárda, a Dióhéj és a félegyházi. Ha be­jön az Univer embere és húsz kilót kér, annak sem mond­hatom, hogy kettőt adok. Így a lakosságnak jó, ha eseten­ként jut 100—150 kilogramm. — Mennyi az üzlet bérleti dija? Feltételezem, hogy ezt sem keresi meg. — A Budapesti Halértékesí­tő Vállalat fióküzlete lévén, bérleti díját a központ rendezi, nem tudom, mennyiért bérli. Tény azonban, hogy vajúdik a bolt. — S ha kerülne egy halte­nyésztő gazdaság, amely meg­venné az üzletet? § Biztos, hogy a megváltást jelentené, mert akkor lenne hal isi Sehogy sem fér a fejembe: mi értelme egy halszaküzlet fenntartásának, ha nincs ben­ne hal. Mint ahogyan azt sem értem, hogy az igencsak üres bolt unatkozásra, illetve sza­badságolásra kárhoztatott dol­gozói — szerény átlagkerese­tüket ^biztosítandó 1— havi ^600 forint jutalékösszeg-félében részesülnek. Hogy miből, mi­nek a terhére? A kecskeméti I üzletben tapasztaltak alapján el sem tudja képzelni az em­ber. Lehetséges, hogy a Hal- értőkésítő Vállalat sajátos ön­felszámolásával állunk szem­ben? Perny Irén 9 Húzd meg jobban!... (Jakab Mária felvételei)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom