Petőfi Népe, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-27 / 122. szám
2 • PETŐFI NEPE • 1980. május 87. Magyar űrhajós a kozmoszban (Folytatás az 1. oldalról.) megtudni, hogyan lehet a tartós súlytalanság állapotában dolgozni: szeretném 'kipróbálni, hogy mire is vagyok képes ilyen körülmények között... A legnagyobb öröm, azt hiszem, a Föld vizuális megfigyelése lesz, ezenkívül természetesen azoknak a kísérleteknek a végrehajtása, amelyeket szakértőink kértek. Ezeket magyar műszerekkel végezzük. .'Felkészültünk feladatunkra ...” Valerij Kubászov életrajza A szovjet könyvesboltokban nemrégiben új, érdekes kiadvány került azokra a polcokra, amelyeken az űrihajózással foglalkozó szakkönyvek vannak. Kifejezetten tudományos munka, a címe: A kristálynövesztés irányítása a súlytalanság körülményei között. A szerzői kollektíva egyik tagija Valerij Nyikolájevdcs Kubászov kandidátus, a Szovjetunió kétszeres Hőse, űrhajós pilóta. A katalógusokban szerepel már egy másik szakkönyve is, a bolygóközi űrrepülés problémáiról szól, s bár a szerző „könyvecskének” minősítette, a csaknem tizennyolc íves munka komoly tudományos értékű szakkönyv. Ez is bizonyítja, hogy a Szojuz —36 parancsnoka nemcsak egyszerűen űrhajós pilóta, hanem az űrhajózás nemzetközileg ismert szaktekintélye, aki elméleti szinten is mélyrehatóan foglalkozik az űrhajózás kérdéseivel, és társai nemcsak jó kedélyéért, hanem elméleti ismereteiért is nagyra becsülik. Az ilyen tudományos kutató munka már ifjúkori vonzódás Kubászovnál, hiszen jóformán gyerekfejjel kezdett foglalkozni reipüléselmélettel, az akkor még csupán elméletben lehetséges űrhajózás kérdéseivel. Amikor az első szovjet szputnyik bip-bip jelzése érkezett a világűrből, az 1935-ben a Vlagyimir terület Vjaznyiki nevű városban született Valerij éppen végzett a moszkvai Ordzsonikidze repülő főiskolán. Már ott is kitűnt megalapozott ismereteivel, s főként alkotó 'kedvével, így érthető, hogy meghívták abba a tudományos kutatóintézetbe, amely a nagy szovjet tudós, Koroljov akadémikus irányításával az űrhajózás gyakorlati kérdéseinek megvalósításával foglalkozott. Az ifjú komszomolista tervezőmérnök így került 1966-bán az űrhajós ' egységbe, ahol elvégezte- a Szo- juz-típusú űrhajók irányításának ■tanfolyamát, s ezzel párhuzamosan folytatta tudományos munkáját is. 1969-ben kiváló minősítéssel fogadták el a kozmikus objektumok mozgástörvényeivel foglalkozó kandidátusi disszertációját. A jó munka elismerése az is, hogy 1968-ban felvették az SZRP tagjainak sorába. Valerij Kubászov az első felelősségteljes feladatot 1969-ben kapta meg az űrhajós egységben, a Szojuz—1 és a Szojuz—5 űrhajó repülése idején ő volt Alekszej Jeliszejev dublőré, ősszel azonban már nemcsak felkészülő társként utazott a bajkonuri repülőtérre; a Szojuz-űrhajó fedélzeti mérnökének jelölték ki, parancsnoka Georgij Sonyin volt. Emlékezetes az 1969 októberi szovjet „kozmikus nagy hét” — három űrhajó, hét űrhajós hajtott végre kötelékrepülést. A sokrétű tudományos program végrehajtásában Kubászov különleges feladatot kapott: a Vulkán elnevezésű berendezéssel első ízben hajtott végre a Földön kipróbálhatatlan technikai feladatot: hegesztést a világűrben. „Mi akkor még nem is voltunk teljesen tisztában azzal, hogy mi is jön ki ebből, bár a hegesztés sikerült” — mondotta erről az MTI munkatársának egy beszélgetés során Kubászov. „Ma viszont már elmondhatjuk, hogy ezek az első kísérletek a kozmikus kutatások egészen új irányzatának adták meg a kezdő lökést: a technológiai irányzatnak. Ma a világűrt olyan egyedülálló közegnek tekintjük, ahol sajátos technológiai folyamatokat lelvet végrehajtani, különleges anyagokat lehet létrehozni: ezek olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyet a Földön nem adhatunk meg nekik. Például monokristályokat, félvezetőket. Ez a technológia persze még most is gyermekcipőben jár, még csak kísérletezünk, keressük azokat az anyagokat, amelyeket a súlytalanság körülményei között gazdaságosan lehet előállítani. Én mindig lelkes híve voltam ennek az irányzatnak, hiszek abban, hogy rövid időn belül a Föld körüli pályán megjelennek az olyan .kisüzemek”, amelyekben a súlytalanságot egyedülálló tulajdonságú anyagok előállítására használják - ki.” A sikeres űrrepülés után Valerij Kubászov, immár űrhajós pilóta jelvénnyel és a Szovjetunió Hősének aranycsillagával mellén, folytatta a munkát. Néhány évig keveset lehetett hallani róla, de azután egyszerre a nemzetközi érdeklődés középpontjába került: őt jelölték ki a közös szovjet— amerikai űrkísérlet, a Szojuz— Apolló program egyik résztvevőjéül, ő lett a Szojuz—19 űrhajó fedélzeti mérnöke, parancsnoka pedig az egyik legtapasztaltabb űrpilóta, Alekszej Leonov. Kubászov, aki időközben egyedülálló hegesztési kísérletéért megkapta az akadémia által adományozott Ciolkovszkij -aranyérmet, ismét' technológiai feladatot hajtott végre a közös programban: ő volt a felelős az univerzális mini kemencével végzett „űrkohászati” kísérletekért. Ez vetette meg az alapot ahhoz a kísérletsorozathoz, amely ma már „nagyüzemben” folyik a Szaljut— 6 űrállomáson, a Szplav és a Krisztall kemencékben. A kimagasló sikerrel végződött közös szovjet—amerikai űrrepülést követően Valerij Kubászov ismét megkapta a legmagasabb szovjet kitüntetést. A siker után sem maradt abba ~ a munka. A kiváló kutatóűrha—r~ jós folytatta a felkészülést, s f egyúttal a tudományéiig’ munkát is, ennek egyik eredménye az említett két könyv is. Ugyanakkor fontos részt kapott a Szaljut- program előkészítésében, egyúttal elvégezte azt a tanf olyamot is, amely az űrállomáson végzendő munkához szükséges. 1978-ban kapta meg újabb feladatát: az Interkozmosz-program keretében ő lett a közös szovjet—magyar űrexpedíció parancsnoka. „A parancsnok feladatát ugyan első ízben kaptam meg, de ez ■ nem okozott különös nehézséget — mondta erről. — A Szojuz-űrha- jók irányításában a parancsnok és a fedélzeti mérnök feladata csak kevéssé tér el egymástól. A parancsnok számára külön feladat az űrhajó kézi orientálása, illetve a kézi összekapcsolás irányítása — ez utóbbit azonban automata vezérli, s csak kivételes esetben kell beavatkozni. Mindenesetre ezeket a műveleteket kellően begyakoroltuk. Magyar társa, Farkas Bertalan, a legnagyobb tisztelettel beszél Kubászovról. „Nélküle tálán nem tudtam volna túljutni az első nehézségeken” — mondotta. A kétéves munka közel hozta egymáshoz a parancsnokot és a kutatóűrhajóst, családjaik is ösz- szebarátkoztak. Valerij Kubászov felesége, Ludmilla Ivanovna „szakmabeli”: ő is a Moszkvai Repülő Főiskolát végezte, s egy gépipari vállalatnál dolgozik. Két gyermekük van, a 13 éves Kátya és a 8 éves Gyima. Kubászov nagyon szereti a természetet: horgászik, vadászik, télen siel, nyáron a vízisível is megpróbálkozott már, emellett szívesen fotózik és filmezik. A családi albumban most már ott vannak azok a felvételek is, amelyek a szovjet- magyar közös űrrepülés előkészületei során születtek. Helyszíni jelentés a felbocsátásról Pontosan 20 óra 20 perc Volt, budapesti idő szerint, amikor a már sötétbe borult bajkonuri űr- repülőtérről magasba emelkedett a Szojuz—36 űrhajó hatalmas hordozórakétája, hogy a Szaljut—6 űrállomáshoz juttassa a szovjet— magyar űrexpedíció két tagját. A hajtómű dübörgése elnyomta a jelenlevő vendégek tapsát, az indítóasztal alól kitörő lángcsóva megvilágította az űrrepülőtér zászlórúdján a szovjet zászló mellett lobogó piros-fehér-zöld zászlót. Csupán másodpercekig tartott, amíg a méltóságteljes lassúsággal induló rakéta fokozatosan felgyorsult, az alig látható mozgásból mind gyorsabban és gyorsabban 'kezdett emelkedni. 500 másodperccel a rajt után a Szojuz—36 űrhajó, megszabadulva védőburkától, ráállt a Föld körüli keringési pályára. A Szaljut— 6 űrállomáshoz pályamódosításokkal jut majd el, hogy automatikus vezérléssel és az űrhajósok ellenőrzésével összekapcsolódjék azzal, előreláthatólag körülbelül egy nappal a rajt után, a 18. fordulatban. Farkas Bertalan és parancsnoka már jó néhány napot töltött a rajt előtt az űrrepülőtéren. Baj- konur űrrepülőiére és a hozzá tartozó lakótelep ezekben a napokban kétszeresen is ünnepei: a szovjet—magyar űrexpedíció rajtja után köszöntik a település fennállásának 25. évfordulóját. A kazahsztáni sztyeppe közepén épült űrközpont a májusi forróságban — a hőmérséklet ezekben a napokban 35 fok körül jár a déli órákban — e kettős ünnep jegyében él. A rajt napján azonban váratlanul eső áztatta az űrrepülőtér környékét. Farkas Bertalanékkal együtt érkeztek az űrrepülőtérre a felkészülésben részt vett társaik is: VLAGYIMIR DZSANIBEKOV, a Szovjetunió Hőse, űrhajós-pilő- ta, és MAGYAR! BÉLA, a másik magyar kiképzett űrhajós. A rajt előtti napokban a szakemberekkel együtt Bajkonurban közösen tekintették át a végleges programot, itt vizsgálták át a munkatervet, az elvégzendő feladatok ütemtervét. Ellátogattak a hatalmas szerelőcsarnokba is, ahol ekkor még a szerelőállványon feküdt a hatalmas hordozórakéta és az űrhajó: itt végezték el az összeszerelés előtti utolsó ellenőrzéseket. A rakéta és az űrhajó berendezéseit, a hajtómű működését ezernyi próbának vetik alá a szakértők, mielőtt engedélyeznék az űrutazás kezdetét. Kubászov és Farkas Bertalan maga is ellenőrizte az űrhajót, kipróbálta a „méretre készült”, a test formáját pontosan követő üléseket — ezekre azért van szükség, mert az ilyen ülésben az űrhajós könnyebben viseli el a rajtnál, illetve a visz- szatérésnél fellépő, a mellkastól a hát irányába ható négyszeres túlterhelést. Ugyancsak kipróbálták a szintén méretre szabott űrruhát, a szkafandert, amely teljes védelmet nyújt az űrhajósnak minden helyzetben. Május 24-én késő délután tartotta meg első ülését Bajkonurban az állami bizottság. Tagjai kimondták a végleges döntést, mely szerint a Szojuz—36 személyzeteként Valerij Kubászov és Farkas Bertalan kapott megbízatást az utazás végrehajtására. Vlagyimir Satalov altábornagy, az űrhajósok kiképzésének vezetője, a délutáni sajtókonferencián kijelentette: Farkas Bertalan a kiképzés során minden szempontból megfelelt, s így esett rá a választás, bár a másik űrhajósjelölt is kiváló eredményt ért el. Farkas Bertalan egyébként arra a kérdésre, kit vinne még magával, ha az űrhajó három személyes lenne, habozás nélkül válaszolt: „A felkészülésben részt vett társamat, barátomat, Magyari Bélát”. Választásával Valerij Kubászov is egyetértett. Az első hazai visszhang Magyar kozmonauta a világűrben! Farkas Bertalan, az első szovjet—magyar űrexpedíció űrhajósa! Budapesti idő szerint 22 óra 15 perckor robbant be az éter hullámain Záhonytól Hegyeshalomig, Balassagyarmattól Rösz- kéig a hír, s pillanatok alatt milliók értesültek a Szojuz—36 sikeres startjáról. Az országos villamos teherelosztó fogyasztásmérő műszereinek tanúsága szerint körülbelül 800 ezer televíziókészülék képernyőjén pergett a rendhagyó hétfő esti műsor és más hétköznapokhoz hasonlóan félmilliónyi rádiót hallgattak a fővárosban, illetve a többi országrészben. A bejelentés perceiben több mint 300 ezren vonultak úton muhkahélyiük’í’felé, hog^I. megkezdjék éjszakai .műszakjukat. A iiiéteorolÖgusolc 15 Cels!üs-fok átlaghőmérsékletet mértek az országban — a nagyvárosokban valamivel melegebbet — s a tava- szias, kellemes estén tízezrek sétáltak az utcákon. A mozikban, színházakban már-már a kijárati ajtókat nyitotta a személyzet. A budapesti közlekedésrendészet közepes forgalmat jelzett, csakúgy, mint a taxi ügyeletese és a posta távbeszélő központja. Az utcán járókelőknek először csak az tűnt fel, hogy sorban kigyulladtak á fények a már lehunyt szemű házakban. Azután a kitáruló ablakokból, a benépesedő erkélyekről is szárnyra kapott a hír. Sokan a főútvonalak késő este is nyitva tartó újságárus-pavilonjaihoz siették: hátha írásban is viszontláthatják az élőszóban elhangzottakat. A nyomdagépek pedig mintha megpróbáltak volna versenyre kelni a Föld körül keringő űrhajóval, alig több, mint fél órával a rádióban, és a televízióban elhangzott bejelentés után kinyomtatták a magyar tudományos történetben egyedülálló vállalkozás megkezdéséről beszámoló első lappéldányokat. Tudta jól mindenki, hogy a Csillagvárosban’ 'rhagyár űriíajósjelöl- ' tek edzenek; 'készülnek' a nagy -n föladatra szovjet elvtársaik, példaképeik, mestereik oldalán, más szocialista országok fiaival, hogy a csehszlovák, a lengyel, az NiDK-beli, és a bolgár űrhajós nyomán, szovjet parancsnoknak társaként a starthelyre állított űrhajó kabinjába lépjenek. Mégis gondolatot megpezsegtető, szívet megdobogtató élmény lett a bizonyosság. A Szaljut-program A Szaljut—6—Szojuz-program minőségi változást jelentett a Szovjetunió és az egész világ űrkutatása történetében. A több mint kilenc éve, 1971 áprilisában megkezdett program lényegében a világűr „benépesítésének”, az ember huzamosabb kozmikus tartózkodásához szükséges feltételek megteremtésének első szakasza. A Szovjetunióban az elmúlt 19 év alatt összesen 53 űrhajót bo- csátottak fel, s háromféle személy- szállító űrhajótípust hoztak létre. Az első hat űrhajós — köztük Va- lentyina Tyereskova, az első és eddig egyetlen űrhajósnő — 1961 és 1963 között Vosztok-típusú űrhajón repült. Ennek továbbfejlesztett változata, a már több személyes Voszhodok fedélzetén 1964— 1965-ben öt űrhajós hajtott végre két expedíciót. A Szojuz-típusú űrhajók továbbfejlesztett változata, a Szojuz—1 is az első pilótanélküli próbarepülés után készen áll a további próbákra. Viszonylag újdonságnak számít még a Progressz teherszállító űrhajósorozat is: az 1978 januárja óta felbocsátott kilenc ilyen űrhajó csaknem annyi terhet juttatott már a Szaljut—6- ra, mint amennyi az űrállomás teljes tömege. A hosszú távú űréxpedíciók ott- -tartózkodására alkalmas Szaljut- űrállomások fejlesztésének sikerét mutatja az a tény, hogy míg az első, 1971-ben felbocsátott Szaljuton három űrhajós 23 napot töltött, addig a Szaljut—4 kétszer kéttagú személyzete már összesen ül napig dolgozott az állomáson, s a most már néhány nap híján 32 hónapja keringő Szaljut—6 eddig 460 napig adott otthont űrhajósoknak. A Szojuz-űrhajó a világ első komplex, önálló manőverezésre alkalmas háromszemélyes űrhajótípusa. Tömege csaknem hét tonna, hossza 7,5 méter, s három fő részre tagozódik. Központi része a csonkakúp alakú parancsnoki visszatérő fülke, itt 'kaptak helyet az űriiajósok ülései és a repülést ellenőrző műszerek, s az expedíció végeztével ez a rész tér vissza a Földre. Ehhez csatlakozik egyik oldalon a henger alakú úgynevezett műszaki egység (hajtóanyag, oxigéntartályok, levegőregeneráló berendezés, hajtóművek stb.j. Az önálló repülésre tervezett Szojuz-űrhajó ezen részének -külsejére erősítették az áramot szolgáltató napelemtáblákat is. A pilótafülke másik oldalán egy kör alakú ajtón át a gömb formájú orbitális fülke található. A műszaki egység és az orbitális fülke nem tér vissza a Földre, hanem lassan a légkörbe süllyedve megsemmisül. Valamennyi • Szojuz- űrhajót összekapcsoló berendezéssel szerelték fel. A Szojuzok háromlépcsős, mintegy 330 tonna induló tömegű hordozórakétája a- szovjet űrkutatás klasszikus rakétatípusának továbbfejlesztett változata. Legnagyobb átmérője 10,3 méter, magassága az űrhajó nélkül 35 méter, s hét tonna tömegű hasznos teher Föld- körüli pályára állítására alkalmas. A Szaljut—6 a szovjet űrállomások második nemzedékének első képviselője. Minit felbocsátásakor a szovjet űrprogram vezetői elmondták, ez a jövő űrállomásának alapja. Legfontosabb tulajdonságai közül csak néhány. Alkalmas arra — amint az eddigi tapasztalatok mutatják —, hogy igen hosszú ideig Föld körüli pályán keringjen, rendszeres utánpótlást kapjon a Földről, személyzetét meghatározott időközönként váltsák. Két „bejárata”, azaz két összekapcsoló berendezése van, így egyidejűleg két űrhajó fogadására képes. Irányító rendszere alkalmas a két hozzá kapcsolt űrihajóval megnövelt tömegű állomás irányítására is. Tágas helyiségeiben jelentős mennyiségű víz, élelmiszer, műszer és tudományos berendezés kapott helyet, ami a -tartós munkáihoz létfontosságú. Fedélzeti rendszereinek jelentős tartalékai vannak, levegő- és vízregeneráló berendezései folyamatosan működnek, számos fedélzeti berendezése cserélhető, javítható, karbantartható, s ez akár több hónapos kutatómunkára is lehetőséget nyújit. A Belga Kommunista Párt küldöttsége Kecskeméten Az MSZMP Központi Bizottságának vendégeként május 23— 28. között hazánkban tartózkodó öttagú belga kommunista párt- munkásküldöttség tegnap Kecskemétre látogatott A delegációt, amely Jós de Geyternek, a Belga Kommunista Párt Központi Bizottsága tagjának vezetésével a magyar oktatásügyet tanulmányozza, délelőtt Katanics Sándor, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának titkára fogadta, és tájékoztatta a megye életéről. Szólt a megye gazdasági múltjáról, mezőgazdaságának, iparának és kulturális életének felszabadulás utáni fejlődéséről. Katanics Sándor a többi között elmondta: az utóbbi tizenöt-húsz esztendőben oyan új alkotóműhelyek jöttek létre Kecskeméten, melyek nemzetközi érdeklődést is kiváltottak. Ilyen művészeti műhely többek között: a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet, a Kerámia Stúdió, és a Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótábor. A megyei pártbizottság titkára a továbbiakban ismertette a vendégekkel Kecskemét és a megye irodalmi, művészeti és tudományos életének fórumait, majd az iskolarendszer nagyarányú korszerűsítéséről beszélt. A belga vendégek' ezt követően Gero Sándornak, a megyei párt- bizottság osztályvezetőjének társaságában a Kodály Zoltán Ének- Zenei Általános Iskolába és Gimnáziumba látogattak. Itt Rozgonyi Éva, az iskola igazgatója és Sümegi Györgyné, az intézmény párttitkára fogadta a vendégeket. Rövid tájékoztatás után a gimnáziumi tagozat harmadik osztályának bemutató énekóráján vett részt a küldöttség. A bemutatóról, amelyet Ordasi Péter tanár vezetett, nagy elismeréssel szóltak a belga vendégek, akik egyébként valamennyien oktatási szakemberek. Ezután a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézettel ismerkedtek. Ittzés Mihály, tanár tájékoztatta őket a fiatal, ötéves, de már világhírű zenei továbbképző intézmény munkájáról, majd bemutatta az intézetet. Délután a kecskeméti Óvónőképző Intézetben folytatódott a belga vendégek programja. Kraj- csovszky József< az intézet igazgatója és Túri Endréné, az oktatási intézmény párttitkára fogadta a külföldi vendégeket, akik ezt követően megismerkedtek a kecskeméti óvónőképzéssel, és a gyakorló óvodával. Részt vettek az egyik óvodai csoport bemutató foglalkozásán is. A belga küldöttség kecskeméti látogatása a Magyar Naiv Művészek Múzeumának megtekintésével fejeződött be. R. M. • Énekórán a gimnázium harmadik osztályában. (Tóth Sándor felvétele.) ■óm izém jlöritoioxa sdeiH — xo ixbvk»j '~>vu;iS|,űg ajvisIS"! Választási nagygyűlés Kaposvárott Választási nagygyűlést rendeztek hétfőn Kaposvárott, a Kilián György Művelődési Központ színháztermében. Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottsága tagja, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Somogy megye 12. választókerületének országgyűlési _ képviselőjelöltje beszélt a megye és a város választópolgárainak képviselői, ipari és a mezőgazdasági üzemeinek, intézményeinek dolgozói előtt. Losonczi Pál beszédében hangoztatta: — Most a párt és a Hazafias Népfront is számot ad a népnek végzett munkáról. Tiszta, jó lelkiismerettel állíthatjuk, hogy az öt évvel ezelőtt megválasztott jelöltek és testületek, az ország- gyűlés, a kormány, a tanácsok a legutóbbi választások alkalmával meghirdetett programhoz, az akkori vállaláshoz híven, az akkor v megfogalmazott - politika alapján dolgoztak. Ennek az elvhű, következetes munkának is köszönhető, hogy az elmúlt évtizedben nagyot változott az ország. A szónok az eredményekhez vezető út állomásait sorolva kiemelte, hogy mindebben óriási jelentősége van a pártonkívüliek és a kommunisták mélyülő szövetségének, a különböző világnézetű emberek összefogásának, egyetértésének és közös cselekvésének. Annak, hogy a munkás- osztály, a parasztság, az értelmiség és más dolgozók szövetsége, a kommunisták és a pártonkívüliek, a különböző világnézetű emberek összefogása, a szocialista nemzeti tömörülés a legutóbbi országgyűlés működésének időszakában is tovább erősödött. Nagy győzelem ez számunkra — tette hozzá — hiszen még emlékezhetünk népünk megosztottságára, a viszályok és összeütközések időszakára. Világos, következetes elvi politikával, minden hazánkfia véleményét, nézetét és jó- akaratú törekvését tiszteletben tartva, a társadalom minden rétegének érdekeit méltányolva formáltuk a szocialista céljainkat Ezeket követve jött létre nálunk az a szocialista nemzeti tömörülés, amelyet a dolgozó osztályok és a céljainkért legjobb tudásával tevékenykedő alkotó értelmiség izmosodó egysége jellemez, s amelyben egyet tud érteni minden tisztességes gondolkodású magyar ember. E célok alkalmasak arra, hogy a nemzet összes alkotó erejét ösz- szefogják szocialista feladataink megoldására, országunk, népünk jövőjének építésére, amelyben mindenki munkájára szükség van. — Számokkal, adatokkal mérhető és jellemezhető eredményeink eléggé közismertek, felesleges lenne elismételni őket. Ezekről, életünknek erről, vagy arról a területéről ki-ki a maga módján ítél és ítélhet — mondotta az Elnöki Tanács elnöke, majd azt hangsúlyozta: senki sem vitathatja, hógy népünk három és fél évtizedes harcának, nagy erőket lendületbe hozó építőmunkájának nyomán magyar hazánk politikailag erős, gazdaságilag és kulturálisan mind erőteljesebben fejlődő országgá vált Olyan hazává, amely biztos és tisztességes megélhetést emberi életet, szabadságot, és biztonságos munkát jó, alkotásra serkentő munkakörülményeket nyújt állam, polgárainak. Ez nagy történelmi vívmányunk! Mindez — mutatott rá — elsősorban a nép akaratát szorgalmát és alkotókedvét dicséri. Mindaz, ami országunkban épült, kifejlődött, az a, nép tehetségének, szellemi erejének és keze munkájának eredménye. Ezt a munkát, népünk szorgalmával kiküzdött eredményeit elismerik és messze határainkon túl, a nagyvilágban is mégbecsülik. Körülményeinket elemezve Losonczi Pál szólt arról is, hogy népünk élete nem gondtalan, de életkörülményei és életszínvonala az adott körülmények között megfelelőén, életmódja mindinkább szocialista céljaink síerint alakul.' Hozzáfűzte, hogy manapság sokat beszélünk nehézségekről, gondokról, s bizonyos, hogy nem valósul meg ötéves tervünk minden célja. Kétségtelen, hogy ez a tény egyrészt a vártnál kedvezőtlenebb külgazdasági körülmények következménye. Annak tudható be, hogy termékeinket a tervezettnél csak jóval alacsonyabb áron tudtuk értékesíteni, ugyanakkor a számítottnál sokkal magasabb volt a behozott energia és nyersanyagok ára. A másik okként pedig saját munkánk fogyatékosságát, a munka alacsony termelékenységét, a drágán előállított és sokszor versenyképtelen termékeket említette.
