Petőfi Népe, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-30 / 125. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1980. május 30. Családi otthon panelből í A családiház-építés korszerű lehetőségeit jól szemlélteti az a két — egymásra szimmetrikus — panelből összeszerelt lakás, amelyet a SZÁÉV Nyíregyháza-Sóstón épített fel. Ä terveket Gere Mihály Ybl-dí- ias építész, a KELETTERV mérnöke készítette, a debreceni Házgyár sorozatgyártásában lévő paneljeinek felhasználásával. A most még kiállítási célokat szolgáló családi házak első szintjén konyha, fürdőszoba, lépcsőház, két nagyobb és egy félszoba, garázs, lomkamra,.— a felső szinten két hálószoba, fürdőszoba, tetőterasz épült. Az alapterület £zázharminchárom négyzetméter. A panelből épült lakásokat a SZÁÉV dolgozói mindösz- sze ötven nap alatt építették, fel. (MTI-fotó: Oláh Tibor felvétele — KS) Művezetők HAZUNK TÁJA CIKKÜNK NYOMÁN Kedvezőbb A zöldsegnövények öntözése feltételek A zöldségféléket, mint vízigényes növényeket ismerik. Hazánkban az öntözésnek mindig jelentős szerepe volt a zöldségtermesztésben, a zöldségtermelésnek pedig az öntözésben. Ma az öntözött terület mintegy 14—15 százalékán termelünk zöldséget, s ez a zöldségterület harmadát jelenti, azonban erről a területről származik az összes zöldség mintegy kétharmada. A jobb fajták, az intenzív termelés elterjedésével várhatóan az'öntözés szerepe tovább növekszik. AZ ÖNTÖZÉSI CÉLOK különbözők lehetnék. Egy 'közös vonásuk van: a termés mennyiségét és nfinőségét kell a rendelkezésre álló eszközökkel növelni. Ennek során arra is figyelemmel 'kell lenni, hogy a csapadékkal együtt többé-kevésbé a környezet más tényezői is megváltoznak. Természetesen az öntözéssel a növény életét is befolyásoljuk. A talaj nedvességtartalmának változtatásával, pótlásával kedvezőbb feltételeket 'teremtünk a növények vízfelvételéhez. Ez a vízpótló öntözés. A fő vízfelvételi időszakban ez elég nagy vízadagot jelenthet. Napi 2—8-szori öntözéssel 3—5 milliméternyi vizet kell kijuttatni. A csírázáshoz, az eredéshez és a kezdeti fejlődéshez adott kelesz- tö-indító öntözés szintén vízpotló- nak tekinthető. A mag, a palánta, vagy a kis növény ilyenkor még igen kevés talajtömeget gyökerez be, ezért nedvességgel feltöltése egy kis vízpótlást igényel. öntözéssel a növényállományban nagyobb páratartalmat teremtünk, csökkentjük a párologtatást ps a ivíz 'közvetlen elpáro- logtatásával hütjük a talajt és a növényt. Ha ez az öntözés célja, akkor frissítő-kondicionáló öntözésről beszélünk. Ilyenkor a növény kis részben közvetlenül a levélen keresztül vesz fel vizet és átmenetileg tehermentesíti a gyökérzetet. Éjszakai öntözéssel — különösen száraz időjárásban — a növény életében jelentős harmatot is pótoljuk. A frissítő öntözéshez felhasznált víz többnyire csak néhány milliméter. Szerepelhet a víz mint különböző tápanyagok, növényvédő szerek és egyéb kemikáliák hordozója, illetve ezek hatásának elő- segítője, előidézője. Ilyenkor tápanyagpótló, növényvédő öntözésről beszélünk. 'A fagyvédő öntözéssel egy bizonyos határig a fagy ellen is védhetjük a növényállományt. AZ ÖNTÖZÉSI MÖDOK 'különbözők. A zöldségtermesztésben az ötvenes évek végén vált uralkodóvá — később szinte kizárólagossá — az esőszerű öntözés. Jelentős szerep jut a barázdás öntözésnek is. Meghatározott célokra — elsősorban vízpótló öntözésre — előnyös, ha alkalmazzuk ezt a módot. A melegigényes növények — paprika, paradicsom, uborka stb. — vízpótló öntözésénél a barázdás megoldás - az eső- szerűvel szemben .biológiailag többnyire jobb hatású. Természetesen .bizonyos öntözési célok, például a keiesztő, a frissítő-kondicionáló öntözés csak esőszerűen oldható meg. A műanyag felhasználásával — különösen az üvegházakban, fóliasátrakban — terjed az altalaj- és csepegtető öntözés. Ennél a nedvességtartalom a .talaj egy részében optimális szinten van a növény számára. A barázdásan vagy esőszerűen végzett vízpótló öntözéssel szemben tehát a talaj nedvességtartalma nem egyidő- ben, hanem térben változik-. így, mivel a talajfelszín csak részben vagy egyáltalán nem nedvesedik, az öntözés közvetett hűtő hatása csökken, a talaj -levegőzöttsége is kedvezőbb. AZ ÖNTÖZÉSI IDŐPONTOT csak több tényező együttes figyelembevételével állapíthatjuk meg helyesen. A termesztők nagy része a növény vízellátottságát jelző tünetekre épít, ilyen például a paprika haragoszöld színe, az uborka déli lankadása, a káposzta élénkzöld színének halvá- nyodása stb. A tartósabb lanka- dás a növény erős vízhiányára utal, de többnyire már a szemmel alig látható tünetek is kedvezőtlenek. AZ ÖNTÖZÉS HATÁSÁNAK elemzésekor főként a termés meny- nyiségét, minőségét, az érés idejét és ütemét vesszük figyelembe. Ezek kedvező alakulását a növény élete során sokféle módon segíthetjük. Az öntözés elsősorban a termés mennyiségére hat kedvezően. Helyes öntözéssel az öntözetlenhez képest egyes években többszörös termésmennyiséget érhetünk el. Emellett növekszik a termés biztonsága is, a termésátlagok a nagy termések szintjén egyenlítődnek ki. Csak abban az esetben van eltérés, ha más termésalakitó tényező, például a szükséges hő hiánya korlátozza a termés 'kialakulását. A jó vízellátás növelheti a be- állottságot, nagy és kiegyenlített állománysűijűsgget tesz,,,lehetővé, növelheti* az 'állományon belül á termést ftöyó^ntfv'éhyék^ fciáfrictt/'a gyümölcsök darabszámát, valamint egyedi nagyságukat. A zöldségnövények minősége a termés értékének alakulásakor sokszor azonos jelentőségű vagy fontosabb, mint a termésmennyiség. öntözés nélkül egyes zöldségnövények gyorsan fásodnak, pudvásodnak, s így nem, vagy csak alig értékesíthetők. A túlzott vízellátás hatására azonban a termés béltartalma, s ezzel minősége kedvezőtlen irányban is változhat. A termésszedés idejét, illetve a koncentrált termésérést a növények kiegyenlített kelésével, indításával, egyenletes fejlődésével, kötődésével segíthetjük. Szántóföldi körülmények között ennek legfontosabb lehetőségeit a különböző célú öntözések biztosítják. Cz. P. t A palántázással szinte egy- időben megkezdik a zöldségnövény öntözését a solti kertészetben, így hamarabb erőre kap a frissen ültetett palánta. (Méhest Éva felvétele.) KISKUNFÉLEGYHÁZA VÁROSI TANÁCS KÖLTSÉGVETÉSI ÜZEME 1980. május 31-én reggel 6 órától 14 óráig Limlom- akei ót szervez az alábbi területeken: I. körzet: Bajcsy-Zs. u., Romhányi u.. Körösi Csorna S. u„ Fisch Emil u. által határolt terület szilárd burkolatú útjai mentén, e körzethez tartozik az Alpári út, a Vasas sporttelepig. II. ' köriét: Lenin u., E—5-ös úttól a Kálváriáig, Alkotmány u., Jókai u. (alsótemetőig), Báthori u.. Nefelejcs u., Móra Ferenc u., Akácfa u. és Csongrádi u. mentén. A lakosság által a lakótelepeken levő parkírozóban, valamint sorházaknál a házak elé kikészített lomot, illetve lakásból származó egyéb hulladékot (kivéve a háziszemetet, épitési törmeléket és földet) A FENT MEGJELÖLI? IDŐPONTBAN DÍJTALANUL ELSZÁLLÍTJA. 707 A háztáji állattartásban jelentős a sertéstenyésztés és a -hizlalás. Bács-Kiskun megyének számottevő szerepe van a sertéshús- termelésben'. A megyei gabonaforgalmi és malomipari vállalat elsőrendű feladatának tartja, hogy a kistermelők Hizlalási kedve ne csökkenjen. Saját eszközeivel, kereskedelempolitikájával eddig is, a jövőben is igyekszik ezt segíteni. Vállalatunk — ezzel a bajai járási hivatal osztályvezetőjének a Petőfi Népében május 14-én megjelent észrevételeire is válaszolva — már több éve szállítási szerződést köt a nagyobb állatállománnyal rendelkező háztáji és kisegítő gazdaságokkal. Még ebben a hónapban minden községben szerződést kötünk az erre igényt tartó kistermelőkkel', a takarmányellátásra vonatkozóan is. A kisgazdaságok olcsóbb takarmányozását segíti a vállalat azzal, hogy baromfi- és sertéskon- centrátumokat hozott forgalomba, amelyeket a termelők 'kukoricával 'keverhetnek. Célunk, hogy tovább bővítsük a koncentrátúmok választékát, a baromfi- és a kocatartás költségeinek csökkentése érdekében. Ezek használatáról, a keverési arányokról a takarmányból tokban 'megjelenő' tájékoztatók adnak felvilágosítást. Mindezeken túl, május 16-tól a kistermelőknek értékesített, papírzsákban csomagolt tápoknál a göngyölegért az eddigi 6,30 forint helyett csak 3 forintot számolunk fel. Azokban a takarmány- elárusító boltokban, ahol ömlesztett árut értékesítenek, szükség esetén használt jutazsákot is adunk. Lengyel János a megyei gabonaforgalmi és malomipari vállalat osztályvezetője „A MŰVEZETŐK az igazgatást képviselik a műhelyekben, de feladataik nincsenek pontosan meghatározva, és keresetük, gyakran kisebb, mint a munkásaiké. Túlzás nélkül állítható: ők az ipar mostohagyermekei.” Az idézet az angol Financial Timesből való, és egyértelműen jelzi, hogy a művezető-kérdés Angliában — valószínűleg másutt is — éppen olyan gond, mint nálunk. Való igaz: időről időre a legrangosabb intézmények, hivatalok és szervezetek foglalkoznak a művezetőkkel, feltehetően abból a felismerésből kiindulva, hogy á munkahelyek hierarchiáján a felelősség „felfelé” fokozatosan növekszik és osztódik, „lefelé” meg csökken. Az „alsó szinteken” egyre nagyobb az ellenőrzés szerepe, s végül létrejön a „túlellenőrzött” és minimális felelősséggel dolgozók jelentős rétege. A művezetők feladatait, jog- és hatáskörét legutóbb 1973-ban szabályozta a Minisztertanács (már az is jellemző, hogy ilyen ügyben kormányhatározat születik...), ám minden paragrafus és rendelet ellenére a művezető többnyire ma sem része a vállalati információs rendszernek. Vagyis— és szépíteni felesleges — a Minisztertanács rendeletét, valamint az ezt követő irányelveket nem hajtották végre. Az ismert — és unalomig ismételgetett — következmény, hogy a „termelés helyi parancsnokai” (ezzel a hangzatos titulussal szokás illetni a művezetőket), nagyon is korlátozott jog- és hatáskörrel parancsnokolhatnak csak az általuk irányított munkahelyeken. Fegyelmezési jogkörük minimális, a bérek elosztásába alig szólhatnak bele, a munkásfelvételekbe még kevésbé. Túlterheltségük már szállóige: munkájuk negyedét a papírmunka emészti fel, egymást érik az időt rabló és sokszor értelmetlen értekezletek, a nyilvántartási kötelezettség egyre nagyobb súly- lyal nehezedik rájuk, s mindez még nem elég. Felsorolhatatlanul sok társadalmi megbízatás, szociális tennivaló foglalkoztatja őket, s egyre kevesebb az idejük, energiájuk és lehetőségük a munkahelyek irányítására. Azt már csak mellékesen szokták említeni, hogy a művezetők többnyire úgy „emelkednek” a vezetők közé, hogy közben elveszítik jövedelmük negyedét, ötödét, és jó néhány száz forinttal keresnek kevesebbet mint á beosztottaik. Mind e gondon kormányrendeletekkel, irányelvekkel és útmutatásokkal segíteni r=- naiv ábránd. Ha valaki segíthet a művezetők gondjain, ha valahol illetékesek javítani a helyzetükön, akkor azok csakis a vállalatok vezetői lehetnek, illetve, csakis a vállalat, tehát a művezetők munkáltatója lehet. Ha egyáltalán felismeri, hogy miért is van szüksége a művezetőkre... SOK Jó PÉLDÁT ez ügyben nem idézhetek. A Pamutnyomóipari Vállalatnál, a közelmúltban generális intézkedésekkel rendezték a művezetők helyzetét, felismerve, hogy e feladat megoldása nem a központi szervekre, hanem a helyi vezetőkre tartozik. Példájukat a textilipar több vállalata is követi. Nemrégiben pedig a Dunai Vasműben is vezérigazgatói rendelkezés született a művezetők feladatairól, felelősségi és hatásköréről. E rendelkezés értelmében a Dunai Vasmű művezetői a vállalat operatív vezetői közé tartoznak, aminek persze megvannak — meg kell, hogy legyenek — a gyakorlati konzekvenciái is. Továbbá: a- művezető feladata az irányítás alá tartozó személyi állomány hatékony foglalkoztatása, illetve, a hatáskörébe tartozó munkaerő- és bérgazdálkodási feladatok ellátása. Ennek értelmében —, s a rendelkezésben megfogalmazott elv megvalósítása érdekében — a művezető dönt a beosztottak műszak- beosztásáról és munkafeladatairól, dönt a beosztottak béréről, béremeléséről, prémiumfeladatainak meghatározásáról, és nem utolsósorban az irányítása alá tartozó dolgozók fegyelmi büntetéséről és esetleges kártérítési ügyeiről. MEGLEHET: a témában járatlanok számára mindezek magától értetődő, természetes, s a vezetői jogkör gyakorlásának elengedhetetlen feltételei. Nálunk, és a művezetők esetében azonban ez korántsem ilyen természetes. Például a fegyelmezés: az általános gyakorlat szerint a művezető csak javasolhatja —, de csak nagyon súlyos, és nagyon kirívó fegyelem- sértések esetén —> a fegyelmi eljárás lefolytatását. Javaslatát aztán vagy elfogadják, vagy nem. Többnyire nem, mert egy „magasabb" szinten már egész másként fest ugyanaz a fegyelemsértés, ami. egy műhelyben súlyos bűnnek számít. A Dunai Vasmű vezérigazgatójának rendelkezése minden rendű és rangú vállalati vezető számára előírja, hogy a művezetőket be kell .vonni a döntések előkészítésébe. Ugyanakkor arra figyelmezteti a vezetőket, hogy tartózkodjanak minden olyan beavatkozástól, amely csökkentené a művezetők hatáskörét. És végül: a Dunai Vasmű a művezetőkkel szembeni nagyobb követelményekkel, a vezetői munka hatékonyságának növelésével összhangban differenciáltán i- emeltév la' művezetők bérét. ;„„^;- yo.,'. viüj ' MINDEZ CSAK néhány részlet a Vasmű új — és alig néhány hónapja életbe lépett — művezetői szabályzatából. De talán ennyi is elég annak érzékeltetésére, hogy a Dunai Vasmű megtette az első lépést, és nem is kicsit, annak érdekében, hogy helyreállítsa a művezetők rangját, becsületét. S ha netán más vállalatok követni akarják a Vasmű példáját, a dunaújvárosiak, gondolom, nem zárkóznak e] a részletesebb felvilágosítástól sem. V. Cs. a ddig-addig nyüzsög a sajtó, hogy végén bekapja a legyet. Aztán majd megnézheti magát, amikor minálunk is kénytelen-kelletlen — de meg kell alapítani az Alma-dijat. Mint Amerikában, ahol a sajtó évente azokat részesíti ebben a „kitüntetésben”, akik a legkevésbé kedvelik az újságírókat. Hogy a jó ántiban kedvelje meg a mi sajtónkat is — teszem ozl — a kereskedelem, amikor lépten-nyomon macerálja valamivel. Mint a minapában is a cipöpasztahiány miatt. Le nem szállt volna az istennek se, míg a végén csak kifacsarta szegény kereskedelemből a vadonatúj boxos dobozokat, illetve ízes pasztától dagadó tubusokat. Holott hát mit tehetett volna a boltosok társadalma, ha az iparnak huzamos időn át hasztalan imádkozott néhány falat cipőkrémért — legalább. — Nem — a sajtó fütyült ezekre a körülményi, kre, s úgy fújta- fújta a magáét, mintha legalább is alapvető élelmicikkhiányról volna szó. Nos, — alig ültek el a cipő- pas ztacsata hullámai, újabb hiánycikk-vesszőparipára nyergeit át a sajtó. Mégpedig — hogy miért nincs Nescafé —, mikor van? Az tudniillik kiderült már a csatározások során, hogy hozzávaló, azaz kávé — van, csak csupán azért kényszerülünk nélkülözni a Nescafét, mert ez az imposztor ipar nem gyártott elegendő mennyiségű kupakot azokhoz a takaros hengeres üvegecs- kékhez. Ezt a kupakinséget hány- torgatta fel például a Rádió 168 órája éppúgy, mint a már 35 évei átvészelt Lúdas Matyi (ha ugyan illendő még le-Matyizni egy java férfikorba ért orgánumot). Mindkettő azzal a noszogtató kicsengéssel, hogy ideje volna, ha Nescafe nemcsak összeülne, hanem érdemileg is intézkedne az a bizonyos „kupaktanács”. Közbevetőleg — az efféle „ku- paktanácsok"-ból is akkor lesz majd duda, ha — miként az államigazgatás hasonnevű szerveit — e kupakügyi apparátusokat is a fogyasztó közönség választja. De hát miért nem moderálja magát a sajtó ebben a Nescafé- knvfaktusban is? A végén ezt is mint létszükségleti cikket emeli p iedesztálra. Hogy így miért nincs már régóta Nescafé, úgy miért válaszol sajnos-fejcsóválás- sal a kereskedelem, valahányszor ezt, kérnek tőle a kávéra szom- jv.hozó dolgozók. De miért éppen Nescaféra?! Mikor az ABC-k, csemegeboltok, édességboltok polci- kái roskadoznak egyéb kávéféleségektől ... Nem és nem, ez az elkényeztetett kávéhabzsoló magyar társadalom folyton a Nescafe hiányát panaszolja fel. Sokszor olyan egyének is, akikről legkevésbé tételezné fel az ember. Mint az én feleségem is. Hajtogathatom én neki is ro- gyásig, hogy: „Emlékezz csak, valamikor a lövészárokban milyen jólesett volna pár korty feketekávé közönséges árpából, de neked pont a Nescafé hiányzik!" Azt hiszik, fog rajta valamicskét is az érvem? ... Csak mondja, mondja, hogy igenis a Nescafé a legpraktikusabb; egy kávéskanálnyi kell belőle a findzsába, rá a forró víz — és kész. Nem szükséges külön kávéfőző masinával totojázni, mikor úgy is mindig siet a dolgozó. Meg hogy az az 50 gramm 33 csésze kávéhoz elegendő — meg ilyesmik... S képzeljék — f. hó 8-a óta szinte meg se állhatok előtte. Évi rendes és nagy szabadságunk legelején tudniillik bevetődtünk a siófoki „SIÓ" áruház élelmiszerrészlegébe (építkezés miatt ugyanis a város különböző fertályaiba trancsirozták szét a hatalmas üzlet osztályait). Alighogy belevegyülünk az árufolyosókba, kedves nejem boldog felkiáltására szinte hanyattvágódtam. — Ni — Nescafé!!! — ujjong- ■ ta örömében két „sz”-el. — Vegyünk! ... Vegyünk!!! Vesztemre nem vettem át fé- keveszett mámorát, hanem a Nescafé-k mennyiségét látva tárgyilagosan csitítottám. — Nézd, mennyi van belőle. Mi az ördögnek ruházzunk be erre nyaralásunk kezdetén, mikor minden étkezéskor helyedbe hozzák az üdülőben, ha rászomjazol. Biztosan tele vannak már vele a boltok Szolnokon is, Kecskeméten is... Lesz nekem így is épp elég cipelni valóm hazafelé '— szereltem le a végső tromffal. A többit gondolhatják... Hazatértünk óta mást se teszek, csak járom Szolnok és Kecskemét utamba eső üzleteit — mint egy szélütött. Persze hiába. Nes- ci’.fé helyett néma, vagy „sajnos”- sol alátámasztott fejcsóválással elégítenek ki... Na de akkor is. Türtőztetem magam — és nem kürtölöm világgá egyéni problémámat, mint egyes központi sajtóberkek képviselői. Nincs Nescafé — de majd lesz. Szilárdan bízom abban is, hogy egyszer lekupakolják a kávésüvegeket, és újból Nescafé- val. mézzel folyó káiiaá nban élünk a termelő munkának. Azt is szentül hiszem, hogy mihelyst a sajtó alábbhagy az illetékesek b irizgálgatásával, a „kupaktanács" is a helyzet magaslatára emelkedik. Addig hogy legyen kedve cse- ledekedni. Nem igaz? Tóth István
