Petőfi Népe, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-31 / 126. szám

1980. május 31. • PETŐFI NÉPE • 3 Az Elnöki Tanács ülése VÉLEMÉNYEK AZ ŰRHAJÓZÁSRÓL A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Megerősítette tisztségében Szentágothai Jánost, akit a Magyar Tudományos Akadémia 140. közgyűlése az Akadémia elnökévé választott. Ezenkívül bírák felmentéséről és választá­sáról határozott, továbbá egyéb gyalt. (MTI) SZEPTEMBERBEN: Üj ábécés könyv Maci ír, maci olvas — ez a cí­me annak pz új ábécés könyvnek, amely az 1980—81-es tanévben 40 ezer első osztályosnak segít meg­ismerkedni a betűvetés, az olva­sás tudományával. Az új ábécés könyvet a reformtankönyv-prog- ram keretében, az általános isko­lák 3. a gimnáziumok II. és a szakközépiskolák III. osztályos új tankönyveivel együtt jelenteti meg a Tankönyvkiadó Vállalat. Pénteken a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó dolgozói Szakszerveze­Nagydíjas filmek A cannes-i filmfesztivál mind­két megosztott nagydíjas alkotása szerepel a magyarországi mozi­forgalmazásra kiválogatott pro­dukciók között. A magyar mozi­nézők elé kerül a történelmi tár­gyú japán „Árnyéklovas” Kuro- szava alkotása, valamint az egy zeneszerző életútját nyomon kö­vető amerikai film, a Bob Fosse rendezte „Mindhalálig* dzsessz”. Az átvett -filmek sorából ki­folyamatban levő ügyeket tár­az elsősöknek tének elnökségi ülésén Petró And­rás, a Tankönyvkiadó Vállalat igazgatója számolt be a tankönyv- kiadás jelenlegi helyzetéről. El­mondotta .egyebek közt, hogy a tankönyveket előállító 18 nyom­da, a szerzői alkotógárda és a ki­adó jó kapcsolata, szorosabbá vá­ló együttműködése biztosítékot je­lent arra, ihogy az 1980—81-es tanévben az új könyvek időben a tanulók és a pedagógusok rendel­kezésére álljanak. (MTI) Cannes-ból emelkedik még a különdíjra mél­tatott „Amerikai nagybácsi”, ren­dezője: Alain Resnais legutóbb a „Gondviselés” című művével lé­pett a magyar közönség elé. Á magyar filmek iránt válto­zatlanul nagy az érdeklődés — ezt igazolják a cannes-i átvételi tárgyalások. Tizennégy ország filmszakemberei kötöttek szerző­dést pontosan egy tucat hagai filmalkotás kivitelére. (MT1J Napjaink rohanó világában, amikor mindenki siet éppen va­lahová, örömmel tudósítunk az olyan kezdeményezésekről, melyek a szabad idő ésszerű kihasználá­sa mellett, még a köz javát is szolgálják. Különböző programok támo­gatják a kisebb-nagyobb kollektí­vák sportpályaépítési, fásítási ter­veit. Kecskeméten már jó néhány park, játszótér fáit, cserjéit ültet­ték és gondozzák társadalmi mun­kában. Például a Széöhenyiváros- ban egyes házak lakói vállalták a környékük tisztántartását, a gyep ápolását. Mivel Bács-Kiskun me­gye gyermekjátszótereinek alig fele — * jó részük községi — al­kalmas arra, hogy a legkisebbek is veszély nélkül játszhassanak, nem mehetünk el olyan viselkedés mellett, amit a kecskeméti Béke fasorban panaszolnak. Három a magyar igazság Az ott lakó környezetszeretők­nek napjainkig hárommenetes csatát kellett vívniuk azért, hogy az elhagyott szemétdombból gyer­mekjátszótér legyen. Az első — papírháború — eredménye a taná­csi engedély volt. Az elbíráló mérleg serpenyőjében 800 játszó­tér nélküli apróság várt, a másik karját viszont tekintélyes tömeg­gel körülbelül 80 garázs húzta, természetesen a hozzájuk tartozó autók vezetőivel és kapcsolataik­kal. Miután minden követ meg­mozgattak a lelkes gyermekszere- tö környékbeliek — az engedél­lyel a zsebükben — végre hozzá­foghattak a valódi kövek és tör­melék elhordásához. Támogatókra is találtak. A hunyadlvárosi nép­frontbizottság kezdettől fogva mellettük állt. Csatlakozott hoz­zájuk a szomszédos BRG is, ahol a szocialista brigádok, a szakszer­vezeti bizottság és a KlSZ-fiata- lok a versenyfelajánlásokon kí­vül is segítették munkájukat. Még a második elhúzódó csa­tából is győztesen kerültek ki. Az önkéntes őrség elérte, hogy már nem annyian (!) hordták erre a területre a szemetet. Ősszel úgy tűnt, hogy megszűnik a harc az illegális szemétlerakókkal és minden környékbeli elfogadta, hogy mindörökre felszámolták az egészségtelen területet. Mivel minden be nem épített területért meg kell küzdeni, ezért a fásítás eredményeképpen rég­látott énekesmadarak — vörös­begy, gébics, ökörszem, zöldike, cinege stb. — fészekrakása és helyfoglalása bizonyította, hogy munkájukat a természet is elis­merte. Utolsó menet: a rongálás Idén megkezdődött a harmadik, talán az utolsó menet. A bolondos tavasz valószínű megzavarhatta egyes emberek (?) értelmét. A tények — legalább is ezt mutat­ják. Keseregve panaszolták, amit magam is láttam. Eltörölhetetlen nyomait hagyta az egykarú eme­lő, a pajszer a szétfeszített fajá­tékokon. Érthetetlenül és meg­döbbenve álltam az elpusztított és szétvert kis parkban — az egykori szemétdombon —, ahol néhány hónapig gyerekek játsz­hattak. A miérten gondolkodva, úgy tűnt, a környék lakóinak egy része sóvárog a büdös grund után. A nem kis költséggel és hossza­dalmas utánjárással beszerzett fák, cserjék tömegét pusztították el módszeresen. Nem is hinné az ember, hogy milyen íifi kásák, amikor rongálásról van szó. Ami­kor a rügymorzsolás nem hozott eredményt, próbálkoztak a facsa- vargatással. Amennyiben ez is si­kertelen volt, vagy esetleg vas­tagabb volt a törzs, akkor törtek. Ha már olyan vastag volt, hogy törni sem tudták, akkor a fáradt- olaj-tócsák a tövek körül bizonyí­tották, hogy nem voltak restek az olajat elcipelni ide és gondo­san körülöntözni -a törzset. A széttört sörös-, boros-, pálin­kásüvegek pedig már egyértel­mű gonoszságról tanúskodnak. Talán azt a pénzt sajnálják, amit a guberálók kaphatnának érte? Inkább vérezze össze magát a gyerek, amikor belenyúl, vagy beleesik. Az esetleges megoldás Az elmúlt három évben négy­szer írtunk erről a területről, tu­dósítva a sokmenetes küzdelem fejleményeiről. E; a legutolsó ta­lán a legmegdöbbentőbb, hiszen, egy készet pusztítanak most ér­telmetlenül. A közeljövőben megkezdik a kerítés építését, mert egy szom­szédos grundon, szemétdombon a BRG egy sportolásra alkalmas te­rületet akar kialakítani, s így mindkettőt kerítéssel tudnák óv­ni az esetleges rongálástól, pusz­títástól. De félő, hogy akinek paj- szere, olajos kannája van, annak esetleg valamilyen kerítést szag­gató szerszám is lapul kamrájá­ban. Az sem lehet megoldás, hogy egy rendőr álljon, vigyázzon éj­jel, nappal erre a területre. Pró­baképpen a- városi tanács Kom­munális és Költségvetési Üzeme egy szemétgyűjtő konténert állít­hatna a játszótér mellé, hátha odadobálnák a szemetet. Ez mintegy előretolt páncélos, fel­fogná a támadások egy részét. Felmerülhet ilyenkor a bizonyos költség is. Érdemes lenne szá­molgatni, mibe kerülne a tanács­nak, ha valamilyen kivitelezővel készíttette volna él ezt a teret? Talán milliókba. Így viszont vál­lalhatnak akkora támogatást — mivel az eddigiek egy fillérbe nem kerültek —, hogy a konténert ingyenesen helyezájt oda és cse­rélik. A rongálok ellen pedig eré­lyesen — pénzbírságokat kiszab­va — lehetne fellépni. Nemcsak az ott lakók bíznak benne, hogy a Béke fasor végre hű lesz a nevéhez. Czauner Péter Büszke vagyok, hogy az egyik magyar Gravitáció, súlytalanság, szökési sebesség, telemetria, űr­biológia, és a többi ma már közszájon forgó szavak, amelyek bizonyítják: tehetséges nép vagyunk, nemcsak a futballhoz, a közlekedéshez, de manapság már az űrkutatáshoz is ér­tünk. Nincs olyan munkahely, baráti összejövetel, vagy akármilyen társas együttlét, két ember beszélgetése, hogy ne kerüljön szóba az űrkutatás, a kozmosz. Fiatalok és időseb­bek egyaránt erről beszélnek, s nem is akármilyen módon. Néhány olvasónkat kérdeztük meg, mi a véleményük a je­lenlegi űrutazásról, a magyar űrhajós részvételéről? A válogatónő A ZÖLD­ÉRT-raktár- ban dolgozik Kapás Sándor- né válogató, aki Kecske­méten, a Már­cius 15. utca 100. számú házban lakik. — Vélemé­nyem sze­rint nagy eredmény, hogy fel tudtak jutni a kozmoszba, reméljük, sikeresen és eredményesen térnek vissza. Bizonyára olyan kutatási felada­tot kaptak, amelyet meg tudnak valósítani. Őszintén szólva büszke vagyok, hogy a négy űrhajós közül az egyik magyar. Olvastam az új­ságban, hogy Farkas Bertalan százados nem tudja, hogyan fo­gadják itthon. Én biztos vagyok benne: nagy szeretettel, hősnek járó tisztelettel... Sokat dolgoz­hattak, tanulhattak, míg idáig el­jutottak, ezt véleményem szerint nem mindenki tudná megcsinál­ni... hogy magyar ember is van fönn, s hallottam a hangját. Ügy tu­dom, hogy magyar műszerek is vannak az űrállomáson. Nem hiá­ba mondják ránk, jó szakemberek vagyunk, lám, ez is öregbíti hír­nevünket a világban. — Huncu­tul hozzátette: — Érdemes nekünk az űrhajózással foglalkozni! A boltvezető végezzen. Az űrhajósokról szóló rendkívüli kiadást kicsit drágál- lották, de azért viszik. A Nép- szabadságból dupla mennyiség fogy el, és a Petőfi Népéből is többet visznek, mint annak előt­te. Általában érdeklődnek az em­berek. Lehet ezen csodálkoz­ni?... G. G. Az amatőr csillagász lA' minden­napi ember, ugyanakkor a szakmailag is beavatott vé­leményét tol­mácsolta e té­máról Üjvári Antal földrajz­tanár, a TIT kecskeméti já­rási szerveze­tének titkára, amatőr csillagász: — Nagyszerű érzés volt tegnap hallgatni az első magyar szavakat a kozmoszból. Tulajdonképpen egy kicsit irigyeltem Farkas Ber­talant. Csodálatos lehet a Föld fentről, teljes színpompájában. No, és maga a súlytalanság! Bi­zonyára nagyszerű érzés könnye­dén szállni, lebegni. Ez valami­féle évezredes álma az embernek. — A TIT csillagászati űrkuta­tási előadásain mostanában mi­lyen kérdések .iránt érdeklődnek az emberek? — Sokan kérdezik, hogy mi lesz az űrkutatások földi haszna? Vagy mikor terveznek már olyan nagyságú űrállomásokat, amelye­ken nyolc-tíz űrhajóst is fel'küld- hetnek? — Ez miért lenne lényeges? — Olyan fémötvözeteket állít­hatnának elő nagyobb mennyi­ségben, ami földi körülmények között lehetetlen. Bizonyos fé­mek csak a súlytalanság állapo­tában ötvözhetők. Egyébként amióta az ember először felrepült az űrbe, számtalan ötlet született, amelynek máris hasznát vesszük. Így például az űrkutatásnak kö­szönhetjük a ’ híradástechnikában alkalmazott mikroszkopikus in­tegrált áramkörök létét, a teflon nevű műanyag előállítását, s a gyógyászatban használt berende­zések kikísérletezését. Fejlődött az űrkutatás által a térképészet, az ásványinyersanyag-kutaitás, a meteorológiai előrejelzés és még sorolhatnám tovább. — Mit javasol az embereknek, mint amatőr csillagász, s mint a TIT járási szervezetének titkára? — Ha igazán érteni akarjuk a körülöttünk levő, technikailag fejlett világot, akár a mostani űr­expedíció lényegét, részleteit, ak­kor igyekezzünk többet foglalkoz­ni a természettudományos és mű­szaki ismeretekkel. Sokszor egy- egy előadáson művelt emberek­nek kell elmagyarázni alapfogal­makat. Megjegyzem, szívesen tesszük. Eddig se panaszkodhat­tunk, de most aztán alaposan meg­nőtt a csillagászati és űrkutatási témák iránt az érdeklődés. Üj programunkban erre is igyekszünk minél jobban felkészülni. P. E. Az Ezer­mester bolt kecskeméti ve­zetője Nyúl Andrásáé. — Én nem értek techni­kailag ezek­hez a dolgok­hoz, inkább csodálkozom a nagyszerű megoldá­sokon. A legjobb mégis az ben­ne, hogy magyar ember van az űrhajó fedélzetén. Drukkolok ne­kik, de egyben mérges is va­gyok ... . — Vajon miért? Az autóbuszvezető- Nagy József, a Volán 9. szá­mú Vállalat autóbuszveze­tője 16 éve ve­zeti a Kelebia —Kecskemét közötti autó­buszt. Az autó- "'•busz rádióval is fel van sze­relve, s nincs olyan híradás, amit elmulasztana. — Nagyon szurkolok a fiúknak, hogy jól végezzék a dolgukat. En­gem érdekel, amit csinálnak, amit róluk mondanak, hiszen ez az em­beriség egyik nagy diadala. Reg­gelenként az első dolgom, hogy megvegyem az újságot, s bár a rádiót is hallgatom, pihenőben még azt is átböngészem. Olykor az utasok is beszélgetnek. Szinte egyértelműen vallják, kis or- ■ szág vagyunk, mégis sokat tet­tünk, annyit, mint valamikor a futballban. Csak elragadtatással beszélhetek arról a két magyar emberről, akik méltó módon kép­viselik hazánkat fenn a világűr­ben és lenn a földi irányítóköz- pontban... A nyugdíjas özvegy Kiss Ferencné Or- goványról jött be a városba. Kecskemétre. A Szabadság tér pihenőpad­ján ülve be­szélgettünk az űrhajózásról. — Én na­gyon izgulok értük — mondta komolyan, s hangjában érződött az aggodalom. — Csak nehogy valami baj érje őket ott fönn. El sem tudom képzelni, hogy milyen messzire lehetnek, de a tévéből hallottam, hogy több száz kilométerre. Ki gondolt volna er­re 35 évvel ezelőtt, hogy magyar ember is eljuthat a világűrbe...? Tetszenek nekem, mert igazán jó­képű magyar gyerekek mind a ketten, s bátrak. Én bizony nem mernék felmenni... Nagyon na­gyot fejlődött a viliág, én azt kí­vánom: érjenek vissza szerencsét vei! A segédmunkás FUlöpszállá- son lakik, de Kecskeméten dolgozik Csehszakál Balázs, a DÉ- MÁSZ segéd­munkása. Ép­pen egy ká­belt húztok a védőcsőbe, amikor neki is feltettük a kér­dést. — Annyit tudok mondani, nagy­szerű dolog ez! Sok mindent ki­bírnak, bátor, ügyes és művelt emberek. Nagyon büszke vagyok, — Hogyne lennék mérges, ami­kor nagymosás volt nálunk, s hallgattam a tévében, hogy mind­járt beszél Farkas Bertalan. Ab­bahagytam mindent, végül is nem ő szólt, pedig nagyon szdl-et- tem volna hallani a hangját. A kollégák mesélték, hogy aztán mégis hallották. Nem baj. a leg­közelebb én is meghallgatom. ’ A zománcozó ' A Zománc­ipari Művek kecskeméti gyáregységé­nek zománco­zó ja Észiíc László. — Az én munkahe­lyem elég meleg, de ne­kik is mele­gük lehet odafönt — mondta mosolyogva, de hozzátette: — Nagyon örülök az ő sikereiknek. Különösen az kapott meg, hogy a szovjet űrha­jósok elégedettek Farkas Berta­lannal. aki jól bírja a súlytalan­ságot. Kívánom, hogy eredmény­nyel végezzék munkájukat, s szerencsésen földet érjenek... Este, ahogy hazaérek, rögtön be­kapcsolom a televíziót, s minden híradást megnézek. Rendkívül meglepett az a tökéletes technikai felkészültség, ahogy összekapcsol­ták az űrhajót az űrlaboratórium- mal. Ez már a csodával határos. A diák Forgó Lajos Kecskeméten tanul a keres­kedelmi szak- középiskolá­ban. Kollégis­ta, s a televí­zióból értesült az első magyar űrhajós fellö­véséről. — Én már va­lamit sejtettem, mert Pozsár János földrajztaná­rom beszélt arról, hogy több szo­cialista ország hogyan valósítja meg az Interkozmosz-programot. Igaz, én Magyar! Bélára tippel­tem, róla is suttogtak, de nagyon örülök, hogy egy magyar repülő ott lehet a Szojuz—36-on. A srá­cokkal sokat beszélünk róluk, s nagy dolognak tartjuk. A hírlapárus Kecskeméten.- a Szabadság téren árulja az újságot Varga Lajos. — Veszik az újságot, hiszen nagy dolog történt. Én ipegvallom őszintén, na­gyon tetszik nekem ez a bajuszos gyerek. Nem ér­tek hozzá, de úgy érzem, na­gyon sokat dolgoztak azért, hogy ez a négy ember fent a világűr­ben jól érezze magát, munkát Farkas Bertalan — Farkas Bertalanról "„... Az űr­hajón tartóz­kodó nemzet­közi személy­zet parancs­noka . Valerij Kubászov, a Szovjetunió űrhajós-piló­tája; kutató- űrhajósa Far­kas Bertalan, a Magyar Népköztársaság állampolgára ...” Ä kecskeméti fiatal házasok otthona hetedik emeletének 718- as lakásából ekkor harsant föl egy örvendező női sikoly. Farkas Bertalanná adta eme hangos je­lét örömének az éjszaka tévéné­zés csendjét fölverve, úgy, hogy az MTI-közlemény következő sza­vait mi, szomszédok, alig-alig hallottuk. Lám-lám, már akkor is hogy örül az ember, ha ugyan­úgy hívják, mint az első magyar űrhajóst. Farkas Bertalannak, aki a Helvéciái Állami Gazdaság új széchenyivárosi húsboltjának ve­zetője. Nem volt nehéz dolga a krónikásnak, amikor saját szom­szédját kérdezgette: mire gondolt akkor, amikor meghallotta: név­rokona az első magyar a kozmosz­ban. — Meglepődtem... — idézi föl egynapos emlékét. — És meg­mondom őszintén, irigykedtem is egy kicsit, habár azért nem cse­rélnék vele... Repülőtéren vol­tam katona, láttam egyszer-két­szer a pilóták gyakorlatozását, és ha arra gondolok, hogy még en­nél is keményebb tréningben kel­lett volna részt vennem, hát be- leborsódzik a hátam... — Ugyanakkor — fűzi tovább- a gondolatsort — büszke vagyok arra, hogy, ha nyilván véletlenül is. éppen névrokonon^ az első magyar űrhajós. Büszke vagyok, hogy egy ilyen kis nép. mint a miénk, megelőzött sokkal nagyobb országokat. — Mi volt a boltban? — Ott a nevem, ugye. a bejá­ratnál egy táblán; ketten-hárman fölfigyeltek rá. Munkatársaim pe­dig viccelődve azt kérdezték: ilyen hamar visszajöttél az űr­ből? Hasonló hangnemben felel­tem: vissza bizony, mert az új boltunk onnan föntről is olyan szép, hogy nincs párja. Márpedig egy hentes ennek örül a legjob­ban ... — Ismersz másik Farkas Ber­talant Kecskeméten? — Tudtommal én vagyok az egyetlen. Délelőtt küldtem is egy táviratot a televízióba: mint név­rokona, tiszta szívből gratulálok űrutazása alkalmából az első magyar kozmonautának, és jó munkát, valamint szerencsés visszatérést kívánok neki. Megkü­lönböztetett figyelemmel kísérem az útját: nézem a tévét, hallgat­tam a rádiót, olvasom az újságo­kat. Elvégre és utóvégre engem is Farkas Bertalannak hívnak ... B. J. Nemzetközi visszhang Szászi Júlia, az MTI tudósítója jelenti: A Szaljut—6 négy lakójának „hétköznapjai” továbbra is az ér­deklődés és a figyelem közép­pontjában állnak a Szovjetunió­ban. Csütörtök este a négy űr­hajós személyesen, a televíziós közvetítés jóvoltából számolt be a napi programról, az elvégzett, illetve megkezdett kísérletekről. A Za Rubezsom című külpoli­tikai hetilap a Népszabadság má­jus 27-i számának — a címoldal­nak — fényképét közli, és — a hetilap hagyományaihoz híven — idézetekből készült összeállítást közöl. Ezek sorában részletesen idézi az űrhajó felbocsátásánál jelen volt magyar párt- és álla­mi küldöttség vezetőjének. Korom Mihálynak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának a KB titká­rának az MTI bajkonuri külíjn- tudósitójának adott nyilatkozatát. A Novoje Vremja legfrissebb száma ugyancsak részletes, átfo­gó tudósítást közöl az űresemény­ről. Bemutatja az olvasóknak az „Orion” űrpáros két tagját, érté­keli az Interkozmosz-programot, idéz Farkas Bertalan nyilatkoza­taiból. A nemzetközi sajtó, a hírügy­nökségek csütörtökön és pénteken továbbra is figyelemmel kísérik a szovjet—magyar űrutazást A bolgár lapok első oldalukon közölnek fényképeket, amelyek az átszállás után készültek az űr­állomás immár négy fős személy­zetéről és ismertetik az űrállomá­son folyó munkát. Georgij Iva­nov bolgár űrhajós a szocialista internacionalizmus ereje és a benne rejlő hatalmas lehetőségek szemléletes megnyilvánulásaként üdvözölte a szovjet—magyar űrre­pülést. A Neues Deutschland, a NSZEP központi orgánuma hang­súlyozza: „A közös űrrepülés újabb távlatokat nyit meg a test­véri országok számára a kozmosz békés felihasználásában, a tudo­mányok és a nemzetgazdaság fej­lesztésében”. A National Zeitung felhívja a figyelmet arra, hogy az űrkomplexum személyzete az NDK-ban .gyártott világhírű MKF—6 M fényképezőgép segít­ségével Magyarország területének jelentős részét „feltérképezi”. A csehszlovák Rudé Právóban Vladimir Remek üdvözli az űrha­jósok „családjának” újabb tagját. Farkas Bertalant. Csütörtökön este a kínai tele­vízió nemzetközi híradójában ké­pekben számolt be az átszállásról. A kubai lapok továbbra is nagy figyelmet szentelnek az űrhajózás eseményeinek, a Prensa Latina hírügynökség budapesti tudósító­ja pedig terjedelmes anyagban számol be a magyar konyháról, illetve azokról az étkekről, ame­lyeket az űrpáros vitt magával a Szaljut—6-ra. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom